210. A gyomor túlterhelése elterjedt bűn, és amikor túl sokat eszünk, egész szervezetünket is túlterheljük. Az élet és az erő, ahelyett, hogy növekedne, csökken. Így tervezi ezt Sátán. Az ember a fölösleges táplálék emésztésére használja föl életerejét, fölöslegesen dolgoztatja szervezetét.

Amikor túl sokat eszünk, nemcsak könnyelmű rövidlátással tékozoljuk Isten áldásait, amelyeket szervezetünk ellátására nyújtott, hanem egész szervezetünknek is súlyosan ártunk. Beszennyezzük az Isten templomát; elgyöngítjük és megnyomorítjuk azt, s szervezetünk képtelen bölcsen és jól végezni feladatát, ahogy arról Isten gondoskodott, hogy végezze. Étvágyának önző és korlátlan kielégítésével az ember leterheli szervezetének erőit, mert olyan munka elvégzésére kényszeríti, amelynek végzését sosem kellene megkövetelnie attól.

Ha mindenki ismerné az élő emberi szervezetet, akkor nem vétenének ellene, hacsak valóban annyira nem szeretik vágyaik kielégítését, hogy folytatják öngyilkos útjukat, és idő előtt meghalnak vagy éveken át maguk és barátaik terhére élnek. - Letter 17, 1895.

211. Még egészséges ételek fogyasztása esetén is táplálkozhatunk mértéktelenül. Azért mert valaki elvetette az ártalmas ételeket, az még nem jelenti, hogy annyit ehet, amennyi jólesik. A túl sok evés, bármilyen legyen is a táplálék minősége, eltömíti az élő szervezetet, és ezzel akadályozza annak munkáját. - [CTBH 51.] 1890. C. H. 119.

212. A mértéktelen evés, még ha egészséges ételeket fogyasztunk is, árt szervezetünknek és csorbítja szellemi és erkölcsi képességünket. - Signs, 1887. szept. 1

213. Az emberi család csaknem valamennyi tagja többet eszik, mint amennyit szervezete megkövetel. Ez a többlet romlani kezd és erjedő tömeggé válik. Ha akár a legegyszerűbb ételekből, de többet teszünk gyomrunkba, mint amennyit a test megkíván, akkor ez a többlet teherré válik. Szervezetünk kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy szabaduljon tőle, és ez a többletmunka fáradt, kimerült érzetet ad. Némelyek, akik folyton esznek, éhségnek nevezik e kimerülést, pedig az emésztőszervek agyondolgozott állapota okozza azt. - Letter 73a, 1896.

[A túl sok evés következményei, még ha egészséges is a táplálék. - 33,157.]

214. Szükségtelen terhet és aggodalmat okoz az a kívánság, hogy kérkedve vendégeljük meg látogatóinkat. A háziasszony túl sokat dolgozik, hogy nagy választékot tálalhasson fel. Mivel túl sok az étel, a vendég túl sokat eszik. A következmény egyfelől a túlmunka, másfelől a sok evés miatt támadó betegség és szenvedés. E gondosan elkészített vendéglátás teher és károkozás. - 1900. 6T 343.

215. A falánk vendéglátások és a helytelen időpontban való étkezés nyomot hagy szervezetünk minden szövetében. Amit eszünk, amit iszunk, súlyosan kihat a gondolkodásra is. - Health Reformer, 1878. június.

216. A nehéz munkába való erős bevonás káros a fiatal növekvő szervezetre, de ahol százak rokkantották meg szervezetüket kizárólag a túlterheléssel, s ezrek vetették el a betegség magját szervezetükben tétlenséggel, túltáplálással és kényeskedő semmittevéssel, azok gyors és biztos hanyatlásba sietnek. - 1876. 4T 96.

217. Néhányan nem uralkodnak étvágyukon, hanem egészségük rovására elégítik ki kívánságaikat. Ennek eredményeként ködös az agyuk, tunya a gondolatuk, és képtelenek elvégezni azt, amit megtehetnének, ha önmegtartóztatók és mértékletesek lennének. Az ilyenek meglopják Istent attól a testi és szellemi erőtől, amelyet szolgálatára tudnának szentelni, ha mindenben önmegtartóztatók lennének.

