"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet."

Régen számtalanszor előfordult, hogy a gyakori lopás és rablás miatt az emberek a földbe rejtették kincseiket. Amikor pedig hatalomváltás történt, a vagyonosokat súlyosan megadóztatták. Fosztogató csapatok is állandóan veszélyeztették az országot. Ezért a gazdagok elrejtették vagyonukat, hogy megmentsék. A földet biztos rejtekhelynek tartották. Csakhogy a rejtekhely sokszor feledésbe merült. A tulajdonost talán elragadta a halál; lehet, hogy börtön vagy száműzetés vitte távol kincsétől. A nagy gonddal őrzött vagyon pedig a szerencsés megtalálóé lett. Krisztus korában gyakran találtak elhagyott földekben régi pénzdarabokat, arany- és ezüstdíszeket.

Valaki például bérelt egy darab földet, hogy megművelje. És amint az ökrök szántottak, elásott kincs került a felszínre. A kincs megtalálója ráébredt arra, hogy csak ki kell nyújtania kezét a szerencse után. Visszarejtve az aranyat hazament, és eladta mindenét, hogy megvásárolhassa a kincset rejtő szántóföldet. Családja és szomszédai bolondnak tartották, mert semmi értéket nem láttak a gondozatlan szántóföldben. Emberünk azonban tudta, mit csinál. A tulajdonjog megszerzése után átkutatta az egész szántóföldet, hogy megtalálja a kincset, amelynek a tulajdonjogát megszerezte.

E példázat a mennyei kincs értékét szemlélteti, és azt, hogy milyen erőfeszítést kell tennünk megszerzéséért. A földbe rejtett kincs megtalálója hajlandó volt megválni mindenétől és lankadatlanul dolgozni, hogy hozzájusson az elrejtett vagyonhoz. A mennyei kincs keresője sem tart semmilyen munkát túl soknak, és semmilyen áldozatot túl nagynak az igazság kincsének megszerzéséhez.

A példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti, a Szentírást jelképezi. A kincs pedig az evangélium. A föld azonban nem tartalmaz annyi aranyat, sem egyéb értéket, mint Isten Igéje.

Az evangélium kincsei tehát el vannak rejtve. A maga szemében bölcs - akit az üres filozófia tanítása felfuvalkodottá tett - nem látja meg a megváltás tervének szépségét, hatalmát és titkát. Sokan nem látnak, pedig van szemük; és nem hallanak, pedig van fülük. Van értelmük, de nem veszik észre az elrejtett kincset.

Az ember elhaladhat a földbe rejtett kincs felett. Ha pedig elfárad, le is ülhet pihenni a fa alá, mit sem tudva a gyökerénél elrejtett vagyonról. Ez történt a zsidókkal. Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak. Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett. Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla.

Isten nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek, hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte. Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan, örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott. Nem engedték magukat meggyőzni, mert nem akartak megtérni. Nem akarták kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse - az Út, az Igazság és az Élet - közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát.

Azt olvassuk, hogy a "főemberek közül is sokan hivének Őbenne; de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből" (Jn 12:42). Meggyőződtek arról, hogy Jézus Isten Fia, de Krisztus megvallása nem fért össze nagyra törő vágyaikkal. Nem volt olyan hitük, amely megszerezte volna nekik a mennyei kincset. A világ kincseit keresték.

Az emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik. Krisztus kincsei rejtve vannak előttük.

"Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" ( 1 Kor 2:14).

"Ha ... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe" (2 Kor 4:3.4).

A Megváltó látta, hogy az embereket teljesen lefoglalja a nyereséghajhászás, és szem elől tévesztik az örök valóságokat. Jézus vállalkozott e betegség gyógyítására. Meg akarta törni az elvakító, lélekbénító varázst. Felemelte hangját, és így kiáltott: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Mt 16:26.) Krisztus a bukott emberiség elé tárja a szem elől tévesztett nemesebb világot, hogy meglássák az örök valóságokat. Elviszi őket az Isten leírhatatlan dicsőségétől fénylő Végtelenség küszöbéig, és megmutatja nekik azt a kincset, amelyet ott megtalálhatnak.

Ez a kincs értékesebb, mint az arany és ezüst. A föld bányáinak gazdagsága nem mérhető össze vele.

"A mélység azt mondja: Nincsen az bennem;A tenger azt mondja: énnálam sincsen.Színaranyért meg nem szerezhető,Ára ezüsttel meg nem fizethető.Nem mérhető össze Ofir aranyával,Nem drága oniksszal, sem zafírral.Nem ér fel vele az arany és gyémánt,Aranyedényekért be nem cserélhető.Korall és kristály említni sem való;A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél"

(Jób 28:14-18).

