„Mindennek rendelt ideje van...” (Prédikátor 3:1)

Különbség van a felüdülés és a szórakozás között. A felüdülés, nevének megfelelően, erőnk megújulását jelenti. Azzal, hogy elvon bennünket rendszeres napi gondjainktól és elfoglaltságainktól, felfrissíti a testet és az elmét. Így újult erővel láthatunk felelős munkánk végzéséhez. A szórakozás viszont az élvezetek gyakran végletekig menő keresése. A hasznos munkavégzéstől vonja el az erőket, és ezt az ember megsínyli.

A test lételeme a mozgás. Ha az aktív mozgással nem biztosítjuk a fizikai erőt, a testi egészséget, akkor a szellemi képességek is csökkenni fognak. Az iskolákban meglévő szinte törvényszerű mozgáshiány más egészségtelen körülményekkel együtt nagy megpróbáltatást jelent a gyermekek számára, különösen azoknak, akiknek gyenge a testi felépítésük. Sok esetben még a megfelelő szellőzés is hiányzik. Az ülőhelyek felépítése rossz, a gyermekeket egészségtelen testtartásra kényszeríti, ami korlátozza a tüdő és a szív működését. Ilyen körülmények között kell a kisgyermekeknek napi három–öt órát eltölteniük. Olyan levegőt szívnak be, amely tele van szennyeződéssel, betegségek csíráival. Nem csoda, hogy az iskolában gyakran egész életen át tartó betegségeket szednek össze a gyerekek. A legnagyobb károsodást az agy szenvedi el, amely az összes szerv közül a legbonyolultabb, és amely az egész idegrendszer központja. A gyermek agyának korai és túlzott megterhelése – ráadásul egészségtelen körülmények között – legyengíti a szervezetet és maradandó egészségügyi nehézségeket okoz.

Amíg testi fejlődésüket kellően meg nem alapoztuk, addig a gyerekeket nem szabad sokáig a négy fal között tartani és a tanulásban magas követelmények elé állítani. A gyermek első nyolc-tíz évében a mező, a kert a legjobb iskola, az anya a legjobb tanító, a legjobb tankönyv pedig maga a természet. Még az iskoláskort elért gyermek esetében is fontosabb szempont az egészség, mint a könyvekből megszerezhető tudás. Olyan körülményeket kell számára teremteni, ami testi és lelki fejlődéséhez a legkedvezőbb feltételeket biztosítja.

A friss levegő és a testmozgás hiánya nemcsak a gyermekeket fenyegető veszély. Az alsó és a felső osztályokban gyakran ugyanúgy nem törődnek vele, pedig az egészség szempontjából a leglényegesebb dolgokról van szó. Tanulók tömegei ülnek naponta könyveik fölé görnyedve az iskolapadokban. Mellkasuk úgy összeszorul, hogy nem tudnak teljes, mély lélegzetet venni. Vérkeringésük lassul, lábuk hideg, fejük meleg. Mivel a test nem jut elegendő táplálékhoz, az izmok elgyengülnek. Az egész szervezet elerőtlenedik, megbetegszik. Ezek a tanulók nemritkán egy egész életen át szenvedni fogják az így szerzett betegségeket. Ha tanulmányaikat megfelelő körülmények között, rendszeres – szabad levegőn, napsütésben folyó – testedzéssel kiegészítve végezhették volna, akkor az iskolákból testben-szellemiekben megerősödve kerültek volna ki.

A tanulásért áldozatot vállaló, de időben, anyagiakban korlátozott lehetőségekkel rendelkező tanulóknak tudniuk kell, hogy a testedzésre fordított idő nem elpocsékolt idő. Aki állandóan csak a könyveket bújja, egy idő után azt veszi észre, hogy szellemi frissessége és felfogóképessége gyengül. Akik megfelelő figyelmet fordítanak a testi fejlődésre, szellemi téren is jobb előmenetelt érnek el.

A szellemi képességeket nem szabad egyoldalúan foglalkoztatni, és csak egy irányban fejleszteni. Minden képességünket biztonsággal gyakorolhatjuk, ha testi és szellemi erőinket kiegyensúlyozottan terheljük és értelmünket sokoldalúan foglalkoztatjuk.

A fizikai tétlenség nemcsak a lelki erőt, hanem az értelmi képességeket is csökkenti.

