„Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben önuralmat gyakorol.” (I. Korinthus 9:25)

Láttassuk meg a tanulókkal az egyszerű életmód és a magasrendű gondolkodási készség között fennálló kapcsolatot. Rajtunk múlik, hogy eldöntsük: értelmünk vagy testünk irányítsa-e életünket. A fiataloknak maguknak kell ezt az életre szóló döntést meghozniuk. Ezért bármilyen fáradsággal is jár, ismerjék meg azokat az erőket és befolyásokat, amelyekkel számolniuk kell, és amelyek jellemüket, sorsukat alakítják.

A mértéktelenség – ellenség, amely ellen védekezni szükséges. E gonosz erő gyors térhódítása ellen harcolnia kell mindenkinek, aki szereti embertársait. A mértékletességről tartott iskolai foglalkozásokat csak helyeselni lehet. Minden iskolában, minden otthonban foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. A fiataloknak ismerniük kell az alkohol, a dohány és más mérgező anyagok hatását: miként rombolják a szervezetet, tompítják az elmét, növelik az érzékiséget. Tudatosítsuk, hogy aki ezekkel a szerekkel él, elveszíti fizikai, szellemi, lelki erejét.

Ha a mértéktelenség valódi gyökereit akarjuk feltárni, akkor mélyebbre kell mennünk az alkohol vagy a dohány fogyasztásának szokásánál. A tétlenség, a céltalanság, a rossz társaság mind hajlamosító tényező. A mértéktelenség gyakran olyan családoknál is előfordul, amelyek szigorúan mértékletesnek tartják magukat. Minden, ami megzavarja az emésztést, ami fölösleges szellemi izgalmakat okoz vagy bármely módon gyengíti a szervezet egységes működését, felborítván a szellemi és fizikai erők egyensúlyát, gyengíti az értelemnek a test feletti irányítását. Ez pedig mértéktelenséghez vezet. Sok ígéretes fiatal elzüllése vezethető vissza az egészségtelen étkezési szokások nyomán kialakult természetellenes étvágyra.

A tea, a kávé, a fűszerek, az édességek mind okozhatnak emésztési zavarokat. A húsételek szintén károsak. Természetes izgató hatásuk önmagában elég érv fogyasztásuk ellen. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az állatok milyen nagy százalékban betegek vagy betegség hordozói, akkor kétszeresen is indokolt, hogy a húsfogyasztástól tartózkodjunk. A hús ingerli az idegeket, fellobbantja az indulatokat, s ezáltal az alacsonyabbrendű hajlamokat erősíti az emberben.

Aki hozzászoktatja magát a bőséges és nehéz ételekhez, annak egy idő után nem lesz elegendő az egyszerű étel. Gyomra egyre inkább kívánni fogja az erősen fűszerezett, csípős ételeket. Az idegműködés zavara és a szervezet meggyengülése következtében az akarat nem tud ellenállni a természetellenes kívánságoknak. A gyomor nyálkahártyája folytonos izgalmi állapotba kerül, gyulladásba jön. Ez addig fokozódik, amíg a legfűszeresebb étel sem elégít már meg. Olyan szomjúságérzet keletkezik, melyet csak erős ital tud csillapítani.

Így kezdődik a rossz, amelytől óvakodnunk kell. A fiatalokat világosítsuk fel a helyes elvektől való látszólag jelentéktelen eltérések hatásáról. Mondjuk el, hogy az egyszerű, de egészséges táplálkozás fölöslegessé teszi élénkítőszerek fogyasztását, segít megelőzni a káros szokások kialakulását. Az önuralom képességét már egészen korán ki kell alakítani. Fiataljaink gondolkozzanak el rajta, hogy nem rabszolgának, hanem önálló, szabad embernek születtek. Isten saját maguk urává tette őket, és ezt a mennyei eredetű hatalmat gyakorolniuk kell. Ha ezeket az ismereteket becsületesen, hittel továbbadjuk, áldásos hatásuk nem fog csak az ifjúságra korlátozódni, hanem a romlás szélén álló emberek ezreit fogja megmenteni.

A táplálkozás és a szellemi fejlődés közötti kapcsolatnak az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Az elme tompasága, az értelem zavarai gyakran a hibás táplálkozásra vezethetők vissza.

Gyakran hangoztatják, hogy az ételek megválasztásában az étvágy csalhatatlan vezető. Ha az egészségügyi törvényeket mindig betartották volna, akkor ez igaz is lenne. A nemzedékről nemzedékre folyamatosan követett rossz szokások miatt azonban az étvágy is eltorzult: többnyire csak egészségre ártalmas ételekkel csillapítják. Ebben a tekintetben tehát nem lehet az étvágyra hagyatkozni.

