"Mindenki vegye ki részét a költségekből. A gyülekezetek gondoskodjanak róla, hogy azokat iskoláztassák, akiknek javára válik. Segélyeznünk kell a szegény családokat. Nem nevezhetjük magunkat igaz hittérítőknek, ha elhanyagoljuk azokat, akik legválságosabb éveik alatt közvetlen közelünkben vannak és segítségünkre szorulnak, hogy olyan tudásra és tapasztalatra tehessenek szert, ami előkészíti őket az Úr szolgálatára."

"Sok iskolába járó fiatal nem törődik vele, ha adósságokba keveredik. A könyvet tekintik a művelődés főeszközének. Nem tartják fontosnak a gyakorlati üzleti nevelést s megelégszenek azzal, hogy mások pénzén tanuljanak, ahelyett, hogy maguk is keresetre tennének szert. Nem gondolják meg, mi lesz ennek a következménye. Nem tanulmányozzák az ok és okozat összefüggését.

Az ilyen eljárás gyakran a képességek egyoldalú fejlődésével jár. A diák nem ébred tudatára jelleme gyenge oldalainak, nem veszi észre a sebezhető pontokat. Másokra támaszkodva elveszíti a gyakorlati élet egyik tapasztalatát s később azt nagyon keserves bepótolni. Nem tanul önállóságot, nem tanulja meg a hit gyakorlását sem. A valódi hit képessé teszi az embert arra, hogy kiemelkedjen a tökéletlen, fejletlen állapotból s megértse az igazi bölcsességet. Ha a tanulók fejlesztik eszüket és testi erejüket, akkor könnyebben tanulnak s fölkészülnek az élet gyakorlati oldalaira is. De ha követik a műveltségről tartott téves fölfogásukat, nem válnak maguk erejéből lett sokoldalú férfiakká és nőkké."

"A nevelők tanulják meg, hogy hogyan őrizzék meg tanítványaik egészségét. Kerüljék el, hogy túl sok tanulással terheljék le a tanítványok fejét. Ha a tudományok ismeretével, de megtört egészséggel hagyják maguk mögött a főiskolát, akkor jobb lett volna, ha egyáltalán be se iratkoztak volna. Némelyik szülő azt tartja, hogy mivel jelentős anyagi áldozat árán taníttatják gyermekeiket, ezért aztán hajszolják őket a tanulásra. A hallgatók sok mindent meg szeretnének tanulni, hogy minél hamarabb elvégezzék tanulmányaikat. A tanárok megengedik, hogy némelyek túl gyorsan haladjanak előre. Bár akad, akit unszolni kell, másokat azonban vissza kell tartaniuk. A tanulók legyenek mindig szorgalmasak, mégsem szabad úgy teletömni fejüket, hogy szellemi gyomorrontást szenvedjenek. Ne terhelődjenek le annyira tanulmányaikkal, hogy elhanyagolják a viselkedés művelését; s mindenek fölött, semminek se engedjék meg, hogy megakadályozzák az imádkozás, áhitat óráit, melyek Jézus Krisztussal kapcsolják őket össze, a legkiválóbb tanítóval, akit valaha is ismert a világ. Semmi esetre se fosszák meg magukat a vallásos előjogoktól. Sok tanuló legfőbb céljává tette a tanulást, de elhanyagolta az imát, elmaradt a szombatiskoláról, imaóráról, s a vallásos kötelességek elhanyagolása következtében Istentől elszakadva tértek vissza családjukhoz."

"Némelyek súlyos költségek árán azért jöttek, hogy a lelkészi hivatásra készüljenek fel, de a tanárok rábeszélték őket, hogy mélyreható, ám évekig elhúzódó tanulmányokat folytassanak. Az anyagiak előteremtése miatt aztán rákényszerültek, hogy könyvevangélisták legyenek, s teljesen lemondtak az igehirdetésről. Ez mindenképpen tarthatatlan helyzet."

"Nem okos dolog, ha túl alacsonyra szabjuk a tandíjat. Legyen elég ahhoz, hogy fedezzék a kiadásokat, még ha kevesebb is a hallgató. Akik valóban megbecsülik az iskolánkban nyerhető tudást, azok szívesen megfizetik a tandíjat. A legtöbb fiatal, akiket az alacsonyabb tandíj idecsábítana, úgysem válna javára sem a többi hallgatónak, sem a gyülekezetnek. Minél többen vannak, annál nagyobb tapintatot, hozzáértést és éber felügyeletet követel a felügyeletük.

Amikor a főiskola először nyitotta meg a kapuit, alapítványt helyeztek a Szemle és Hírnök kiadóhivatalába azok javára, akik tanulni szerettek volna, de nem volt rá pénzük. Néhány hallgató igénybe is vette azt. Ezek kedvező kezdetet kaptak, s amikor később eleget kerestek, visszafizették a kölcsönt, hogy mások is igénybe vehessék.

