"Legyen a fiatalok nevelésének szerves része még ebben a késői korszakban is a mindennapos, rendszeres fizikai munka. Sokat nyerhetünk vele, ha bevezetjük a munkát az iskolákba. Ha követjük ezt az elgondolást, az iskolásoknak ruganyos lesz a szellemi képessége, élénk a gondolkodása és sokkal több szellemi munkát tudnak majd elvégezni adott idő alatt, mintha csak tanulással töltenék az időt. Majd végül úgy hathatják maguk mögött az iskolát, hogy a szervezetük sincs megviselve. Azonkívül erősen és bizakodóan ki tudnak tartani bármilyen helyzetben, amelybe Isten gondviselése helyezheti őket. Mivel rövid az idő, dolgozzunk szorgalmasan és megkettőzött erővel. Lehet, hogy gyermekeink nem mennek főiskolára, mégis ismeretekre tehetnek szert azokban a fontos ágazatokban, melyeket gyakorlati használatra fordíthatnak, s melyek művelik a gondolkodást és igénybe veszik annak képességeit. Nagyon sok fiatal, aki elvégezte a főiskolát, nem részesült olyan igazi nevelésben, aminek gyakorlati hasznát is venné. Lehet, hogy névleg főiskolát végzettek, valójában mégsem mások, mint kiművelt "mamlaszok"."

"Hithű, bölcs és imádkozó férfiaknak és nőknek kell lenniük. Ne legyenek szigorú, hajthatatlan, tekintélyeskedők. Vegyüljenek inkább a fiatalok közé, osszák meg velük örömeiket és bánataikat, csakúgy mint a mindennapi munkát. Az ilyen igyekezet eredménye legtöbbször vidám, szerető engedelmesség lesz."

"Különös figyelmünkre érdemes a kollégiumainkban nevelkedő fiatal és nők otthoni nevelése. Nagyfontosságú a tanulók jellemének építésében az, hogy a fiatalok megszokják a rájuk bízott munka elvégzését, lerázzák a tunyaság valamennyi hajlamát. Ismerniük kell a mindennapi élet kötelességeit. Meg kell tanítani őket, hogy alaposan és jól végezzék az otthonnal járó kötelességeket, a lehető legkevesebb zajjal és zűrzavarral. Végezzenek mindent rendesen és illően. Tartsák a konyhát és a többi épületet tisztán és rendben. A megfelelő időben tegyék félre a könyveket, s ne tanuljanak többet, mint azt a házi kötelességek megengedik. Ne kösse le őket a könyvek tanulása annyira, hogy elhanyagolják a házi kötelességeiket, mert ezektől függ a család kényelme.

Az ilyen kötelességek végzése legyőzi a hanyag és rendetlen szokásokat. Ha nem helyesbítjük e szokásokat, átmentik majd azokat az élet összes további szakaszába s megfosztják a fiatalokat a hasznavehetőségtől. Alkalmatlanná tesszük őket a hittérítő munkára. Ha nem küszöböljük ki szívós kitartással ezeket a hibákat, legyőzik majd a fiatalokat, mind a jelen, mind az örökkévalóság számára.

Izrael hadserege különleges utasításokat kapott, hogy sátraikban és a sátrak körül legyen minden tiszta és rendes, hogy amikor az Úr angyala átmegy a táboron, nehogy meglássa tisztátalanságukat. Igazán kiterjedne az Úr figyelme ilyen apróságokra? Igen, kiterjed. Kijelentett tény, hogyha az Úr meglátta volna a tisztátalanságukat, nem ment volna velük az ellenség ellen. Az Úr ma is ugyanígy észreveszi minden tettünket. Az az Isten, aki Izrael gyermekei idején mindent észrevett, tiszta szokásokra nevelte őket, ma sem helyesel semmi tisztátalanságot az otthonokban."

"Sok iskolába járó fiatal nem törődik vele, ha adósságokba keveredik. A könyvet tekintik a művelődés főeszközének. Nem tartják fontosnak a gyakorlati üzleti nevelést s megelégszenek azzal, hogy mások pénzén tanuljanak, ahelyett, hogy maguk is keresetre tennének szert. Nem gondolják meg, mi lesz ennek a következménye. Nem tanulmányozzák az ok és okozat összefüggését.