Az agyból kiinduló idegek behálózzák az egész szervezetet. Isten ezeken keresztül tud kapcsolatot tartani az emberrel, ezeken keresztül hat lelki életünkre. Minden, ami akadályozza az idegpályák finom áramait és ezáltal gyengíti az életerőt, csökkenti a felfogóképességet – egyúttal az erkölcsi fejlődést is gátolja.

A túlhajtott tanulás viszont agyi vérbőséget és kóros ingerlékenységet okoz. Gyengíti az önuralmat és teret ad az ösztönöknek, szeszélyeknek, kaput nyit a tisztátalanságoknak. A testi erő helytelen vagy elégtelen felhasználása nagymértékben felelős a világszerte terjedő romlottságért. A vétkek – „kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség” (Ezékiel 16:49) –, melyek egykor Sodoma vesztét okozták, ma sem kisebb ellenségei az emberi fejlődésnek.

A nevelőknek tudniuk kell ezeket. Tanítsák meg a fiataloknak, hogy a helyes életmód a helyes gondolkodástól függ, a gondolkodás tisztaságát viszont nagyban elősegíti a fizikai tevékenység.

A testi nevelés kérdése gyakran okoz gondot a nevelőknek. Sok iskolában – helyesen – a többi tantárgy mellett van a helye. Megfelelő ellenőrzés nélkül azonban olykor túlzásba viszik. Sok fiatal szerzett a tornatermekben életre szóló sérülést a hősködő erőfitogtatás miatt. Bármilyen jól is alkalmazzák, a tornatermi testgyakorlás nem helyettesíti a szabad levegőn történő testmozgást. Ebben a vonatkozásban iskoláinknak jobb lehetőségeket kell biztosítaniuk tanulóik számára. A tanulóknak felfrissítő testgyakorlatokat kell végezniük. Kevés dolog károsabb, mint a lustaság, a céltalanság. A nehéz sportokat kísérő jelenségek azonban aggodalommal töltik el mindazokat, akik szívükön viselik az ifjúság sorsát. A tanárokat aggasztja, amikor látják ezeknek a sportoknak a tanulmányi eredményre, és később a felnőttkorra gyakorolt hatását. Sok időt vesznek igénybe, és a tanulástól is elvonják a tanulók figyelmét. Nem készítenek fel az élet komoly feladatainak ellátására. Nem a kifinomultság, a lelki nemesség, a férfiasság irányában hatnak.

Sok népszerű sport – mint például az amerikai futball vagy az ökölvívás – kifejezetten a durvaság iskolája. Ugyanolyan tulajdonságokat fejlesztenek ki az emberben, mint az ókori Róma cirkuszi játékai. Az uralkodási vágy, a nyers erővel való dicsekvés, az emberi élet könnyelmű alábecsülése lealacsonyítják az ifjúságot. Más sportok nem ennyire durvák, de mivel túlzásba viszik őket, hasznosságuk szintén megkérdőjelezhető. Fokozzák az izgalmakat, az élvezetek utáni vágyat, ugyanakkor ellenszenvet ébresztenek a hasznos munka, a napi kötelességek ellátása iránt, kioltják a kis dolgok, a csendes örömök megbecsülésének képességét. Ezzel szabaddá válik az út a törvénytelenség, a kicsapongás előtt, ezek minden szörnyű következményével együtt.

A szórakozás céljából tartott ifjúsági összejövetelek – ahogy azokat általában megrendezik – szintén csak gátolják a szellemi és jellembeli növekedést. Könnyelmű, felületes társaságok verődnek össze, alkalmi élvezetkeresés, kicsapongás céljából. Ez bűnös élethez vezet. A szülők és tanárok sokat tehetnek azért, hogy az effajta szórakozás helyett egészséges, testet-lelket építő időtöltést biztosítsanak a fiataloknak.

Mint mindenben, ami javunkra szolgál, ebben a kérdésben is eligazítást nyújt a kinyilatkoztatás. Amikor az ember még közvetlenül Isten irányítása alatt élt, maga az élet nagyon egyszerű volt. Közvetlen kapcsolata volt a természettel. Miközben részt vettek a szülők munkájában, a gyermekek megismerték a természet kincsestárának szépségeit, titkait. A mezők, a fák csöndjében elmélkedtek azokról a csodálatos igazságokról, amelyeket szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az a nevelés valóban erős jellemű embereket formált.