Az egészségügyi oktatás során adjunk tájékoztatást a különböző ételek tápértékéről is. A nehéz és izgató, illetve a tápértékben szegény ételek egészségre gyakorolt hatását szintén ismertetni kell. A kávé, a tea, a finom őrlésű fehér lisztből készült kenyér, az ecetes savanyúságok, vastag rostú zöldségfélék, az édességek, a fűszerek, a cukrászsütemények nem alkalmasak a megfelelő táplálkozásra. Sok fiatal élete megy tönkre az egészségtelen táplálkozás miatt. A sok csenevész gyermek, aki képtelen komoly szellemi vagy testi erő kifejtésére, az elégtelen táplálkozás áldozata. A gabonafélék, a gyümölcsök, az olajos magvak és a zöldségek a megfelelő összetételben minden szükséges tápanyagot tartalmaznak. Helyesen elkészítve ezek szolgálják legjobban a testi-szellemi egészséget és erőt.

A táplálkozás megtervezésekor nemcsak az egyes ételek tulajdonságait kell tekintetbe vennünk, hanem azt is, hogy mennyire felelnek meg fogyasztójuk életkörülményeinek. Van olyan étel, amit a kemény fizikai munkát végző szabadon fogyaszthat, a nagyrészt szellemi munkával foglalkozónak viszont kerülnie kell. Az étrend megfelelő összeállítására is gondot kell fordítanunk. A szellemi és egyéb ülő foglalkozást végzők csak kevésfajta ételt fogyasszanak egy-egy étkezésnél.

A mohóság még a legegészségesebb ételek esetén is kerülendő. A szervezet nem tud a szükségesnél több tápanyagot hasznosítani, a fölösleg pedig csak megterheli. Sok fiatalnak látszólag a túlzásba vitt tanulás árt meg, holott a bajt a túltápláltság okozza. Ha megfelelő figyelmet fordítunk az egészségügyi törvények betartására, akkor kevéssé fenyeget a szellemi kimerülés veszélye. Sokszor az úgynevezett szellemi fáradtság esetében is a gyomor túlterhelése a felelős, amely kifárasztja a szervezetet és gyengíti a szellemi képességeket.

A napi kétszeri étkezés sokszor hasznosabb, mint a háromszori. Ha a vacsorát túl korán fogyasztjuk, az előző táplálékot esetleg még meg sem emésztettük. Ha későn kerül rá sor, akkor az emésztés a lefekvés utánra tolódik. Következésképpen a működő gyomor nem hagy megfelelően pihenni. Az alvás zaklatott lesz, az agy és az idegrendszer kimerül, reggel étvágytalan az ember, fáradt és képtelen a napi feladatok ellátására.

Az alvás és étkezés területén is be kell tartanunk a rendszerességet. Mivel a szervezet a pihenés órái alatt regenerálódik, különösen fiatal korban fontos a rendszeres és bőséges alvás.

Amennyire csak lehet, kerülni kell a kapkodva történő étkezést. Minél kevesebb idő van az étkezésre, annál kevesebbet együnk. Ha nincs idő az étel alapos megrágására, akkor jobb, ha az étkezés el is marad.

Az étkezési idő legyen a meghitt kapcsolattartás és kikapcsolódás alkalma is. Ilyenkor ki kell iktatni minden terhet jelentő gondot, mindent, ami izgalmat okozhat. Szívünkben legyen hála és bizalom Isten iránt, aki minden jónak adományozója. Beszélgetésünk is legyen derűs és felemelő, minden fárasztó gondolattól mentes.

A mértékletességben, a rendszerességben csodálatos erő rejlik. Többet lehet vele elérni, mint csupán a jó körülményekkel, a természetes adottságokkal: hozzásegít a derűs kedély kialakulásához, ami olyan sokat számít az élet nehézségeinek elsimításában. Ugyanakkor az így megszerzett önuralom segítségével sikeresen birkózhatunk meg az élet kemény feladataival és a mindannyiunkra nehezedő gondokkal.

A bölcsesség „útjai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei békesség”. (Példabeszédek 3:17) Fiataljaink, akik előtt ott van a lehetőség, hogy a királyoknál is magasabb rendeltetésű életet éljenek, gondolkozzanak el azon, amit a bölcs mond: „Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmeid idejében esznek a test erejéért és nem az italért.” (Prédikátor 10:14)