A szombatiskolai munka célja a lélekmentés. Lehet hibátlan a munkarend, az adottságok kívánatosak lehetnek; de ha azok a gyermekeket és ifjakat nem képesek Krisztushoz vezetni, az iskola célt téveszt, mert egyre inkább érdektelenekké válnak a formai vallásosság miatt. A tanítónak együtt kell munkálkodnia Krisztussal, amikor kopogtat a segítségre szorulók szíve ajtaján, akiknek segítségre van szükségük. Ha a tanulók a Lélek kérlelésére megnyitják szívük ajtaját, hogy Jézus bemehessen, Ő megnyitja értelmüket Isten dolgainak megértésére. A tanítók munkája egyszerű, de ha azt Jézus Lelkével végzik, akkor Isten Lelkének munkája azt eredményessé teszi

Több személyes munkát kellene végezni a szombatiskolában. Az effajta munka szükségességét nem ismerik el és nem méltányolják úgy, amint azt kellene. Isten szeretete iránti hálatelt szívvel komolyan és gyöngéden kellene dolgoznia a tanítónak tanítványai megtéréséért.

Milyen bizonyítékát adhatjuk a világnak, hogy a szombatiskolai munka nem csupán külsőség? Ez gyümölcsében lesz megítélhető. A tanulók jellemében és munkájában mutatkozik meg. Szombatiskoláinkban a keresztény ifjúságot feladatokkal kell megbízni, hogy fejlesszék képességeiket és lelki erőt nyerjenek. Az ifjak előbb adják át magukat Istennek, és azután első tapasztalatként tanulják meg, hogy másoknak segítsenek. Ez fejleszti képességeiket és megtanítja őket a tervezésre és annak véghezvitelére társaik javára. Hadd keressék azok társaságát, akiknek segítségre van szükségük, ne kezdjenek hiábavaló beszélgetésekbe, hanem képviseljék a keresztényi jellemet, hogy Isten munkatársai legyenek, megnyervén azokat, akik még nem adták magukat át Istennek...

Ifjúságunk nevelése iránti erőfeszítésünkben szánalmasan elmaradtunk kötelességünk mögött. Nagy a világosságunk, de hiányzik a buzgalom, a komolyság, a lélek tüze ama előjogok iránt, amelyekkel rendelkezünk. A minket körülvevő hitetlenség rideg légköre fölé kell emelkednünk és Istenhez kell közelednünk, hogy Ő is közeledhessen hozzánk.

Tanítanunk kell a fiatalokat, hogy hogyan munkálkodjanak az emberek üdvösségéért; és az ifjaknak e munkára történő nevelése közben mi is megtanuljuk, hogyan munkálkodjunk sikeresebben, hogy tanulóink megtérésére Isten kezében eredményes közvetítők lehessünk. Át kell itatódnunk a komoly munka lelkületével és Krisztushoz, erőnk forrásához kell ragaszkodnunk. Elménket fejlesztenünk kell, hogy az örök élethez tartozó dolgok megfelelő megértésével rendelkezzünk. Hogy igaz nevelők lehessünk, szívünk fogékony és Krisztus kegyelme által legyőzött kell legyen.

A vezetők és tanítók kérdezzék meg maguktól: „Hiszek-e Isten szavában? Átadom-e magam neki, aki kegyetlen halált szenvedve a kereszten magát adta értem, hogy el ne vesszek, hanem örök életem legyen? Hiszem-e, hogy Jézus oly lelkeket vonz körénk, akik bűnbánat hiányában élnek és még nem válaszoltak vonzó erejére?” Akkor töredelmes lélekkel mondjuk: „Mester, minden erőmmel hozzád akarok vonzódni. Egyedül benned bízom, hogy a Szentlélek ereje által érintsd és legyőzd a szívemet,,.- TSS 47-50.

Ha az ifjú erős akarattal, megfeszített erővel kutatja a Bibliát, olyan értékes ismeret birtokába jut, mely fényként fog ragyogni azokra, akikkel kapcsolatban van. A szombatiskola legyen az a hely, ahol azok, akik istenismeretben fejlődnek, képesek legyenek az Isten népe hitét illető új gondolatok befogadására.

Azoknak, akik valóságban és igazságban keresztényeknek vallják magukat, a szombatiskola többé nem lesz száraz szolgálat sorozata. A tanítók megértik a leckét, amit Krisztus Nikodémusnak adott, és mindenben tanítani fogják annak nagy jelentőségét az ember sorsára. Jézus azt mondta Izrael vezetőjének: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be Isten országába” (Jn 3:5). Ha nem születik ujjá, képtelen megérteni a mennyek országának jellegét és felfogni annak lelki természetét. Krisztus azt mondta e szavakkal Nikodémusnak:

„Nem annyira elméleti ismeretekre, sokkal inkább lelki újjászületésre van szükséged. Nem a kíváncsiságodat kell kielégítened, hanem új szívre kell szert tenned. Felülről kell új életet kapnod, mielőtt felfoghatod a mennyei dolgokat. Míg ez a változás nem jön létre, és mindent ujjá nem tesz, addig nem szolgál javadra, hogy elbeszélgetsz velem hatalmamról, munkámról vagy küldetésemről mint olyannal, aki a menny megbízásával rendelkezik”. (JÉ 132.)

