"Iskoláinkban a legtehetségesebb igehirdetőknek a Bibliát kell tanítaniuk. Ismerjék alaposan a Szentírást, éljenek mély lelki életet s fizessük őket a tizedből."

"Azért alapítottuk bennlakó iskoláinkat, hogy fiataljainknak ne kelljen magukra hagyatva sodródniuk jobbra-balra, s hogy ne legyenek kitéve a mindenféle burjánzó rossz hatásnak. Célunk az, hogy amennyire csak lehet, családi légkört teremtsünk, hogy ne az erkölcstelen csábításoknak tegyük ki, hanem Jézushoz vezessük őket. A mennyei család a földi család példaképe. Bennlakó iskoláinkban, ahol azok a fiatalok gyűlnek össze, akik föl szeretnének készülni az Isten szolgálatára, amennyire csak lehet a mennyei mintát kell utánoznunk. Súlyos felelősség nyugszik az ezeknek az otthonoknak a vezetésével megbízott tanítók vállán, mert apák és anyák szerepét kell betölteniük. Szívükön kell viselniük valamennyi diákuk sorsát, mint a szülőknek. A gondjaikra bízott fiatalok jellemvonásainak különbözősége gondokat és súlyos terheket jelentenek. Nagy tapintatot és sok türelmet kíván helyes irányba billenteni azok gondolkodását, akiket eltorzított a helytelen nevelés. A tanítóknak komoly nevelő-készséggel kell rendelkezniük. Legyenek elvhűek, mégis bölcsek és gyöngédek. A szeretetet és krisztusi együttérzést kell összekapcsolniuk a fegyelemmel. Hithű, bölcs és imádkozó férfiaknak és nőknek kell lenniük. Ne legyenek szigorú, hajthatatlan, tekintélyeskedők. Vegyüljenek inkább a fiatalok közé, osszák meg velük örömeiket és bánataikat, csakúgy mint a mindennapi munkát. Az ilyen igyekezet eredménye legtöbbször vidám, szerető engedelmesség lesz."

"A társas összejöveteleket s minden más vallásgyakorlatot tervezzünk és vezessünk úgy, hogy ne csak hasznosak, de annyira kellemesek, hogy kifejezetten vonzók legyenek. Ha együtt imádkozunk, tartósan Istenhez kötjük a fiatalokat."

"Iskolánk tanítóinak előbb szorgalmasan tanulniuk kell, mielőtt másokat tanítanának. Nem fogadják el őket, amíg a nehéz vizsgákon át nem mennek, mígcsak tanító képességüket hozzáérő bírák ki nem próbálták. Ugyanilyen óvatosan meg kell vizsgálni a lelkészeket, akik a Biblia igazsága tanításának szent munkájába akarnak lépni, azokat előbb vizsgáztassák le hűséges, tapasztalt személyek.

Miután némely tapasztalatra tettek szert, további munkát kell végezni értük. Az Úr elé kell vinnünk őket komoly imában, hogy jelezze Szentlelke által, hogy a jelöltek elfogadhatóak-e előtte. Az apostol mondja: "Kezedet elhamarkodva föl ne tedd senkire.". Az apostolok idején Isten szolgái nem mertek a maguk értelmére támaszkodni, mikor embereket választottak és fogadtak el az Isten szószólójának komoly és szent hivatására. Kiválasztották, akiket alkalmasnak tartottak, s azután az Úr elé vitték őket, hogy lássák, elfogadja-e őket, hogy képviselőiként induljanak el. Most sem szabad ennél kevesebbet tenniük."

