[James White, 1870-ben, a cansasi sátor-összejövetelen tartott beszámolójában a következő nyilatkozatot tette arról az egyre növekvő világosságról, amelyet az egészségügyi megújulás terén nyertek; a tárgykör tanítása meggondolatlan módszereinek veszélyeiről; azonkívül Ellen G. White-nak egyes olyan szélsőséges álláspontokhoz való hozzáállásáról, amelyet némelyek javasoltak. Történelmi nyilatkozatként megvilágítja akkoriban lejegyzett néhány tanítását. A szerkesztők.]

Ellen G. White olyan módon szólt az egészség kérdéséről, amely teljes megelégedést szolgáltat. Kijelentései világosak és erőteljesek voltak, mégis szerények, úgy, hogy magával ragadta az egész gyülekezetet. E téren ő mindig kerüli a szélsőségeket és csak olyan álláspontot foglal el, melyről biztosan tudja, hogy nem támaszt előítéletet.

Az emberek könnyen izgalomba jönnek és előítéletet alkotnak az egészségügyi megújulás tárgyában, ha azok, akik azt szerencsétlenül kezelik az alkalom kiválasztásában, vagy a stílusban, amellyel azt feltárják, különösen, ha a szélsőségesek megvilágításában állnak az emberek előtt. Némely kényes kérdést, mint például a "magános bűn", ha egyáltalán beszélni kell róla, akkor is csak a tárgyról szóló megfelelő kiadványban tárgyalandó meg. Tíz közül egy lelkész sincs, aki kellőképpen tájékozott és megfelelően óvatos lenne, hogy az egészség kérdés néhány ágához a nép előtt hozzányúljon. Alig lehet felbecsülni azt a kárt, amit balga viselkedésükkel a jelen igazság ügyének okoztak azok, akik alkalmatlan időben és nem a megfelelő helyen és módon vezették be az egészségügyi megújulás tárgyát.

Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok (Jn 16:12) - mondta Jézus. Ó jól tudta, hogyan irányítsa tanítványai gondolatait. Azt is tudta, hogyan közölje várakozó népével lépésről lépésre az egészségügyi megújulás fontos tárgyát, hogy el tudják azt viselni, és eredményesen fel tudják használni anélkül, hogy ellenük hangolnák a köztudatot. Huszonkét éve lesz most ősszel, hogy Ellen G. White bizonyságtétele ráterelte figyelmünket a dohány, a tea és a kávé ártalmas hatásaira. Isten csodálatosan megáldotta igyekezetünket és elvetettük magunktól e dolgokat úgy, hogy felekezetünk, nagyon kevés kivétellel, együttesen örvendett a vágy eme veszedelmes kielégítése feletti győzelemnek.

Amikor kivívtuk a győzelmet mindezeken, és mikor az Úr látta, azt képesek vagyunk elhordozni, akkor a táplálkozásról és öltözködésről is világosságot adott. Így az egészség megújulásának ügye népünk körében rendületlenül haladt előre - nagy változásokat hozott létre, különösen a sertéshús fogyasztásával kapcsolatban - bizonyos pontig, amikor mindkettőnk betegsége következtében Whitené nem szólt és nem írt többet az egészségügyi megújulás felől. Erre az időpontra tehető népünk között e tárgykörrel kapcsolatos szerencsétlenségcink és melléfogásaink kezdete.

Amióta újra tevékenykedünk, Ellen G. White gyakrabban érzi indíttatva magát, hogy inkább az egészségügyi újítók szélsőségei miatt, mint bármi más okból szóljon. Az a tény, hogy népünk között az egészségügyi megújulásban levő minden vagy majdnem minden létező szélsőség, állítólag Ellen G. White feltétlen jóváhagyását élvezi - ez készteti őt, hogy kifejezze tényleges gondolatait. Népünknek feltétlenül ismernie kell - és kellő időben ismerni is fogja - az ő álláspontját e tárgyról.