A lecke, amit Krisztus Nikodémusnak adott, fontos minden tanítónak, minden szombat- iskolai munkásnak, minden ifjúnak és gyermeknek. Fontos, hogy megismerjük hitünk alapjait, de a legfontosabb az újjászületés tapasztalati ismeretének a megszerzése. Szombatiskolai munkánk nagy hiánya az élet világosságának a hiánya. Sorainkban hiány van oly férfiakban és nőkben, akik Jézus lábánál tanulták meg mi az igazság és azt hogyan mutassák be másoknak. Ez szent embereket igényel, embereket, kik alázatosak, akik Krisztusban vannak, hogy a szombatiskolában ifjúságunk nevelői lehessenek.

Nikodémus az Úrhoz jött, gondolván, hogy hosszú vitába keveredik vele a kevésbé fontos pontokat illetően, de Jézus felfedte az igazság alapelveinek első lépését és megmutatta Nikodémusnak, hogy néki elsősorban alázatos szívre, tanítható lelkületre, új szívre van szüksége. Ha be akar menni Isten országába, ujjá kell születnie. Nem lesznek ott azok, akik felelős tisztséget töltöttek be a szombatiskolában és felingerelte és idegesítette őket bizonyságtevésem, hogy - bár Izrael vezetői -, nekik is ujjá kell születniük. Nikodémus azon csodálkozott, hogy Krisztus oly módon beszél hozzá, ahogyan ő tette, nem méltányolta Izrael tanítójakénti pozícióját. Nem készült fel az igazság fogadására és gúnnyal teljes szavakban válaszolt Krisztusnak. „Monda néki Nikodémus: mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?” (Jn 3:4.) Kinyilatkoztatta azt a tényt - amit sokan tesznek, amikor az éles igazság megérinti a lelkiismeretet -, hogy a testi ember nem fogja fel Isten Lelkének dolgait. Semmi nincs bennük, ami válaszolna a lelki dolgokra; a lelki dolgok lelkileg érthetők meg. Bár Nikodémus nem fogta fel Jézus szavait, Ő mégsem volt türelmetlen vagy rosszalló, hanem még világosabbá akarta tenni az általa képviselt igazságot. Ünnepélyes, nyugodt méltósággal ismételte Jézus a szavakat oly módon, hogy meggyőzze őt isteni igazságáról: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükséges néktek újonnan születnetek” (Jn 3:5-7).

Minden igaz keresztény élő forrás, mindig a kegyelem kifogyhatatlan áradatát nyeri, mindig felüdül és mindig felüdíti a körülötte lévőket. Azok, akik együtt dolgoznak Istennel, misszió lelkületet nyilvánítanak ki; ők mindig kapnak, hogy mindig adhassanak másoknak a menny világosságából és áldásából. Azok, akik megnyitják szívüket, hogy nagy mértékben kapjanak, képesek nagy mértékben adni. (A Sabbath School Worker 1892. aug. számának ezt a részét kihagyták a TSS-ből.)

Szomorú arra a nagy mennyiségű gépies munkára gondolni, amit a szombatiskolában végzünk, míg az erkölcsi átalakulás kis mértékben látható a tanítók és tanulók lelkében. Amikor Isten Lelkének munkája érinti szívüket, látjuk majd, hogy sokan komolyan keresik Isten országát és az ő igazságát. Akkor Isten gyermekeinek szeretetében a földi dolgok megtalálják a megfelelő alárendelt helyüket és a mennyei dolgok az első helyre kerülnek.- TSS 72 (Sabbath School Worker, 1892. augusztus.)

A szombatiskolai munkában részt vevőknek milyen jellegű a vallásos tapasztalatuk? Az igazság fénye ragyog be a tanítók és tanulók értelmében és szívébe, hogy az kisugározhasson azokra, akik még nem találkoztak Krisztussal. A megmentő üzenet azoknak szóljon, akik még nem nyitották meg szívüket a mennyei ajándék befogadására. Az igazság felhívja figyelmünket azokra, akik közömböseknek látszanak. Ha mindenki felelősséget érezne azokért a lelkekért, akikért Krisztus meghalt, micsoda élénk érdeklődés lenne a lélekmentésre irányuló minden tevékeny szolgálatban. Kevésbé gondolnánk az élvezetre, az öltözettel való dicsekvésre és az élvezetek keresésére. Mily keveset költenénk szórakozásra és kedvtelésre, ha megértenénk eszközeinknek Isten ügyében való befektetésének fontosságát. Isten minden fillérre igényt tart, amire pillanatnyilag nincs szükségünk.

