"Legyen a fiatalok nevelésének szerves része még ebben a késői korszakban is a mindennapos, rendszeres fizikai munka. Sokat nyerhetünk vele, ha bevezetjük a munkát az iskolákba. Ha követjük ezt az elgondolást, az iskolásoknak ruganyos lesz a szellemi képessége, élénk a gondolkodása és sokkal több szellemi munkát tudnak majd elvégezni adott idő alatt, mintha csak tanulással töltenék az időt. Majd végül úgy hathatják maguk mögött az iskolát, hogy a szervezetük sincs megviselve. Azonkívül erősen és bizakodóan ki tudnak tartani bármilyen helyzetben, amelybe Isten gondviselése helyezheti őket."

"Annak vagyunk adósai, aki alkotott minket, mindazokkal a tálentumokkal, melyeket ránk bízott. S Teremtőnk iránti kötelességünk, hogy kiműveljük és használjuk is a tálentumunkat, amelyeket ő bocsátott rendelkezésünkre. A műveltség fegyelmezi a gondolkodást, fejleszti a képességeket, értelmesen kordában tartja azokat, hogy hasznavehetővé váljunk az Isten dicsőségének gazdagításában. Olyan iskolára van szükségünk, ahol az igeszolgálatba lépők elsajátíthatják a nevelésnek legalább az általános ágait, s ahol tökéletesen meg tudják tanulni Isten szavának erre az időre vonatkozó igazságait is. Iskolánkban ki kell fejtenünk a jövendölés magyarázatát. Akiknek valóban jó képességeik vannak, amelyeket Isten elfogad, hogy a szőlőjében dolgozzanak, azoknak javára válna néhány hónapos tanulás egy ilyen iskolában."

"A fiatalemberek, akik lelkészi pályára készülnek, ne töltsenek éveket pusztán a műveltség megszerzésével. A tanítók értsék meg a helyzetet, s szablyák oktatásaikat ennek a csoportnak a szükségleteihez. Adjanak rendkívüli előnyöket nekik, hogy röviden, de átfogóan tanulmányozhassák a hivatásukhoz legszükségesebb tudományokat.

Idáig nem ezt a munkatervet követték. Nem szenteltünk elég figyelmet a fiatalemberek lelkésszé nevelésére. Nincs sok évünk hátra a munkából. A tanítókat Isten Lelkének kell átitatnia. A maguk tervének megvalósítása helyett, Isten kijelentett akaratával kell összhangba dolgozniuk. E téren minden évben sokat veszítünk, mert nem fogadjuk meg az Úr tanácsát."

"Nem szenteltünk elég figyelmet arra, hogy lelkészeknek képezzünk ki fiatalokat. Pedig ez a főiskola legfőbb célja, nem szabad ezt semmibe vennünk, vagy másodlagosnak tekintenünk. Az elmúlt néhány évben mégis nagyon kevesen végezték el az iskolát úgy, hogy készen álltak volna az igazság hirdetésére. Némelyek súlyos költségek árán azért jöttek, hogy a lelkészi hivatásra készüljenek fel, de a tanárok rábeszélték őket, hogy mélyreható, ám évekig elhúzódó tanulmányokat folytassanak. Az anyagiak előteremtése miatt aztán rákényszerültek, hogy könyvevangélisták legyenek, s teljesen lemondtak az igehirdetésről. Ez mindenképpen tarthatatlan helyzet.

Nincs sok időnk a munkára. Ezért itassa át Isten Lelke a tanárokat, s ahelyett, hogy a saját elgondolásaikat valósítanák meg, tevékenykedjenek összhangban Isten kijelentett akaratával. Minden évben súlyos veszteség ér bennünket, mivel ezen a téren nem engedelmeskedünk Isten utasításának."