Az ilyen eljárás gyakran a képességek egyoldalú fejlődésével jár. A diák nem ébred tudatára jelleme gyenge oldalainak, nem veszi észre a sebezhető pontokat. Másokra támaszkodva elveszíti a gyakorlati élet egyik tapasztalatát s később azt nagyon keserves bepótolni. Nem tanul önállóságot, nem tanulja meg a hit gyakorlását sem. A valódi hit képessé teszi az embert arra, hogy kiemelkedjen a tökéletlen, fejletlen állapotból s megértse az igazi bölcsességet. Ha a tanulók fejlesztik eszüket és testi erejüket, akkor könnyebben tanulnak s fölkészülnek az élet gyakorlati oldalaira is. De ha követik a műveltségről tartott téves fölfogásukat, nem válnak maguk erejéből lett sokoldalú férfiakká és nőkké."

"Isten célja az, hogy a B.c-i főiskolánk a szellemi és erkölcsi művelődés magasabb fokát érje el, mint bármi más intézet az országban. Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy milyen fontos is kiművelni testi, szellemi, erkölcsi erőiket, képességüket, hogy ne csak a tudományban érjék el a legmagasabb szintet, hanem Isten ismerete által arra legyenek nevelve, hogy őt dicsőítsék meg; hogy arányos kiegyensúlyozott jellemet fejlesszenek, s így teljesen fölkészüljenek az ebben a világban való hasznosságra, de a hallhatatlan élet számára is."

"Átfogóbb nevelésre van szükség - ez olyan gondolkodásmódot és hozzáállást követel a tanároktól, amely a kizárólag tudományos oktatásban nem szükséges. A jellem megfelelő fegyelmezése nem mellőzhető, ha azt akarjuk, hogy a legteljesebben és legnemesebben fejlődjék. A tanároknak olyan nevelést kell nyújtaniuk, amely a tisztelet, a becsület erényeit képviseli a társadalomban - az ifjúságot megrontó, erkölcsromboló hatásokkal szemben.

Jó lenne, ha gondoskodnánk a főiskola számára megművelhető földterületről és műhelyekről, ahol megfelelő szakoktatók vezetésével a tanulók elsajátíthatják a különféle kétkezi szakmák munkafázisait, fogásait. Kárt okozunk azzal, ha nem kapcsoljuk össze a szellemi és a testi munkát. A diákok szabadideje szórakozással telik, ami gyöngíti testi, szellemi és erkölcsi erejüket. Az érzéki kielégülések lealjasító hatalma, az udvarlás és házasság túl korai izgalmai miatt sokan nem érik el a szellemi fejlődésnek azt a magaslatát, ahová máskülönben eljuthatnának."

"Ha iskolánkban gondoskodnánk a testi munkáról, s a tanulóknak ezzel kellene eltölteniük idejük egy részét, ez védelemnek bizonyulna sok gonoszság ellen, amelyek most ott uralkodnak. Ha férfias, hasznos foglalkozásokkal helyettesítenénk a léha és megrontó időtöltéseket, akkor helyes mederbe terelhetnénk a fiatalok fölös energiáit, józanságra nevelnénk őket, és szilárd jellemet alakítanánk ki bennük. El kell követnünk mindent, hogy tápláljuk az erkölcsi, testi és szellemi fejlődés utáni vágyat.

Ha megtanítanánk a lányokat Főzni - mindenekelőtt tápláló kenyeret sütni -, ez komoly előrelépés lenne a fejlődésükben. A hasznos munkára szoktatás nagyrészt elejét venné a beteges érzelgősségnek, ami ezreket ront meg. A házimunka az izmok és az értelem igénybevétele mellett elősegítené a gyakorlati élet kötelességeinek szeretetét is."

"A szülők nem azért küldik gyermekeiket oda, hogy szerelemsóvár érzelgősségbe merüljenek, hanem hogy vagy tanuljanak, vagy műveljék a nyomdászatot".

