Isten megmutatta nekem néhány ember esetét, akik azt állítják, hisznek az igazságban, de nagy hibát követtek el azzal, hogy hitetlenekkel kötöttek házasságot. Azt a reményt dédelgették, hogy a nem hívő fél majd elfogadja az igazságot, de miután párjuk célját elérte, távolabb került az igazságtól, mint annakelőtte volt. És akkor kezdődik az ellenség rejtett munkája, folyamatos erőfeszítése, hogy a hívőt elszakítsa a hittől.

Sokan azért veszítik el érdeklődésüket és bizalmukat az igazságban, mert szoros kapcsolatba léptek a hitetlenséggel. A kételyt és a hitetlenséget szívják magukba. Látják és hallják a kételkedést, míg végül ők maguk is átveszik. Néhányukban talán megvan a bátorság, hogy ellenálljanak az ilyen hatásoknak, de sok esetben ez hitüket mégis észrevétlenül aláássa és kioltja.

Sátán nagyon jól tudja, hogy sok fiatal férfi és nő házasságának órája jelenti hittapasztalatuk és Isten ügyében való hasznosságuk történetének végét. Krisztus számára elvesztek. Egy ideig talán erőfeszítést tesznek, hogy keresztény életet éljenek, de minden harcuk az ellenkező irányba húzó, állandó befolyás ellen irányul. Korábban kiváltságnak és örömnek tartották, hogy hitükről és reménységükről beszéljenek, de később meg sem akarják említeni a témát, hiszen tudják, ez mit sem érdekli azt, akivel életüket összekötötték. Ennek eredményeképpen a drága igazság hite kihal a szívből, Sátán pedig alattomosan körbefogja őket a kétkedés hálójával.

A hívő fél azzal érvel, hogy új kapcsolatában valamennyire alkalmazkodnia kell választott társához. Rendszeresen járnak világi társaságba, szórakoznak. Először csak igen vonakodó érzésekkel, majd egyre kevésbé érdeklődnek az igazság iránt, a hitet pedig a kétely és a hitetlenség váltja fel.

Mit kell tenni minden kereszténynek, ha vallási elveinek komolyságát próbára tévő, nehéz helyzetbe kerül? Követésre méltó szilárdsággal mondja ezt nyíltan: Meggyőződéses keresztény vagyok. Hiszek abban, hogy a hét hetedik napja a bibliai szombat. Hitünk és elveink teljesen ellentétesek. Nem lehetünk együtt boldogok, mert ha én továbbra is mind tökéletesebben meg akarom ismerni Isten akaratát, akkor egyre inkább más leszek, mint a világ. Ha te továbbra sem látod, mit lehet szeretni Krisztusban, ha semmi vonzót nem találsz az igazságban, akkor szeretni fogod a világot, amit én nem szeretek, én pedig Isten dolgait fogom szeretni, amit te nem tudsz szeretni.

Nem leszel boldog, féltékeny leszel Istennek szentelt érzéseimre, én pedig egyedül maradok hitemmel. Ha a véleményed változik, ha szívedben válaszra lel Isten hívása, és te is megszereted a Megváltót, akkor kapcsolatunkat meg lehet újítani.

A hívő így lelkiismerete szerint áldozatot hoz Krisztusért, ami megmutatja, hogy sokkal többre értékeli az örök életet, mintsem, hogy megkockáztassa elvesztését. Úgy érzi, jobb egyedül maradni, mint egész életét olyan emberrel összekötni, aki Jézus helyett inkább a világot választja.

Vajon aki a dicsőséget, tisztességet, halhatatlanságot és az örök életet keresi, összekösse magát azzal, aki nem hajlandó Krisztus katonáinak sorába beállni? Te, aki azt mondod, hogy Krisztust választottad Uradnak és mindenben engedelmeskedni akarsz Neki, hozzákötheted-e magad olyan emberhez, akit a sötétség erőinek fejedelme irányít? „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ám 3,3).