Általános az egyetértés a dohányzás, a tea, a kávé, a húsételek fogyasztása és az öltözködés vonatkozásában. ő jelenleg nem hajlandó szélsőséges álláspontra helyezkedni a sóval, cukorral és tejjel kapcsolatban. Ha nem is lenne más ok, hogy óvatosan bánjunk ezekkel az annyira mindennapi és bőségesen használt élelmiszercikkekkel, elegendő az a tény, hogy sokak még arra sem állnak készen, hogy felfogják az ezeket érintő tényeket. Némelyek teljes elesése és néhány gyülekezet csaknem teljes pusztulása kétségkívül az étrend terén el-foglalt szélsőséges álláspontra vezethető vissza, amelyet nagy balgán a Review-ban közöltek. Az eredmény szomorú volt. Míg némelyek elvetették az egészségügyi megújulás tárgyát, mert rosszul kezelték, mások - a gyors és lelkiismeretes emberek - a legszélsőségesebb álláspontot valósították meg, ami nagyon ártott egészségüknek és következésképpen az egészségügyi megújulásnak.

A dolgok ilyen állapota mellett, bármennyire is csüggesztő, Ellen G. White kötelességének tartja, hogy újra kezdje tevékenységét e munkaterületen, s így teljesen tisztázni fogja nézeteit. Mindazonáltal jó itt megállapítani, amíg nem vette figyelembe a tejet, nagy mennyiségben szokása szerint kenyérrel ette, mint a legjobb táplálkozási cikket; mégis felhívták figyelmét a legjobb és legegészségesebb állapotú tehén fontosságára, amelynek tejét táplálkozási cikként fogyasztják. A tárgyat illető jelenlegi világossággal szemben elterjesztett kiadványokkal nem tudja azonosítani magát, amelyek szélsőséges álláspontra helyezkednek a tej fontos kérdésében. Az ilyen írások talán megfelelnek a jól értesült egészségügyi újítóknak, lehet, hogy helyes irányul szolgálnak a Battle Creek-i egészségügyi intézetünk főzőosztályán, miután megtisztították asztalaikat a szokásos tejtől. Az ilyen írások hasznosabb szerepet tölthetnek be, miután a lelkészek, akik buzgó egészségügyi újítók, maguk is elhagyják a tehéntej bőséges fogyasztását.

Gyenge pontunk e téren rejlik. Kiadványaink, amelyek a tanulatlanok és az előítéletre nagyon hajlamosak közé jutnak, némely ponton előbbre vannak, mint az egészségügyi megújulás képviselői. Ellen G. White arra kéri az érdekelteket, úgy fordítsák meg a dolgot és kiadványaink csak azokat az elgondolásokat hirdessék, amelyekkel az egészségügyi megújulásnak vezetői egyetértenek olyan hangnemben, amely nem kelt előítéletet és nem helyez őszinte férfiakat és nőket befolyásunkon túlra. Az egészségügy megújítóinak egyesített gyakorlata tegyen előrehaladott lépéseket, amit később kiadványaink kövessenek, és úgy hirdessék a jól megérett elgondolásokat, hogy ezeket a tanulatlanok is el tudják viselni.

Ellen G. White úgy véli, ha valaki az egyszerű en elkészített húsételekről a cukor bőséges fogyasztására tér át, akkor a rosszról a rosszabbra tért. Azt javasolja, hogy fogyasszunk kevés cukrot és kevés sót. Szoktatni lehet és kell ízlésünket, hogy csak nagyon mérsékelten használjuk mindkettőt. A só esetében, ha annyira csökkentjük a só mennyiségét, hogy a sok sóhoz szokott embereknek élvezhetetlenné válik az étel, akkor néhány heti, nagyon mérsékelt mennyiségű sóra való szoktatás után az bántóan sós lesz Ízlésüknek.

Bár azonnal elhagyható a dohány, a tea, a kávé - inkább az egyiket a másik után -, de azok a szerencsétlenek, akik mindháromnak rabjai, de az étrend változásait gondosan kell megvalósítaniuk, egyszerre csak egyet hagyjanak el. Bár ezeket azoknak mondja, akik a túl gyors változtatás veszélyében vannak, ugyanakkor azt mondaná a késlekedőknek: bizony ne feledkezzetek el a változtatásról. A legegyszerűbb tények változtatást követelnek az élet mindennapos szokásaiban, de mégse tegyük olyan gyorsan, hogy ártsunk az egészségünknek és szervezetünknek.