"Sokat hallottunk és olvastunk arról, milyen fontos az Istennek legtetszőbb szolgálatra képezni magunkat. Ez abba a vélekedésbe torkollt, hogy ha a legmagasabb szintig fejlesztjük szellemi képességeinket, az majd megerősíti testünket és jellemünket - vagyis az egész ember fejlődését szolgálja. Az idő és a tapasztalat tévesnek bizonyította ezt a felfogást. Olyan fiatalokat láttunk oklevelet kapni a főiskolán, akik egyáltalán nem tudják megfelelően használni csodálatos szervezetüket, amelyet Istentől kaptak. Az egész testet tettekre alkotta az Úr, nem pedig tétlenségre. Ha testi képességeinket nem használjuk ugyanúgy, mint szellemi erőinket, akkor az utóbbit terheljük túl. Ha az emberi szervezet valamely része nem végzi a számára rendelt feladatot, akkor a szellemi erőket csak rövid ideig lehet a legmagasabb szinten használni. A természettől nyert erőinket a természet törvényeinek kell szabályozniuk. Úgy kell szoktatnunk képességeinket, hogy összhangban működjenek, mégpedig a természet törvényei szerint. Iskoláink tanítói nem hagyhatják figyelmen kívül mindezt anélkül, hogy ki ne bújnának felelősségük alól. A büszkeség ugyan arra sarkallhatja őket, hogy szellemi színvonal tekintetében magas, a világ által elismert szintre törekedjenek; de amikor kézzelfogható eredményekről van szó - azokról, amelyek alkalmassá teszik a férfiakat és nőket, hogy a gyakorlati élet során bármilyen kényszerítő helyzetben megálljanak -, hallgatóik csak részben tudnak gyümölcsöző életet élni. Hiányos nevelésük gyakran kudarcot eredményez, bármilyen foglalkozást is választanak."

"Bizonyos körülmények között a tornatermi gyakorlatok előnyösek lehetnek. Azért vezették be őket, hogy a fiatalok elég testmozgást végezzenek, s igen népszerűek lettek az iskolákban. Azonban hátrányaik is vannak, s gondos irányítás nélkül több kárt okoznak, mint hasznot. Némelyek egész életükre nyomorékká váltak a tornatermi játékok miatt. Ha iskoláinkban megfelelően irányítjuk a szakmai képzést, az jórészt pótolja a tornatermeket.

A tanítók figyeljenek jobban a testi, szellemi és erkölcsi nevelésre. Bár a tudományokkal való foglalkozás nagyobb műveltséghez vezet, mégsem nyújt teljes, tökéletes nevelést. Amikor különleges figyelmet fordítanak minden Istentől kapott testi és erkölcsi erő alapos kiművelésére, akkor a tanulók nem úgy hagyják maguk mögött az iskolát, hogy bár műveltnek nevezik magukat, még sincs fogalmuk a gyakorlati életről, sem a tökéletes jellem fejlesztésének mikéntjéről.

Fáj a szívem, látva a hiányosságokat, mert mindez gyenge egészséghez, a másokról való gondoskodás képességének hiányához, s a sikeres élethez legszükségesebb munka elsajátításának hiányához vezet."

"Tanulóink között nagyon kevés lelkesedés tapasztalható. Sokkal komolyabban kellene igyekezniük. Azt is meg kell tanulniuk, hogy miként tanuljanak. Ápolniuk kell a szorgalom szokásait. Ne engedjék, hogy selejtes munka kerüljön ki a kezükből. Alkalmazzák magukra Pál Timóteushoz intézett szavait: "Legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra. El ne hanyagold a benned lévő kegyelmet, melyet prófétai szó által, az elöljáró, kézrátételével kaptál. Ezekben gyakorold s ezeknek szenteld magadat, hogy haladásod mindenki előtt nyilvánvaló legyen. Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha így teszel, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted." (I. Tim. 4:13-16)"

"A Sátán minden iskolában magát próbálta megtenni a tanítók irányítójává. Ő hozta a gondolatot, hogy szórakozásra van szükség. Az azzal a céllal küldött hallgatóknak, hogy evangélisták, lelkipásztorok és hittérítők legyenek, nem kellett volna elfogadni az elgondolást, hogy szórakozás szükséges a testi egészséghez, mikor pedig az Úr eléjük tárta, hogy jobb, ha szórakozások helyett nevelő, testi munkát végeznek. A szórakozások hamar szenvedélyt termelnek ki, mely elveszi a kedvet a gondolkodás és test hasznos, egészséges gyakorlásától. Pedig az ilyen testgyakorlások teszik a hallgatókat hasznossá a maguk és mások számára.