"Fontos és komoly feladat a fiatalok tanítása és nevelése. Legyen a jellem helyes fejlődése az elérendő nagyszerű cél, hogy az egyén megfelelően legyen felkészítve, hogy eleget tudjon tenni a jelen élet kötelességeinek, végül pedig bejusson a jövő, halhatatlan életre. Az örökkévalóság fogja megmutatni, hogy milyen módon is végeztük ezt a feladatot. Ha a lelkipásztorok és tanítók teljesen átéreznék felelősségüket, akkor ma más állapotok uralkodnának a világon. De mindketten túl szűklátókörűek a szemléletükben és célkitűzéseikben. Nem értik meg, mennyire fontos is a munkájuk és annak következményei. … milyen gondosan kell hát a lelkészeknek, tanítóknak, szülőknek bánniuk azokkal a lelkekkel, akik hatáskörükbe kerülnek. Szép munka a fiatalok gondolkodásával foglalkozni, s félve-remegve kellene hozzáfognunk. … Főiskolánk valahány alkalmazottja legyen olyan férfi, olyan nő, aki az Isten félelmét tartja szeme előtt, szívében pedig az Isten szeretetét. Tegyék a vallást vonzóvá azok előtt a fiatalok előtt, akik hatáskörükbe kerülnek. A tanítók és tanárok szüntelenül érezzék Istentől függésüket. Munkájuk ugyan ezen a világon, de bölcsességük és tudásuk forrása fölülről származik. Abból kell folyton meríteni nekik. Nehogy önzésük és rigolyáik kerekedjenek felül. Hanem föltétlenül Isten Lelke uralkodjék rajtuk. Fönntartás nélkül járjanak alázatosan Istennel. Érezzék át felelősségüket, ami nem kisebb, mint a lelkipásztoroké. Az a hatás, amit a tanárok és tanítók gyakorolnak iskolánkban a fiatalokra, el fog jutni mindenüvé, ahová ezek a fiatalok eljutnak. Szent légkörnek kellene hát áradnia főiskolánkból, hogy fölvegye a harcot a mindenfelé burjánzó erkölcsi sötétséggel.

Aki eredményessé akarja tenni a fiatalság nevelését, azoknak úgy kell elfogadni őket, amint vannak, nem amint lenniük kellene, sem pedig mint amilyenek akkor lesznek, amikor kikerülnek nevelésük alól. … Úgy tudnak segíteni tanítványaikon, nem szemet hunyva hibáik fölött, hanem hűségesen helyesbítve a helytelenségeiket olyan módon, hogy a megintettet csak még inkább a tanító szívéhez kösse. … Ha a tanítók távol tartják magukat a tanulóktól, ha közönyösek irántuk, ha megközelíthetetlenek, nyersek és gáncsoskodók, ez ellenkezik a Krisztus lelkületével. … Tapasztalattal rendelkező férfiaknak és nőknek kellene megérteni, hogy a fiatalok számára különösen veszedelmesek a mai napok. Minden oldalon kísértések környékezik őket. … Sátán eltökélt szándéka, hogy az ifjút a bűnhöz kösse,… Főiskolánk tanárainak fárasztó lesz a munkája. Azok közt, akik iskolába járnak, lesznek egyesek, akik nem mások mint az ördög ügynökei. Az ilyenek nem tartják tiszteletben az iskola szabályait, … Bár jól végzett munkát láttunk idáig sokak megmentésénél, akik főiskolánkra jöttek, mégis sokkal többet lehetne elérni a személyes igyekezettel."

"A nevelők tanulják meg, hogy hogyan őrizzék meg tanítványaik egészségét. Kerüljék el, hogy túl sok tanulással terheljék le a tanítványok fejét. Ha a tudományok ismeretével, de megtört egészséggel hagyják maguk mögött a főiskolát, akkor jobb lett volna, ha egyáltalán be se iratkoztak volna. Némelyik szülő azt tartja, hogy mivel jelentős anyagi áldozat árán taníttatják gyermekeiket, ezért aztán hajszolják őket a tanulásra. A hallgatók sok mindent meg szeretnének tanulni, hogy minél hamarabb elvégezzék tanulmányaikat. A tanárok megengedik, hogy némelyek túl gyorsan haladjanak előre. Bár akad, akit unszolni kell, másokat azonban vissza kell tartaniuk. A tanulók legyenek mindig szorgalmasak, mégsem szabad úgy teletömni fejüket, hogy szellemi gyomorrontást szenvedjenek. Ne terhelődjenek le annyira tanulmányaikkal, hogy elhanyagolják a viselkedés művelését; s mindenek fölött, semminek se engedjék meg, hogy megakadályozzák az imádkozás, áhitat óráit, melyek Jézus Krisztussal kapcsolják őket össze, a legkiválóbb tanítóval, akit valaha is ismert a világ. Semmi esetre se fosszák meg magukat a vallásos előjogoktól. Sok tanuló legfőbb céljává tette a tanulást, de elhanyagolta az imát, elmaradt a szombatiskoláról, imaóráról, s a vallásos kötelességek elhanyagolása következtében Istentől elszakadva tértek vissza családjukhoz. …"

"A tanítók ne gondolják, hogy eleget tettek kötelességüknek, mikor a tudományokra tanítják a tanulókat."