Pál maga is egészségügyi újító volt. "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek" (1Kor 9:27). Tudta, felelősség hárult rá, hogy minden erejét megőrizze Isten dicsőségére felhasználva. Ha Pál veszélyben forgott a mértéktelenségtől, akkor mi még nagyobb veszélyben forgunk, mert nem értjük meg, mint ahogy o megértette, hogy mind testünkben mind lelkünkben Istent kell megdicsőítenünk, melyek az övé. Korunk bűne a túl sok evés.

Isten szava a részegeskedéssel helyezi egy szintre a falánkság bűnét. Annyira visszataszító volt e bűn Isten szemében, hogy utasította Mózest, ha valamelyik gyereket nem tudják megfékezni az étvágy terén, hanem befal mindent, amit étvágya megkíván, akkor szülei hozzák őt Izrael fejedelmei elé, és az ilyen gyermeket kövezzék meg (5Móz 21:20-21). Reménytelennek tekintették a falánkság állapotát. Az ilyen emberből másoknak nincs haszna és magának is átok. Az ilyen emberben semmilyen téren sem lehet megbízni. Befolyása mindig megfertőzne másokat, és a világ jobban meglenne az ilyen jellem nélkül; mert szörnyű hibáját csak másokban is megörökítené. Senki, aki felelősnek tudja magát Isten előtt, nem fogja eltűrni, hogy testies hajlamok uralják az ésszerűséget. Akik így viselkednek, azok nem keresztények, bárkik legyenek, és bármilyen magasztos legyen is hitvallásuk. Krisztus utasítása: "Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökeletes" (Mt 5:48). Ezzel is bizonyítja nekünk, hogy mi is ugyanolyan tökéletesek lehetünk a magunk hatáskörében, mint Isten a magáéban. - 1880. 4T 454, 455.

218. Sokan, akik nem esznek húst, sem egyéb nehéz ételeket, azt gondolják, mivel ételük egyszerű és egészséges, nem kell határt szabni étvágyuknak; mértéktelenül esznek, olykor valósággal falnak. Ez helytelen. Az emésztőszerveket nem szabad annyi és olyan étellel megterhelni, ami túlságosan igénybe veszi a szervezetet.

A szokás azt diktálja, hogy egyik fogás a másik után kerüljön az asztalra. Előfordul, hogy valaki nem tudja, mi a következő fogás, és jóllakik azzal az étellel, ami talán nem is tesz jót neki. Amikor az utolsó fogást behozzák, gyakran átlépi a határt, és vesz a kísértő édességből, ami egyáltalán nem jó számára. Ha az étkezésre szánt ételek már az elején az asztalra kerülnek, akkor van lehetőség a legmegfelelőbb ételek kiválasztására.

A túl sok evés következménye néha azonnal érezhető. Máskor nincs fájdalomérzet; de az emésztőszervek életereje csökken, és az ember fizikai ereje alapjaiban rendül meg.

A felesleges táplálék terheli a szervezetet, és kóros, vérbő állapotot idéz elő. Aránytalanul sok vér áramlik a gyomorba, és ez a végtagok gyors lehűlését okozza. Amikor a súlyosan megterhelt emésztőszervek elvégzik feladatukat, az ember gyengének vagy bágyadtnak érzi magát. Egyesek, akik folytonosan agyoneszik magukat, ezt a gyengeségérzetet éhségnek nevezik; holott ezt csak az emésztőszervek túldolgoztatása okozza. Olykor az agy eltompul és idegenkedik bármiféle szellemi vagy fizikai erőfeszítéstől.

E kellemetlen tünetek azért lépnek fel, mert a szervezet - életerejének pocsékolásával látva el feladatát - teljesen kimerült. A gyomor ezt mondja: "Hadd pihenjek!" Sokan azonban e gyengeségből arra következtetnek, hogy még több táplálékra van szükségük; így ahelyett, hogy gyomrukat pihentetnék, még jobban megterhelik. Ez nem egyszer az emésztőszervek elhasználódásával jár; pedig szükség volna arra, hogy jó munkát végezzenek. - 1905 NO 212, 213.

[Az emésztőszervek, bár nem éreznek fájdalmat, mégis elveszthetik életerejüket. - 155.]