Ez a kincs a Szentírásban található meg. A Biblia Isten csodálatos tankönyve és nevelőeszköze. A Biblia minden igaz tudomány alapját magában foglalja. Isten Igéje kutatásakor az ismeret minden ágával találkozhatunk. Mindenekelőtt magában foglalja a legfontosabb tudományt, amely a megváltásról szól. A Biblia Krisztus kimeríthetetlen gazdagságának kincsestára.

Magasabb rendű műveltséghez Isten Igéjének kutatásával és rendelkezései követésével juthatunk. De ha félretesszük Isten Igéjét olyan könyvek kedvéért, amelyek nem visznek közelebb Istenhez és a mennyek országához, az így szerzett műveltség nem az, amit valójában ezen a szón érteni kell.

A természetben csodálatos igazságok vannak. Tanuljunk a földtől, a tengertől, az égbolttól, amelyek igazságok sokaságát hirdetik. A természet beszéde a menny bölcsességére, örök igazságokra tanít. A bukott ember azonban nem érti meg őket. A bűn elhomályosította látását, és a saját bölcsességével a természetet többre értékeli, mint Istent. Az igazi tanulságok nem találnak visszhangra azok lelkében, akik elvetik Isten szavát. A természet tanítását annyira kiforgatják, hogy az eltéríti őket a Teremtőtől.

Sokan az emberi bölcsességet a mennyei Tanító bölcsessége fölé helyezik, és Isten tankönyvét elavultnak és unalmasnak tartják. De ez nem vonatkozik azokra, akiket a Szentlélek megelevenített. Ezek az emberek felismerik benne a felbecsülhetetlen értéket, és eladnak mindent, hogy megvegyék a földet, amely a kincset magában rejti. Hírneves írók feltevéseit tartalmazó könyvek helyett annak szavát választják, aki a világ által valaha is ismert legnagyobb író és legnagyobb tanító; aki életét adta értünk, hogy örökké élhessünk.

Sátán azt akarja elhitetni az emberrel, hogy Istentől távol nagyszerű dolgokat ismerhet meg. Megtévesztő érvelésével Ádámban és Évában kételyt támasztott Isten szavával szemben, és olyan elméletet hitetett el velük, amely engedetlenséghez vezetett. A kísértő álbölcselkedésével ma is folytatja azt, amit Édenben elkezdett. Tanárok - az ifjúság nevelői - hitetlen írók nézeteit tolmácsolják, és Istennel szembeni bizalmatlansághoz, törvényének áthágásához vezető gondolatokat ültetnek el a fiatalok lelkében. Aligha tudják, hogy mit csinálnak. Aligha gondolnak arra, mi lesz munkájuk következménye.

A diák végigjárhatja a ma iskoláinak és főiskoláinak minden osztályát; minden képességét tanulásra használhatja, de ha nem ismeri meg Istent, ha nem engedelmeskedik a saját lényét szabályozó törvényeknek, elpusztítja önmagát. Rossz szokásai megfosztják önbecsülésétől. Elveszti önuralmát. Nem tudja helyesen mérlegelni azokat a dolgokat, amelyek egész közelről érintik. Meggondolatlanul és ésszerűtlenül bánik lelkével és testével. Helytelen szokásai miatt ronccsá válik. Nem lehet boldog. Mivel nem alakít ki helyes, egészséges elveket, olyan szokások rabja lesz, amelyek aláássák békességét. Kemény tanulással töltött évei elvesznek, mert tönkretette önmagát. Visszaélt testi és szellemi képességeivel. Testének temploma rommá lett. Elveszett a jelen és az eljövendő élet számára. Azt gondolta, hogy földi tudás szerzésével kincshez jut, de amikor félretette Bibliáját, olyan kincset áldozott fel, amely mindennél többet ér.

Isten Igéje legyen tanulmányunk tárgya! Tanítsuk gyermekeinket a benne talált igazságokra! Isten szava kimeríthetetlen kincs. Az emberek azonban nem jutnak hozzá, mert nem keresik addig, amíg meg nem találják. Nagyon sokan megelégszenek az igazság feltételezésével. Csak a felszínen keresnek, és azt hiszik, hogy minden lényeges dolgot tudnak. Igazságként fogadják el azt, amit mások mondanak, mert restek, és nem hajlandók a szentírási példában ábrázolt szorgalommal és lelkiismeretességgel keresni az elrejtett kincset. Az emberi elképzelések nemcsak megbízhatatlanok, hanem veszélyesek is, mert az embert Isten helyére, és az emberek mondásait az "így szól az Úr" helyébe teszik.

