Ha abban az áldásban van részed, hogy a szüleid istenfélők, kérd ki a tanácsukat! Tárd fel előttük reményeidet és terveidet, és sajátítsd el azt, amire élettapasztalatuk tanította meg őket!6

A párválasztás előtt nem a szülőkkel kellene először tanácskozniuk a gyerekeknek? Hiszen ez a lépés nagymértékben hat a szülők boldogságára, ha akár a legcsekélyebb szeretetet is érzik gyermekeik iránt. Szabad egy gyermeknek szülei tanácsa és kérlelése ellenére csökönyösen a saját elgondolása szerint járni? Határozottan válaszolom: Nem, még akkor sem, ha sohasem házasodik meg. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked.” Ez parancsolat és egyben ígéret is, amit az Úr bizonyosan beteljesít azokon, akik engedelmeskednek. Bölcs szülők nem választanak társat gyermekeiknek úgy, hogy kívánságukat ne tartsák tiszteletben.7

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban ez egyik legtévesebb elképzelés, hogy a fiatal, tapasztalatlan emberek érzelmeit nem szabad zavarni, hogy szerelmükbe senki sem szólhat bele. Ha van olyan kérdés, amit minden nézőpontból meg kell vizsgálni, akkor ez az! Valóban létfontosságú mások tapasztalatának a segítsége, és az ügynek mindkét oldaláról való nyugodt, gondos mérlegelése. Ezt a kérdést az emberek döntő többsége túlságosan könnyen veszi. Fiatal barátaim, kérjetek tanácsot Istentől és istenfélő szüleitektől! Imádkozzatok ezért!

Ha a gyermekek szorosabb kapcsolatban lennének szüleikkel, ha bíznának bennük és örömüket, bánatukat megosztanák velük, sok jövendő szívfájdalomtól mentenék meg magukat. Amikor nem tudják, melyik a helyes út, fel kellene tárniuk szüleik előtt a dolgot úgy, ahogy ők látják s kikérni tanácsukat. Ki volna olyan alkalmas rámutatni a veszélyekre, mint az istenfélő szülők? A keresztény gyermekek minden más földi áldásnál jobban értékelik szüleik szeretetét és hozzájárulását. A szülők együtt tudnak érezni gyermekeikkel, értük és velük együtt imádkoznak, hogy Isten oltalmazza és vezesse őket.8

Ez a levél a szülők iránti kötelezettség gondolatát állítja a figyelem középpontjába. Világos, hogy Hans megpróbálja ráerőltetni magát a lányra, a lány szüleinek kemény ellenkezése dacára, és anélkül, hogy egyáltalán tekintettel lenne érzéseikre. Ez a szituáció veti fel annak a kérdését, hogy tekintettel kell-e lenni a szülőkre a házastárs kiválasztásának folyamatában. A szülőkkel való kapcsolat tekintetében mi történik a házasságkötés után? Érdemes megfontolni azokat a következtetéseket, amelyeket Ellen White tár elénk!

Genf, Svájc

1885. december 16.

Kedves Hans!

Megértem, hogy szeretnéd tudni a véleményemet a Téged aggasztó kérdésekkel kapcsolatban, amelyek érintik Meyer testvér lányával való házasságodat. Ha jól értem, annak a lánynak az apja, akihez vonzódsz, nem akarja, hogy az életetek házasság által összekapcsolódjon. Noha valóban együtt érzek veled a csalódás miatt, mégis azt kérdezem: „Ki törődjön a gyermekkel, ha nem az apja és anyja?”

Hogy ezt az ügyet a szülők kívánsága ellenére annyira sürgeted, azt bizonyítja, hogy Isten Lelke nincs első helyen a szívedben, és nem uralkodik életedben. Erős az akaratod, és szilárdan eltökélted, hogy mindent véghezviszel, amibe belekezdtél.