[Isten munkásai gyakoroljanak önmegtartóztatást az étkezés terén. - 117.]

[Ellen G. White nem kérhette Isten áldását munkájára, ha túl sokat evett. - Függelék 1:7.]

219. Népünk az egészségügyi megújulást vallja, mégis túl sokat eszik. A falánkság kielégítése a legfőbb oka a testi és szellemi erőtlenségnek, mely a mindenfelé látható gyengeség nagy részének az alapja. - 1890. CTBH 154.

220. Sokan, akik elfogadták az egészségügyi megújulást, mellőznek minden ártalmasat. Az következik-e ebből, hogy most már annyit ehetnek, amennyit akarnak? Asztalhoz ülnek, s ahelyett, hogy megfontolnák, mennyit is tanácsos enni, átadják magukat az étvágynak és túl sokat esznek. A gyomorra róttak mindent, amit egyáltalán el tud végezni egész nap, hogy valahogy megszabaduljon a túlterheltségtől. Minden étel, amit a gyomrunkba törnünk, amiből a szervezetre nem származik jó, az csak teher munkájára. Akadályozza az élő szervezetet, eltömíti a rendszert, és képtelen eredményesen végezni feladatát. Szükségtelenül túlterheljük a létfontosságú szerveket, ezért a gyomor az agy idegerejét veszi igénybe, hogy kisegítse az emésztőszerveket, hogy megszabadítsa a sok élelemtől, ami semmi jót sem tesz a szervezetnek.

Milyen befolyása van a túl evésnek a gyomorra? A gyomor elsenyved, az emésztőszervek elgyengülnek, és a következmény a betegségek minden fajtája. Ha valaki már addig is beteges volt, csak tetőzi nehézségeit, és minden tovatűnő nappal csökkenti életerejét. Arra használja fölöslegesen életerő it, hogy megeméssze a gyomrát túlterhelő ételeket. Mily borzasztó állapot is ez!

Mi is tapasztalatból ismerjük az emésztési zavarokat. Gyötörte az a mi családunkat is, ezért tudjuk, hogy ez olyan betegség, amitől nagyon is tartanunk kell. Ha valaki súlyos gyomorbeteg lesz, akkor testileg, szellemileg nagyon szenved; és barátainak is vele kell szenvedniük, hacsak nem érzéketlenek.

Mégis azt mondjátok: kinek mi köze hozzá, hogy mit eszem vagy milyen utat választok? Van itt valaki, aki emésztési zavarokkal küzd? Csak próbáljátok meg valamilyen módon ingerelni. Milyen természetes ingerlékenynek lenni! Rosszul érzik magukat és azt hiszik, hogy a gyerekeik nagyon rosszak. Képtelenek nyugodtan szólni hozzájuk, sem pedig különleges kegyelem híján higgadtan viselkedni a családi körben. Egész környezetük megérzi az őket gyötrő betegséget; valamennyien elszenvedik gyengeségük következményeit. Sötét árnyékokat vetnek. Akkor evés és ivás szokásotok nem hatnak másokra? A leghatározottabban! Ezért legyetek nagyon elővigyázatosak, hogy a lehető legjobb egészségben maradjatok, hogy tökéletes szolgálatot végezzetek Istennek, és eleget tegyetek kötelességeteknek a társadalomban, valamint a családban.

Még az egészségügyi megújulók is tévedhetnek az étel mennyiségében. Az egészséges minőségű ételből is ehetnek mértéktelenül. -1870. 2T 362-365.

221. Az Úr arra tanított, általában túl sok élelmet juttatunk gyomrunkba. Sokan kellemetlenül érzik magukat a túl sok evéstől, aminek gyakran betegség a következménye. Nem az Úr küldte rájuk e büntetést. ők maguk hozták magukra; és Isten azt szeretné, ha megértenék, hogy szenvedésük a tulajdon törvényszegésük következménye.

Sokan kapkodva esznek. Mások egy étkezésnél olyan ételeket fogyasztanak, amelyek nem férnek meg egymással. Ha a férfiak és a nők nem felednék, hogy amikor gyomruknak ártanak, mennyire ártanak lelküknek is, és milyen mélységes gyalázatot hoznak Krisztusra, amikor visszaélnek gyomrukkal, akkor bátrak és önmegtagadók lennének, alkalmat adnának gyomruknak, hogy visszanyerje egészséges működését. Amikor az asztalnál ülünk, az evéssel és ivással egészségügyi missziómunkát végezhetnénk Isten dicsőségére. - Ms 93, 1901.