"Eljött az idő, hogy határozottan szóljak. Az Úr világosan kijelentette, mi a célja a főiskolával. Az örömhír terjesztésében égetően szükség van munkásokra. Az igehirdetésre készülő ifjak nem tölthetnek el jónéhány évet a tanulással. A tanároknak fel kellett volna ismerniük a helyzetet, s ezekhez az igényekhez szabni a tantervet. Röviden, de átfogóan kellene tanulmányozniuk a munkájukhoz elengedhetetlen tantárgyakat. Azt közölte velem az Úr, hogy nem valósítottuk meg ezt a célt.

X. testvér sokkal többet tehetett volna a jövő lelkészeiért. Nem Istennek tetsző az eljárása, nem az adott helyzethez alkalmazkodik. Akik súlyos áldozatok árán vállalták, hogy rövid időn belül megtanuljanak mindent, amit csak lehet, azok nem mindig kaptak ehhez megfelelő segítséget és buzdítást. Olyan családos embereket tettek ki fölösleges megszégyenülésnek, akik már érett éveikbe léptek, sőt eljutottak életük delére. X. testvér maga is nagyon érzékeny, de nem gondol arra, hogy másokat is ugyanolyan fájdalmasan érint a nevetségessé tétel, a maró gúny és a leszólás, mint őt. Megsebezte testvéreit, és kiváltotta Isten nemtetszését is."

"Főiskolánkon a Bibliának kellene az egyik fő tantárgynak lennie. Ez a könyv tudtunkra adja, hogyan éljük le mostani életünket, s miként tudjuk biztosítani az eljövendő, örök életet. Ezért értékesebb a tanulók számára, mint bármely más könyv. Csak rövid idő áll rendelkezésünkre, hogy megismerkedjünk a benne foglalt igazságokkal. De azt, aki kutatta Isten szavát, s aki többet tudott segíteni a fiataloknak, mint bármelyik másik tanár, hogy megszerezzék a Szentírás ismeretét, most elbocsátották az iskolából.

A tanárok és oktatók nem értették meg az iskola célját. Pedig anyagiakat, komoly szellemi energiát és munkát fektettünk bele, hogy azzá tegyük, amivé Isten tervezte. Ezért most nem lenne szabad azoknak engedni át a döntő szót, akik mit sem tudnak arról, hogyan vezette Isten népünket az elmúlt időkben. Az Úrismételten tudtunkra adta, hogy ne szabjuk iskolánkat a népszerű intézményekhez. Más felekezetek lelkészei éveket töltenek el tanulmányaikkal. A mi ifjainknak rövid idő alatt kell elvégezni ugyanazt."

"Mikor a tanulókat mások pénze segíti át az évekig tartó tanuláson, elveszítik a gyakorlati éleinek azt a tapasztalatát, melyet nehéz lesz visszaszerezniük. Aki sok ízben oktatóként jelent meg, egy ifjú vállára helyzete kezét, és így szólt: "Süllyesszed mélyebbre az aknát, hogy elnyerd a mennyei kincset. Jézusba vetett hit által tanulj meg ragaszkodni az igazsághoz. Barátkozz tapasztalt emberekkel, akiket Isten tanított, s akiknek gyakorlati tapasztalatuk van a megmentő hitben."

Annak dacára, hogy mennyi mindent leírtam Isten nevelés-tervéről, még mindig nem vették be teljesen a tárgyat. Úgy van ma is, mint Krisztus napjaiban volt. Gyakran papok és rabbik mondásait állították előtérbe igazságként és világosságként. Bizonyossággal ismételték el a szavakat, mert rabbiról rabbira szálltak. Az emberek eltávolodtak Istentől. Igazságként befogadott hamis elméleteket emeltek Isten igéi fölé, mert a rabbik ajkáról származtak. Krisztus mondta e tanítóknak: "Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát."

Így van ez napjainkban is. Sötétség borítja a földet és sűrű sötétség a népeket. A főiskolások hibás neveléssel lépnek ki iskoláinkból. Egyesek azt gondolhatják, hogy mindent tudnak, amit érdemes, s hogy intézmények igazgatására minősítettek. Holott sokat kell tanulniuk, és sokat elfelejteni. Többet kell tudniuk Istenről. Meg kell érteniük hiányosságaikat. Meg kell tanulniuk, miből áll a kereszténység.