Gondoskodjunk most olyan alapról, melyből kölcsönvehetnek a méltó, de szegény hallgatók, akik a hittérítésre szeretnének felkészülni. Vannak köztünk kitűnő képességű fiatalok, akik jó szolgálatot végezhetnének, ha gondoskodnánk róluk és bátorítanánk őket. Ha valamelyik túl szegény ahhoz, hogy a főiskolánkra járjon, a gyülekezet tartsa kiváltságnak, hogy fedezze a költségeiket. Meg kell mondanunk a fiataloknak, hogy amennyiben csak lehetséges, dolgozzanak, hogy ellássák magukat. Ami kevesebbe kerül, kevésbé becsülik meg. De amiért csaknem annyit fizetünk, mint amennyit ér, azt jobban megbecsüljük. A területek gyülekezetei mégse feledjék, hogy komoly felelősség nyugszik rajtuk, hogy neveljék a fiatalokat és idősebbeket, hogy a hittérítés mezejére léphessenek. Ha felfedeznek soraikban olyanokat, akikből hasznos munkásokat lehetne nevelni, de nem bírják maguk fizetni iskoláztatásukat, akkor a gyülekezet vállalja a felelősséget - küldje el őket a főiskolára, hogy ott tanuljanak és fejlődjenek."

"Mikor a tanulókat mások pénze segíti át az évekig tartó tanuláson, elveszítik a gyakorlati éleinek azt a tapasztalatát, melyet nehéz lesz visszaszerezniük."

"A tanulók álljanak munkába, fölhasználva a már elnyert ismereteket. Adják tovább a jót, melyben részesültek. Továbbra is szorgalmasan folytassák a biblia-tanulmányozást. Ha a tanulók alázatosan keresik az Urat, a menny Istene megnyitja értelmüket. Időt szakítanak fölülvizsgálni könyvtudásukat, bírálva szemügyre veszik iskolai haladásukat, és testgyakorlattal kötik össze tanulmányaikat, ami a legfontosabb a sokoldalú nevelés elsajátításánál. Ha férfiak és nők felnőtté akarnak növekedni Jézus Krisztusban, bánjanak bölcsen magukkal. A lelkiismeretesség a tanulásmódnál ugyanolyan fontos, mint hitünk tanításainak átgondolásánál.

A tanuló iratkozzék be, ha a maga erejéből fizetni tudja a tandíj részleteket. Tanuljon egy évet, majd tegye föl a kérdést, hogy miből áll az igaz nevelés. Nincs elválasztó vonal: "Akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére." A hosszú évek alatt fölhalmozott tudás káros, ártalmas, romboló, gyilkos a lelki életre. A tanítók adjanak megbízható tanácsot a tanulóknak. Ne javasolják az évekig tattó könyvtanulást. Tanuljanak, s máris adják tovább, amiben részesültek, amit elsajátítottak. Végezzenek kétkezi munkát is, ezzel téve teljesebbé nevelésüket, mely képesít, hogy szilárd elvekkel, sokoldalú emberként távozzanak."

"Ha a tanítók megtanulnák a leckéket, melyre Krisztus akarja tanítani őket, nem lennének olyan tanulók, akiknek más kell fedezze a számláit, máskülönben súlyos adósággal hagynák el az iskolát. A nevelők csak fele munkájukat végzik, mikor tudják, hogy a fiatalok éveket töltenek a könyvek szorgalmas tanulásával, nem igyekezve megkeresni eltartásukat, s mégsem tesznek erről semmit. Vizsgáljatok meg minden esetet, nyájasan és szeretettel kérdezősködjetek a tanuló és anyagi helyzete felől. Azt a tanulmányt kell az egyik legértékesebbként eléje tárnotok, hogy testével összhangban használja Istentől-nyert értelmét; fejet, testet, kezet és lábat. Egész lényünk helyes fölhasználása az egyik legértékesebb lecke, melyet megtanulhatunk. Ne végezzünk pusztán szellemi munkát, ne álljunk meg utána, hanem a legjobban használjuk föl az emberi gépezet különböző részeit. Senki se alkalmas az igeszolgálatra, aki nem érti meg, miként végezzük ezt."

"Legyen iskoláink célja, hogy a legjobb tanítást és nevelést nyújtsuk a bibliamunkásoknak. Területeink gondoskodjanak róla, hogy az iskoláinkban a legjobb tanítók legyenek, akik alaposan tanítják a Bibliát, és mély keresztény tapasztalattal, lelki élettel rendelkeznek. Vigyük a legjobb lelkész-szolgálatot az iskolába, s az igével szolgálókat a tizedből fizessük.

A gyülekezetekre is kötelesség hárul. Gondoskodjanak róla, hogy akiknek ez áldására válna, iskolába járjanak. A méltó személyeket, akiknek nincs elég pénze a tanulás megszerzésére, támogatniuk kell.

Ha a tagok ébren lennének, megsokszoroznák erőforrásaikat; férfiakat és nőket küldenének iskoláinkba. Nem hosszú tanfolyamokra, hanem hogy gyorsan tanuljanak és menjenek a mezőkre. Istennel való élő összeköttetés által férfiak és nők gyorsan ismereteket szereznek a nagy tankönyvből - Isten szavából - s elindulnak továbbadni, amiben ők is részesülnek."