[Amikor a komoly diák Ellen G. White tollából származó megállapításokat olvassa étrendi szokásairól, akkor a következő elveket kell felismernie:

Először: "A táplálkozási megújulást lépésről lépésre kell megvalósítani" NO 221. Nem egyszerre nyerték el az egész világosságot, hanem időről időre növekvő erővel kapták, ahogyan az emberek készen álltak annak megértésére és követésére. Az utasítások az étkezések akkoriban elterjedt szokásaihoz voltak szabva.

Másodszor: "Nem jelölünk ki követendő pontos szabályokat az étrendben." - 9T 159. Egyes ártalmas élelmiszercikkek ellen ismételt figyelmeztetések hangzottak el. Legtöbbnyire csak általános irányvonalakat fektettek le, amelyek részletes alkalmazását kísérletezésekkel és a rendelkezésükre álló legjobb tudományos következtetésekkel határoztak meg.

Harmadszor: "Nem teszem magamat senki próbakövévé". - Letter 45, 1903. Figyelmes kísérletezéssel szabályokat fogadott el Ellen G. White magára nézve, és időnként leírta családjának étrend szabályait, de nem másokra kötelező merev szabályokként. - A szerkesztők.]

1. Hilliard testvérünk házában voltam a Michigan állambeli Otsego-ban, 1863. június 6-án, amikor az egészségügyi megújulás nagy tárgya elém tárult látomásban. - RH 1867. okt. 8.

2. Az oly régen (1863) kapott világosságban elém tárták a világon eluralkodó riasztó méretű mértéktelenséget, és Isten népe minden egyes tagjának emelkedett álláspontot kell elfoglalnia a szokások és cselekedetek területén. Az Úr általános tervet tárt elém. Megmutatta, hogy Isten megújult étrendet ad parancstartó népének, és amint ezt elfogadják, betegeskedésük, szenvedésük nagymértékben csökken. Azt is elém tárta, hogy ez a munka fokozatos lesz. - [General Conference Bulletin, 1901. ápr. 12.] C.H. 531.

[Fokozatos haladás az eszményi étrend felé. - 651.]

[Óvás a túl gyors haladástól. - 803.]

3. Úgy fogadtam el az egészségügyi megújulás fényét, ahogyan azt kaptam. Komoly áldás volt számomra. Bár már hetvenhat éves vagyok, jobb ma az egészségem, mint fiatal koromban volt. Hálás vagyok Istennek az egészségügyi megújulás elveiért. - Ms 50, 1904.

4. Évekig azt hittem, erőnlétem a húsos étrendtől függ. Néhány hónappal ezelőtt még háromszor étkeztem naponta. Nagyon nehezemre esett egyik étkezéstől a másikig kibírni anélkül, hogy ne éreztem volna gyengeséget a gyomrom táján és szédülést a fejemben. Az evés megszüntette mind a két érzést. Ritkán engedtem meg magamnak, hogy harapjak valamit két étkezés között és szokásommá tettem a gyakori vacsora nélküli lefekvést. Mégis sokat szenvedtem a táplálék hiánya miatt reggeli és ebéd között. Gyakran elájultam. A húsevés egy időre megszüntette e bágyadt érzést. Arra a következtetésre jutottam, hogy esetemben elengedhetetlen a hús.

Amióta 1863. júniusában az Úr elém tárta a húsevés és az egészség kapcsolatát, azóta elhagytam a húst. Egy ideig meglehetősen nehéz volt jó étvággyal fogyasztanom a kenyeret, amit nem szerettem. De mert kitartottam, végül megszoktam. Csaknem egy éve már, hogy hús nélkül élek. Körülbelül hat hónapon át teljes őrlésű lisztből, vízből és nagyon kevés sóval sütött kovásztalan cipócskák képviselték asztalunkon a kenyeret. Bőségesen fogyasztottunk gyümölcsöt és zöldséget. Nyolc hónapja már, hogy napjában kétszer étkezem.

Időm javarészét már több mint egy éve írással töltöm. Nyolc hónapja jóformán semmi mást nem teszek csak írok. Csak az agyamat fárasztottam és alig végeztem testmozgást. Egészségem mégsem volt jobb azelőtt, mint az elmúlt hat hónapban. Előbbi bágyadtságom és szédülésem elmúlt. Azelőtt minden tavasszal elvesztettem étvágyamat. Az idén semmi bajom sem volt e téren.