Azt kérem, hogy nézze az én testvérem saját lelkét is, és bírálja meg indítékait. Vizsgálja meg, vajon egyedül arra ügyel-e ebben a dologban, hogy mindenben Isten dicsőségére járjon el? Isten megmutatta nekem több svájci ember helyzetét, akik túlságosan nyugtalanok voltak a házasság kérdése miatt, olyannyira, hogy gondolataikat tejesen lefoglalta ez a kérdés, így alkalmatlanná tették magukat annak a munkának a végzésére, amit Isten várt tőlük.

Isten egy fiatalembert mutatott nekem, aki igyekezett bekerülni Meyer testvér családja körébe, noha úgy tűnt, Meyer testvér nem akarja befogadni. Nagy megpróbáltatást jelentett ez neki, és elméjét aggodalom töltötte be. Nem tehetek róla, de úgy gondolom, hogy ez rád vonatkozik. Ez a testvér semmilyen értelemben nem volt alkalmas arra, hogy egy férj kötelezettségeit, vagy egy család felelősségét magára vegye, és ha most összekötnék életüket, nagy boldogtalanság szakadna rájuk.

Nos, testvérem, azt tanácsolom Neked, hogy értelmedet és szívedet add teljesen Istennek, tedd magad Isten oltárára!

Az 5. parancsolatot is tiszteletben kell tartani. Mennyi bajtól és szenvedéstől menekültek volna meg az emberek, ha ezt a parancsolatot jobban tiszteletben tartották volna, ha a gyermekek engedelmeskedtek volna szüleiknek, így tisztelve őket! A tapasztalatlan gyermek nem tudja, mi válik leginkább javára, és hogyan válasszon bölcsen társat, aki életét kellemessé és boldoggá teszi. A boldogtalan házasság a legnagyobb csapás, ami mindkét félre szakadt!

Vajon megvizsgálod-e, testvérem alaposan szívedet, és meggyőződsz-e arról, milyen érzések támadnak benned Meyer testvér iránt, aki nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy lányával összekösd az életed? Ha valóban Krisztus iskolájában tanulnál és fölvennéd igáját; az ő terhét hordoznád és szívbéli alázatosságot tanulnál Jézustól, akkor nem erőltetnéd olyan csökönyösen akaratodat és kívánságodat.

Ne tedd magad méltatlanná azáltal, hogy erős akaratoddal – kerüljön amibe kerül – elérd azt a célt, amit kitűztél! Állj meg ott, ahol vagy, és tedd fel magadnak a kérdést: „Milyen lélek ural engem?” Szereted Istent teljes szívedből? Úgy szereted felebarátodat, mint magadat?

Meyer testvér lányának legelső kötetessége, hogy engedelmeskedjen szüleinek, tisztelje apját és anyját. Ezt meg tudja tenni, ha elméjét nem tartod annyira nyugtalanságban, hogy teljesíteni tudja szülei iránti kötelességét.

Az anyának szüksége van gyermeke segítségére. Amikor a lány néhány évvel idősebb lesz, jobban megérti majd, hogyan válasszon férjet, aki életét simává és boldoggá teszi. Nem nagyon válik hasznára, áldására a világnak az az asszony, aki aláveti magát annak, hogy az otthoni élet legapróbb dolgaiban is mindig parancsoljanak neki, és aki hajlandó feladni személyiségét. Nem is érheti el azt a célt, amit létezésétől Isten elvár. Csak egy gép csupán, amit valaki másnak az akarata és gondolata irányít. Isten önálló egyéniséget adott minden embernek, férfiaknak és nőknek egyaránt. Mindenkinek a saját érdekében Isten félelmében kell cselekednie.

Olyan sok a boldogtalan házasság. Vajon meglephet bennünket az, hogy a szülők óvatosak, és meg akarják óvni gyermekeiket minden olyan kapcsolattól, ami nem bölcs, és nem a legjobb?

Testvéred Krisztusban:

Ellen G. White

1885. 25. levél