"Iskoláinkban a legtehetségesebb igehirdetőknek a Bibliát kell tanítaniuk. Ismerjék alaposan a Szentírást, éljenek mély lelki életet s fizessük őket a tizedből."

"Amint sorra alakulnak az egyházi iskolák, Isten népének hasznos tapasztalatokra kell szert tennie, mikor megtanulja, hogyan lehet pénzügyileg sikeres alapokon működtetni az iskolákat. Ha képtelenek erre, zárják be az iskolát, amíg Isten segítségével olyan terveket nem gondolnak ki, melyek segítségével az adósságok szégyenfoltja nélkül folytathatják a tanítást. Évente egyszer, kétszer, háromszor pénzügyi képességű embereknek kell átnézi az iskola könyvvitelét, hogy fölmérhessék az iskola valódi helyzetét. Meggyőződhetnek arról, hogy nincsenek hatalmas kiadásaik, melyek vége eladósodás lenne. Kerüljük az adósságot, mint a leprát."

"A szerteélő fivéreink és nővéreink tartsák kötelességüknek, hogy támogassák azt az intézetet (főiskolát), melyet Isten hívott életre."

"A főiskolánkon fiatal férfiaknak kellene tanulniuk, műveltséget szerezniük, mégpedig a lehető leggondosabban és legalaposabban, hogy felkészüljenek az Istenért végzendő munkára. Iskolánk alapításának ez volt a célja. Testvéreink viseljék szívükön a főiskola anyagi támogatását. Ne tűrjétek el, hogy eredeti céljától eltérjen, s világi iskolákhoz szabja magát! Szüntelenül őrködnünk kell a vallásos nevelés fenntartásán. Nemsokára lejár a kegyelemidő, küszöbön a nagy aratás - mit teszünk, hogy felkészüljünk erre a feladatra?"

"A képzett tanárok fizetése sokkal magasabb, mint lelkészeinké, pedig a tanító közel sem dolgozik olyan keményen és olyan nehéz körülmények között, mint az odaadó lelkész."

"A macedón kiáltás (Ap. csel. 16:9) hallatszik hozzánk: Küldjetek munkásokat! Ez a sürgető kérés hangzik keletről és nyugatról is. Köröskörül a mezők "megértek már az aratásra". Hát nem butaság hátat fordítani e mezőknek, s olyan foglalkozást keresni, ami csak anyagi hasznot hoz? Krisztusnak nem alkalmas az önző munkás, aki csak azt nézi, hol nagyobb a fizetés. Azokat hívja, akik készek szegénnyé válni Őérte, amint Ő is szegény lett értünk. Milyen jutalmat is kapott Jézus a Földön? Sértegetéseket, nyomort, szégyent, visszautasítást, árulást és kereszthalált. A lelkipásztoroknak könnyebb életre kellene törekedniük, mint amilyen Mesterüké volt?"

"Közel az Úr eljövetele. Tetteinkkel bizonyítsuk hitünket! A gyülekezetekből kiveszőben van a Krisztus közeli eljövetelébe vetett hit. Önzésük ráveszi őket, hogy megrabolják Istent, s inkább a saját érdekeiket szolgálják. Ha Krisztus él bennünk, ugyanolyan szerényen akarunk majd élni, mint ő.

Régebben népünk igen bőkezű volt. Nem vonakodtak eleget tenni a munka különböző területeiről jövő segélykéréseknek. Az utóbbi időben azonban változás állt be. Különösen keleti testvéreink tartották és tartják vissza javaikat. Ugyanakkor terjed közöttük a világiasság szelleme, a hírnév utáni vágy. Egyre kevésbé tesznek eleget a különböző intézményeink és vállalkozásaink támogatására tett ígéreteiknek. Úgy tekintenek a gyülekezet, a főiskola építésére vagy az evangelizáció elősegítésére tett ígéretekre, mint amelyeket nem kötelező megtartani. Pedig Isten Lelkének szent indítására tették ezeket az ígéreteket. Ne raboljátok hát el Tőle, ami jogosan az Övé! … Ha jót akarsz tenni javaiddal, tedd azonnal, nehogy Sátán kaparintsa meg vagyonodat, s ezzel hátráltassa Isten ügyét. Az Úr sokszor nyitott utat a testvérek előtt, hogy adakozzanak munkánk fejlesztésére, Sátán ügynökei azonban olyan vállalkozásokkal álltak elő, amelyek segítségével a testvérek "holtbiztosan" megkétszerezhetik vagyonukat. Testvéreink beruházzák a pénzüket, de Isten ügye és gyakran ők maguk sem látnak egyetlen fillér hasznot sem belőle.

