"Legyen a fiatalok nevelésének szerves része még ebben a késői korszakban is a mindennapos, rendszeres fizikai munka. … sokkal több szellemi munkát tudnak majd elvégezni adott idő alatt, mintha csak tanulással töltenék az időt. … Nagyon sok fiatal, aki elvégezte a főiskolát, nem részesült olyan igazi nevelésben, aminek gyakorlati hasznát is venné. Lehet, hogy névleg főiskolát végzettek, valójában mégsem mások, mint kiművelt "mamlaszok"."

"Iskoláinkban elsődleges fontosságú a nevelés, soha ne tekintsük azt másodlagosnak, soha ne hanyagoljuk el."

"Azért alapítottuk bennlakó iskoláinkat, hogy fiataljainknak ne kelljen magukra hagyatva sodródniuk jobbra-balra, s hogy ne legyenek kitéve a mindenféle burjánzó rossz hatásnak. Célunk az, hogy amennyire csak lehet, családi légkört teremtsünk, hogy ne az erkölcstelen csábításoknak tegyük ki, hanem Jézushoz vezessük őket. A mennyei család a földi család példaképe. Bennlakó iskoláinkban, ahol azok a fiatalok gyűlnek össze, akik föl szeretnének készülni az Isten szolgálatára, amennyire csak lehet a mennyei mintát kell utánoznunk. Súlyos felelősség nyugszik az ezeknek az otthonoknak a vezetésével megbízott tanítók vállán, mert apák és anyák szerepét kell betölteniük. Szívükön kell viselniük valamennyi diákuk sorsát, mint a szülőknek. A gondjaikra bízott fiatalok jellemvonásainak különbözősége gondokat és súlyos terheket jelentenek. Nagy tapintatot és sok türelmet kíván helyes irányba billenteni azok gondolkodását, akiket eltorzított a helytelen nevelés. A tanítóknak komoly nevelő-készséggel kell rendelkezniük. Legyenek elvhűek, mégis bölcsek és gyöngédek. A szeretetet és krisztusi együttérzést kell összekapcsolniuk a fegyelemmel. Hithű, bölcs és imádkozó férfiaknak és nőknek kell lenniük. Ne legyenek szigorú, hajthatatlan, tekintélyeskedők. Vegyüljenek inkább a fiatalok közé, osszák meg velük örömeiket és bánataikat, csakúgy mint a mindennapi munkát. Az ilyen igyekezet eredménye legtöbbször vidám, szerető engedelmesség lesz."

"Isten népe nem műveli eléggé a keresztény nyájasságot. Nem szabad elhanyagolnunk a nevelésnek ezt az ágát. Ne veszítsük ezt szem elől iskoláinkban sem.

Tanítsuk meg tanulóinkat, hogy senki sem független részecske, hanem mindnyájan szálak vagyunk, akiknek más szálakkal összefogva kell alkotniuk a szövetet. Sehol máshol oly hathatósan nem oktathatjuk ezt, mint bennlakó iskoláinkban. Itt minden nap olyan körülmények veszik körül a tanulókat, melyek, ha kihasználjuk őket, nagyon elősegíthetik jellemünk társas vonásait. Hatalmunkban áll úgy kiaknázni idejüket és lehetőségeiket, hogy kiegyensúlyozott és hasznavehető jellemük fejlődjön. Akik magukba zárkóznak és nem hajlandóak barátságos kapcsolatok útján mások áldására lenni, sok áldást veszítenek. A baráti érintkezések csiszolják és finomítják gondolatainkat, ismeretségeket hoznak létre, s barátságok fejlődnek, melyek a szívek egységét és a szeretet légkörét teremtik meg, ez pedig a menny kedvére való."