Fiataljaink éppen erre a favágással, földműveléssel, épületek emelésével csakúgy, mint elméleti műveltséggel nyert nevelésre törekedjenek. Az iskola mellett a lehető leghamarabb nyomdának kell működni, hogy nyomdászatban is képesítést nyújtson. Meg kellene tanulni a sátorkészítést is. Épületeket kell emelni, kőművesmunkát tanulni. A lányhallgatók is sok mindennel foglalkozhatnak. Főzést, varrást, kertészkedést végezzenek. Epret kell ültetni, zöldséget és virágot termelni. Ezeket bízhatjuk a lányhallgatókra a szabad levegőn. Így hasznos munkára nevelődhetnek. A hittérítésre készülők számára elengedhetetlen az átgondolt, szükséges munka. Vezessük be a könyvkötést és más szakmák tanítását is. Ez nem csupán agyat, csontot és izmot foglalkoztat, hanem képesít is. A mai világ legnagyobb átka a tétlenség. Szükségtelen szórakozásokhoz vezet, mely csupán az ént elégíti ki. A tanulók gyakran töltik ezzel az idejüket. Ezentúl részesüljenek más nevelésben, hogy sokoldalú képzettséggel kerüljenek ki az iskolából. Tartsuk szem előtt a hasznos szakmunkák fejlesztését, hogy képességre és tehetségre tegyünk szert. Ezeket Isten munkatársaiként kell fölhasználni. Az ilyen képzettségek szívesen látottá tesznek a külföldi területeken, ahol fontos az egyszerű házak építése."

"Míg a világon vagyunk, arcunk verejtékével kell megkeresni kenyerünket. Sokan el szeretik választani a földi ügyeket a lelki szolgálattól. .4zt gondolják, hogy a világi ügyekkel töltött idő elveszett. Azt gondolják, hogy ha teljesen vallásos kötelességekre szentelnék idejüket, sokkal buzgóbbak és komolyabbak lennének a vallásos dolgokban. Holott Krisztus nem ilyen példát hagyott ránk. Ő igazi munkás volt, mind ideiglenes, mind lelki dolgokban. S amit tett, abba határozottságot vitt, hogy Atyja akaratát cselekedje. Nem Isten szándéka, hogy az élet ügyei megálljanak, hogy minden más kötelességet mellékesnek tekintsünk, kivéve az igeszolgálatot, s ennek különböző oldalait. Isten minden embernek megszabta kötelességét, kinek-kinek képessége szerint."

("A tanulók álljanak munkába, fölhasználva a már elnyert ismereteket. Adják tovább a jót, melyben részesültek. Továbbra is szorgalmasan folytassák a biblia-tanulmányozást. Ha a tanulók alázatosan keresik az Urat, a menny Istene megnyitja értelmüket.")

"Ha a tanítók megtanulnák a leckéket, melyre Krisztus akarja tanítani őket, nem lennének olyan tanulók, akiknek más kell fedezze a számláit, máskülönben súlyos adósággal hagynák el az iskolát. A nevelők csak fele munkájukat végzik, mikor tudják, hogy a fiatalok éveket töltenek a könyvek szorgalmas tanulásával, nem igyekezve megkeresni eltartásukat, s mégsem tesznek erről semmit. Vizsgáljatok meg minden esetet, nyájasan és szeretettel kérdezősködjetek a tanuló és anyagi helyzete felől. Azt a tanulmányt kell az egyik legértékesebbként eléje tárnotok, hogy testével összhangban használja Istentől-nyert értelmét; fejet, testet, kezet és lábat. Egész lényünk helyes fölhasználása az egyik legértékesebb lecke, melyet megtanulhatunk. Ne végezzünk pusztán szellemi munkát, ne álljunk meg utána, hanem a legjobban használjuk föl az emberi gépezet különböző részeit. Senki se alkalmas az igeszolgálatra, aki nem érti meg, miként végezzük ezt.