Sokan áldozzák fel Krisztust és a mennyet annak következtében, hogy megtéretlen emberrel kötöttek házasságot. Lehetséges volna, hogy Krisztus szeretete és a Vele való közösség oly kevéssé értékes számukra, hogy egyszerű halandók társaságát többre értékelik?3

A Rose-nak írt levél a fiatal nők számára talán a legveszedelmesebb problémával – a hitetlen féllel kötött házasság kérdésével – foglalkozik. Ez a téma a boldog keresztény házasságok egyik legkomolyabb erőpróbája.

Ellen White azt a kérdést boncolgatja Rose-hoz szólva, amiről minden lánynak komolyan kell gondolkoznia – „Ne hallgass a fogadkozásokra!” Az a legjobb, ha a házasság előtt – és nem utána – döntünk a lelki elkötelezettség kérdéséről. Ahogy ez a levél is utal rá – „Ez élet-halál kérdés”.

Koppenhága, Dánia

1887. június 3.

Kedves Rose!

Hallottam, hogy férjhez akarsz menni valakihez, aki nem hívő. Nem tudok hosszú levelet írni Neked, de azt mondom, ha megteszed ezt a lépést, eltérsz Isten Igéjének legvilágosabb parancsától, így nem várhatod és nem is kérheted Isten áldását erre a frigyre. Isten minden ígérete attól függ, hogy engedelmesedünk-e Neki.

Sátán készen áll, hogy elvakítsa, majd Isten kifejezett akaratával ellentétes irányba hajtsa az elmét és a lelket, ezáltal elszakítva Istentől. Ő ekkor közbelép kísértéseivel, uralomra jut az értelem és a szív érzései felett. Sátán jól kiszámított terve, hogy rávegye az embereket: a hatalmas tanácsú Istentől elfordulva közeledjenek a csalóhoz, aki nem szereti Istent, és nem szereti az igazságot.

Isten nagy világossággal áldott meg Téged, és az Úr elvárja Tőled, hogy tudakold akaratát, figyelmesen kövesd Igéjében adott útmutatásait. Elvakulttá váltál, csapdába lépsz, ami vesztedet okozza. Van rá okod, hogy minden órában hálát adj Istennek. Bízd rá magad, akinek bölcsességét megtalálod szent Igéje tanácsában! Isten jobban törődik minden gyermekével, mint a leggyengédebb szülő. Elejétől kezdve látja a véget, ezért hagyott ígéreteket, figyelmeztetéseket nekünk, és megtiltotta gyermekeinek, hogy olyan útra lépjenek, ami romlásukra lenne.

Pál apostol figyelmeztető üzenete egészen mostanáig elhat: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béltállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok, és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr” (2Kor 6:14-18).

Az Úr kifejezetten megtiltotta népének, hogy hitetlenekkel kössenek házasságot. Isten tudja, hogy az embernek mi a legjobb az örökkévalóságra nézve, és mi szolgálja javát a jelenben. Figyelmeztetlek, hogy szállj le a tiltott talajról!

Különböző eseteket mondhatnék el Neked itt, melyeket Isten mutatott meg nekem Európában. Ezek az emberek hasonló hibát követtek el, mint amire most Te készülsz. Láttam nyomorult állapotukat is, amiben azért van most részük, mert hitetlen társhoz kötötték magukat, aki lelki fejlődésüket gátolta, noha korábban oly komolyan fogadkozott, hogy semmiképp nem gördít akadályt a vallás kiváltságának gyakorlása elé. Mit érnek ígéreteik? Megszegték a legszentebb fogadalmakat! Hogy is lehetne ez másként azok között, akik más urat szolgálnak, ahol az egyik vezér halálos ellensége a másiknak? Hol van akkor az édes harmónia?

Rose, jól figyelj a lépteidre! Ne hallgass fogadkozásokra, és csak Isten Igéjének higgy, ami bölccsé tesz az üdvösségre! Ne bízz a szívedben, mert csalárd az és rettentő gonosz. Én szeretlek Téged. Jézus Krisztus az Ő vére árán váltott meg. Nagy árat fizetett érted, és nem rendelkezhetsz magaddal úgy, ahogy a legjobbnak látod. Az ítélet során komolyan számot kell adnod arról, hogyan hasznosítottad Istentől kapott erőidet.

