"Főiskolánk kapui nyitva állnak azok előtt, akik nem vallásosak."

"Tulajdon gyermekeid becsesebbek lennének talán Isten szemében, mint felebarátod gyermekei? Isten nem személyválogató. El kell követnünk mindent, hogy lelkeket mentsünk meg. Senkit el nem szabad mellőznünk, csak mert nincs meg a műveltsége és a vallásos nevelése, mint a kedvezőbb körülmények között nőtt gyermekeknek."

"Szombattartó hallgatók rendelkezzenek több erkölcsi bátorsággal, mint amennyit eddig tanúsítottak, hogy megóvják az iskola erkölcsi és vallásos hatását, máskülönben csak a neve lesz más, mint a többi felekezetek főiskoláinak. Isten tervezte és alapította ezt a főiskolát, azzal a céllal, hogy magasztos vallásos vonások alakítsák majd s hogy majd minden évben a megtéretlen hallgatók, akiket B.C.-be küldtek, Krisztus keresztjének katonáiként térjenek vissza otthonaikba."

"Iskolánkban nem elég magas a vallásos nevelés mércéje. A tanítók és tanulók többsége szüntelenül arra törekszik, hogy háttérbe szorítsa a vallást. Ez különösen azóta van így, amióta világiak is beiratkoztak a főiskolánkra. Krisztus elvárja minden követőjétől, hogy nyíltan, egyenesen vallja meg hitét."

"Tanítsuk meg tanulóinkat, hogy senki sem független részecske, hanem mindnyájan szálak vagyunk, akiknek más szálakkal összefogva kell alkotniuk a szövetet. Sehol máshol oly hathatósan nem oktathatjuk ezt, mint bennlakó iskoláinkban. Itt minden nap olyan körülmények veszik körül a tanulókat, melyek, ha kihasználjuk őket, nagyon elősegíthetik jellemünk társas vonásait. Hatalmunkban áll úgy kiaknázni idejüket és lehetőségeiket, hogy kiegyensúlyozott és hasznavehető jellemük fejlődjön. Akik magukba zárkóznak és nem hajlandóak barátságos kapcsolatok útján mások áldására lenni, sok áldást veszítenek. A baráti érintkezések csiszolják és finomítják gondolatainkat, ismeretségeket hoznak létre, s barátságok fejlődnek, melyek a szívek egységét és a szeretet légkörét teremtik meg, ez pedig a menny kedvére való."

"Mikor a diák az asztalnál ül –ha Krisztus él benne- szívének kincstárából tiszta és felemelő szavakat hoz elő. Ha pedig nem él benne, akkor a léhaságban, tréfálkodásban és bohóckodásban lelnek kielégülést, pedig ez csak hátráltatja lelki növekedésüket s elszomorítja az Isten angyalait. Féktelen testrész a nyelv, de nem szabad annak lennie. Meg kell térítenünk, mert a beszéd készsége igen becses tehetség. Krisztus mindig készen áll, hogy kincseit ossza. Gyűjtsük össze ezeket a drágaköveket. Ha szólunk, ezek a drágakövek hulljanak az ajkunkról."

"Azoknak a fiataloknak, akiknek erkölcsromboló a légköre, nincs helyük főiskolánkban. Akiket a szerelemvágyó érzelgősség szállt meg s a főiskolába járást csak jó alkalomnak tartják, hogy udvarolgassanak és nem helyénvaló figyelmet tanúsítanak egymás iránt, azokat a legszigorúbb korlátozások alá kell helyeznünk. Föltétlenül fenn kell tartanunk a tekintély tiszteletet. Az igazság és a könyörület édestestvérek, egymás mellett állnak."