222. Amikor túl sokat eszünk, bűnt követünk el testünk ellen. Eljön a szombat, s az Isten házában falánk emberek ülnek és szundikálnak Isten szava lángoló igazságának hirdetése alatt. Nem tudják nyitva tartani szemüket és a komoly intéseket sem értik meg. Gondoljátok, hogy az ilyenek Istent dicsőítik meg testükben és lelkükben, amely az övé? Ellenkezőleg: gyalázatot hoznak rá. S akinek rossz az emésztése, attól romlott el, hogy ezt az utat járja. Ahelyett, hogy tartaná magát a rendszeres étkezéshez, megtűri, hogy az étvágy uralja, és a két főétkezés között is eszik. Ha ülő foglalkozású, akkor nem volt elegendő éltető friss levegője, hogy segítsen az emésztésben; talán még elég testmozgása sem volt egészsége javára. - 1870. 2T 374.

223. Ne készítsünk szombatra dúsabb és változatosabb táplálékot, mint egyéb napokra! Együnk szombaton kevesebbet és egyszerűbb ételeket, hogy tiszta és friss aggyal jobban megértsük a lelki dolgokat! Megterhelt gyomor megterhelt agyat jelent. Hallhatjuk a legértékesebb tanításokat, de nem fogjuk fel őket, mert gondolkodásunkat összezavarja a helytelen étrend. Sokan nem gondolják, hogy a szombati lakmározással milyen alkalmatlanná teszik magukat e nap szent alkalmainak kihasználására. - 1905. NO 213.

[Álmosság a szombati igeszolgálat alatt. - 93.]

[A megtartóztatott étrend szellemi és erkölcsi erőt kölcsönöz. - 85 117,206.]

[A túl sok evés kihatása a lelkiségre. - 56, 57, 59, 251.]

[Túl sok evés kihatása az agyra. - 74.]

[Túl sok evés a sátor-összejöveteleken. - 57, 124.]

[Bevett szokások. - 202.]

[Az édességek kísértések a túl sok evéshez. - 538,547, 550.]

[A gyülekezeti bajok forrása. - 65.]

[A farkasétvágy korunk uralkodó bűne. - 35.]

[A túl sok evés kicsapongáshoz vezet. - 244.]

[A tiszta lelkiismeret megőrzése. - 263.]

[Az anyák előmozdítják a mértéktelenséget, és a túl sok evést. - 351, 354.]

224. Az Úr világosságot közölt velem számotokra a mindenben való önmegtartóztatás felől. Mértéktelenül étkeztek. Gyakran kétszer annyit esztek, mint kellene. Ez az élelem azután bomlásnak indul. Kellemetlen a leheletetek; orrváladék nehézségeitek súlyosbodnak; gyomrotok túlhajszolt; életet és erőt von el az agytól, hogy azt a malmot hajtsa, amely az élelmet dolgozza fel, amit a gyomorba juttattatok. Ebben alig tanúsítotok könyörületet magatok iránt.

Amikor az asztalhoz ülsz, falánk vagy. Ez az egyik oka feledékenységednek és az emlékezet elvesztésének. Mondasz valamit, amiről jól tudom, hogy mondtad, később meg teljesen megfordítod a dolgot, azt állítod, hogy valami egészen mást mondtál. Azelőtt is tudtam ezt, de úgy vettem, mint a túl sok evés elkerülhetetlen következménye. Mi értelme lett volna, hogy azt hánytorgassam? Ez nem gyógyítaná a rosszat. - Letter 17, 1895.

225. Különösen a lomha embereknek árt a falánkság, nekik szűkösen kellene táplálkozniuk és sokat mozogniuk. Sok kiváló képességű férfi és nő felét sem valósítja meg annak, amire képes lenne, ha önuralmat gyakorolva uralkodnék az étvágyán.