Imádkozz, hogy a Szentlélek szívedbe jöhessen és így, amikor viseled Krisztus igáját, hordozod terhét, teljesen eggyé válsz vele. Látásunk túl szűk; sokkal nagyobb éleslátásra van szükségünk, hogy részt vehessünk a mű szükségleteiben

Az ügynek odaszentelt fiatal férfiakra és nőkre van a legnagyobb szüksége, akik személyes felelősséget éreznek a munka előrehaladása iránt és akik együtt munkálkodnak az isteni közvetítőkkel, hogy világosságot árasszanak a világ erkölcsi sötétségébe.- TSS 57.

Az igazság alapelvei a szívbe vésődnek, fokról fokra hozzák létre az igazság cselekedetét. A Biblia magában foglalja az alapelvek kutatását, melyeket Isten férfiak és nők, fiatalok és gyermekek vezetésére adott, hogy ez élet viszontagságain keresztül a mennybe juthassanak. Ez volt Krisztus imája: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság” (Jn 17:17). Bármennyire is felvilágosultak legyenek az ifjak a Biblia tanulmányozása által, ha nem gyakorolják azt mindennapi életükben, minden felemelő és nemesítő próbálkozás haszontalan lesz. A szülők felelőssége, hogy együttmunkálkodjanak a szombatiskolában a tanítókkal.

Vannak szívek, melyeket az Úr az Ő Szentlelkével érintett. A kegyelem csak akkor kezdi el munkáját a lélekben, ha a szív alázatos és szelíd; nincs benne harc az elsőségért; mert nincs benne büszkeség, és a bűnösökért életét adó Krisztus szeretetének ismeretében nincs vágy az önfelmagasztalásra. A megtért látja Megváltója alázatos életét és lábnyomában kíván haladni. Felébred szívében a missziólelkület; és míg alázatosan és körültekintően jár, hitének megfelelően nem nyugszik, míg munkához nem kezd, hogy lelkeket próbáljon nyerni Krisztusnak. Azt akarja, hogy mindenki megismerje a Megváltó szeretetét.- TSS 25.

Az Írások tanulmányozásakor, a mások iránti önzetlen érdeklődés kinyilvánításakor, a Megváltónak tetsző dolgok cselekvésekor növekedsz a kegyelemben és a mi Urunknak, Megváltónknak ismeretében. Minden tanító és tanuló azt kérdezze: „Mit tegyek, hogy jó szolgája legyek néki, aki meghalt, hogy én éljek?” A Mester azt feleli: „Keresd és mentsd meg az elveszetteket.” Dolgozz Krisztus módján türelemmel, érdeklődéssel, elszántsággal, ne légy bátortalan, mert nem csak a jelenre, hanem az örökkévalóságra munkálkodsz. Hidd, hogy Jézus sokat tehet a szolgálatára odaszentelt emberi képességek által. A ránk bízott képesség legjavát cselekedve, kívánhatnánk-e nagyobb előjogot, minthogy e munka befejezésében Isten munkatársai legyünk?

Amikor a fiatal férfiak és nők megfontoltan kegyes, odaszentelt életet folytatnak, akkor világosságukat másokra ragyogtatják, és élet erővé lesznek a gyülekezetben. Jó lenne, ha időt jelölnénk ki a Biblia tanulmányozására, hadd gyűljenek össze a fiatalok - megtértek és megté- retlenek - imára és tapasztalataik elmondására. A fiataloknak alkalmuk lesz érzésük kifejezésére. Először is megfontolt vezetőt kellene választaniuk, olyat, aki keveset beszél de sokat bátorít, s vallásos tapasztalatuk kezdetén olykor egy-egy elejtett szóval segíti és erősíti az ifjakat. Miután közülük valaki tapasztalattal rendelkezik, az legyen a vezető, azután egy másik: ily módon munkásokat nevelünk, melyet Isten helyesel.- TSS 48, 49.

Minden igaz, becsületes munkást bátorítsanak a munkára, szem előtt tartván azt a tényt, hogy mindenki munkája szerint nyeri el jutalmát. Dolgozz egyedül Isten dicsőségére gondolva. Gyengeséged és alkalmatlanságod tudatában ne utasítsd vissza a felelősséghordozást. Isten erőt és bölcsességet adhat, ha néki szenteled magad és alázatos vagy. Ne engedd senkinek se, hogy lustaság miatt visszautasítsa a munkát; és ne engedd senkinek se, hogy előretörve sürgesse a maga szolgálatát, amikor azt nem kívánják.

Legyen minden igaz munkás Istennek hálás azért a kitüntetésért, hogy a Mesterért dolgozhat. Várj az alkalmakra, hogy jót tégy és használd ki az Istentől kapott tehetséget, naponként kegyelmet kérve, hogy sikeres légy a jó cselekvésében.