Krisztus az igazság. Szavai igazak, és többet mondanak, mint ami a felszínen látszik. Krisztus kijelentései, egyszerű szavai mélységes igazságokat rejtenek. A Szentlélek által megelevenített értelem felismeri értéküket. Felfedezi az igazság drága gyöngyszemeit még akkor is, ha azok elásott kincsek.

Emberi elméletekből és feltevésekből soha nem fogjuk megérteni Isten Igéjét. A maguk bölcsességét túlértékelők azt képzelik, hogy csak az ő bölcselkedésük nyitja meg az ismeretek kincsestárát, és védi meg a gyülekezetet az eretnekségtől. Pedig éppen ezekkel a magyarázatokkal visznek a gyülekezetbe hamis elméleteket és eretnekséget. Emberek kétségbeesett erőfeszítéseket tettek az általuk bonyolultnak tartott igehelyek megmagyarázására. Erőfeszítésükkel azonban nagyon sokszor elhomályosították azt, amit tisztázni próbáltak.

A papok és farizeusok azt gondolták, hogy mint tanítók nagyszerű dolgokat művelnek, ha saját magyarázatukat fűzik Isten Igéjéhez. Krisztus azonban ezt mondta róluk: "Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát" (Mk 12:24). Azzal a bűnnel vádolta őket, hogy "oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai" (Mk 7:7). Jóllehet Isten kinyilatkoztatásainak tanítói voltak, és állítólag értették az Igét, de nem cselekedték. Sátán elvakította őket, hogy ne lássák valódi értelmét.

Sokan vannak így napjainkban is. Sok egyház bűnös ebben. Félő, nagyon félő, hogy korunk állítólagos bölcs emberei megismétlik a zsidó tanítók cselekedetét. Tévesen magyarázzák az isteni kinyilatkoztatásokat, és emberek elbizonytalanodnak; körülveszi őket a homály, mert tévesen értelmezik Isten igazságát.

Nem szükséges a Szentírást a hagyomány és az emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk. Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a napot. Ahhoz, hogy Isten szent Igéjének dicsfénye látható legyen, nem kell pislogó földi fáklyafény. Isten Igéje maga a világosság - Isten kinyilatkoztatott dicsősége. Mellette minden más fény elhomályosul.

Tanulmányozzuk az Igét komolyan, alaposan! Ha tétlenek vagyunk, soha nem értjük meg az igazságot. Semmilyen földi áldáshoz nem juthatunk buzgó, türelmes, kitartó erőfeszítés nélkül. Ha az ember üzleti vállalkozásaiban eredményeket akar elérni, dolgoznia kell a sikerért, és hinnie kell benne. Lelki dolgok megismerésére se számíthatunk lelkiismeretes munka nélkül. Akik meg akarják találni az igazság kincseit, azoknak le kell ásniuk értük, mint a bányásznak a földben rejtőző kincsért. A lagymatag, közömbös munka hiábavaló. Mind idősnek, mind fiatalnak fontos, hogy ne csak olvassa Isten szavát, hanem teljes szívvel, buzgón kutassa, és imádkozva keresse az igazságot, mint elrejtett kincset. Aki így cselekszik, jutalmat kap: Krisztus fogékonyabbá teszi értelmét.

Üdvösségünk függ a Szentírásban foglalt igazság ismeretétől. Isten azt akarja, hogy megismerjük az igazságot. Kutasd, ó kutasd a drága Bibliát szomjas szívvel! Tárd fel Isten Igéjét, mint a bányász a földet az aranyért! Kutass, mígnem tapasztalod, mit jelent Istennel kapcsolatban lenni, és mígnem megtudod, mi az akarata veled! Krisztus kinyilatkoztatta: "Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14:13.14).

Istenfélő és jóképességű emberekhez eljutnak ugyan fénysugarak az örök valóságokból, de sokszor nem fogják fel őket, mert a látható dolgok eltakarják a láthatatlanok dicsőségét. Az elrejtett kincs megtalálására vágyóknak a világ dolgai fölé kell emelkedniük. Szívüket és minden képességüket a kutatásra kell szentelniük.

Engedetlenség miatt a Szentírás sok-sok feltárható igazsága rejtve maradt. Az értelmesség Isten parancsolatai iránti engedelmességet jelent. A Szentírás igéit nem szabad az emberi előítélethez és féltékenységhez igazítani. Csak azok értik meg őket, akik alázatosan törekszenek az igazság megismerésére és engedelmességre.