"Azért alapítottunk iskolát B.C.-ben, hogy ott egyrészt tudományokat tanítsunk, de ugyanakkor az Üdvözítőhöz vezessük a tanulókat, akitől minden igaz tudás ered. A Biblia vallása nélkül elsajátított nevelés meg van fosztva a műveltség igazi ragyogásától és dicsőségétől. Igyekeztem a főiskolások elméjébe vésni a tényt, hogy a nevelés szempontjából iskolánknak magasztosabb állást kell elfoglalnia, mint bármilyen iskolának azáltal, hogy az élet nemesebb nézeteit, céljait és irányelveit tárja ki a fiatalok előtt s az ember kötelességére: az örökké való dolgok helyes ismeretére nevelje őket. Iskolánk megalapításának az volt a magasztos célja, hogy helyes nézeteket nyújtson, hogy rámutasson a tudomány és a Biblia vallásának/tanításának összhangjára.

Az Úr megerősítette és megáldotta igyekezetemet. Jónéhány tanuló jött előre az imádsághoz. Ezek közül némelyek a virrasztás és ima hiánya miatt veszítették el hitüket meg azt a bizonyosságot, hogy összeköttetésben állnak Istennel. Sokan közülük bizonyságot tettek, hogy ez a lépésük Isten áldásában részesítette őket. Az összejövetelek eredményeképpen sokan azt a kívánságukat fejezték ki, hogy megkeresztelkedjenek.

Mivel az iskolaév záró istentiszteletét a G. tónál szándékozták megtartani, úgy döntöttek, hogy ott tartjuk a keresztséget is. A záróünnepély sok érdeklődőt hozott össze. Az ünnepély mélyen érintő komolysággal folyt le s a szent keresztséggel fejeződött be. Én az ünnepély elején és végén szóltam az összejövetelhez. Férjem tizennégy ifjút vezetett a gyönyörű tó vizébe és temette őket el az Úrral a keresztségben. A keresztségre jelentkezettek közül néhányan úgy döntöttek, hogy majd otthon keresztelkednek meg. Így zárult le –emlékezetes istentisztelettel- szeretett iskolánk tanéve."

"Némelyik a munka mezejére lépő ifjú, azért nem eredményes az igazság tanításában, mert maguk sem képzettek. Akik nem tudnak helyesen olvasni, tanuljanak meg, s legyenek jó tanítók, mielőtt a nyilvánosság elé próbálkoznának állni."

"A nehéz felfogású, tehetségtelen tanulók próbára teszik majd őket, mégis türelmesen el kell viselni tudatlanságukat. Az érzékeny, ideges tanulókkal bánjanak gyöngéden, nyájasan, nem feledve, valamikor majd Krisztus ítélőszéke előtt kell találkozni velük."

"A tanulókkal meg kell értetni a tényt, hogy a tudás magában, a minden jó ellenségének kezében olyan erővé válhat, mely őket, a tanulókat pusztítja el. Az ördög magas szellemi szinten álló lény volt, olyan valaki, aki magas pozíciót foglalt el az angyalok seregeiben, de aki végül is lázadó lett; s ma is sok magasabb szellemi képességű elmét ejt fogságba a hatalma. Az a megszentelt tudás, amit Isten nyújt, megfelelő minőségű és az Ő dicsőségét szolgálja."

"Igazán csodálatos is lenne, ha négyszáz hallgatót számláló intézetben, melyet emberi gyöngeségeknek kitett férfiak és nők igazgatnak, minden intézkedés olyan tökéletes, olyan pontos lenne, hogy mindennemű gáncsoskodás kibírna."

"… a gyermekek előnyére válna, ha elvennék őket az esztelen szülőktől, és olyan szigorú fegyelem és kiképzés alá helyeznék őket, mint a katonákat a hadseregben."

"Akik nem tartják tiszteletben a rendet és a fegyelmet ebben az életben, azok nem tartják tiszteletben azt a rendet sem, amelyhez a mennyei lények tartják magukat."

"Mikor Krisztus eljön, nem fogja megváltoztatni egyetlen egyén jellemét sem. Értékes próbaidőt kaptunk, hogy arra használjuk, hogy kimossuk jellemünk ruháját és megfehérítsük a Bárány vérében. A bűn szennyének eltávolítása élethosszig tartó igyekezetet igényel."

"Úgy neveljék őket, hogy majd áldás tudjanak lenni a társadalomnak, odaát pedig elnyerhessék az örök élet jutalmát."