Nagyon jó étvággyal fogyasztjuk napjában kétszer egyszerű ételünket. Nem fogyasztunk húst, kalácsot, sem más nehéz ételt. Nem használunk zsírt, hanem tejjel, tejföllel és kevés vajjal helyettesítjük. Szerényen sózzuk az ételt és minden más fűszert elvetettünk. Hétkor reggelizünk és egykor ebédelünk. Mostanában nagy ritkán érzek bágyadtságot. Étvágyam kielégítő. Jóízűben fogyasztom táplálékomat, mint bármikor régen. - 1864. 4SpG 153.

[Kevés só kell a vérnek. - 571,572.]

5. Mióta elfogadtam az egészségügyi megújulást, hajszálnyit sem változtattam az utamon. Egyetlen lépést sem tettem hátrafelé, amióta e tárgyban mennyei világosság ragyogott ösvényemre. Egy csapásra elszakadtam mindentől- hústól, vajtól, háromszori étkezéstől és mindezt akkor, amikor kimerítő szellemi munkát végeztem, kora reggeltől napnyugtáig írtam. Naponta kétszer étkeztem anélkül, hogy a munkámon csökkentettem volna.

Azelőtt rengeteget szenvedtem a betegségektől, ötször bénultam le. Hónapokon át oldalamhoz kötöttem bal kezemet, annyira fájt a szívem. Amióta étkezésembe bevezettem e változtatásokat, nem hagyom, hogy az étvágy uralkodjék rajtam. Nem engedem, hogy elállja utamat. Erősebb akartam lenni, hogy ezzel is Istent dicsőítsem meg. A fáradtság akadályozzon meg talán? Soha!

Pedig nagyon megéheztem. Azelőtt sok húst fogyasztottam. Mikor gyengeség jött rám, gyomromra tettem kezemet és így szóltam: "Egyetlen falat le nem megy a torkomon. Vagy egyszerű ételt fogok fogyasztani, vagy semmit./I Azelőtt nem szerettem a kenyeret. Csak ritkán tudtam lenyelni egy-egy falatot, akkor is csak diónyi nagyságút. Némely dologban nagyon könnyen megvalósítottam a megújulást; de amikor a kenyérre került a sor, nagyon harcoltam ellene. Amikor ezeket a változtatásokat elhatároztam, súlyos harcot kellett vívnom. Az első két vagy három ebédet meg sem tudtam enni, mégis leintettem a gyomromat. Csak várj, amíg hajlandó lesz kenyeret enni! Kis idő múltával meg tudtam enni a kenyeret, méghozzá a teljes őrlésűt. Pedig azelőtt rá sem tudtam nézni. Most már ízlik, és az étvágyam is visszatért.

Amikor a „Spiritual Gifts” [Lelki ajándékok] harmadik és negyedik kötetét írtam (1863-64), kimerített a túlmunka. Beláttam, változtatnom kell életemen, majd néhány napi pihenő után újra jól éreztem magam. Később elvből kihagytam e pihenőket. Elvből kiálltam az egészségügyi megújulás mellett. Azóta nem hallottatok tőlem olyan, az egészségügyi megújulást érintő szélsőséges álláspontot, amit vissza kellett volna vonnom. Csak azt javasoltam, amit magam is megtartok. Nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom nektek az egészséges, tápláló étrendet.

Nem tartom súlyos nélkülözésnek olyan ételek fogyasztásának abbahagyását, amelyek kellemetlen leheletet és rossz szájízt adnak. Nem lemondás az, ha magunk mögött hagyjuk ezeket az ételeket, és ha olyan pontra jutunk el, ahol minden édes, mint a méz, ahol nem marad szánkban kellemetlen íz, sem kimerültség érzete gyomrunkban. Azelőtt gyakran viseltem el ilyesmit. Gyakran a kisfiammal a karomban ájultam el. Most már semmi ilyesmi nem ér. Nélkülözésnek nevezzem talán, hogy ma itt tudok állni előttetek? Száz közül egy ass-zony sincs, aki annyit tudna dolgozni, mint én. Elvből cselekedtem, nem ösztönből. Azért tettem meg e lépéseket, mert hittem, a menny jóváhagyja utam, hogy a lehető legegészségesebb legyek és dicsőíteni tudjam Istent testemben és lelkemben, mert mindkettő az övé. -1870. 2T 371,372.

