„A lefekvési időszakok betartását sem szabad figyelmen kívül hagyni. Minthogy a test felépülése az alvás időszakában megy végbe, különösen a gyermek- és ifjúkorban igen fontos, hogy szabályszerű és bőséges pihenésről gondoskodjunk... Soha nem volna szabad gyermekeinknek sokáig zárt helyiségben tartózkodniuk... Nagyon sok tanuló napról napra zárt szobában ül könyvei fölé hajolva. Melle összeszorulva, úgy, hogy egyetlen egészséges lélegzetvételhez sem tud jutni, vére lustán csörgedezik, lábai hidegek, feje forró. S mivel a test nincs megfelelően táplálva, izmai elernyednek, az egész szervezet megbetegszik, végül tönkremegy.

...A test edzésére fordított idő nem vész el. Aki állandóan csak könyveit bújja, csakhamar rá fog jönni arra, hogy egy idő multán elvész szellemi frissessége. Ha mindig csak egy gondolatirányt követünk, szellemi képességeink egyensúlya igen hamar felborul. Minden szellemi erőnket veszély nélkül terhelhetjük, de csak akkor, ha értelmünk és testünk egyenlő terhelés alatt áll, és ha gondolatirányunkat változtatjuk.

A tornagyakorlatok nem pótolják a friss levegőn való felüdülést... A fiataloknak alapos mozgásra van szükségük... Ha a felüdülésnek és a testápolásnak némi időt szentelünk,... ez bőségesen – százszorosan – megtérül. (Nevelés, „Felüdülés” c. fej. 208–210. l.)