"Azért alapítottunk iskolát B.C.-ben, hogy ott egyrészt tudományokat tanítsunk, de ugyanakkor az Üdvözítőhöz vezessük a tanulókat, akitől minden igaz tudás ered. A Biblia vallása nélkül elsajátított nevelés meg van fosztva a műveltség igazi ragyogásától és dicsőségétől. Igyekeztem a főiskolások elméjébe vésni a tényt, hogy a nevelés szempontjából iskolánknak magasztosabb állást kell elfoglalnia, mint bármilyen iskolának azáltal, hogy az élet nemesebb nézeteit, céljait és irányelveit tárja ki a fiatalok előtt s az ember kötelességére: az örökké való dolgok helyes ismeretére nevelje őket."

"Fontos és komoly feladat a fiatalok tanítása és nevelése. Legyen a jellem helyes fejlődése az elérendő nagyszerű cél, hogy az egyén megfelelően legyen felkészítve, hogy eleget tudjon tenni a jelen élet kötelességeinek, végül pedig bejusson a jövő, halhatatlan életre. Az örökkévalóság fogja megmutatni, hogy milyen módon is végeztük ezt a feladatot. Ha a lelkipásztorok és tanítók teljesen átéreznék felelősségüket, akkor ma más állapotok uralkodnának a világon."

"A tanulókkal meg kell értetni a tényt, hogy a tudás magában, a minden jó ellenségének kezében olyan erővé válhat, mely őket, a tanulókat pusztítja el. Az ördög magas szellemi szinten álló lény volt, olyan valaki, aki magas pozíciót foglalt el az angyalok seregeiben, de aki végül is lázadó lett; s ma is sok magasabb szellemi képességű elmét ejt fogságba a hatalma. Az a megszentelt tudás, amit Isten nyújt, megfelelő minőségű és az Ő dicsőségét szolgálja."

"Ha a tanítók Isten félelmében végzik feladatukat, ha Krisztus lelkületével fáradoznak a hallgatók lelki üdvösségén, akkor Isten sikerrel fogja koronázni igyekezetüket. Az istenfélő szülőket jobban fogja érdekelni, hogy gyermekeik milyen jellemmel térnek haza a főiskoláról, mint az, hogy mennyire voltak eredményesek s mennyire haladtak a tanulásban.

Közölték velem, hogy Isten arra szánta főiskolánkat, hogy sok lelket nyerjenek meg. Csakis amikor teljesen az Isten Lelkének vetjük alá az egyén tehetségét, akkor tesszük hasznossá azt a legteljesebb mértékben. A vallás tanításai és elvei a legfontosabb lépések a tudás elsajátításához s az igaz nevelés legmélyebb alapjához tartoznak. A tudásnak és tudománynak Isten Lelke által kell életre keltve lenniük, hogy a legnemesebb célt szolgálják."

"Úgy neveljék őket, hogy majd áldás tudjanak lenni a társadalomnak, odaát pedig elnyerhessék az örök élet jutalmát."

"A főiskolánkon fiatal férfiaknak kellene tanulniuk, műveltséget szerezniük, mégpedig a lehető leggondosabban és legalaposabban, hogy felkészüljenek az Istenért végzendő munkára. Iskolánk alapításának ez volt a célja. Testvéreink viseljék szívükön a főiskola anyagi támogatását. Ne tűrjétek el, hogy eredeti céljától eltérjen, s világi iskolákhoz szabja magát! Szüntelenül őrködnünk kell a vallásos nevelés fenntartásán. Nemsokára lejár a kegyelemidő, küszöbön a nagy aratás - mit teszünk, hogy felkészüljünk erre a feladatra?"

"Átfogóbb nevelésre van szükség - ez olyan gondolkodásmódot és hozzáállást követel a tanároktól, amely a kizárólag tudományos oktatásban nem szükséges. A jellem megfelelő fegyelmezése nem mellőzhető, ha azt akarjuk, hogy a legteljesebben és legnemesebben fejlődjék. A tanároknak olyan nevelést kell nyújtaniuk, amely a tisztelet, a becsület erényeit képviseli a társadalomban - az ifjúságot megrontó, erkölcsromboló hatásokkal szemben."

