„Sokan lenézik a takarékoskodást, mert összetévesztik a zsugorisággal és szűkkeblűséggel. Helyes beosztás és takarékosság nélkül nem is tudunk bőkezűek lenni. Takarékoskodnunk kell, hogy adhassunk...” (Üzenet az ifjúságnak, „Takarékosság és jótékonyság” c. fej. 228. l.)

„A tömeg jóltartása után ott volt a sok maradék. Az Úr, aki kezében tartja a végtelen erő valamennyi forrását, parancsolt tanítványainak: ‘Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!’ (Jn. 6:12) Ezek a szavak nagy jelentőségűek. Kettős tanítást rejtenek. Azt, hogy ne pazaroljunk el semmit. Ne becsüljünk le semmit, amit valaki használni tud. Szedjünk össze mindent, ami e föld éhezőinek ínségét enyhítheti.” (A világ Reménye, 243. l.)

„A pénzt nem azért adta Isten, hogy önmagunk magasztalására fordítsuk. Mint hűséges vagyonkezelőknek, Isten tiszteletére és dicsőségére kell felhasználnunk. Sokan azt hiszik, hogy vagyonuknak csak egy része Isten tulajdona. Miután áldoztak valamit vallási és emberbaráti célokra, a megmaradó részt sajátuknak tekintik, amelyet kedvük szerint használhatnak fel. Ez helytelen felfogás. Minden tulajdonuk az Uré, és felelősséggel tartozunk néki azok felhasználásáért. Pénzünk felhasználása megmutatja, hogy szeretjük-e Istent mindenekfelett, és embertársainkat, mint önmagunkat. A pénznek nagy az értéke, mert sok jót tehetünk vele.” (Krisztus példázatai, 256. l.)

„A szülők mutassanak jó példát gyermekeiknek a pénz helyes felhasználására nézve. Némelyek, mihelyst pénzhez jutnak, nyalánkságokra vagy egyéb haszontalanságokra költik, csak amikor elfogy a pénzük, akkor veszik észre, hogy a szükségletekre nem jut. Ha nagyobb is a jövedelmük, az utolsó fillérig elköltik, ha pedig megcsappan, akkor nem elegendő tékozlásaik kielégítésére, tehát kölcsönökhöz folyamodnak. Mindenhonnan kölcsönöket vesznek fel, hogy képzelt szükségleteikre fordíthassák. Így válnak becstelenekké, hazugokká. A róluk vezetett mennyei feljegyzést nem szívesen látják majd az ítélet napján. Kielégítik az étvágyat, a szem kívánságát, meggondolatlan szokásaik következtében maradnak szegények, pedig rendes körülmények között jövedelmük elegendő lett volna. A pazarlás bűn, melyre az ifjúság igen hajlamos. (Keresztény életmód, 66. l.)