Azt kérdezed, mit kell tenned, hogy üdvözülj? Mielőtt kutatni kezdenél, tégy félre minden előítéletet, minden öröklött és kialakított nézetet! Ha saját nézeteid igazolásáért kutatod a Szentírást, soha nem jutsz el az igazsághoz. Kutasd azén, hogy megtudd, mit mond az Úr! Ha kutatás közben meggyőződés ébred benned, ha meglátod, hogy dédelgetett nézeteid ellentétben állnak az igazsággal, ne magyarázd félre az igazságot, hogy beleilleszthesd saját hitbeli felfogásodba, hanem fogadd el a kapott világosságot! Tárd ki értelmed és szíved, hogy megismerhesd Isten szavának csodálatos dolgait!

Az a gondolkodó ember, aki szívével felfogja és értékeli a mennyei kincset, eljut a Krisztusba - mint a világ Megváltójába - vetett hitre. Ez a hit elválaszthatatlan a bűnbánattól és a jellem átalakulásától. Hinni annyit jelent, mint megtalálni és elfogadni az evangélium kincsét minden vele járó kötelességgel együtt.

"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3:3). Az embernek lehetnek sejtései és elképzelései, de csak a hit szemével láthatja meg a kincset. Krisztus életét adta, hogy megszerezze nekünk ezt a felbecsülhetetlen értéket, de ha a vesztébe rohanó lélek nem újul meg Krisztus vérébe vetett hit által, akkor nincs bűneire bocsánat, és nincs számára kincs.

A Szentlélek világosságára van szükségünk ahhoz, hogy Isten Igéjében meglássuk az igazságokat. A természet világának szépségei nem láthatók addig, amíg a nap - eloszlatva a sötétséget - nem árasztja el őket fényével. Isten szavának kincseit sem értékeljük addig, amíg az Igazság Napjának fényes sugarai nem teszik láthatóvá őket.

A Szentlélek - a végtelen szeretet jóvoltából - eljött a mennyből, és Isten dolgait kinyilatkoztatja minden olyan léleknek, aki rendíthetetlenül hisz Krisztusban. Hatalmánál fogva belevési a lélekbe azokat az életadó igazságokat, amelyeken az ember üdvössége múlik. Az élet útja olyan egyszerű lesz, hogy senkinek sem kell eltévednie. Amikor a Szentírást tanulmányozzuk, könyörögjünk Isten Lelkének világosságáért! Világítsa meg fénye az Igét, hogy meglássuk és értékeljük kincseit!

Ne gondolja senki, hogy már nincs mit megtanulnia. Az emberi értelem mélységeit fel lehet mérni; az emberi írók műveit meg lehet ismerni, de bármilyen magasra, mélyre, messzire szárnyal is a képzelet, nem fürkészheti ki Istent. Az értelem határán túl ott van még a Végtelenség. Isten dicsőségének, a tudás és bölcsesség végtelenségének csak halvány fényét láthatjuk; a bányának csak a felszínéig jutottunk el, pedig az értékes aranyérc a felszín alatt van, és megjutalmazza azt, aki leás érte. A bánya tárnáját egyre jobban mélyíteni kell, és a dicsőséges kincs a mienk lesz. A valódi hit nyomán a menny tudománya az ember tudományává lesz.

Mindenki, aki krisztusi lelkülettel kutatja a Szentírást, jutalmat kap. Ha az ember gyermekként tanul, és teljesen meghódol Isten előtt, megtalálja az igazságot az Igében. Ha engedelmeskedik Istennek, megérti kormányzati rendszerét. A mennyei világ kutatásra kínálja kegyelmének és dicsőségének tárházát. Az ember az igazság bányájának feltárása nyomán egészen megváltozik, lelke megszépül. A megváltás titka, Krisztus testté létele, engesztelő áldozata nem homályos előtte. Nemcsak jobban megérti mindezt, de jobban is értékeli.

Imájában Krisztus olyan tanítást adott a világnak, amelynek elménkbe és lelkünkbe kellene vésődnie. "Az pedig az örök élet - mondta -, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3). Ez az igazi műveltség. Ez a tudás erőt ad. Isten tapasztalati megismerése, és Krisztusé, akit Isten elküldött, formálja át az embert Isten képére. Ez az ismeret képessé teszi az embert önmaga legyőzésére, mert alacsonyabb rendű indítékain és indulatain magasabb rendű képességei veszik át az uralmat. Ez az ismeret az embert Isten fiává és a menny örökösévé teszi. Bensőséges közösségbe hozza a Végtelen lényével, és kitárja előtte a világegyetem gazdag kincseit.

Ez az az ismeret, amelyet Isten Igéje kutatásával lehet megszerezni. Ez a kincs csak abban a lélekben található meg, amely kész mindent odaadni érte.

"Ha bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz" (Péld 2:3-5).