Ezek a dolgok komoly megfontolásra és eltökélt tettekre szólítanak, összhangban az Isten Igéjében kifejezett világos útmutatásokkal. Ez a megkísértésed ideje, ez a megpróbáltatás ideje. Vajon ellenállsz az ellenségnek? Vagy olyan helyzetbe kevered magad, ahol hatalmát kiterjeszti Rád?

Ez élet-halál kérdés számodra. Az Úr segítsen, hogy meglásd és elkerüld Sátán minden csapdáját, s hogy teljes szívvel, lélekkel, értelemmel és erővel Jézushoz ragaszkodj!

Ellen G. White

1887. 1. levél

Ez a Laurának szóló levél az előzőhöz, Rose-éhoz hasonlóan a hitetlennel kötött házasság kérdését vizsgálja. A próféta feltesz néhány elevenbe vágó kérdést. Hogyan válaszolnál ezekre, ha Laura helyében lennél?

A levélben foglaltakon kívül még más kérdéseket is fel lehetne tenni minden lánynak, aki ilyen házasságot tervez. Becsületes és őszinte vagy azzal a fiatalemberrel, aki feleségül akar venni?

Ebben a levélben, ami a Bizonyságtételek 5. kötetében jelent meg, Ellen White úgy utal egy hitetlen emberre, mint olyanra, aki „nem fogadta el a jelenvaló igazságot”.

St. Helena, Kalifornia

1885. február 13.

Kedves Laura!

Hallottam, házasságot készülsz kötni valakivel, aki hitedben nem egyezik Veled. Attól félek, nem mérlegelted komolyan ezt a fontos kérdést. Mielőtt az egész jövendő életedre kiható lépést megtennéd, arra biztatlak, imádkozz, és alaposan gondold ezt meg! Vajon ez az új kapcsolat az igazi boldogság forrásának fog bizonyulni? Segíteni fog keresztény életedben? Isten tetszésére szolgál majd? Olyan példa lesz másoknak, amit nyugodtan követhetnek?

Minden nő vizsgálja meg, még mielőtt kezét adná a házasságra, hogy méltó-e az az ember, akivel sorsát összekötni készül! Milyen volt a múltja? Az élete tiszta? Szerelme, amit hangoztat, nemes, emelkedett jellegű, vagy inkább érzelmi kedvtelés? Rendelkezik-e a férfi olyan jellemtulajdonságokkal, melyek boldoggá teszik a feleségét? Találhat-e igazi békét és örömet az asszony a férfi vonzalmában? Megőrizheti egyéniségét, vagy ítéleteit és lelkiismeretét alá kell vetnie férje uralmának? A nő, mint Krisztus tanítványa, nem a saját tulajdona, áron vétetett meg. Tiszteletben tudja majd tartani a Megváltó kéréseit, mint mindenekfelett álló dolgokat? Tiszta és szent marad a test és a lélek, a gondolat és a cél? Ezek a kérdések roppant nagy hatással vannak minden nő jólétére, aki a házasság kötelékébe lép.

Szükség van a vallásra a családban! Csak ez előzheti meg a házasságot oly sokszor megkeserítő fájdalmas hibákat. Csak ott lehet mély, igazi, önzetlen szeretet, ahol Krisztus uralkodik. Isten angyalai lesznek az otthon vendégei és szent őrködésük szenteli meg a házasságot.

Nagyon kérlek, fontold meg a lépést, amit tervezel! Kérdezd meg magadtól: „Vajon hitetlen férjem nem távolítja el gondolataimat Jézustól? A gyönyöröket jobban kedveli, mint Istent? Vajon nem vesz rá engem is, hogy azt szeressem, amit ő?” Az örök élethez vezető út meredek és rögös. Ne végy magadra szükségtelen terheket, melyek hátráltatnák előreme-neteledet!

Az Úr megparancsolta az ókori Izraelnek, hogy ne kössenek házasságot a körülöttük élő bálványimádó népekkel. Az okát is megmondta. Az ilyen döntések következményét előre látó végtelen Bölcsesség kijelenti: „Mert elpártoltatja a fiadat éntőlem, és idegen isteneknek szolgálnak, és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket” (5Móz 7,4). „Szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak” (5Móz 14,2).

Az Újszövetségben hasonló tiltások találhatók a keresztények és az istentelenek közötti házassággal kapcsolatban. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?” (2Kor 6,14).