6. Éppen most olvastam el leveledet. Az a benyomásom, őszinte vággyal, félelemmel és rettegéssel munkálod üdvösségedet. Ebben bátorítalak. Azt tanácsolom, vess el mindent, ami miatt félmunkát végeznél, amikor Isten országát és igazságát keresed. Vess el minden élvezetet, ami akadályozna a győzelem kivívásában. Akik megértik, hogy segítségre van szükséged, azokat kérd meg, hogy imádkozzanak érted.

Volt idő, amikor magam is hasonló helyzetben voltam. Nagyon szerettem és nem tagadtam meg magamtól az ecetet. Mégis elhatároztam, Isten segítségével legyőzőm e vágyamat. Felvettem a harcot a kísértés ellen, elhatároztam, ne ez a szokás kerekedjék felül.

Hetekig nagyon beteg voltam, mégis egyre csak ezt ismételgettem: Az Úr tudja, hogy miről van szó. Ha meghalok, hát meghalok - mégsem engedek e kívánságnak. A küzdelem tovább folyt és hetekig súlyosan szenvedtem. Azt gondoltam, lehetetlen túlélnem a dolgot. Képzelheted, milyen komolyan kerestük az Urat. A legbuzgóbb könyörgések hangzottak el gyógyulásomért. Továbbra is ellenálltam e szomjúságnak és végül győzelmet arattam. Ma már semmi vágyam az ilyesmi után. Ez a tapasztalat sok szempontból nagyon értékes volt számomra. Teljes győzelmet arattam.

Azért említem neked e tapasztalatomat, hogy téged is támogasson és bátorítson. Kedves Testvérnő, hiszem, hogy győztesen kerülsz ki e próbából és tapasztalod, hogy Isten minden szorultságban segítője gyermekeinek. Ha elhatároztad, hogy legyőzöd e szokásodat és szívó-san küzdesz, akkor a legbecsesebb tapasztalatra tehetsz szert. Amikor elszántan szembe szegezed akaraterődet, hogy megtörd e kívánságot, akkor kellő segítséget kapsz Istentől. Próbáld ki!

Amíg e szokásnak hódolva kielégíted azt, addig a Sátán megtartja akaraterőd fölötti hatalmát, és a maga iránti engedelmességre kényszeríti azt. De ha elhatároztad, hogy győzni fogsz, akkor az Úr meggyógyít, erőt ad, hogy ellenállj minden kísértésnek. Soha ne feledd, Krisztus a Megváltód és Megtartód! - Letter 70, 1911.

7. A magam részéről eleget eszem, hogy kielégítsem természetem szükségletét, de mikor felállok az asztaltól, ugyanolyan jó az étvágyam, mint amikor leültem enni. Amikor elérkezik a következő étkezés, készen állok, hogy elfogyasszam a részemet és nem többet. Ha kétszer annyit tömnék magamba, csak mert ízlik, hogyan borulhatnék le és kérhetném Istent, segítsen az írásban, amikor semmi értelmes dolog nem jutna eszembe a túl sok evéstől? Kérhetném-e Istent, tegyen valamit a gyomromra nehezedő mérhetetlen teherrel? Ez tiszteletlenség volna iránta. Ezzel arra kérném, szentesítse bűnös étvágyamat. Manapság annyit fogyasztok, amennyit helyesnek tartok, és akkor merem kérni, adjon erőt a rám bízott munka elvégzésére. Tudom, a menny meghallgatja könyörgésemet és felel rá, amikor ezt kérem. -1870. 2T 373, 374.

8. Mindig bőségesen terítjük meg asztalunkat. Nem változtatok ezen a vendégek kedvéért sem, akár hívők, akár hitetlenek. Nem szeretném, hogy valaha készületlenül érne, ha akár hatan is betoppannának ebédre. Mindig van elég egyszerű, egészséges étel, ami kellőképpen kielégíti az éhséget és táplálja a szervezetet. Ha pedig valaki ennél többet szeretne, annak máshol kell megtalálnia azt. Nem kerül asztalunkra vaj, sem semmiféle húsétel. Édesség is csak nagyon ritkán. Legtöbbször bőven találunk gyümölcsöt, jó kenyeret és zöldségfélét. Mindig van elég vendég, aki nálunk étkezik, jó erőben maradnak, sőt javul egészségük. Egyikünk sem ül asztalhoz ínyenc étvággyal, mégis jóízűen fogyasztjuk azt, amivel Teremtőnk ellátott. - 1870. 2T 487.