"A Biblia nevelőereje egyedülálló. Semmi sem fejleszti annyira a tanulók értelmét, mint az, ha megismerik az isteni kijelentés végtelen igazságait. Az ember gondolkodása ahhoz alkalmazkodik, amivel a legtöbbet foglalkozik."

"Mesterem nevében kérlelem valamennyi iskolánk felelős állást betöltő testvéreit, hogy legyenek Isten emberei. Az Úr elvárja tőlünk, hogy megkülönböztethető, különálló nép legyünk. Hogyan vágyódhatunk hát népszerűségre, hogyan törekedhetünk arra, hogy utánozzuk a világ szokásait? Isten tudtunkra adta szándékát, hogy legyen az országban olyan főiskola, ahol az ifjúság nevelésében a Biblia elfoglalja az őt megillető helyet. Mindent kövessünk hát el, hogy megvalósítsuk ezt a célt."

"A közönséges iskolák elhanyagolják a nevelés legfontosabb részét, a Biblia vallását."

"Sok szülő ijesztően elhanyagolja kötelességeit. Akárcsak Éli, nem fékezik meg kellően gyermekeiket, s fegyelmezetlenül küldik őket az iskolába, hogy kapjanak olyan nevelést, amit otthon kellett volna. A tanítókra olyan feladat hárul, amelyet kevesen értékelnek valódi súlyának megfelelően."

"Battle Creek-i iskolánk az a hely, ahol az Úr családjának ifjabb tagjait Isten növekedésre és fejlődésre vonatkozó tervei szerint kell nevelnünk. Követnünk kell Krisztus példáját. Testvéreink eltűrik, hogy gondolkodásuk szűk látókörű és alacsony szintű legyen. Nem Isten tervét tartják szüntelenül a szemük előtt, hanem világi célok lebegnek előttük. Nézzetek fel, oda, ahol Krisztus ül Isten jobbján, s dolgozzatok úgy, hogy tanítványaitok az Ő tökéletes jelleméhez szabják magukat!

Ha a népszerűség és a sok tanítvány idecsábítása kedvéért leszállítjátok a színvonalat, s így örvendtek a növekedésnek, akkor súlyos vakságról tesztek tanúságot. Amennyiben a jókora szám a siker bizonyítéka, akkor a Sátán tarthat igényt az elsőbbségre, mert e világon az ő követői vannak a legtöbben. A főiskolánkat átitató erkölcsi erő mértéke ez a virágzás próbaköve."

"Legyen minden tanító célja, hogy a világ áldásaivá nevelje a gondjaira bízott fiatalokat!"

"Főiskolánknak az volt a fő célja, hogy lehetővé tegye a lelkészi pályára való felkészülést, s hogy a fiatalok a különböző területek munkásaivá nevelkedhessenek. A tanulóknak el kellett sajátítani az általános műveltséget, de legfőképpen Isten Igéjét. Ezen a téren nem kielégítő az iskolánk. Nem akadt Istennek szentelt férfi, aki ennek a munkának áldozta volna magát. Isten Lelke ifjakat indított, hogy az igehirdetésre szenteljék magukat, s ezzel a célkitűzéssel jöttek a főiskolára, de csalódniuk kellett. Nem készültünk fel eléggé, hogy megfelelően tanítsuk, neveljük őket, ezért a tanárok - mivel maguk is tudták ezt - azt a tanácsot adták nekik, hogy más tárgykörök felé orientálódjanak, s más pályát válasszanak. Ha azután e fiatalok nem voltak elég szilárdak az elhatározásukban, akkor hagyták rábeszélni magukat, és letettek az igehirdetésre való felkészülésről."