"Egyetlen lelkiismeretes, komoly, megbízható ifjú az iskolában fölbecsülhetetlen kincset jelent."

"Nem azért küldik ide a tanulókat, hogy érzelmi kötelékeket alakítsanak ki, hogy kacérkodjanak vagy udvarolgassanak, hanem hogy művelődésre, nevelésre tegyenek szert."

"Nagymértékben a keresztény fiataloktól függ azon intézetek megóvása és fennállása, melyeket Isten hívott létre eszközül művének fejlesztésére. Ez a komoly felelősség a mai fiatalokon nyugszik, akik mostanában lépnek a tettek mezejére. Sohasem volt olyan időszak, amikor ennyire fontos következmények fordultak volna meg valamelyik nemzedéken. Mennyire fontos tehát, hogy ifjak minősítsék magukat erre a nagyszerű munkára, hogy Isten eszközeinek tudja felhasználni őket. Alkotójuk tart igényt rájuk, ez pedig minden más szempontot fölülmúl."

"Ha az ifjúság fölismerné végre, hogy az intézetek rendjével és házi szabályainak való engedelmességgel csupán azt teszik, ami emelkedetté fogja tenni helyzetüket a társadalomban, magasztossá a jellemüket, nemessé a gondolkodásukat s növeli a boldogságukat, akkor nem lázadoznának a méltányos szabályok, üdvös követelmények ellen."

"Szívfájdító, hogy a fiatalok közül sokan vadulásra és sokan nyughatatlanságra hajlamosak a világ mai korában. A vád a gáncs oroszlánrésze a szülőkön nyugszik odahaza."

"Ifjút küldenek messzi államból azzal a céllal, hogy részesüljön a b.c.-i főiskola előnyeiben. … mindenféle ismerősökre szert fog tenni. Olyanokkal is összeismerkedik, akiknek példamutatása áldás mindazokra, akik a hatáskörükbe kerülnek. S ismét olyanokkal is megismerkedik, akik látszatra jó és érdekes emberek, a akiknek a szellemi képessége elbájolja őt, de ezeknek alacsony szinten az erkölcsük és nincsen vallásos hitük."

"Olyan ifjak járnak főiskolánkra, akik szüleik és gyámjuk tudtán kívül kocsmák körül ácsorognak, sört isznak, kártyáznak és biliárdot játszanak a játéktermekben. Ezeket a dolgokat a tanulók hétpecsétes titokban akarják tartani maguk között; s a tanárok és tanítók mit sem tudnak a körülöttük folyó sátáni dolgokról. Mikor ezt az ifjút ráveszik, hogy valamilyen gonosz utat kövessen, amit titokban kell tartani, neki csatát kell vívnia ugyan a lelkiismeretével, mégis a hajlandóságai diadalmaskodnak. Keresztény akart lenni, mikor B.C.-be érkezett, mégis fokozatosan és biztosan vezetik őt lefelé a lejtőn. A gonosz barátok és csábítók, akik a szombattartó szülők fiatal gyermekei közt találhatók, melyen néhányan B.C.-ben laknak, észreveszik, hogy ezt az ifjút meg lehet kísérteni. S titkon diadalt ülnek hatalmuk érzete és azon tény fölött, hogy az az ifjú gyönge s készségesen hajlik csábító hatásukra. Rájönnek, hogy megtudják szégyeníteni és zavarba tudják hozni azokat, akik bár ismerik az igazságot, mégis bűnben keményítették meg szívüket. Pontosan ilyen hatások találhatók bárhol, ahol az ifjúság együtt barátkozik."

"Ha ifjak akarnak a munka mezejére lépni, semmiképpen se bátortalanítsuk el őket; hanem először tanulják meg a szakmát."