"Ha a tanítók Isten félelmében végzik feladatukat, ha Krisztus lelkületével fáradoznak a hallgatók lelki üdvösségén, akkor Isten sikerrel fogja koronázni igyekezetüket."

"Ahhoz, hogy az igazság forrásához vezessük az ifjúságot, a Bárányhoz, aki elveszi a világ bűneit, a tanítónak nem csak elkerülhetetlenül az igazság elméletében kell jártasnak lenniük, hanem föltétlenül rendelkezniük kell a szentség útjának tapasztalati ismeretével. A tudás hatalom, ha valódi istenfélelemmel párosul."

"Huszadrészét sem végezzük el annak, amit az Úr elvár tőlünk. Az egyszerű munkavégzés helyett annyira bonyolulttá teszünk mindent, hogy ma már egyre nehezebb áttekinteni és végrehajtani a feladatokat. Isten helyett gyakran az emberi bölcsesség irányít és ellenőriz. Sokan azt gondolják, hogy nem érnek rá törődni embertársaikkal, akikről pedig számot kell adniuk. Milyen kifogást tudnak majd felhozni, amiért elhanyagolják e fontos kötelezettségüket?"

"A főiskola vezetői legyenek jámbor, istenfélő emberek, a Biblia legyen életük szabályozója és irányadója. Jól teszik, ha figyelnek a megbízható jövendölésekre, mint a sötétben világító mécsesre. Senki ne legyen elővigyázatlan, egy pillanatra sem, mert amikor nem gondoljátok, akkor jön el az ember Fia! Csak azok nyerik el a jutalmat, akik hűségesen törekednek a jó cselekedetekre. Sok olyan embert tűrünk meg sorainkban, akiknek nincs közük Krisztushoz. Meg nem szentelt lelkészek, tanárok és tanítók segédkeznek Sátánnak, hogy kitűzze lobogóját legfontosabb intézményeinkre is."

"Isten úgy tervezte iskoláinkat, hogy megfeleljenek az erkölcsi süllyedés okozta növekvő szükségleteknek. A könyvekből való tanulás önmagában nem tudja megadni a tanulóknak a szükséges fegyelmet, ezért komolyabb alapokat kell lefektetnünk. Nem azért alakult a főiskola, hogy bárki egyéni céljainak bélyegét viselje magán. A tanárok testvérként dolgozzanak együtt. Mindent beszéljenek meg egymással, lelkészeinkkel, felelősségtudó emberekkel, de mindenekelőtt keressék a felülről származó bölcsességet, hogy az iskolával kapcsolatos minden döntésük kivívja Isten tetszését."

"A tanároknak olyan nevelést kell nyújtaniuk, amely a tisztelet, a becsület erényeit képviseli a társadalomban - az ifjúságot megrontó, erkölcsromboló hatásokkal szemben. "

"Jó lenne, ha gondoskodnánk a főiskola számára megművelhető földterületről és műhelyekről, ahol megfelelő szakoktatók vezetésével a tanulók elsajátíthatják a különféle kétkezi szakmák munkafázisait, fogásait."

"Iskolánk minden tanárának teljesítenie kellene a kötelességét. Egyikük sem mentes az önzéstől. Ha megfelelő lenne az erkölcsi és a vallásos életük, akkor sokkal jobban tudnának hatni a tanulókra. A tanárok nem úgy végzik munkájukat, hogy kizárólag Isten dicsőségére törekednének. Ahelyett, hogy Jézusra függesztenék tekintetüket, s az Ő életét és jellemét mintáznák, inkább valamiféle emberi mértéket igyekeznek megütni.

Bárcsak bele tudnám vésni minden tanár lelkébe a fiatal szívekre tett hatásuk, befolyásuk felelősségének teljes tudatát! Sátán fáradhatatlanul próbálkozik, hogy magának szerezze meg ifjúságunkat. Ravaszul helyezi csapdáit a tapasztalatlan lábak elé. Isten népének éberen kellene őrködnie, hogy megóvja a fiatalokat életük ellenségétől."

"Az istenfélő tanítók a menny felé tudnák vezetni a fiatalokat. Képessé tehetnék őket arra, hogy a világ számára áldást jelentsenek, s Teremtőjüket dicsőítsék.

Minden tanító, aki Istennel áll összeköttetésben, hatással lesz tanítványaira, hogy kutassák Isten szavát és engedelmeskedjenek törvényének."