"A fiatalok között nagyon sokféle jellemmel és műveltséggel találkozhatunk. Vannak közöttük, akik zsarnoki szigor légkörében éltek, ami a makacsság és dac szellemét fejlesztette ki bennük. Mások családjuk kedvencei voltak, s a túlságosan elnéző szülők megengedték nekik, hogy a maguk kedvét kövessék; minden hibájukra magyarázatot találtak, s végül teljesen eltorzult a jellemük. Ahhoz, hogy a nevelő jól tudja irányítani a sok különböző gondolkodású fiatalt, igen tapintatos és megértő vezetőnek és szilárd kormányzónak kell lennie. … Mind ez még nagyobb türelmet és komolyabb igyekezetet követel azoktól, akikre a nevelést bízták."

"Az egyik legnagyobb nehézség, amellyel számolniuk kell, hogy a szülők nem támogatják a tanítókat a főiskola fegyelmének megteremtésében. Ha a szülők megfogadnák, hogy erősítik a tanítók tekintélyét, sok engedetlenségnek, bűnnek és kicsapongásnak vennék elejét. A szülőknek meg kell követelniük gyermekeiktől, hogy tiszteljék a jogos tekintélyt és engedelmeskedjenek is neki."

"Tanítsuk a fiatalokat mind fegyelmezéssel, mind példamutatással az egyszerű ruházkodásra, megfelelő viselkedésre, szorgalomra, józanságra és takarékosságra. Sok tanuló elpazarolja a szüleitől kapott pénzt. Azzal próbálnak kitűnni társaik közül, hogy tékozlón szórják a pénzt kérkedésből, önző kívánságaik kielégítésére. Némelyik iskolában annyira fontosnak tartják ezt a kérdést, hogy előírják a tanulók ruházatát, és házi előírások szabályozzák a költekezést, azonban a következetlen, túlzottan engedékeny szülők és az elkényeztetett diákok így is kibúvót találnak a szabályok alól. Ne folyamodjunk hát a korlátozásokhoz! Kérjük meg a keresztény szülőket, hogy mindent gondos, imádkozó szívvel fontoljanak meg! Kérjenek tanácsot Isten Szavától, s azután igyekezzenek tanításaihoz tartani magukat."

"Korunkban a nevelés csalóka látszatra törekszik, azonkívül felületes is."

"Isten terve az, hogy akik az ő ügyéért dolgoznak, engedelmeskedjenek egymásnak, készségesen fogadják el a tanácsot és a tanítást. Neveljék magukat a legszigorúbb szellemi és erkölcsi fegyelemre, hogy Isten kegyelmének segítségével felkészülhessenek gondolkodásukban és szívükben arra, hogy nevelni tudjanak."

"Sokat hallottunk és olvastunk arról, milyen fontos az Istennek legtetszőbb szolgálatra képezni magunkat. Ez abba a vélekedésbe torkollt, hogy ha a legmagasabb szintig fejlesztjük szellemi képességeinket, az majd megerősíti testünket és jellemünket - vagyis az egész ember fejlődését szolgálja. Az idő és a tapasztalat tévesnek bizonyította ezt a felfogást. Olyan fiatalokat láttunk oklevelet kapni a főiskolán, akik egyáltalán nem tudják megfelelően használni csodálatos szervezetüket, amelyet Istentől kaptak. Az egész testet tettekre alkotta az Úr, nem pedig tétlenségre. Ha testi képességeinket nem használjuk ugyanúgy, mint szellemi erőinket, akkor az utóbbit terheljük túl. Ha az emberi szervezet valamely része nem végzi a számára rendelt feladatot, akkor a szellemi erőket csak rövid ideig lehet a legmagasabb szinten használni. A természettől nyert erőinket a természet törvényeinek kell szabályozniuk. Úgy kell szoktatnunk képességeinket, hogy összhangban működjenek, mégpedig a természet törvényei szerint. Iskoláink tanítói nem hagyhatják figyelmen kívül mindezt anélkül, hogy ki ne bújnának felelősségük alól. A büszkeség ugyan arra sarkallhatja őket, hogy szellemi színvonal tekintetében magas, a világ által elismert szintre törekedjenek; de amikor kézzelfogható eredményekről van szó - azokról, amelyek alkalmassá teszik a férfiakat és nőket, hogy a gyakorlati élet során bármilyen kényszerítő helyzetben megálljanak -, hallgatóik csak részben tudnak gyümölcsöző életet élni. Hiányos nevelésük gyakran kudarcot eredményez, bármilyen foglalkozást is választanak."

