Évtizedekkel azelőtt, mielőtt a sok élettantudós a táplálkozás és egészség szoros kapcsolatával foglalkozott volna, Ellen G. White írásai világosan rámutattak az elfogyasztott étel, valamint testi és lelki jólétünk közötti kapcsolatra. 1863-tól kezdve beszédeiben és írásaiban gyakran tárgyalja az étrend és a megfelelő táplálkozás fontosságát. Tanácsai, amelyek füzetekben, könyvekben, egyházi folyóiratokban és személyes bizonyságtevésekben maradtak ránk, erős hatást gyakoroltak a hetednapi adventisták táplálkozási szokásaira és közvetve benyomást tettek a nagyközönségre is.

Ellen G. White táplálkozásra és az egészséges étrendre vonatkozó írásait 1926-ban állították össze tárgykörök szerinti művé azzal a céllal, hogy elsősorban tankönyvül szolgáljon a Loma Linda College of Medical Evangelists [Egészségügyi Evangelizátorok Főiskoláján] táplálkozástudományt hallgató főiskolásoknak. Ez az első kiadás Testimony Studies on Diet and Foods [Bizonyságtevő tanulmányok az étrendről és táplálkozásról] címmel hamar elfogyott.

Az új és bővített kiadás Counsels on Diet and Foods [Étrendi és táplálkozási tanácsok] címmel 1938-ban jelent meg. Erre második kiadásként utaltak, és ezt az Ellen G. White Hagyaték Megbízottainak Testülete vezetésével készítették elő. A harmadik kiadás a Keresztény családi könyvtársorozat kisebb méretéhez igazítva 1946-ban jelent meg. A jelen, negyedik kiadásban sem a szövegben, sem az oldalszámozásban nem eszközöltünk változtatást.

Amikor összegyűjtötték a Counsels and Diet and Foods című könyv anyagát, arra törekedtek, hogy az magában foglalja az Ellen G. White tollából származó, e tárgyra vonatkozó oktatás teljes körét. Az így létrejött válogatás egyedülálló Ellen G. White könyvei között, mert úgy tárja elénk a címszó alatt csoportosított tanácsokat, hogy azok nem kívánják meg a folyamatos olvasást.

Minden rész olyan Ellen G. White anyagot tartalmaz, mely összeállítva jellemzően mutatja be a szóban forgó tárgyat. Semmit sem hagytak figyelmen kívül, ami lényeges lenne a témában. Az eredeti forrásban az egészségi oktatásnak sok szakaszát gyakran egyetlen bekezdésben tárgyalja. Ilyen esetben valamennyi szövegösszefüggés közlése számottevő ismétlést jelentett volna. A keresztutalásokkal legkisebbre csökkentettük az ismétléseket.

Míg a helyszűke és az ismétlések elkerülésére való törekvés célszerűtlenné tette az étrendi kérdések általánosabb szakaszairól tett minden állítás magában foglalását, ennek ellenére Ellen G. White tanításainak teljes és átfogó ismertetését nyújtjuk.

Hogy e kötetet enciklopédiaszerűen szerkesztették, elkülönítve a főbb témákat 6s azokat tárgykörök szerint csoportosítva, azt megfelelő hivatkozási művé tették. De ez az enciklopédikus szerkesztés a könyvet olyanná teszi, amit könnyen tévesen is fel lehet használni. Hogy magunkévá tegyük a szerző szándékát és tanításainak teljes hatását, a könyvet egészként kell tanulmányoznunk.

Az olvasó tartsa szem előtt, hogy Ellen G. White egyetlen megállapítása a táplálkozás tárgyának valamely részéről nagyon is távol lehet attól, hogy kifejezze a szerző teljes célját és tudását a test táplálkozási szükségleteiről. Például e könyv 488. pontjában lévő mondat a Testimonies [Bizonyságtételek] 2. kötet, 352. oldaláról így hangzik: "Zsiradékmentesen és amennyire lehet természetes állapotban elkészített gabonafélék és gyümölcsök legyenek mindazok asztalán, akik állítják, az elváltozásra készülnek." Más kijelentéseinek fényében nem az volt Ellen G. White tanításának szándéka, hogy az elváltozásra készülők egyszerűen "gabonafélékre és gyümölcsökre" korlátozzák étrendjüket. A húsfogyasztás ellen 1869-ben papírra vetett "gabonafélék és gyümölcsök" tanácsolása, úgy látszik, a húsmentes étrend helyett áll. Ez a kijelentés nem említ dióféléket, zöldségeket vagy tejtermékeket, melyek mindegyikét Ellen G. White a kiegyensúlyozott táplálkozás fontos részének tekintette.

A 487. pontban, mintegy húsz évvel később, a táplálkozás felvázolásában tett kijelentésében közli az állóképességet és szellemi élénkséget adó táplálékot, megemlítve a tejjel vagy tejszínnel készített gyümölcsöt, gabonaféléket és zöldségeket. Diófélékről nem esik szó. Az 1905-ben írt 492. pontban gabonamagvakat, dióféléket, zöldségeket és gyümölcsöket sorol fel, hogy ezek helyettesítsék a húst. Itt viszont nem említ tejet. Pedig az 1909-ben írt 602. pont magában foglalja a következő megállapítását: "A zöldségeket ízesítsük kevés tejjel, tejföllel vagy hasonló dolgokkal. ... Egyesek a tejtől, tojástói és vajtól tartózkodva a szervezetet hiányosan látták el megfelelő táplálékkal, aminek következményeként legyengültek és munkaképtelenné váltak. Ezzel rossz hírbe keverték az egészségügyi megújulást."