A múltban elvesztett jótett alkalmai alázzanak porig és tanítsanak arra, hogy gondosan ügyelve ne engedd elsiklani azokat az alkalmakat, melyekben mások áldására lehetsz. Mily gyakran eljött a munka ideje, de a munkás nem volt kötelessége helyén! Elhangozhatnának a szavak, melyek megsegíthetik és erősíthetik a kísértéssel küzdő gyenge embereket, de azokat senki sem mondta ki. Jól irányzott személyes erőfeszítéssel megmenthették volna a lelket a haláltól, elrejthették volna a bűn sokaságától, de nem volt senki, aki erőfeszítést tegyen. Az Úr nagy napján a hanyagok szembe kerülnek hanyagságukkal. Krisztus vére a legdrágább, mely megtisztít minden bűntől. Krisztus megmentő szeretetének megértése vezet bennünket, hogy megragadjuk a jótett alkalmait. Ez alkalmak rendkívül drágák, ha Isten dicsőségére használjuk. Akik állandóan a földi gazdagságot hajszolják, azok éberen őrködnek lehetőségeikre, hogy megszerezzék a kívánt dolgokat; a Krisztusért munkálkodók ne legyenek ugyanilyen buzgók a lélekmentésben? Krisztus munkatársai lehetnek, ha Krisztus példáját követik, s jót tesznek mindenkivel, akik befolyásuk hatáskörébe kerültek.

Szombatiskoládban a tanító és vezető munkások Krisztusért élők legyenek, olyanok, akik szeretik és félik Istent; férfiak és nők, akik tudatában vannak tisztségük felelősségének, akik vigyáznak a lelkekre, mert számot kell adniuk Istennek arról a befolyásról, melyet a megbízatásuk alatt lévőkre gyakoroltak.

Növekednünk kell a hitben, különben nem újulunk meg az isteni képmásra, és Isten kívánalmaira: a szeretetre és engedelmességre. Őszintén kérjük Istent: „Uram, növeld hitem; adj isteni világosságot, mert segítséged nélkül semmit sem tehetek”. Alázattal jöjj és hajolj meg Isten előtt; nyisd meg az isteni ígéreteket tartalmazó Bibliádat az Úr előtt; helyezd rá tisztségedet; köss szövetséget Istennel, hogy megfelelhess kívánalmainak; mond, hinni akarsz ígéretében minden bizonyíték nélkül. Ez nem elbizakodottság; de ha nem dolgozol buzgón, komolyan és határozottan, Sátán fölényre tesz szert, és te hitetlenségbe és sötétségbe merülsz.

Isten Szava és ígérete hitünk egyetlen alapja. Isten Szavát igazságnak, élő, beszélő, neked szóló hangnak tartsd, és hűségesen engedelmeskedj minden kívánalmának. Isten hűséges, az ígéretet Ő adta. A vezetők és tanítók erőfeszítései által akar dolgozni. Áldásaink hitünk gyengeségei által korlátozottak. Isten nem vonakodik adni; Ő az erő birtokában van. Táplálnunk kell a szív szelídségét és szentségét. Gazdagok lehetünk Isten szeretetének és kegyelmének naponkénti bizonyítékai által, melyek önmegtagadó erőfeszítéseinkben nyilvánulnak meg. Kérem szombatiskolánk munkásait, öltözzék fel Isten minden fegyverét és Jézus Krisztus hű katonáiként mutassák meg hűségüket. Isten megjutalmaz minden munkát, melyet dicsőségére tettek.- TSS 26-29.

Hogy Isten akaratát tehessük, kutatnunk kell Igéjét, meg kell ismerjük tantételeit, és azt minden ránk bízott képességünk feladatává kell tennünk. Legyünk szorgalmasak az imában és buzgók az Isten iránti egyszerű, teljes szívű szolgálatban. A szombatiskolai tanítók éhezzék és szomjazzák Isten igazságát, s továbbítsák e lelkületet a gondjaikra bízottaknak, hogy őket az elrejtett kincsek kutatására vezethessék. Nem szabad a szombatiskolát oly módon vezetni, mely a tanítványokat képmutatókká tehetné; mert így nem halad előre az igaz vallás iránti érdeklődés. Több figyelmet kell fordítani az Isten keresésére, hogy az Úr Lelke lehessen jelen az osztályban és ne a kívánt gépies átvétel. Az elbizakodottságnak semmilyen fajtájának sincs helye a szombatiskolai munkában és az iskola gépies munkája csekély értékű, ha Isten Lelke nem lágyítja meg és nem formálja a tanítók és tanulók szívét.- TSS 76. 73

Minden igazi tanításban lényeges a személyes kapcsolat. Tanításában Krisztus egyénenként foglalkozott az emberekkel. Személyes és társas kapcsolat által tanította a tizenkettőt. Ez magánjellegű volt, gyakran azonban egy-egy hallgatójának adta a legértékesebb tanítását. A tiszteletben álló rabbival éjjel az Olajfák hegyén beszélgetett, a megvetett asszonynak Sikár kútjánál feltárta leggazdagabb kincseit; mert e hallgatókban meglátta az érző szívet, a nyitott elmét, a fogékony lelkületet. De, az oly gyakran lábánál tolongó sokaság sem volt számára az emberi lények válogatás nélküli tömege. Minden lélekhez közvetlenül beszélt és minden szívre hatással volt. Figyelte hallgatói arcát, észrevette tekintetük villanását, azt a gyors, fogékony ragyogást, mely bizonyította, az igazság célt ért; és szívében megrezdült az együttérző öröm választ adó húrja...