"A tanítók figyeljenek jobban a testi, szellemi és erkölcsi nevelésre. Bár a tudományokkal való foglalkozás nagyobb műveltséghez vezet, mégsem nyújt teljes, tökéletes nevelést. Amikor különleges figyelmet fordítanak minden Istentől kapott testi és erkölcsi erő alapos kiművelésére, akkor a tanulók nem úgy hagyják maguk mögött az iskolát, hogy bár műveltnek nevezik magukat, még sincs fogalmuk a gyakorlati életről, sem a tökéletes jellem fejlesztésének mikéntjéről."

"Alázatosan nevelniük kell a hallgatókat, fel kell tárniuk előttük a Szentírást, s életükkel és jellemükkel is példát kell nyújtaniuk a fiataloknak a Biblia vallásának értékéről, a szentség szépségéről."

"A Sátán minden iskolában magát próbálta megtenni a tanítók irányítójává. Ő hozta a gondolatot, hogy szórakozásra van szükség. Az azzal a céllal küldött hallgatóknak, hogy evangélisták, lelkipásztorok és hittérítők legyenek, nem kellett volna elfogadni az elgondolást, hogy szórakozás szükséges a testi egészséghez, mikor pedig az Úr eléjük tárta, hogy jobb, ha szórakozások helyett nevelő, testi munkát végeznek. A szórakozások hamar szenvedélyt termelnek ki, mely elveszi a kedvet a gondolkodás és test hasznos, egészséges gyakorlásától. Pedig az ilyen testgyakorlások teszik a hallgatókat hasznossá a maguk és mások számára.

Fiataljaink éppen erre a favágással, földműveléssel, épületek emelésével csakúgy, mint elméleti műveltséggel nyert nevelésre törekedjenek."

"A nevelők legyenek tapasztalt férfiak és nők, akik türelmesen tudnak tanítani, s minden előre tett lépésnél a helyes irányban vezetni a tanulókat. Tanítsatok bibliai modort, neveljetek tiszta gondolkodásra és a legszigorúbb becsületességre Ez a lehető legértékesebb műveltség. Példamutatással tartsátok Jézust, a példaképet, örökkön a tanulók előtt."

"A tanítók neveljék a fiatalokat annak megértésére, hogyha befogadják Krisztust és hisznek benne, akkor ő szoros kapcsolatra hozza őket Istennel, hogy a menny legmagasabb méltóságaival érintkezzenek, s egyesüljenek Gábriellel, a kerubokkal és szeráfokkal, angyalokkal és főangyallal."

"Mikor a tanulókat mások pénze segíti át az évekig tartó tanuláson, elveszítik a gyakorlati éleinek azt a tapasztalatát, melyet nehéz lesz visszaszerezniük. Aki sok ízben oktatóként jelent meg, egy ifjú vállára helyzete kezét, és így szólt: "Süllyesszed mélyebbre az aknát, hogy elnyerd a mennyei kincset. Jézusba vetett hit által tanulj meg ragaszkodni az igazsághoz. Barátkozz tapasztalt emberekkel, akiket Isten tanított, s akiknek gyakorlati tapasztalatuk van a megmentő hitben."