A latin és görög nyelv tanulása sokkal jelentéktelenebb nekünk, a világnak és Istennek, mint a teljes emberi szervezet alapos tanulmányozása és fölhasználása. Bűn könyveket tanulmányozni, ha emiatt elhanyagoljuk a gyakorlati élet hasznos ágait. A könyvek szorgos tanulása némelyek számára elfecsérelés, szétszórtság. A testi gépezet tétlensége az agy túlzott tevékenységére vezet. Ez pedig az ördög műhelyévé válik. A test működése és igénybevétele felől tudatlan élet sohasem lehet sokoldalú élet.

Az iskolák félig sincsenek ébren. Az élő gépezet egyes részeinek elhanyagolása, míg más részeket erősen igénybe vesznek, kifárasztanak és túlhajszolnak, sok fiatalt túl gyöngévé tesz, hogy ellenálljon a gonosz szokásoknak. Alig van önuralmuk. Túl sok vér tódul az agyba, s az idegrendszer kimerült. Testgyakorlásra van szükség, de nem játékokban, a maguk gyönyörűségére, hanem, hogy jót cselekedjenek. tanulni kell a kéz használatát. Földművelésnél, házépítés közben a munka különböző módszereit próbálva és kutatva, az agyat is igénybe kell venni. A tanulók sokkal jobban tudnak tanulni, ha idejük egy részét testi fáradozással töltik, kifárasztva az izmokat. A természet akkor újratölt és édes pihenőt ad.

Az Úr ezerféle munka végzésére alkotta a kezet, s a tanuló, aki azt hiszi, Hogy a művelődés csak könyvek betanulásából áll, sohasem használja helyen ujjait és kezét. A tanulókat épp arra a munkára kell alaposan megtanítani, melyre kezek ezreit sohasem tanítanak. Pedig az így kifejlesztett és ápolt képességeket a leghasznosabban föl lehet használni."

"Az iskolánk elhelyezése felőli világosságból tudom, hogy a várostól távol kell elhelyeznünk, mert az tele van kísértésekkel és csapdákkal, szórakozási lehetőségekkel és ünnepségekkel, melyek nem előnyösek a tisztaságra és istenfélelemre, sem a vallásos odaadásra nézve. Isten terve, hogy a testi munkát összekapcsoljuk a szellemi képességek kifejlesztésével. Az Úr elém tárta, hogy iskolánkban kertészkedés legyen a nevelőmunka ábécéje. Nem szabad behozatalra szorulni a fontos termékekben - az egészségköz oly szükséges gyümölcs, gabonák és a zöldség terén. Ez az első, amit el kell kezdenünk. Amint előrehaladunk és bővítünk, felsőbb tanulmányokat és szemléltető oktatásokat kell bevezetni. Ne vonjuk le ebből, amit egyszer már a művelődés ágaként megalapoztunk.

Az elnyert világosság szerint nyissunk lehetőséget a fiatalok elölt, hogy iskolázás alatt megtanuljanak szerszámokat használni. Épületeket kell emeltetnünk a területünkön a tanulókkal. Tapasztalt szakemberek irányításával türelmes, nyájas, ügyesen tanító ácsokról beszélek - a fiatalok tanuljanak meg olcsón házat építeni. Az is fontos, hogy ott nyomtassunk, ahol a legtöbb iskolánk áll. Legyen tehát nyomdánk, ahol a tanulók másik csoportját nyomtatásra képezhetjük ki.

Ismét, mind a fiúkat, mind a lányokat tanítsunk meg főzni, és minden húsfélét elvetni. Ez nagyon fontos ügy a világ számára. Kimúlt állatok húsán élő ezrek szenvednek és halnak meg olyan okoktól, melyekről nem tudnak. Türelmes igyekezettel megtaníthatjuk őket, különbséget tenni a helyes, egészséges étrend, és a húsételek közt. Ne tanítsunk húsfélék elkészítésére, mert ez inkább az egyiptomi sötétség és tudatlanság, mintsem az egészségügy megújulása. A tea és kávéivás helyett tanítsátok a tanulókat gabonából készült egészséges italok készítésére. A tea egészségtelem s más, teához hasonló adalékokkal elegyítik, melyek veszedelmes frissítőt alkotnak.