"G. atyafi összhangba hozhatta volna igyekezetét a kórház orvosainak igyekezetével, de nem bírt egyetérteni velük. Túlságosan önhitt volt ahhoz, hogy tanuló legyen. Kevély volt és fejébe szállt a dicsőség. Ugyanolyanok voltak a kilátásai, mint más ifjúnak. De míg azok készségesen elfogadták a tanítást s bármilyen helyet, ahol a legjobb szolgálatot tudták végezni, ez az atyafi nem alkalmazkodik a helyzethez. Azt képzelte, hogy túl sokat tud ahhoz, hogy másodlagos helyet foglaljon el. Nem kedveltette meg magát a betegekkel."

"A régi zászlóvivők sorra kidőlnek, azonban fiataljainkat nem nevelték arra, hogy felelősnek érezzék magukat Isten iránt: nem elegendő számukra a fizetés, hogy a munkában részt vegyenek, Isten ügyéért fáradozzanak."

"Általánosságban véve a fiatalok erkölcsi ereje csekély,"

"A fiatalokat megbabonázta az udvarlás és a házasodás tébolya. Szerelemsóvár érzelgősség uralkodik soraikban. Éberségre és tapintatra van szükség, hogy megóvjuk őket ezektől a rossz hatásoktól."

"Isten Lelke ifjakat indított, hogy az igehirdetésre szenteljék magukat, s ezzel a célkitűzéssel jöttek a főiskolára, de csalódniuk kellett. Nem készültünk fel eléggé, hogy megfelelően tanítsuk, neveljük őket, ezért a tanárok - mivel maguk is tudták ezt - azt a tanácsot adták nekik, hogy más tárgykörök felé orientálódjanak, s más pályát válasszanak. Ha azután e fiatalok nem voltak elég szilárdak az elhatározásukban, akkor hagyták rábeszélni magukat, és letettek az igehirdetésre való felkészülésről."

"A főiskola igazi virágzásának alapja az, ha a tanítók és tanulók szoros egységben élnek Istennel."

"Isten munkálta az ifjak szívét, hogy szenteljék magukat az igehirdetésre. Azzal a reménnyel iratkoztak be a főiskolára, hogy olyan mennyei kincseket találnak, amelyeket máshol nem kaphatnak meg. A tanítók azonban könnyen vették Isten Lelkének komoly bizonyságait, mert vajmi kevés fogalmuk van az ember értékéről, s nem tartják felelősnek magukat a fiatalok üdvösségéért. Így arra törekednek, hogy eltérítsék az ifjakat arról az ösvényről, amelyre Isten akarta vezetni őket."

"A macedón kiáltás (Ap. csel. 16:9) hallatszik hozzánk: Küldjetek munkásokat! Ez a sürgető kérés hangzik keletről és nyugatról is. Köröskörül a mezők "megértek már az aratásra". Hát nem butaság hátat fordítani e mezőknek, s olyan foglalkozást keresni, ami csak anyagi hasznot hoz? Krisztusnak nem alkalmas az önző munkás, aki csak azt nézi, hol nagyobb a fizetés. Azokat hívja, akik készek szegénnyé válni Őérte, amint Ő is szegény lett értünk. Milyen jutalmat is kapott Jézus a Földön? Sértegetéseket, nyomort, szégyent, visszautasítást, árulást és kereszthalált. A lelkipásztoroknak könnyebb életre kellene törekedniük, mint amilyen Mesterüké volt?"

"A fiatalok között nagyon sokféle jellemmel és műveltséggel találkozhatunk. Vannak közöttük, akik zsarnoki szigor légkörében éltek, ami a makacsság és dac szellemét fejlesztette ki bennük. Mások családjuk kedvencei voltak, s a túlságosan elnéző szülők megengedték nekik, hogy a maguk kedvét kövessék; minden hibájukra magyarázatot találtak, s végül teljesen eltorzult a jellemük. Ahhoz, hogy a nevelő jól tudja irányítani a sok különböző gondolkodású fiatalt, igen tapintatos és megértő vezetőnek és szilárd kormányzónak kell lennie."