Annak dacára, hogy mennyi mindent leírtam Isten nevelés-tervéről, még mindig nem vették be teljesen a tárgyat. Úgy van ma is, mint Krisztus napjaiban volt. Gyakran papok és rabbik mondásait állították előtérbe igazságként és világosságként. Bizonyossággal ismételték el a szavakat, mert rabbiról rabbira szálltak. Az emberek eltávolodtak Istentől. Igazságként befogadott hamis elméleteket emeltek Isten igéi fölé, mert a rabbik ajkáról származtak. Krisztus mondta e tanítóknak: "Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát."

Így van ez napjainkban is. Sötétség borítja a földet és sűrű sötétség a népeket. A főiskolások hibás neveléssel lépnek ki iskoláinkból. Egyesek azt gondolhatják, hogy mindent tudnak, amit érdemes, s hogy intézmények igazgatására minősítettek. Holott sokat kell tanulniuk, és sokat elfelejteni. Többet kell tudniuk Istenről. Meg kell érteniük hiányosságaikat. Meg kell tanulniuk, miből áll a kereszténység.

Semmi sem emelheti föl az embert, semmi sem teheti őt tisztává, s tarthatja meg tisztának, csakis az igazságba vetett hit, és az igazság gyakorlása. Egye Isten Fiának húsát, és igya az ő vérét. Ezt a leckét kell mindenkinek megtanulnia. Lássuk be, hogy megszenteltnek lenni többet jelent az igazság elméleti ismereténél. Rendelkezzünk élő hittel. Tanuljunk többet, mint mások helytelenségeit elítélni; küzdjünk ezek ellen lelkünkben. Legyünk teljes, éplelkű keresztények. Rendelkezzünk Krisztustól nyert buzgósággal, élő erővel."

"A mai iskolákban folyó nevelés egyoldalú, ezért hibás. Mint Isten Fiának megváltottai, az ő tulajdonai vagyunk, s Krisztus iskolájában kell nevelkednünk. Válasszunk bölcs tanítókat, hiszen emberi elmékkel kell bánniuk, s Is-tervnek felelősek, hogy tanítványaikba véssék Krisztus, mint személyes megváltó ismeretének fontosságát. Csak az tudja jól tanítani Isten megváltott tulajdonát, aki Krisztus iskolájában tanulta a tanítást.

Az Istentől nyert világosságból tudom, hogy a tanulók mennyi időt és pénzt költenek olyan ismeretek elsajátítására, mely polyva számukra, mert nem képesíti őket, hogy olyan jellem alakítására segítsék felebarátaikat, mely alkalmassá teszi őket csatlakoznia szentekhez és angyalokhoz a magasabb iskolában. Ahelyett, hogy a fiatalok értelmét értéktelennel, s azzal tömnék meg, aminek sohasem vehetik hasznát, részesítsük őket gyakorlati tanításban. Neveljük gondosan és bölcsen a gondolkodásunkat a Biblia igazságán való elmélkedésre. A nevelés főcélja megtanítani őket, miként dicsőítsék meg Istent, akié a teremtés és megváltás jogán vagyunk."

"A tanulás évei olyan szokásokat és módszereket nevelhetnek a tanulókba, melyek megrokkantják eredményességüket. Utána a nevelés másik folyamatán kell átesniük, és sok tanultat elfelejteniük. Az Úr elém tárta a helyes módszereket. A tanulók, a szellemi tanulmányokkal együtt, gyakorolják a testi és erkölcsi erőiket is. Arányosan vegyék igénybe az élő gépezetet is. Nem helyes az agy szüntelen foglalkoztatása. Bárcsak világosan ki tudnám ezt fejteni. Az agy szüntelen erőltetése beteges gondolkodást idéz elő. Szórakozottságra, szétszórtságára vezet. Az öt éves erőltetett tanulás kevesebbet ér, mint az egyéves sokoldalú nevelés."