Semmi sem emelheti föl az embert, semmi sem teheti őt tisztává, s tarthatja meg tisztának, csakis az igazságba vetett hit, és az igazság gyakorlása. Egye Isten Fiának húsát, és igya az ő vérét. Ezt a leckét kell mindenkinek megtanulnia. Lássuk be, hogy megszenteltnek lenni többet jelent az igazság elméleti ismereténél. Rendelkezzünk élő hittel. Tanuljunk többet, mint mások helytelenségeit elítélni; küzdjünk ezek ellen lelkünkben. Legyünk teljes, éplelkű keresztények. Rendelkezzünk Krisztustól nyert buzgósággal, élő erővel."

"Az iskolát említed. Esedezem az Úrhoz, hogy ő álljon az iskola fejénél igazgatóként, s mindenki az ő isteni irányítása alatt munkálkodjék. Ha az Úr akarata meglesz, nem bátorítjátok a fiatalokat, hogy évekig iskolások maradjanak. Ez emberi kitalálás, nem pedig Isten terve. Ha a beiratkozók teljes erejükkel a könyvek könyvének tanulmányozását végzik, ima és mély, alapos, kutatás által sokkal rövidebb idő alatt ismeretre tesznek szert a bibliai tanításban. Jézustól tanulnak Krisztus iskolájában. Az olyan könyvek évekig tartó tanulmányozása, melyeket olvasni sem lenne szabad, alkalmatlanná teszi a tanulókat a munkára, melyet a földi történelem mai fontos szakaszán végeznünk kell. Egy ifjú öt éves tanulás után hazajött az iskolából, alkalmatlanul, hogy tanítson, vagy igét hirdessen. El kell felejteni és elvetni a rengeteg szemetet, ami megfosztja attól, hogy eredményes legyen a mai időkért végzett munkában.

Fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy sokan örvendeznének az előjognak, hogy rövid időt iskolában töltsenek, ahol néhány fontos ponton kiképzést nyerhetnek. Sokan fölbecsülhetetlen kiváltságnak tartanák, ha megnyitnák előttük az Írást, tiszta, elegyítetlen egyszerűségében; ha tanítva lennének, miként maradhatnak távola vitatkozó módszerektől, miként közelíthetik meg a szíveket, miként tanulhatják meg az igazság egyszerű, közvetlen és egyenes hirdetését, hogy az világosan fölismerhető legyen. A tanulás évei olyan szokásokat és módszereket nevelhetnek a tanulókba, melyek megrokkantják eredményességüket. Utána a nevelés másik folyamatán kell átesniük, és sok tanultat elfelejteniük. Az Úr elém tárta a helyes módszereket. A tanulók, a szellemi tanulmányokkal együtt, gyakorolják a testi és erkölcsi erőiket is. Arányosan vegyék igénybe az élő gépezetet is. Nem helyes az agy szüntelen foglalkoztatása. Bárcsak világosan ki tudnám ezt fejteni. Az agy szüntelen erőltetése beteges gondolkodást idéz elő. Szórakozottságra, szétszórtságára vezet. Az öt éves erőltetett tanulás kevesebbet ér, mint az egyéves sokoldalú nevelés.

A tanulók álljanak munkába, fölhasználva a már elnyert ismereteket. Adják tovább a jót, melyben részesültek. Továbbra is szorgalmasan folytassák a biblia-tanulmányozást. Ha a tanulók alázatosan keresik az Urat, a menny Istene megnyitja értelmüket. Időt szakítanak fölülvizsgálni könyvtudásukat, bírálva szemügyre veszik iskolai haladásukat, és testgyakorlattal kötik össze tanulmányaikat, ami a legfontosabb a sokoldalú nevelés elsajátításánál. Ha férfiak és nők felnőtté akarnak növekedni Jézus Krisztusban, bánjanak bölcsen magukkal. A lelkiismeretesség a tanulásmódnál ugyanolyan fontos, mint hitünk tanításainak átgondolásánál.