[Az élelmet a kívánt mértékben édesítették, nem tálaltak fel cukrot. - 532.]

9. Míg a szülők és a gyermekek elfogyasztották nyalánkságaikat, férjem és én is elfogyasztottuk egyszerű ebédünket a nálunk szokásos időpontban, vagyis egy órakor - teljes őrlésű kenyeret vaj nélkül és bőséges gyümölcsöt. Jó étvággyal fogyasztottuk el és hálás szívvel, hogy nem kell magunkkal hoznunk egy egész boltot szeszélyes étvágyunk kielégítésére. Jól megebédeltünk és nem éreztünk éhséget másnap reggelig. A fiú a narancsával, dióféléivel, pattogatott kukoricájával és cukorkájával reménytelen esetnek tartott bennünket. - Health Reformer, 1870. december. [1873-ban kevés tej és kevés cukor. - 532.]

10. Több, mint harminc évvel ezelőtt gyakran voltam súlyos beteg. Sok könyörgés hangzott el értem. Azt gondoltuk, a húsételek erőt adnak, ezért ez volt fő táplálékom. Ahelyett, hogy erőre kaptam volna, egyre gyengültem. Gyakran elájultam a kimerültségtől. Világosságot nyertem, hogy a húsételek fogyasztása mennyire árt a szellemi, erkölcsi és testi képességnek. Elém tárták, hogy az egész emberi szervezetre kihat az ilyen étrend, és a hússal a testies tulajdonságokat, és a szeszes ital utáni szomjat erősíti az ember.

Azon nyomban levettem a húst az étlapomról. Ezután néhányszor előfordult, hogy olyan helyzetbe kerültem, ahol kénytelen voltam kevés húst fogyasztani. - Letter 83, 1901.

[Néha kénytelen volt húst enni, amikor nem volt más. - 699.]

[Megjegyzés: Lánykora óta Ellen G. White nehezedett az írás és a nyilvános szolgálat terhe, ezért kénytelen volt a házvezetést legtöbbnyire szakácsokra bízni. Nem mindig sikerült neki egészséges főzésben jártas szakácsot találni. Ezért időnként kénytelen volt kiegyezni az eszményi mérték és az új szakács képessége közt. Azonkívül sokat utazott, és ilyenkor azok látták el, akiknél vendégeskedett. Bár kevéssel beérte, olykor mégis elkerülhetetlen volt, hogy kevés húst is fogyasszon, ami nem az ő akarata volt, és amiről tudta, nem a legmegfelelőbb táplálék. - A szerkesztők.]

11. Mostanában sokat szenvedek a jó szakács hiánya miatt, aki tapasztalt a főzés terén és akinek a főztjét meg tudnám enni. Olyan táplálékot tálalnak föl, ami nem étvágygerjesztő, csak elveszi kedvünket az étkezéstől. Bármely munkámnál szívesebben fizetnék többet a jó szakácsért. - Letter 19c, 1892.

12. A brightoni sátor-összejövetel óta (1894. január) teljesen eltiltottam asztalunkról a húst. Végre megegyeztünk, hogy akár otthon vagyok, akár távol, családom semmi effélét nem fogyaszt és nem tálal fel asztalomra. Egyik éjjel gondolataim e tárgyra irányultak. - Letter 76,1895.

13. Elegendő jó tejünk, gyümölcsünk és kenyerünk van. Már felszenteltem asztalomat. Megtisztítottam mindennemű húsételtől. Jobb a testi és szellemi egészségnek, ha tartózkodunk az állatok húsától. Amennyire lehetséges, térjünk vissza Isten eredeti tervéhez. Ezért mostantól fogva asztalom mentes lesz az állatok húsától, mentes az olyan édességektől, nyalánkságoktól, amelyek elkészítése annyi erőt és időt vesz igénybe. Ehetünk bőven a gyümölcsökből többféleképpen anélkül, hogy kitennénk magunkat a beteg állatok húsától származó betegségeknek. Fegyelmezzük étvágyunkat, hogy ízlelni tudjuk az egyszerű, egész-séges ételek zamatját, é5 gondoskodjunk róluk bőségesen, hogy senki se szenvedjen éhséget. - Ms 25, 1894.

14. Népes családunk van, azonkívül sok a vendégünk, mégsem kerül hús vagy vaj az asztalunkra. Azoknak a teheneknek tejéből készült tejfölt fogyasztjuk, amelyeket magunk etetünk. Főzés céljára onnan veszünk vajat, ahol a tehenek egészségesek és jó legelőjük van. - Letter 76,1895.