Testvéreim, ne feledkezzetek meg Istenről! Akkor alapozzátok meg a jövőt, amikor rendelkezésetekre állnak a javak, hogy elnyerhessétek az örök életet. Jézus szegénnyé lett értetek, hogy szegénysége által mennyei kincsekben gazdagok lehessetek. Mit adsz Jézusnak, aki mindent odaadott érted?"

"A gyülekezetnek éreznie kell a súlyos felelősséget, amiért elzárja az igazság világosságát, s szűk határok közé szorítja Isten kegyelmét, ahelyett, hogy bőkezűen pénzt fordítana a képzésre, és latba vetné a tekintélyét, hogy rátermett embereket hozzon a munkaterületekre.

Fiatal férfiak százainak kellene műveltséget szerezniük, hogy kivegyék részüket az igazság magvetésének munkájából. Olyan férfiakra van szükségünk, akik diadalra viszik a kereszt ügyét, akik állhatatosan kitartanak a csüggedések és nélkülözések közt, s akikben a misszió mezőin nélkülözhetetlen lelkesedés, elhatározás és hit él.

Isten felszólítja gyülekezeteinket; végezzék ezt a kötelességüket sokkal lelkiismeretesebben, mint idáig tették. Minden gyülekezet hozzon létre külön pénzalapot munkások képzésére, s ezzel segítsék e nagyszerű parancs teljesítését: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Mk. 16:15) Testvéreim, tévedtünk és bűnt követtünk el, amikor túl kevéssel próbálkoztunk!"

"Aki kiadóhivatalunkban, iskoláinkban vagy kórházunkban szolgál, fejlessze magában a meggondoltságot, a körültekintést, a viselkedés művészetét és a szakképzettséget. De nem szabad félretolnunk az igazságosság és az igaz tettek törvényeit. Nem szabad annak az elvnek uralkodnia, hogy mindenki a saját munkaterületét tegye sikeressé, a többi ágazattól függetlenül. Megfontoltan kell őrködnünk az összes terület érdekei felett. Vigyázzunk, nehogy belegázoljunk egymás jogaiba! A világban az üzletkötés gyakran egyúttal csalást is jelent. Ennek azonban nem szabad így lennie azok között, akik az Úr munkáját irányítják. Ne legyen a világ mértéke azok mértéke is, akik szent ügyekkel állnak kapcsolatban.

Amikor megmutatták nekem az ítélet eseményeit, azokat a könyveket, ahova az emberek tetteit jegyezték fel, láthattam, hogy intézményeinkben némelyek vallják ugyan az istenfélelmet, mégis a világ mértékéhez szabják magukat. Nem állnak szigorú összhangban Isten igaz tetteinek szent mértékével. Teljes egészében feltárták előttem az emberek egymással való bánásmódját, különösen azokét, akik Isten ügyében foglalatoskodnak. Láttam, hogy nem lenne szabad szűkmarkú, megtévesztő üzletkötéseknek történni azok között a testvérek között, akik fontos intézményeinket képviselik, mert egyazon munka különböző ágai. Mindig is tartsátok fenn a nemes, bőkezű, krisztusi lelkületet. Ne találjon helyet ügyleteitekben a fösvénység lelkülete. Nem fejleszthetjük Isten ügyét olyan tettekkel, melyek ellenkeznek Krisztus lelkületével és jellemével. Az egyik fél önzése ugyanazt váltja ki a másikból is. A bőkezűség és az igazi udvariasság azonban ezt a lelkületet ébreszti fel másokban is, és kivívja mennyei Atyánk tetszését is."

"Legyen iskoláink célja, hogy a legjobb tanítást és nevelést nyújtsuk a bibliamunkásoknak. Területeink gondoskodjanak róla, hogy az iskoláinkban a legjobb tanítók legyenek, akik alaposan tanítják a Bibliát, és mély keresztény tapasztalattal, lelki élettel rendelkeznek. Vigyük a legjobb lelkész-szolgálatot az iskolába, s az igével szolgálókat a tizedből fizessük."