Sok író és szónok hibázik edo10gban. Teleeszik magukat, és azután ülő foglalatosságot keresnek; olvasnak, tanulnak vagy írnak, és nem fordítanak időt a mozgásra. Ezért gondolkodásuk és beszédük lelassul. Írásukba és beszédükbe nem tudnak szíveket megérintő erőt vinni. Munkájuk erőtlen, terméketlen.

A súlyos felelősségek hordozóinak, mindenekelőtt a lelki természetű dolgok őreinek, mély érzésű, gyors felfogású embereknek kell lenniük. Mértékletességet kell gyakorolniuk az evésben, jobban, mint másnak. Nehéz ételeknek és ínyencségeknek nincs helyük asztalukon.

Felelős állású embereknek nap-nap után súlyos következményekkel járó döntéseket kell hozniuk. Sokszor gyorsan kell valamit átgondolniuk, és erre csak az igazán mértékletes emberek képesek. Szellemi képességeink fokozódnak, ha helyesen bánunk testi és szellemi erőnkkel. Ha a megterhelés nem túl feszített, új erő fakad minden igénybevétel nyomán. Sokszor azonban azokat, akiknek fontos terveket kell mérlegelniük, és fontos döntéseket kell hozniuk, a helytelen étrend rossz iránya befolyásolja. Az elrontott gyomor zavaros, bizonytalan lelkiállapotot idéz elő; sokszor ingerlékennyé, kíméletlenné vagy igazságtalanná tesz. Helytelen étkezési szokásokból eredő kóros állapotok hatására sok olyan tervet elvetettek, amelyek áldásul szolgáltak volna a világnak, és sok olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek igazságtalanok, zsarnokiak, sőt kegyetlenek voltak.

Íme egy tanács ülő foglalkozásúak számára; vagy akiknek a munkájuk főként az agyat veszi igénybe. Próbálják ki azok, akiknek elég erkölcsi bátorságuk és önuralmuk van: minden étkezésnél csak kétháromféle egyszerű ételt egyenek, és csak annyit, amennyire éhségük csillapítására szükség van; mindennap aktívan mozogjanak! Figyeljék meg, hogy nem szolgál-e ez javukra!

Erős fizikai, kétkezi munkát végző embereknek nem kell annyira figyelniük táplálékuk mennyiségére és minőségére, mint az ülő foglalkozásúaknak, de az evésben és ivásban való önuralom őket is egészségesebbé tenné.

Egyesek szeretnének pontos étrendi szabályokat kapni. Teleeszik magukat, azután megbánják, és egyre csak az evésen és iváson jár az eszük. Nem erre van szükség. Az egyik ember nem fektethet le pontos szabályt a másik számára: használja mindenki a józan eszét, gyakoroljon önuralmat és cselekedjék elvből! - 1905. NO 214, 215. [A késői vacsora különösen ártalmas. - 270.]

226. Az emberek roskadozó asztaloknál gyakran sokkal többet esznek, mint amennyi könnyen megemészthető. A túlterhelt gyomor képtelen megfelelően elvégezni munkáját. A következmény pedig kellemetlen, tompa érzés az agyban, s az agy lassú működése. Az ételek helytelen összetétele zavarokat okoz, a vér szennyezett, az agy zavart.

A túl sok evés vagy a túl sokféle étel fogyasztása egy étkezésnél gyakran emésztési zavart okoz. A kényes emésztőszerveknél súlyos kárt idéz elő. A gyomor hiába tiltakozik, hiába fellebbez az agyhoz, hogy hozza már összefüggésbe az okot az okozattal. A túl sok étel vagy az ételek helytelen összetétele elvégzi káros munkáját. Hiába figyelmeztet a rossz előérzet. A következmény pedig a szenvedés. Betegség veszi át az egészség helyét.

Valaki kérdezheti: Mi köze ennek a bizottsági üléshez? Nagyon is sok. Az emberek a bizottsági ülésekre is magukkal hozzák a helytelen étkezés hatását. A gyomor állapota kihat az agyra. Az elrontott gyomor elrontott, bizonytalan állapotú elmét eredményez. A beteg gyomor beteg elmeállapotot teremt, és gyakran csökönyössé tesz a téves véleményekhez való ragaszkodásban. Az ilyen emberek állítólagos bölcsessége Isten szemében balgaság csupán.