15. Nagy családom gyakran tizenhat tagból áll. Olyanok vannak köztük, akik a szántást és a favágást végzik. Bár a legnehezebb munka az osztályrészük, mégsem kerül hús asztalunkra. A brightoni sátor-összejövetel óta nem ettünk húst. Azelőtt sem akartam, hogy húst tálaljanak, de olykor nagyon unszoltak, hogy valaki sem ezt, sem azt nem tudja enni, mert gyomrának a hús felel meg a legjobban. Így rábeszéltek, hogy asztalomra helyezhessék.

Mindenkit szívesen látunk asztalunknál, de húst nem tálalunk eléjük. Gabonából, zöldségből, friss és eltett gyümölcsökből áll táplálékunk. Jelenleg sok friss narancsunk és citromunk van. Ez az egyetlen friss gyümölcs, amelyre szert tudunk tenni ez évszakban.

Azért írtam neked ezeket, hogy fogalmad legyen, hogyan élünk. Sohasem örvendeztem jobb egészségnek, mint jelenleg, és sohasem írtam többet. Hajnali háromkor kelek és napközben sem alszom. Gyakran már egykor felébredek, sőt, ha nagyon nyugtalanít valami, éjfélkor felkelek, hogy leírjam aggodalmam. Szívemmel, lelkemmel, hangommal magasztalom az Urat irántam tanúsított nagy kegyelméért. - Letter 73a, 1896.

16. Nem fogyasztunk húst, sem vajat, és nagyon kevés tejet használok a főzéshez. Ez évszakban nincs friss gyümölcsünk. Kiadósan termett a paradicsom, de családom nagyon szereti a különféleképpen elkészített dióféléket is. A szakácskönyvben előírt diómennyiségnek csak egyötödét használjuk. - Letter 73,1899.

[A paradicsom különösen jó. - 523.]

17. Amikor Cooranbongban tartózkodtam, nagyon sok húsevő jött be hozzánk, s amikor asztalhoz ültettük őket, ahol húst nem szolgáltunk fel, így szóltak: "Ha így étkeztek, hús nélkül is meglennénk." Tudom, táplálékunk kielégíti családunkat. Így szólok családomhoz: Bármit műveltek, ne éljetek nyomorúságos étrenden. Elegendő mennyiséget tálaljatok az asztalra, hogy táplálja a szervezetet. Ezt meg kell tennetek. Találjatok ki, tanuljatok megállás nélkül, állítsátok össze a tőletek telhető legkitűnőbb fogásokat, hogy táplálkozásotok ne legyen nyomorsújtotta. - Ms 82, 1901.

18. Hosszú évek óta egy fillért sem költöttem teára. Ismerem befolyását, ezért nem használom, csak hányásnál gyógyszerként, nem pedig frissítő italként.

Nem szárad lelkemen semmi teaivás, kivéve a lóherevirág teát. Ha szeretném is a bort, teát, kávét, akkor sem fogyasztanám ezeket az egészségpusztító izgató szereket, mert e dologban nagyra értékelem az egészséget és a példamutatást. A mértékletes megtartóztatás és a másokért végzett jócselekedetek példája szeretnék lenni. - Letter 12, 1888.

[Az étrendet illető kijelentés 1902-ben. - 522.]

19. Jó az egészségem, kitűnő az étvágyam. Azt tapasztalom, hogy minél egyszerűbb az eledelem és minél kevesebb fajtát fogyasztok, annál erősebb vagyok. - Letter 150, 1903.

20. Családunkban fél hétkor reggelizünk és fél kettőkor ebédelünk, vacsorát nem eszünk. Változtathatnánk az étkezések idejét, de családunk több tagjának ez a legmegfelelőbb óra. A magam részéről csak kétszer étkezem naponta, és még mindig követem a harmincöt éve nyert világosságot. Nem fogyasztok húst.

Ami engem illet, eldöntöttem a vajkérdést. Nem eszem belőle. Ezt a kérdést mindenhol fenntartás nélkül el kellene dönteni, ahol nem kapható a legkitűnőbb vaj. Két jó fejőstehenünk van, az egyik Jersey, a másik Holstein; tejföllel ízesítünk, s ezzel mindenki megelégedett. - Letter 45, 1903.