Ugyanilyen személyes érdeklődésre, az egyéni fejlődés iránti ugyanilyen figyelemre van szükség ma is a nevelés munkájában. A látszólag nem sokat ígérő ifjak értékes, de kihasználatlan képességekkel rendelkeznek. Tehetségük el van rejtve, mert nevelőik nem ismerték fel azokat. Sok, külsőleg csiszolatlan kőnek látszó fiúban és leányban, értékes anyagot találhatunk, amely kiállja a hő, a vihar és a terhelés próbáját. Az igazi nevelő szem előtt tartva, mivé válhatnak tanítványai, felismeri az anyag értékét, mellyel dolgozik. Személyesen érdeklődik minden egyes tanítványa iránt és minden erejével fejleszteni igyekszi őket. Bármily tőkéletlen is legyen a helyes elvekhez való alkalmazkodás, minden erőfeszítést támogat.- Ed. 231, 232. o.

A tanítók megtért férfiak és nők legyenek, kik tudják mit jelent Istennel küzdeni, kik nem nyugodnak addig, míg a gyermekek szíve meg nem változik, hogy szeressék, dicsérjék és magasztalják Istent. Ki akar komoly lélekmentő lenni a szombatiskolában? Ki foglalkozik egyenként az ifjakkal és beszél, imádkozik velük és ki fordul személyesen hozzájuk kérve, adják szívüket Jézusnak, hogy Krisztus számára jó illat legyenek? Amint e munka fontosságát nézzük, látjuk, mily kevéssé értékeljük azt. Lélekben felsóhajtunk és kiáltjuk: ki fogadhatja el e komoly felelősséget és ki vigyáz e lelkekre úgy, mint akikről számot kell adni? Krisztus képviselői vagyunk e földön. Hogyan töltjük be küldetésünket? Krisztus képviselője naponkénti kapcsolatban van Vele. Szava választékos, nyelvezete kegyelemmel fűszerezett, szíve szeretettel telt, erőfeszítése őszinte, komoly, kitartó, hogy megmentse a lelkeket, akikért Krisztus meghalt. Mindenki tegye meg a tőle telhető legtöbbet, hogy munkálkodva a gyermekek és ifjak megmentésén, nemsokára örömmel hallják Jézus szavát: „Jól vagyon jó és hű szolgám... menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:21). Mi ez az öröm? A Jézus Krisztus vérén és eszközein keresztül megváltott szentek meglátása.- TSS 15.

Tanítók és munkások - a szombatiskolai munka minden ágában -, Isten félelmében szólok hozzátok és mondom nektek; csak akkor lesztek képesek munkátokat mennyei bölcsességgel végezni és lelkeket nyerni Krisztusnak, ha élő kapcsolatot tartotok Istennel és gyakran vagytok előtte komoly imában. Isten munkása az alázat ruháját kell magára öltse. Az Úr megbecsüli és megáldja az alázatos munkást, aki tanítható lelkületű, az igazság és becsületesség iránt tiszteletteljes szeretettel viseltetik. Ilyen munkás bárhol lehet. Ha ilyen vagy, érdeklődöl tanulóid iránt, és üdvösségükért erőfeszítést teszel. Az együttérző szeretetben közel kerülsz hozzájuk, meglátogatod őket otthonukban, megismered valódi állapotukat, beszélgetsz velük Isten dolgaiban szerzett tapasztalatukról, és a hit karjában viszed őket az Atya trónjához.- TSS 68, 69.

Péter megbízásában a Megváltó először meghagyta néki; „Legeltesd az én bárányaimat” és utána megparancsolta: „Legeltesd az én juhaimat” (Jn 21:15). Krisztus az apostol megszólításával minden szolgájának mondta: „Legeltesd az én bárányaimat.” Amikor Jézus arra intette tanítványait, ne vessék meg a kicsinyeket sem, Ő minden idők minden tanítványához beszélt. Szeretete és a gyermekek iránti gondoskodása értékes példa követői számára. Ha a tanítók a szombatiskolában azt a szeretetet érzik, amit nékik kellene adniuk a nyáj eme bárányainak, sokkal többet nyerhetnének meg közülük Krisztus nyája számára. Minden megfelelő alkalommal ismételjék Jézus szeretetének történetét a gyermekeknek. Minden prédikációban legyen egy kis sarok épülésükre. Krisztus szolgájának maradandó barátai lehetnek e kicsinyek és szava, „mint az arany alma ezüst tányéron” (Péld. 25,11.) lehet számukra - TSS 113.