Mára az élet mesterkéltté vált, az emberek elkorcsosultak. Igaz, hogy nem térhetünk vissza teljesen a régi idők szokásaihoz, azonban olyan dolgokat tanulhatunk meg belőlük, amelyek segítségével a pihenéssel, a kikapcsolódással töltött idő valódi – a testre, az elmére, a lélekre kiható – felüdüléssé tehető.

A pihenés tekintetében az otthoni és az iskolai környezet jelentős szerepet játszik. A lakás kiválasztásánál vagy az iskola telepítésénél ezt a szempontot figyelembe kell venni. Akiknek a szellemi és testi egészség többet jelent, mint a pénz vagy a társadalmi elvárások és szokások, azoknak arra kell tekinteniök, hogy gyermekeik számára micsoda előnyt jelent a szemléltető természet, a felüdülésre alkalmas környezet. Nagy segítséget jelentene az oktatásban, ha minden iskolának lenne egy kis földterülete, amit a tanulóknak megművelésre átadhatnának: ide szabad bejárásuk lenne, tehát erdővel-mezővel bármikor ismerkedhetnének.

A szabadidő felhasználásának eredményességét növeli az oktató személyes, tevékeny részvétele. Az egyik legnagyobb ajándék, amit a jó tanár a tanulónak adhat: a saját barátsága. Az embereket akkor érthetjük meg igazán, ha érdeklődéssel és megértéssel közeledünk hozzájuk. Még inkább áll ez a gyermekekre. Ahhoz, hogy áldásukra lehessünk, meg kell őket érteni. A nevelő és a diák közötti rokonszenvet és jó kapcsolatot leginkább az iskolán kívül eltöltött kellemes együttlét erősíti. Vannak iskolák, ahol a tanár mindig részt vesz a tanulók szabadidős foglalkozásában. Velük van, elkíséri őket a kirándulásra, társukká válik. Jó lenne, ha iskoláink általánosan átvennék ezt a gyakorlatot. A tanártól ez nagy áldozatot követel, fáradsága azonban busásan megtérül.

A gyerekek, a fiatalok számára a szabadidő eltöltése akkor igazán áldásos, ha ezáltal növekszik bennük a mások iránti segítőkészség. Természetes lelkesedésüknél, érzékenységüknél fogva a fiatalok minden felhívásra gyorsan válaszolnak. Amikor a növények ültetésének, gondozásának megtervezése van soron, a tanár próbáljon kedvet csinálni az iskolaudvar, a tanterem szépítéséhez, díszítéséhez. Kettős haszna is lesz ennek. Egyrészt, amit ők maguk csinosítottak, nem fogják tönkretenni. Másrészt a jóérzést, a rend szeretetét, a gondoskodási készséget is fejleszteni fogja. A kialakuló közösségi érzés, együttműködési készség életre szóló áldást fog jelenteni számukra.

Még vonzóbbá tehető a kerti munka vagy a kirándulás, ha ilyenkor a tanulók figyelmét felhívjuk azokra, akiknek nincs meg ez a lehetőségük és nem juthatnak el ilyen csodálatos helyekre, és arra, hogy osszák meg velük a természet szépségeiből merített örömeiket.

A gondos nevelő sok alkalmat talál arra, hogy diákjait jócselekedetekre szoktassa. A tanár iránt a tanulók – különösen a kisgyermekek – feltétlen bizalommal vannak és feltekintenek rá. Bármit mond is – legyen az akár a gyerekek otthoni segítségével, a napi feladatok becsületes végzésével, a betegek, elesettek szolgálatával kapcsolatos –, elfogadják tőle és nagyrészt meg is valósítják. Ez kettős haszonnal jár. Egyrészt a szülők hálája, együttműködési készsége könnyíteni fogja a nevelő terheit, másrészt szépséget ad ennek a nehéz hivatásnak.

A felüdülésre, a testkultúrára fordított idő esetenként megszakítja az iskolai munka rendes menetét. Ez a kiesés azonban nem veszteség. A test és az elme felfrissül, az önzetlen lelkület erősödik, a tanár és tanuló közötti kapcsolat a közös érdek, a baráti közösség révén erősödik. Az ebbe fektetett idő és energia sokszorosan megtérül. Olyan áldott lehetőség ez, melyen keresztül levezethető a fiatalok szertelen energiája, amely gyakran veszélyforrás is számukra. Ugyanakkor az értelem helyes irányba való fejlesztése, a jó gondolatok sokkal hatékonyabb védekezést jelentenek a gonosz ellen, mint megannyi fegyelmezési korlátozás és rendelet.