A tanuló iratkozzék be, ha a maga erejéből fizetni tudja a tandíj részleteket. Tanuljon egy évet, majd tegye föl a kérdést, hogy miből áll az igaz nevelés. Nincs elválasztó vonal: "Akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére." A hosszú évek alatt fölhalmozott tudás káros, ártalmas, romboló, gyilkos a lelki életre. A tanítók adjanak megbízható tanácsot a tanulóknak. Ne javasolják az évekig tattó könyvtanulást. Tanuljanak, s máris adják tovább, amiben részesültek, amit elsajátítottak. Végezzenek kétkezi munkát is, ezzel téve teljesebbé nevelésüket, mely képesít, hogy szilárd elvekkel, sokoldalú emberként távozzanak."

"Kedves testvér, egyre inkább leterhel, amint látom, hogy az ifjak megfelelő nevelés és műveltség nélkül kerülnek ki battle creek-i iskolánkból. Fáj, hogy sokaknak, akiket pedig oktatnunk kellene, nem jut ki ez az előjog. Az Úrtól nyert világosságból tudom, hogy helytelen a négy-öt éves könyvtanulás. Akik bátorítják ezt az erőltetett ütemű könyvtanulást, megdolgoztatva az agyat, s elhanyagolva azt a nevelést, mely az izmok aggyal arányos használatából fakad, egyszerűen nem tudják megjegyezni az erőltetetten tanult leckéket. Ha a könyvtanulásra fordított idő harmadrészét, a szellemi gépezet igénybevétele helyett, a testi erő igénybevételének elsajátítására fordítanák, ez sokkal inkább az Úr rendje szerinti lenne, s emelkedetté tenne a munka kérdését, oda helyezve, ahol a tétlenséget Isten szavától és tervétől való eltérésnek tekintenék. Lényünk helyes fölhasználása magában foglalja az egész emberi kötelezettség-kört, magunk, a világ és Isten iránt. Használjátok hát testi erőtöket a szellemi erőkkel arányosan."

"Ha a tagok ébren lennének, megsokszoroznák erőforrásaikat; férfiakat és nőket küldenének iskoláinkba. Nem hosszú tanfolyamokra, hanem hogy gyorsan tanuljanak és menjenek a mezőkre. Istennel való élő összeköttetés által férfiak és nők gyorsan ismereteket szereznek a nagy tankönyvből - Isten szavából - s elindulnak továbbadni, amiben ők is részesülnek."

"Gyorsan közeledünk a történelem végső válságához, s fontos megértenünk, hogy az iskoláink-ajánlotta tanulás-előnyök ne legyenek olyanok, mint a világi iskoláké. A világi iskolák időbeosztását se kövessük. A hetediknapi adventista iskolák tanítása vezessen az igazi alázat gyákorlásához. Beszéd, ruházkodás, étrend és a másokra gyakorolt hatás terén lóssék meg az istenfélelem egyszerűsége, őszinte odaadása."

"Amiről leveledben kérdeztél, anyám azt mondja, hogy sokkal bölcsebb lenne tesrtvéreinknek, ha a 14. fokozatnak gyors tanfolyamokról gondoskodnánk népünk számára területükön. Ez előkészíti őket, hogy örömhírhirdetők, gyülekezeti iskolai tanítók s más munkások legyenek, s a 15. és a 16. fokozatot hagyják, hogy az uniófőiskolán végezzék el, mely szorosan együtt működik az egyik nagy kórházzal.

Anya azt mondja; hogy túl közel vagyunk munkánk végéhez, hogy hivatsosokat képezzünk, akik oklevelet akarnak. Sürget, hogy szenteljük erőnket a műnek, neveljünk, képezzünk munkásokat, s ezeknek nincs szükségük oklevélre, kivéve az orvosi területeken. S a főiskolai képzés e részéért legjobb oda menni a tanulóknak, ahol kórház és főiskola működik együtt."