Ha tettek is valamit az ifjak neveléséért és vallásos oktatásáért, még mindig nagy a hiány. Sokkal több szükség van a bátorításra és segítségre. Nincs az a személyes munka, mint amit az ügy megkíván. Nemcsak a lelkész hanyagolta el az ifjak megmentésének ezt az ünnepélyes munkáját; de a gyülekezeti tagoknak is el kell rendezniük a Mesterrel közömbösségük és kötelességük elhanyagolását.

Az Úr nincs megdicsőítve, amikor a gyermekeket elhanyagolják és figyelmen kívül hagyják. Nevelni, fegyelmezni és türelmesen tanítani kell őket. Többet kívánnak az alkalmankénti figyelembevételnél, többet a bátorító szónál. Lelkiismeretes, imával teljes gondos munkára van szükségük. A szeretettel teljes, együttérző szív eléri az ifjak szívét, kik látszólag figyelmetlenek és remény nélküliek.- TSS 114, 115.

A szombatiskola vezetői és tanítói gyakran imádkozzanak. A megfelelően mondott szó jó mag lehet az ifjú értelmében, melynek eredményeképp kis lábaik az igazság ösvényére léphetnek. De a helytelen szó a romlás ösvényére taszíthatja lábukat.- TSS 112.

Gyűjtsd össze a kisgyermekeket, az ifjakat, az idősebbeket, és oly titkok megoldásának feladatát add nekik, amelyeket a föld bölcsei nem fognak fel, mégha óriási értelemmel rendelkeznek is. Isten szavának súlyos igazsága azoknak szól, kik alázatosak és készségesen tanulnak az isteni tanító lábánál. Jézus lélekben örvendett e ténynek és mondta: „Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted” (Mt 11:25-26).

Ne engedj szűk látókörű eszméknek, hogy azokkal megkösd munkásaidat. „A szántóföld pedig a világ” (Mt 13:38). Az igazság tana oly egyszerűen van kinyilatkoztatva Isten Szavának minden lapján, és mégis az ellenségnek hatalma van az önelégült értelmet annyira megvakítani, hogy a legérthetőbb és legegyszerűbb kijelentést sem tudja megérteni. Tanítsuk gyermekeinknek az igazságot. Hadd legyenek Isten Szavának kinyilatkoztatásával felfegyverezve. Hadd legyenek képesek elmondani a Szentírásban megírt igazságot. A lelkész a szószékről a mennyei oltárról vett szénnel érintett ajakkal mondja az élet szavait, melyet beéget azok szívébe és lelkébe, akik, bár bölcsek a világ bölcsességében, de nem értik a felülről való bölcsességet.

A kérdést: „Mi az igazság?” érdeklődve kell kérdeznünk. Felelnünk kell Isten parancsára és világosságról nagyobb világosságra kell előrehaladnunk. Nem lehet, hogy Krisztus katonái mozdulatlanul, gondtalanul és tétlenül álljanak. Állandóan haladnunk kell. Isten gondviselése lépésről lépésre vezet minket az engedelmesség ösvényén. A szülők és tanítók véssék a gyermekek értelmébe, hogy az Úr gondjukat viseli ez életben, ha ők szeretettel és tisztelettel engedelmeskednek néki. Azok, akik nem engedelmeskednek Krisztusnak itt e földön, nem fogadnának szót az örökkévalóságban sem. Az Úr keresi a mennyei palota számára azokat, akikért Jézus elment, hogy helyet készítsen az Őt szeretőknek.- TSS 31, 32.

A vallás segíti a gyermekeket, hogy jobban tanuljanak és több hittel teljes munkát végezzenek. Egy tizenkétéves leány egyszerűen mondta el kereszténysége bizonyságát: „Nem szerettem tanulni, hanem csak játszani. Lusta voltam az iskolában és gyakran nem csináltam meg feladatomat. Most Isten tetszésére, megtanulok minden leckét. Csintalan voltam az iskolában, amikor a tanító nem nézett rám, mókáztam a gyerekeknek, hogy rám figyeljenek. Most Isten tetszését kívánom elnyerni jó magaviseletem és az iskolai törvények megtartása által. Otthon önző voltam, nem szerettem a megbízásokat és duzzogtam, amikor anyám elhívott a játéktól, hogy segítsek néki. Most valódi öröm, hogy valami módon segíthetek anyámnak és megmutathatom, szeretem őt.”

Ne halaszd el gyermeked tanítását a jövőre való utalással, amikor majd elég idős lesz a bűnbánatra és az igazság elfogadására. Ha helyesen neveled, ők fiatalon helyesen látják bűnös állapotukat és a Krisztus általi megváltás útját.- TSS 112.