21. Hetvenöt éves vagyok, de még most is annyit írok, mint bármikor. Jó az emésztésem, tiszta a gondolkodásom.

Táplálékunk egyszerű és egészséges. Nem kerül asztalunkra sem hús, sem vaj, sem sajt, sem zsiradékkal kevert élelem. Egész életében húst evő, hitetlen ifjú lakott nálunk néhány hónapig. Az ő kedvéért sem változtattunk étrendünkön; s míg nálunk lakott, nyolc kilót hízott. A táplálék, amelyet nyújtottunk neki, sokkal inkább javára szolgált, mint amihez előzőleg hozzászokott. Aki asztalunkhoz ül, nagyon elégedett a felszolgált táplálékkal. - Letter 62,

22. A legegyszerűbben elkészített táplálékon élek. Hónapokig a főtáplálékom az eltett paradicsommal készített metélt tészta. Ezt eszem kétszersülttel. Azonkívül párolt gyümölcsöt fogyasztok, s olykor citromos lepényt. Tejjel vagy kevés tejföllel főtt száraz kukorica olyan tál étel, melyből néha eszek.

Családom több tagja nem azt eszi, amit én. Nem tartom magam mások próbakövének. Hagyom, mindenki kövesse a maga elgondolását aszerint, ami a legjobb neki. Nem kötöm magaméhoz a mások lelkiismeretét. Egyik ember sem lehet a másik próbaköve a táplálkozás kérdésében. Lehetetlenség mindenkire érvényes, egyetlen szabályt felállítani. Akadnak családunkban, akik szeretik a babot, de nekem méreg. Soha nem helyezünk vajat asztalunkra, de ha családom tagjai kevés vajat szeretnének enni az asztaltól távol, szabadságukban áll ezt tenni. Kétszer terítjük meg naponta asztalunkat, de ha valaki este is kíván enni valamit, nincs oly szabály, amely megtiltaná ezt. Senki sem panaszkodik és senki sem távozik kielégítetlenül asztalunktól. Mindig többféle egyszerű, egészséges, ízletes ételt tálalunk fel. - Letter 127,1904.

23. Némelyek azt híresztelik, hogy nem éltem olyan mértékben az egészségügyi megújulás elvei szerint, amint azt tollammal javasoltam. De szeretném elmondani, legjobb tudásom szerint nem távolodtam el ez elvektől. Akik asztalomnál étkeztek, tudják, hogy nem helyeztünk húst eléjük.

Már régóta nem kerül hús asztalunkra. Teát, kávét sohasem fogyasztunk. Alkalomadtán meleg italként lóhereteát ittam, de családom néhány tagja iszik valamit étkezések alkalmával. Vaj helyett tejfölt szolgálunk fel, még ha vendégek vannak, akkor is. Én már hosszú évek óta nem fogyasztok vajat.

Mégsem élünk szegényes étrenden. Bőven vagyunk ellátva eltett és szárított gyümölccsel. Ha kevés a gyümölcstermésünk, akkor a piacon vásárolunk hozzá. Gray testvérnő küld a mag nélküli szőlőjéből, ami párolva nagyon ízletes. Saját málnánk van és sokat fogyasztunk belőle. Az eper nem terem jól ezen a vidéken, ezért szomszédainktól fekete ribizlit, málnát, almát, körtét veszünk. Bőséges a paradicsomtermésünk. Nagyon finom édes kukoricát is termelünk, amiből sokat tárolunk télire. Nem messze tőlünk élelmiszergyár van, ott be tudjuk szerezni a gabonakészítményeket.

[A száraz kukorica és a borsó fogyasztása. - 524.]

Igyekszünk józan ésszel meghatározni a számunkra legmegfelelőbb táplálékot. Kötelességünk, hogy értelmesen viselkedjünk táplálkozásunkkal kapcsolatban; hogy mértékletesek legyünk és megtanuljunk az októl az okozatig következtetni. Ha megtesszük a magunkét, az Úr is megteszi a rá eső részt, hogy megőrizze agyunk idegerejét.

Már több mint negyven éve csak kétszer étkezem naponta. Ha nagyon fontos feladat vár rám, akkor az étel mennyiségét korlátozom. Kötelességemnek tartom, hogy ne egyek meg semmi olyan táplálékot, amiről azt gondolom, bajt okozhat nekem. Gondolkodásomat feltétle-nül Istennek kell szentelnem, ezért gondosan őrködnöm kell minden szokás felett, ami csökkentené szellemi képességemet.