"Isten angyala ezt az üzenetet ismételte el nekem; Beszéljétek meg együtt a dolgokat! Ha az ellenfél hatni tudna egy-egy ember ítélőképességére, ezzel a maga elképzelése szerint tudná irányítani az ügyeket. Két ember gondolkodását is el tudja torzítani, de ha többen beszélik meg a dolgokat, abban nagyobb biztonság rejlik. Több ember minden tervet alaposabban megbírál, minden lépést szemügyre vesz. Ezért sokkal kisebb lesz annak veszélye, hogy elhamarkodottan, meggondolatlanul döntenek, s ezzel zavart, bizonytalanságot, veszteséget idéznek elő. Egységben az erő, a széthúzásban pedig a gyengeség és a vereség. Isten népet vezet ki magának a világból, s előkészíti őket az elváltozásra. Mi, akik részt veszünk ebben a munkában, Isten ügyének őreiként álljunk a helyünkön! Tevékenykedjünk egy akarattal! Legyünk minden ember szolgái! Kövessük fenséges példaképünket!"

"A tanító mindig viselkedjék nemesen, keresztényi módon. Legyen tanítványai barátja és tanácsadója."

"Legyen minden tanító célja, hogy a világ áldásaivá nevelje a gondjaira bízott fiatalokat! Soha ne tévesszük szem elől ezt a célt!"

"Főiskolánkon komoly munka vár ránk, amely megköveteli az oktatók együttműködését. Isten helyteleníti, ha a tanárok elcsüggesztik egymást. Mégis, csaknem valamennyien elfeledik, hogy éppen az Ellenfelünk a testvéreink vádolója, s ők vele fognak össze ilyenkor. Míg a hitvalló keresztények vitáznak, az Ellenség csapdát állít a tapasztalatlan gyermekeknek és fiataloknak. Akinek a hite mögött vallásos tapasztalat áll, annak óvnia kellene a fiatalokat az ellenség csapdáitól. Sohase feledje, hogy valamikor őt is elkábították a bűn élvezetei. Nekünk is óráról órára szükségünk van Isten kegyelmére és türelmére. Milyen visszás, ha türelmetlenek vagyunk a tapasztalatlan fiatalok tévedéseivel szemben! Ha Isten türelmes hozzájuk, hogyan merjük hát mi, bűnösök, elvetni őket?"

"Sok fiatal, de néhány idősebb igehirdetőnk is elhanyagolja Isten szavát, és megvetik Lelkének bizonyságtételeit. Nem tudják, mi rejlik a bizonyságtételekben, és nem is akarják tudni. Nem akarják felfedezni és kijavítani jellemhibáikat. Sok szülő sem akar okulni a bizonyságtételekből, így aztán nem tudják továbbadni a tanulságokat gyermekeiknek. Azzal mutatják ki megvetésüket az Istentől kapott világosság iránt, hogy homlokegyenest ellenkező irányban haladnak. S éppen a munka központjában, szívében tevékenykedők járnak elöl ebben."

"A főiskola igazi virágzásának alapja az, ha a tanítók és tanulók szoros egységben élnek Istennel."

"Isten munkálta az ifjak szívét, hogy szenteljék magukat az igehirdetésre. Azzal a reménnyel iratkoztak be a főiskolára, hogy olyan mennyei kincseket találnak, amelyeket máshol nem kaphatnak meg. A tanítók azonban könnyen vették Isten Lelkének komoly bizonyságait, mert vajmi kevés fogalmuk van az ember értékéről, s nem tartják felelősnek magukat a fiatalok üdvösségéért. Így arra törekednek, hogy eltérítsék az ifjakat arról az ösvényről, amelyre Isten akarta vezetni őket."

"A macedón kiáltás (Ap. csel. 16:9) hallatszik hozzánk: Küldjetek munkásokat! Ez a sürgető kérés hangzik keletről és nyugatról is. Köröskörül a mezők "megértek már az aratásra". Hát nem butaság hátat fordítani e mezőknek, s olyan foglalkozást keresni, ami csak anyagi hasznot hoz? Krisztusnak nem alkalmas az önző munkás, aki csak azt nézi, hol nagyobb a fizetés. Azokat hívja, akik készek szegénnyé válni Őérte, amint Ő is szegény lett értünk. Milyen jutalmat is kapott Jézus a Földön? Sértegetéseket, nyomort, szégyent, visszautasítást, árulást és kereszthalált. A lelkipásztoroknak könnyebb életre kellene törekedniük, mint amilyen Mesterüké volt?"