Szükséges, hogy a szombatiskolai tanítók gondosan, imádságos szívvel járjanak Isten előtt. Úgy kell munkálkodniuk, mint akiknek számot kell adniuk. Alkalmuk van a lélekmen- tésre. Minél hosszabb ideig marad az ifjú bűnbánat nélkül, annál inkább megerősödik Isten Lelke iránti ellenállásában. Lehetséges, hogy évek múlásával csökken az isteni dolgok iránti érzékenysége, csökken a vallás befolyása iránti fogékonysága. Sátán minden nap azon munkálkodik, hogy az engedetlenség által lelküket a bűnbánat nélküliségben erősítse meg, így egyre kevesebb esély van arra, hogy keresztény legyen. És végül a közömbös tanító hogyan ad számot? A tanítót miért vakítja el az erkölcsi bátortalanság, miért vonakodik, hogy megfelelő erőfeszítést tegyen az ifjak és gyermekek megtéréséért? Miért nem engedi, hogy a Szentlélek olyan légkört hozzon létre a lélek körül, mely elűzi az erkölcsi sötétséget és mennyei világosságot hoz másoknak?- TSS 44,45.

Az Úr Jézus Krisztus végtelen gyöngéd azok iránt, akiket teste szenvedése árán vásárolt meg, hogy el ne vesszenek az ördöggel és angyalaival, hanem jogot formálhasson rájuk, mint választottjaira. Őket szeretete által saját tulajdonának tekinti; kimondhatatlan szeretettel néz rájuk, saját igazsága illatát adja szeretettjeinek, akik hisznek benne. A nyáj drága bárányai tapintatot, bölcsességet, emberi szeretetet és megszentelt vonzalmat kívánnak, hogy vezessék őket, és lássák, értékeljék a hűséges pásztorok gyöngéd vezetésére való átadásuk kiváltságát. Isten gyermekei Jézus Krisztus gyöngédségét gyakorolják.

A tanító e gyermekeket a maga szívéhez kötheti Krisztus szeretete által a lélek templomában az életnek életre való édes illataként. A tanító - a neki adott krisztusi kegyelem által - élő képviselő, Isten munkatársa lehet, hogy megvilágosítson, felemeljen, bátorítson és segítse megtisztítani a lelket az erkölcsi tisztátalanságtól. Isten képe megnyilatkozik a gyermek lelkében, és Krisztus kegyelme által a jelleme átalakul.- TSS 87.

Keresztény tanítók és tanulók felelősek az Istentől kapott kegyes kiváltságokért, mert Isten munkatársaiként határozott bizonyságot hordoznak a föld és menny előtt Isten megmentő kegyelmének erejéről. Isten munkatársainak hatékonysága és befolyása arányban lesz erkölcsi felemelkedettségükkel és tisztaságukkal. A hű keresztény tanítók meglátják a szombatiskolai tanulmány fontosságát, mert látásuk megnyílik az evangélium megértésére. Világosságukat azokra ragyogtatják, akik közömbösek az igazság drága sugarai iránt. A szív ajtaját meg kell nyitni, hogy befogadja az Igéből ragyogó világosságot. Az Isten szavát befogadó keresztény tanuló társa áldására eszköz lehet. Ha türelmesen, kedvesen, érdeklődően veszi át a leckét, ha tanítását egyszerűvé és határozottá teszi, jótétemény lehet azok számára, akik nem érdeklődnek Isten dolgai iránt. Az effajta munka felülről jövő bölcsességet kíván, hogy a munkás elfogadható módon közeledjen azokhoz, akiknek leginkább szükségük van a segítségre és azokat Krisztushoz vezesse, ahol a lelki szükséglet kielégül ...

Ha az ifjú megtért, ne hagyd tétlenségben, adj néki valami munkát a Mester szőlőskertjében. Képessége szerint foglalkoztasd, mert az Úr minden embernek megadta a maga munkáját. Hadd munkálkodjunk együtt az Úrral minden vonalon és hozzunk működésbe minden eszközt, amely összekapcsolva az iskolával hasznosan fejlődhet. A világ lakói felsorakoznak a föld két vezetőjének zászlója alatt. Krisztus, az élet fejedelme, valamint Sátán, a sötétség fejedelme, a férfiakat, a nőket és az ifjakat szolgálatukra ösztönzik. A keresztény tanítóknak és tanulóknak komoly erőfeszítést kell tenniük, hogy Krisztus sorai állandóan növekedjenek, s minden lelket Immánuel fejedelem véráztatta százlaja alá hívjanak.- TSS 50,51.

Bebizonyosodott a misszióterületeken, hogy bármilyen tehetségesek legyenek is a pré- dikálók, de ha elhanyagolják a munka ama részét, hogy a népet munkára tanítsák, arra, hogy hogyan vezesse az összejöveteleket, hogyan végezze a missziómunkában a maga részét, hogyan érje el sikeresen az embereket - a munka sikertelen lehet. A szombatiskolai munkában is sokat kell tenni, hogy ráébresszék a népet kötelességére, a maga részének elvégzésére. Isten munkára hívja őket a maga számára és a lelkészeknek irányítaniuk kellene erőfeszítéseiket.- 5T 256.

A Biblia házról-házra való olvasásának nagy munkája egyértelművé teszi a szombatis- kolai munka fontosságát és azt, hogy a tanítók megszentelt férfiak és nők legyenek, akik megértik az Írásokat és az igazság szavát helyesen hasogatják. A Biblia-olvasó körök tartásának eszméje mennyei eredetű és megnyitja az utat fiatal férfiak és nők százai előtt, s a misszióterületre helyezve oly fontos munkát végeznek, amit másképpen nem lehet elvégezni.