Laura, semmibe mered venni ezeket a világos és határozott előírásokat? Te, mint Isten gyermeke, Krisztus országának polgára, akit vérén váltott meg, hogyan kötheted össze magad azzal, aki nem veszi figyelembe Isten kéréseit, akit nem Isten Lelke ural? Az áltatám idézett parancsok nem emberi szavak, hanem Istentől származnak. Ha választott társad minden más tekintetben méltó volna is (de sajnos nem az), még akkor sem fogadta el a jelenvaló igazságot. Hitetlen, és a menny megtiltja Neked, hogy hozzákösd magad. Nem hagyhatod figyelmen kívül ezt az isteni parancsot úgy, hogy lelkedet veszélybe ne sodorná.

Mondhatod: „De már szavamat adtam, és most vonjam vissza?” Így felelek: Ha a Szentírással ellenkező ígéretet tettél, akkor vond vissza minden áron, késedelem nélkül, és Isten előtti alázattal bánd meg elvakultságodat, ami ilyen elhamarkodott fogadalomba vitt! Még mindig sokkal jobb visszavonni egy ilyen ígéretet istenfélelemben, mint az adott szót megtartani, ha ezzel szégyent hozol Alkotódra.

Megdöbbentő, riasztó közönnyel fogadják a keresztény világban Isten Igéje tanítását a keresztények és hitetlenek házasságával kapcsolatban. Sokan, akik azt állítják magukról, hogy szeretik és félik Istent, inkább saját fejük után mennek, minthogy a Végtelen Bölcsességtől kérnének tanácsot. A mindkét fél boldogságát és jólétét ebben a világban és az elkövetkezendőben is meghatározó dologban félreteszik a megfontoltságot, józan ítéletet, Isten félelmét, és szabad teret engednek a vak ösztönnek, makacs önfejűségnek.

A máskülönben józan és lelkiismeretes férfiak és nők bezárják fülüket a tanács előtt: meg sem hallják a barátok, rokonok és Isten szolgáinak kérlelését, könyörgését. A figyelmeztetést vagy óvást szemtelen beavatkozásnak tartják, és ellenségként kezelik azt a barátot, aki olyan hűséges, hogy kifejezze kifogásait.

Mindez Sátán kedve szerint történik. Varázslatával körülfonja a lelket, megbabonázza és elvakítja. Az értelem a kívánságnak átadja az önuralom gyeplőjét, a megszenteletlen szenvedély veszi át az uralmat, míg végül az áldozat felébredve a boldogtalanság és megkötözöttség csapdájában találja magát, s akkor már túl késő. Nem a képzelet festette ezt a képet, hanem a tények tanúsága. Isten nem szentel meg olyan frigyeket, melyeket kifejezetten megtiltott.

Évek óta kapok leveleket különböző emberektől, akik boldogtalan házasságban élnek, és az előttem feltárt szörnyű történetek sora eléggé szívfájdító. Nem könnyű eldönteni, hogy milyen tanácsot lehet adni ezeknek a szerencsétlen embereknek, vagy hogyan lehetne könnyíteni nehéz terhükön, de szomorú tapasztalatuk legyen figyelmeztetés másoknak!

Legszentebb kötelességed, hogy ne gyengítsd szent hitedet, és ne köss ebben a kérdésben kompromisszumot azáltal, hogy egységre lépsz az Úr ellenségeivel. Ha kísértést érzel, hogy figyelmen kívül hagyd az Ige parancsait, mert mások is azt tették, ne feledd: a Te példád szintén hatással lesz másokra! Mások is úgy tesznek majd, ahogy Te tettél, és így terjed a gonoszság.

Isten elénk tárta a hűségre bátorító legerősebb buzdításokat, a legnemesebb indítékokat, a legdicsőségesebb jutalmakat. A keresztények legyenek Krisztus képviselői, Isten fiai és lányai!

Isten segítsen Neked, hogy kiálld a próbát, és megőrizd teljességedet! Kapaszkodj hittel Jézusba! Ne okozz csalódást Megváltódnak!

A legmélyebb szeretettel:

Ellen G. White

5Testimonies, 361-368. oldal