"Az egyik legnagyobb nehézség, amellyel számolniuk kell, hogy a szülők nem támogatják a tanítókat a főiskola fegyelmének megteremtésében. Ha a szülők megfogadnák, hogy erősítik a tanítók tekintélyét, sok engedetlenségnek, bűnnek és kicsapongásnak vennék elejét. A szülőknek meg kell követelniük gyermekeiktől, hogy tiszteljék a jogos tekintélyt és engedelmeskedjenek is neki."

"Tanítsuk a fiatalokat mind fegyelmezéssel, mind példamutatással az egyszerű ruházkodásra, megfelelő viselkedésre, szorgalomra, józanságra és takarékosságra. Sok tanuló elpazarolja a szüleitől kapott pénzt. Azzal próbálnak kitűnni társaik közül, hogy tékozlón szórják a pénzt kérkedésből, önző kívánságaik kielégítésére. Némelyik iskolában annyira fontosnak tartják ezt a kérdést, hogy előírják a tanulók ruházatát, és házi előírások szabályozzák a költekezést, azonban a következetlen, túlzottan engedékeny szülők és az elkényeztetett diákok így is kibúvót találnak a szabályok alól. Ne folyamodjunk hát a korlátozásokhoz! Kérjük meg a keresztény szülőket, hogy mindent gondos, imádkozó szívvel fontoljanak meg! Kérjenek tanácsot Isten Szavától, s azután igyekezzenek tanításaihoz tartani magukat."

"A főiskola néhány tanára nem érzi át felelősségteljes helyzetét."

"Főiskolánkban sokaknak alaposan meg kell térniük. Senki se vegye észre a szálkát testvére szemében, míg az övében gerenda éktelenkedik. Mindenki a saját lelkének templomát tisztogassa a szennytől. Az összegyűlt salakkal együtt vessük ki az irigységet és a féltékenységet is. Isten ingyen kínálja fel nekünk a magasztos kiváltságokat és mennyei adományokat, pedig végtelen árat fizetett értük. Egyénenként tart felelősnek a nekünk juttatott világosságért és kiváltságokért. Ha nem adjuk meg Istennek a ránk bízott tehetség kamatát, akkor elveszítjük jogunkat a kedvező megítéléshez."

"Krisztus imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek ahogyan Ő is egy az Atyával. Ez az egység Krisztus megbízólevele a világ felé, hogy Isten küldte őket. Ha lemondunk nyakasságunkról, akkor egyek leszünk a Megváltóval. Imádkozzunk és fáradozzunk azért mindnyájan komolyan, hogy amennyire csak lehetséges, eleget tegyünk a gyülekezet egységéért elmondott krisztusi imának!"

"Isten terve az, hogy akik az ő ügyéért dolgoznak, engedelmeskedjenek egymásnak, készségesen fogadják el a tanácsot és a tanítást. Neveljék magukat a legszigorúbb szellemi és erkölcsi fegyelemre, hogy Isten kegyelmének segítségével felkészülhessenek gondolkodásukban és szívükben arra, hogy nevelni tudjanak."

"Akik tanítói állást vállalnak, azoknak egyre komolyabban és komolyabban kell megbecsülniük Isten kijelentett akaratát. Alázatosan nevelniük kell a hallgatókat, fel kell tárniuk előttük a Szentírást, s életükkel és jellemükkel is példát kell nyújtaniuk a fiataloknak a Biblia vallásának értékéről, a szentség szépségéről, Azonban soha, egy pillanatra se keltsünk olyan benyomást, hogy előnyösebb lenne bárki számára, ha elrejtené hitét a világiak előtt, gondolva, hogy veszít tekintélyéből, ha megismerik elveit."

"Ha intézményeink minden alkalmazottja odaadó, megszentelt gondolkodású ember volna, ha Istenre támaszkodnának, nem pedig önmagukra, akkor sokkal nagyobb eredményeket érnénk el."

"Főiskolánk tanítói kiegyensúlyozott gondolkodású, jó erkölcsi hatással rendelkező emberek, akik tudják, hogyan kell bölcsen irányítani az emberek gondolkodását, s akikben igaz hittérítő lelkület él. Ha valamennyien ilyen jellemmel rendelkeznének, az igazgató vállán nyugvó teher ma könnyebb lenne. Megelőznék azt a veszélyt, hogy idő előtt kimerüljön. Azonban pontosan ez a bölcsesség hiányzik."