A Biblia megszabadult bilincseitől. Elvihető minden ember ajtajához és igazsága bemutatható minden ember lelkiismeretének. Sokan vannak, akik a nemes lelkű bereaiakként a maguk számára naponta kutatják az Írásokat, s amikor az igazságot eléjük tárják, látják, vajon úgy vannak-e a dolgok vagy sem. Krisztus mondta: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam ” (Jn 5:39). Jézus a világ Megváltója nemcsak megparancsolja az embernek, hogy olvassák, hanem „tudakozzák az írásokat”. E nagyon fontos munka ránk van bízva és így cselekedve nagy áldást nyerhetünk, mert Krisztus parancsa iránti engedelmességünk nem marad jutalom nélkül. Kegyelmének sajátos ajándékaival koronázza meg a hűségnek az Igében kinyilatkoztatott világosság követésében megnyilvánuló eme tettét.- TSS 29, 30.

Ne tegyük a szombatiskolai tanulmányt szárazzá és lélektelenné. Véssük az elmébe, hogy a Biblia, egyedül a Biblia hitünk zsinórmértéke, és nem az emberek beszédét és tettét kell tantételünk vagy cselekvésünk próbakövévé tenni. Gyermekeinknek meg kell tanítanunk a leckét, hogy nekik menteseknek kell lenniük az önzés és vakbuzgóság minden árnyalatától. Tanítsátok meg nekik, Krisztus meghalt, hogy megváltsa a bűnösöket; valamint azt, hogy azokért a nem hitünkön lévőkért, nagy gyöngédséggel és megbocsátással kell munkálkodnunk, mert Isten szemében drágák. Senkire se tekintsenek megvetéssel. Ne legyenek se farizeusok, se önigazultak.

Sok igaz keresztény van, aki nincs a mi hitünkön, s akikkel kapcsolatba kerülünk, akik az általuk birtokolt világosság szerint élnek és Isten nagyobb jóindulatát élvezik azoknál, akiknek nagyobb világosságuk van, de nem használták azt az annak megfelelő munka bemutatására.

Egy alkalommal a tanítványok találkoztak egy emberrel, aki Krisztus nevében végzett munkát és János erre utalva azt mondta Jézusnak: „..eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.” De Jézus rendreutasította János lelkületét és azt mondta követőinek: „Aki nincs ellenünk, mellettünk van” (Mk 9:38,40).

Az út az igazság és az élet világosan megnyilatkozik azok szavában, lelkületében és magatartásában, akik hisznek Jézusban és tőle tanulnak. A szülők és tanítók mutassák ki gyöngéd érdeklődésüket és együttérzésüket azok iránt, akik nem hisznek az igazságban. Sem szóban, sem cselekedetben ne sértsék meg Krisztus vérének egyetlen szerzeményét sem. Ha az idősebbek rideg, nyers, közömbös lelkületet nyilvánítanak ki, a gyermekek ugyanezt fogják tenni és jellemük nem alakul az isteni mintára. Türelmesen kell nevelnünk a gyermekeket és ifjakat, hogy érezzék, Isten missziómunkára várja őket, s ne legyenek önzők, szűkkeblűek és vakbuzgók, hanem nagylelkűek gondolkodásmódjukban és együttérzésükben. Ha mindnyájan szeretetben dolgoznak és keresztényi udvariasságot mutatnak, lélekmentők lesznek és drága kévéket hoznak a Mesterhez.

Egy dolog biztos, a h.n. adventisták között mind az egyházban, mind a szombatiskolai munkában nagyon kevés a szeretet. A munkások és tanulók túl alacsony színvonalat tűztek ki. Mindnyájuknak nagyobb és szentebb vágyakozással kell növekedniük tisztább légkör belélegzésére. Fiatal férfiak és nők kerülnek ki iskoláinkból, kollégiumainkból, hogy Isten munkatársaivá legyenek. Szükségük van a legjobb oktatásra és vallásos nevelésre. Szükségük van az Istentől kapott erény oly ismerettel való kiegészítésére, amely a próbatételre és felelősségteljes tisztségre képesíti őket. Az értelmi és lelki növekedés olyan fontos legyen, mint a testi erő fejlődése. A fiatal érezze annak szükségét, hogy erős és alkalmas legyen úgy szellemileg, mint lelkileg. Sokan elmulasztanak szert tenni erre az erőre nem azért, mert híján vannak a képességeknek, hanem mert nem törekednek elszánt és szorgalmas erőfeszítéssel. Kihasználhatnák a legjobb alkalmakat, de csak házgondnokok lesznek abból a célból, hogy képesek legyenek viselni és megosztani azok terhét, felelősségét, akik elfáradtak és megterheltek. Minden missziómunkának a legfontosabbja a munkások előkészítése arra, hogy a területekre menjenek és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek.- TSS 32-34.