Ezt tartom az áldatlan helyzet okozójának számos bizottsági ülésen, ahol a gondos tanulmányokat követelő kérdések sekélyes meggondolást kapnak csupán, és elkapkodva hoznak nagy fontosságú döntéseket. Gyakran, amikor egyöntetűen kellene támogatni valamit, a határozott helytelenítés teljesen megváltoztatja a gyűlésen uralkodó légkört. Ezekre a következményekre újra meg újra rámutattak előttem.

Azért szólok most ezekről a dolgokról, mert utasítottak, hogy ezt mondjam lelkésztestvéreinknek: Mértéktelen evéssel alkalmatlanná teszitek magatokat, hogy tisztán lássátok a különbséget a szent és a közönséges tűz között. S ezzel a mértéktelenséggel azt is eláruljátok, hogy semmibe veszitek az Úr-adta figyelmeztetéseket. Szava hozzátok ez: "Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az ő szolgája szavára? ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!" (Ésa 50:10). Közeledjünk-e az Úrhoz, hogy megőrizzen az evés és ivás minden mértéktelenségétől, minden szentségtelen, érzéki szenvedélytől, minden gonoszságtól? Megalázzuk-e magunkat Isten előtt, félretéve mindent, ami megrontja a testet és a lelket, hogy félelmében tökéletesítsük jellemünk szentségét? - 1902. 7T 257,258.

227. Igehirdetőink nem elég választékosak az étkezésük szokásait illetőleg. Túl sokat és túl sokfélét esznek egy étkezésnél. Némelyikük csak névleges újító. Nem tartják szabályokhoz magukat az étkezés terén, hanem gyümölcsöt és mogyorót csemegéznek étkezések között, és ezzel túlterhelik emésztőszerveiket. Némelyek háromszor étkeznek naponta, holott két étkezés sokkal inkább elősegítené testi és lelki egészségüket. Ha megsértjük azokat a törvényeket, amelyeket Isten testi szervezetünk igazgatására rendelt, akkor elkerülhetetlenül utolér bennünket a büntetés.

Az étrenddel szembeni meggondolatlanság miatt némelyek gondolkodása félig megbénul, lassan fog az agyuk és álmosak. Ezek a sápadt arcú igehirdetők, akik étvágyuk önző kielégítése miatt szenvednek, nem jó ajánlólevelek az egészségügyi megújulásra. Amikor túlmunkától szenvednek, sokkal jobb lenne, ha alkalomadtán kihagynának egy-egy étkezést, és ezzel alkalmat adnának szervezetüknek az erő gyűjtésre. Munkásaink többet tehetnének példájukkal az egészségügyi megújulás előrehaladásáért, mint annak hirdetésével. Amikor jó szándékú barátaik gondos előkészületet tesznek számukra, akkor súlyosan megkísértik őket, hogy mellőzzék az elvet; de az ízléses asztal, a gazdag fűszerek, a tea és kávé visszautasításával gyakorlati egészség- ügyi újítóknak bizonyulnak. Némelyek most szenvednek az élet törvényei áthágásának következményeitől, és azzal rossz hírbe keverik az egészségügyi megújulást.

Ha túlzásba visszük az evést, ivást, alvást és olvasást, az bűn. A test és elme minden erejének egybehangzó egészséges működése boldogságot terem, s minél emelkedettebbek és kifinomultabbak ezek az erők, annál tisztább és zavartalanabb a boldogság. -1880. 4T 416,417.

228. Sok lelkész azért panaszkodik betegségére, mert nem végez elég testmozgást és túl sokat eszik. Sehogy sem akarják megérteni, hogy ezen az úton veszélybe sodorják akár a legerősebb szervezetet is. Aki hozzád hasonlóan lassú vérmérsékletű, az nagyon keveset egyék és ne bújjon ki a testmozgás alól. Lelkészeink közül sokan fogukkal ássák meg sírjukat. Szervezetük egyre jobban szenved, mivel az emésztőszervekre hárított túlsúllyal küzd és súlyos terhet hárít az agyra. Az egészség törvénye ellen elkövetett minden egyes áthágásért az elkövető saját testében kell megfizesse a büntetést. - 1880. 4T 408,409.