Számtalan más - fent idézett - hasonló eset is előfordul, amikor Ellen G. White egy-egy adott kijelentésben nem sorolja fel a megfelelő étrend összes kellékeit. Vigyázzunk, hogy minden tárgyban szert tegyünk teljes szándékára! Ne használjunk magukban elszigetelt meg állapításokat, nehogy a részt tekintsük egésznek!

Ellen G. White nem azt akarta elérni a táplálkozásról szóló írásaival, hogy kizárja a lelkiismeretes kutatás szükségességét, hanem hogy megtaláljuk a legjobb és legalkalmasabb étrendet, kihasználva a növekvő tudás előnyét és mások tapasztalatát és kutatását. Ezt írta:

Az legyen életünk tanulmányozásának tárgya, hogy hogyan őrizzük meg testünket egészséges állapotban, hogy az élő gépezet minden része összhangban tudjon működni.- 9. pont.

Nyilvánvalóan az a kötelességünk, hogy gondosan tanulmányozzuk e [természeti] törvényeket. Kutassuk azok testünkre vonatkozó követelményeit és alkalmazkodjunk azokhoz. A tudatlanság e dolgokban bűn. - 10. pont.

Ellen G. White nyilván érezte, hogy minden ember legyen jól tájékozott, használja ki a táplálkozási kutatás fejlődésének előnyét addig, amíg a következtetések összhangban vannak az ihletés által nyert tanácsokkal.

Ellen G. White egy pillanatig sem habozott rámutatni a szélsőségek, a figyelmetlenségek vagy hanyagságok veszélyeire a család megfelelő étrendjéről való gondoskodásban. Ezt bizonyítja az a megállapítás, hogy "az anya által rosszul elkészített egészségtelen étel akadályozhatja, sőt tönkre teheti a felnőtt hasznosságát és a gyermek fejlődését." - 822. pont.

Ugyanebben a megállapításban arra szólít fel, "gondoskodván a test szükségleteihez szabott táplálékról, amely egyúttal vonzó és ízletes." Amíg nem értették teljesen néhány tejtermék használatának okát a kiegyensúlyozott, megfelelő étrendben, Ellen G. White ezek mellett szólva óvott mellőzésüktől. Ma az ismeretek fényében, hogy bizonyos parányi tápanyagok elengedhetetlenek a szervezet működéséhez, könnyebben megértjük ezt. Néhány tápanyag, bár nincs jelen a teljes növényi eredetű étrendben, mégis kielégítő mennyiségben megtalálható a tejes-tojásos-növényevő étrendben. Ez különösen fontos a gyermekeknek, akiknek Ellen G. White által megállapított megfelelő fejlődése akadályozva lehet a "rosszul elkészített, egészségtelen ételekkel".

A századfordulóhoz közeledve Ellen G. White arról kezdett írni, hogy az állatvilágban elharapódzó betegségek miatt minden állati táplálékról, beleértve a tejet, idővel le kell mondanunk (lásd: 603-606. pont), egyúttal ismételten óvott az ebbe az irányba tett idő előtti lépéstől. 1909-ben kijelentette, eljön az idő, amikor ez szükségessé válhat; mégis arra unszolt, hogy ne teremtsenek zavart "az idő előtti és túlzó korlátozásokkal" .Azt tanácsolta,,, várjuk meg, amíg a körülmények megkövetelik azt, és az Úr előkészíti annak útját" - 601-613. pont.

A tejes-tojásos-növényevő étrend volt az, ami nyolcvannyolcadik életévéig erőt adott Ellen G. White tevékeny szolgálatára.

Bizonyos egészséges elveket kell mindig alkalmaznunk e könyvben található étkezési tanácsok tanulmányozásánál. Az összes utasításokat széles alapú, következetes, jól kiegyensúlyozott egészként nyitott szemmel kell tanulmányoznunk. Ügyelnünk kell arra, hogy az egyes tárgyköröknél az egész fejezetet olvassuk el. Aztán a szerző teljes szándékának felismeréséhez, megállapítást megállapítással vessünk össze. Ha a két megállapítás úgy látszik, nem egyezik egymással, akkor a tanulmányozó jól teszi, ha az egyiket vagy a másikat a hivatkozott forrásmunkában megkeresi.

A tanulmányozó kövesse Ellen G. White példáját, aki három alapvető elvet ismert el, amint azt a Függelék 1. bevezetése felsorolja:

1. A táplálkozási reformot lépésről lépésre kell megvalósítani - NO 22.

2.         "Nem jelölünk ki követendő pontos szabályokat az étrendre" - 9T 159.

3.         "Nem teszem magamat senki próbakövévé"- Letter 45, 1903.

A valódi egészségügyi megújulás ésszerűsége miatt önmagát ajánlja. Eredményessége meglátszik majd a jó egészségen, életerőn, jó illatú leheleten és a jó közérzeten. A helyes egészséges szokások még a lelki életet is segíthetik. Jóleső érzés volt tanúsítani, hogy a tudományos kutatás előre haladása sok nagyszerű elvet, sőt apró oktatási részletet is teljesen megalapozott, amit Ellen G. White ihletett tolla által a h. n. adventistáknak ki lett nyilatkoztatva.

Őszinte vágyunk, hogy e kötet segítse olvasóit jobb testi és lelki egészség elérésére.

Az Ellen G. White Hagyaték Megbízottai

Washington, D. C.

1976. szeptember 17.