"az elkényeztetett diákok panaszkodtak a sok tanulnivaló miatt. Megtudtam, hogy pontosan ezeket a gyerekeket nem kötötték le idáig megfelelő foglalkozásokkal. Erkölcsromboló dolgokon járt az eszük, s mind testüket, mind értelmüket a nemi önkielégítés gyöngítette le. Ez az alacsonyrendű szokás, nem pedig a sok tanulás az oka a gyermekek betegségeinek. Annak is akadálya, hogy úgy fejlődjenek, ahogyan szüleik szeretnék."

"Főiskolánkban sokaknak alaposan meg kell térniük. Senki se vegye észre a szálkát testvére szemében, míg az övében gerenda éktelenkedik. Mindenki a saját lelkének templomát tisztogassa a szennytől. Az összegyűlt salakkal együtt vessük ki az irigységet és a féltékenységet is. Isten ingyen kínálja fel nekünk a magasztos kiváltságokat és mennyei adományokat, pedig végtelen árat fizetett értük. Egyénenként tart felelősnek a nekünk juttatott világosságért és kiváltságokért. Ha nem adjuk meg Istennek a ránk bízott tehetség kamatát, akkor elveszítjük jogunkat a kedvező megítéléshez."

"Testvérem, ha most mennél a főiskolára, mint tervezted, nagyon is félnék a viselkedésedtől. Eltökélted, hogy lányokkal fogsz járni, ami azt jelzi nekem, hogy Battle Creek közelről sem válna a javadra. A szerelem, amelybe estél, inkább Sátántól származik, mint Istentől. Nem akarlak félrevezetni Battle Creek felől. Szigorú szabályok érvényesek ott. Az udvarlás tilos."

"A főiskola néhány hallgatója nem használja ki kellően az idejét. Le akarják rázni a rájuk kényszerítettnek érzett fegyelmet. Különösen az ellen lázadoznak, hogy az ifjak ne legyeskedhessenek a lányok körül. Ennek rossz következményei azonban nagyon is ismertek a mi romlott korunkban. Ha a világ szokásait utánoznák a főiskolán, ahol sok fiatal kerül össze, olyan vágányra terelnék gondolataikat, ami hátráltatná a tanulást és a vallás iránti érdeklődést. A ifjak és lányok lángra lobbanása egymás iránt az iskolaév alatt azt mutatja, hogy hiányzik belőlük a jó ítélőképesség, Akár a te esetedben, vak ösztön uralja a gondolkodásukat. Az elbűvölő káprázat hatása alatt félreteszik az őszinte keresztény felelősségérzetét. Elhal bennük a lelkiség, az ítélet napja és az örökkévalóság pedig elveszítik jelentőségüket számukra."

"Az igaz keresztény nem azért választja a világiak társaságát, mert kedveli az őket körülvevő hitetlen légkört, vagy hogy megkedveltesse magát, hanem hogy átadja a világosságot és ismeretet, s fölemelje őket a nemes, magasztos mértékhez, az örök igazsághoz. Egyetlen tiszta indítékú fiatal, aki értékes, hívő életet szeretne élni, hogy helyesen használhassa képességeit, nagy erővé válhat a jó oldalán az iskolában, átalakító hatással lehet a többiek életére."

"A legmagasabb fokig vegyék igénybe az értelem, a lélek és a test képességeit, hogy megértsék Isten szavát, s helyes ismeretük legyen azokról az emberekről és viselkedés-módjukról, akiket Isten az ő választottainak választott, akik majd elnyerik a jól van-t a Mester ajkáról - akik Isten mennyei családját fogják alkotni. Ezt mindenki végezheti. Némelyek képtelenek az ügyigazgatásra vagy szervezésre, mégis együttműködhetnek az idelenti iskolában azokkal, akiknek tehetségük van e fontos föladathoz."

"Egészséged tested helyes igénybevételétől függ. Ne használd helytelenül, és Istentől nyert testi, szellemi és erkölcsi erőd egyetlen részével se élj vissza. Tedd szokásaidat az értelem ellenőrzése alá, mely maga is Isten ellenőrzése alatt áll. Mindennemű egészségtelen szokást - a késői fekvést, reggel ágyban maradást, gyors evést - le kell győzni."