"A tanulók álljanak munkába, fölhasználva a már elnyert ismereteket. Adják tovább a jót, melyben részesültek. Továbbra is szorgalmasan folytassák a biblia-tanulmányozást. Ha a tanulók alázatosan keresik az Urat, a menny Istene megnyitja értelmüket. Időt szakítanak fölülvizsgálni könyvtudásukat, bírálva szemügyre veszik iskolai haladásukat, és testgyakorlattal kötik össze tanulmányaikat, ami a legfontosabb a sokoldalú nevelés elsajátításánál. Ha férfiak és nők felnőtté akarnak növekedni Jézus Krisztusban, bánjanak bölcsen magukkal. A lelkiismeretesség a tanulásmódnál ugyanolyan fontos, mint hitünk tanításainak átgondolásánál.

A tanuló iratkozzék be, ha a maga erejéből fizetni tudja a tandíj részleteket. Tanuljon egy évet, majd tegye föl a kérdést, hogy miből áll az igaz nevelés. Nincs elválasztó vonal: "Akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére." A hosszú évek alatt fölhalmozott tudás káros, ártalmas, romboló, gyilkos a lelki életre. A tanítók adjanak megbízható tanácsot a tanulóknak. Ne javasolják az évekig tattó könyvtanulást. Tanuljanak, s máris adják tovább, amiben részesültek, amit elsajátítottak. Végezzenek kétkezi munkát is, ezzel téve teljesebbé nevelésüket, mely képesít, hogy szilárd elvekkel, sokoldalú emberként távozzanak."

"Kedves testvér, egyre inkább leterhel, amint látom, hogy az ifjak megfelelő nevelés és műveltség nélkül kerülnek ki battle creek-i iskolánkból. Fáj, hogy sokaknak, akiket pedig oktatnunk kellene, nem jut ki ez az előjog. Az Úrtól nyert világosságból tudom, hogy helytelen a négy-öt éves könyvtanulás. Akik bátorítják ezt az erőltetett ütemű könyvtanulást, megdolgoztatva az agyat, s elhanyagolva azt a nevelést, mely az izmok aggyal arányos használatából fakad, egyszerűen nem tudják megjegyezni az erőltetetten tanult leckéket. Ha a könyvtanulásra fordított idő harmadrészét, a szellemi gépezet igénybevétele helyett, a testi erő igénybevételének elsajátítására fordítanák, ez sokkal inkább az Úr rendje szerinti lenne, s emelkedetté tenne a munka kérdését, oda helyezve, ahol a tétlenséget Isten szavától és tervétől való eltérésnek tekintenék. Lényünk helyes fölhasználása magában foglalja az egész emberi kötelezettség-kört, magunk, a világ és Isten iránt. Használjátok hát testi erőtöket a szellemi erőkkel arányosan."

"Az Úr elém tárta, hogy iskolánkban kertészkedés legyen a nevelőmunka ábécéje."

"Értessük meg a tanulókkal, hogy ki kell gyomlálnunk minden Isten szavával ellenkező, világi szokást s gyakorlatot, s helyükbe az isteni természet pecsétjét viselő cselekedeteket állítani. Nevelő, tanító munkánk mindig viselje Fnagán a menny lenyomatát, így nyilvánítsa ki az isteni tanítás és nevelés felsőbbrendűségét a világ műveltsége fölött. Némelyek előtt lehetetlennek tűnik e teljes átalakulás. De ha ez így lenne, miért költsünk kísérletezésre, hogy keresztény neveléssel próbálkozzunk? Az igazi keresztény nevelés mibenlétének ismerete vezessen mindenkor a jellem szigorú tisztaságának keresésére. Minden érintkezésünknél emlékezzünk, hogy a mennybe való elváltozásra készülünk, tanuljuk meg az ég elveit; véssük a jövő élet fennsőbbségét a diákok értelmébe. Amelyik tanító elmulasztja ezt bevenni tanításába, jórészt elmulasztja, hogy részt vegyen a jellemfejlesztésben, mely kivívhatja Isten helyeslését."