Az összes szakmát vegyük be a tanulók képzésébe. Még az avondale-i iskolában is sok a könyvtanulás. Ne engedjük, hogy minden kiválasztott tárgyat fölvegyenek, mert sokan hajlamosak többet vállalni, mint amennyit elbírnak. Így nem végeznek alapos tudással minden tárgyban. Tanuljanak kevesebbet könyvekből és többet a gyakorlati életköz szükséges szakmákból. A fiatalok sajátítsák el, miként tanuljanak érdeklődéssel és értelmesen, hogy tiszteljék őket, bárhová kerülnek is, mert jártasak a gyakorlati élethez szükséges szakmákban. Ahelyett, hogy fölügyelő keze alatt álló napszámosok lennének, törekedjenek szakmájuk mesterei lenni. Oda helyezni magukat, ahol jó bért kérhetnek ácsként, nyomdászként, vagy mezőgazdasági munkák tanítójaként.

Ha túl sok tanulással terheljük túl az agyat, megfosztjuk a tanulót a testi egészségtől. Ezt csak izmai használatától nyerheti el. Vegyük arányosan igénybe az emberi gépezetet, másképp nem lehet fönntartani az erőt s egészséget. Mikor az agy és az izmok arányosan működnek, az ifjú egészséges felfogást s erős idegeket hozhat az igetanulmányozáshoz. Egészséges, jó gondolataik lehetnek, és észben tudják tartani az igéből tanult értékes dolgokat. (136) Megemésztik az igazságot, s az eredmény az igazság fölismerésének képessége lesz. Amint az alkalom megköveteli, szelíden és félelemmel felelni tudnak mindenkinek, aki hitük okairól kérdőre vonja őket.

Megkérdezték tőlem, "van-e világosság számunkra? Ha igen, közöld velünk." Az Úr időnként sok mindent föltárt előttem, s gyakorta a nehézségek beköszöntése előtt. Így esett ez néhány hete Stanrnore-on is. Éjjel álomban változásokat terveztünk. Némelyek csomagoltak, máshova készültek. Mikor szemügyre vettük mindenki szándékát, sok minden kiderült. Némelyek Cooranbongba készültek, hogy az iskolához csatlakozzanak. Dolgozni akartak, bármi akadjon ott. Ha nem tudnak mindent egyszerre megtanulni, azt tanulnák, amit tudnak, és megtanulnának dolgozni. Ez képesítené őket, mondták, a gyakorlati életre, és hogy lélekmentők is legyenek. Belátták, hogy komoly változásokat kell elérni gondolkodásukban és életmódjukban, mielőtt készek lennének másokat fölvilágosítani.

Jó gondolatokat hoztak elő a mértékletes evés-ivás felől. Ezt mondták, hogy először nekik kell megtanulni, s mikor elmennek lélekmentésre, továbbadhatják tapasztalataikat. Cooranbongon a legkedvezőbb lehetőségeik lesznek, nem csupán gyakorlati ismeretet nyerni, hogy miként fáradozzam, hanem megtanulják olvasni, s tanulmányozni Isten igéjét. Akkor tapasztalatból fogják ismerni Dávid 119-ik zsoltárban leírt élményeit: "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által! Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem parancsolataidtól! Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."

Jó néhányan, férfiak és nők is, céltudatra lettek ébresztve. Kérdéseket tettek föl annak tanácsos volta felől, hogy megtanítsanak másokat, hogy a húsételek, az élvezeti tea és a kávé helyett egészségesebben táplálkozzanak. Ismertté tegyük-e módszereinket, s így elvágjuk magunkat az előnyöktől, melyeket a gyarmatokon való kereskedésből nyernénk? Föltárjuk-e az egészséges ételek gyártási titkát? Tanítsuk-e a szegényeket, hogy miként élhetnek kimúlt állatok húsa nélkül? Megtanítsuk-e az igazságba jövő szegényeket, miként ültessenek és termeljenek mogyoróféléket, mint készítsék el maguknak az ételeket, melyek túl sokba kerülnének, ha készen vennék?

Ezek nehezen megoldható, fontos kérdések. Ekkor a bölcsesség hangja hallatszott: Az egészség megújulása fontos tárgy, súlyos tárgy, s ezt a lélekmentést végezni kell a fő és mellékutakon. A harmadik angyal üzenete a jelen igazság 1898-ban, s az egészség kérdése olyan szorosan összefügg az üzenettel, mint a kar a testtel."