Nyolcvanegyedik évemben járok már, mégis bizonyságot tehetek arról, hogy családunk nem vágyódik az egyiptomi húsos fazék után. Tudok egyet s mást azokról az előnyökről, amelyeket akkor nyerünk, ha eleget teszünk az egészségügyi megújulás elveinek. Nemcsak kötelességemnek, hanem előjogomnak is tartom, hogy egészségügyi újító legyek.

Azt azonban fájlalom, hogy népünk közül sokan nem követik szigorúan az egészségügyi megújulás fényét. Akik szokásaikkal áthágják az egészség elveit, akik nem engedelmeskednek a világosságnak, melyet az Ur nyújtott számukra, azok menthetetlenül elszenvedik a következményeket.

Azért írom e részleteket neked, hogy meg tudd, hogyan válaszolj bárkinek, aki kérdésessé teszi táplálkozásom módját.

Amiért szóval és írással annyi mindent tudok elvégezni, annak egyik oka a táplálkozásban való szigorú mértékletesség. Ha többféle ételt tálalnak elém, igyekszem azokat kiválasztani, amelyekről tudom, hogy megfelelőek. Így tudom megőrizni tisztán szellemi képességemet. Semmit sem vagyok hajlandó elfogyasztani, amiről tudom, hogy erjedést idézne elő. Ez a kötelessége minden egészségügyi újítónak. Elmulaszthatatlanul az októl az okozatig kell következtetnünk. Kötelességünk, hogy mindenben mértékletesek legyünk. - Letter 50,1908.

24. Nagy világosságot nyertem az Úrtól az egészségügyi megújulás felől. Nem én kerestem e világosságot, nem tanulás által jöttem rá. Az Úr adta ezt nekem, hogy tovább adjam másoknak. A nép elé tárom ez ügyet, általános elveket fektetek le és néha, ha valaki kérdéssel áll elő az ebédlőasztalnál, ahová meghívtak, akkor az igazságnak megfelelően válaszol ok. Soha senkit sem támadtam meg táplálkozása miatt. Az ilyen viselkedést nem tartanám sem előzékenynek, sem helyénvalónak. - Ms 29, 1897.

25. Nem teszem magam senki mértékévé. Vannak dolgok, amelyeket nem fogyaszthatok el nagy fájdalmak elszenvedése nélkül. Igyekszem megtanulni, mi felel meg nekem a legjobban, és szót sem szólva róla senkinek, abból fogyasztok egyszerűen két vagy háromféle élelmet, amelyek nem keltenek gyomromban erjedést. - Letter 45,1903.

26. Jelentős különbség van az emberek szervezete és annak követelései között. Ami az egyiknek táplálék, az méreg lehet a másiknak; ezért lehetetlen mindenkinek megfelelő pontos szabályt lefektetni. Nem tudok babot enni, mert nekem az méreg, de hogy azt mondjam, senki se egyen babot, egyszerűen nevetséges lenne. Nem tudok megenni következmény nélkül kanálnyi tejes szószt vagy tejes készítményt. Családom többi tagjai nyugodtan megehetik és semmi bajuk sem lesz tőle; ezért én azt fogyasztom, ami nekem felel meg, és ők is azt eszik, ami nekik jó. Nincs köztünk szóváltás, vita, minden simán folyik le nagy családomban, mert nem próbálom meg előírni nekik, hogy mit ehetnek és mit nem. - Letter 19a, 1891.

27. Amikor először megkaptam az egészségügyi megújulás üzenetét, akkor gyenge és erőtlen voltam, gyakran ájulás környékezett. Kértem Istent, segítsen rajtam, s megnyitotta előttem az egészségügyi megújulás fontos témáját. Utasított, hogy azoknak, akik megtartják parancsait, vele szent kötelékre kell lépniük, és mértékletes evés se!, ivással a szolgálatra legjobb állapotban kell megtartaniuk értelmüket és testüket. Ez a világosság nagy áldás volt számomra. Elfoglaltam helyemet mint egészségügyi újító, tudva, az Úr megerősít engem. Ma előrehaladott korom ellenére egészségesebb vagyok, mint fiatal koromban.

Egyesek azt mondják, nem követem az egészségügyi megújulás elveit úgy, amint azokat leírom. Pedig állítom, hűséges egészségügyi újító voltam. Családom tagjai tudják, ez igaz. - 1909. 9T 158,159.