Egyetlen férfi, nő vagy ifjú sem nyerheti el a keresztényi tökéletességet, ha megveti Isten Szavának tanulmányozását. Szavának gondos és alapos kutatása által engedelmeskedünk Krisztus parancsának: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). Ez a kutatás teszi képessé a tanulót az isteni mintakép pontosabb megtartására, mert az Krisztusról tesz bizonyságot. A követés céljából a mintaképre gyakran és pontosan kell ügyelni. Amikor valaki megismeri a Megváltó történetét, akkor felfedezi magában a jellemhibákat. Élete annyira nem hasonlít Krisztuséhoz, hogy meglátja, annak gyökeres megváltoztatása nélkül nem lehet követője. A kutatás közben vágyakozik hasonlóvá lenni nagy példaképéhez; megragadja szeretett Mesterének tekintetét és lelkületét; szemlélésével megváltozik. „Nézvén Jézusra, hitünk szerőzjére és bevégzőjére”...

A szívhez szóló isteni szónak éltető ereje van, és aki igyekszik mentegetni megismert hanyagságát, az sok tekintetben elmulasztja Isten kívánalmait. A jellem eltorzul, a szavak, a cselekedetek az igazság szégyenfoltjai lesznek. Az apostol mondja: „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:16-17). Isten egyik prófétája felkiált, „gondolatomban tűz gerjede fel” (Zsolt 39:4). Ha a keresztények komolyan kutatnák az Írásokat, több szív lángolna a benne kinyilatkoztatott élő igazságtól. Reményük ragyogna ama drága ígéretektől, melyek gyöngyszemekként vannak elrejtve az egész Szent Írásban. Az ősatyák, a próféták, az Istennel járó, Őt szerető és félő emberek történetét szemlélve, a szív azzal a lelkülettel fog lángolni, amely e kiváló embereket lelkesítette. Amíg a régi szent emberek erényeinél és kegyességénél időz az értelem, az őket ihlető lelkület a szeretet és szent buzgalom lángját gyújtja meg azok szívében, akik jellemben hozzá hasonlók kívánnak lenni.

A szombatiskola tanulója érezze, amint az Írások ismeretében alapos komolyságban értelmessé lesz, éppúgy, amint kiemelkedik a tudományok tanulmányozásában. Ha valamelyiket a kettő közül elhanyagolja, az a hat napi lecke legyen. Megváltónk parancsa legyen vallásosan figyelembe-véve minden embertől, asszonytól és gyermektől, aki nevét vallja.

A szombatiskola a tanító számára misszióterület, hogy tanítsa az Írásokat, de nem szolgai módon; hogy átismételje azt, amit könnyen megértettek meg. „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” - a Megváltóról, akiben összpontosul az örök életünk reménye. Ha a tanítók nem itatódnak át az igazság lelkületével, és nem gondolnak az Isten Szavában kinyilatkoztatottak ismeretére, akkor hogyan tudják az igazságot vonzó világosságban nyújtani a rájuk bízottaknak?

Krisztusnak az volt tanítványaiért mondott imája „Szenteld meg őket a te igazságoddal, a te igéd igazság” (Jn 17:17). Ha meg kell szentelődnünk az Isten Igéjében található igazság ismerete által, akkor a benne kinyilatkoztatott akaratának értelmes ismeretével kell rendelkeznünk. Kutatnunk kell az Írásokat, nem csupán átrohanni egy fejezeten és átismételni azt, nem fáradozva annak megismerésében; az igazság kincséért mélyre kell ásnunk, mely meggazdagítja az értelmet, erősíti a lelket az őscsaló fortélyai és kísértései ellen.

A szülők üres kifogásokkal mentegetik magukat, amiért nem érdeklődnek gyermekeik leckéje iránt, s így elvétik az Írásokban való jártasságukat. Az apák éppúgy, mint az anyák mentegetik magukat, hogy elméjüket fegyelmezzék. Nem keresik először Isten országát és az ő igazságát, hanem az időlegeset a lelki és örök fölé emelik. Istennek ez az elfelejtése és Szavának elhanyagolása, az a gyermekeiknek adott olyan példa, mely értelmüket a világi, és nem a Krisztus által felállított magas színvonal szerint alakítja.

Néhány apa a maga szórakozására a világi dolgokról való beszélgetéssel órákat tölt el, és gondolatából, szívéből kikapcsolja Istent. Mennyivel hasznosabb Krisztus hű tanítványaként az Írások kutatásával foglalkozni, hogy teljesen felkészültek legyenek minden jó munkára és képesek legyenek az Isten-adta szó értelmes magyarázatára, mely lépéseinket az örök partokra vezeti.

Az anyáktól sajnálkozás hallható, nincs idejük gyermekeik tanítására, nincs idejük oktatni őket Isten Szavára. De ugyanakkor idejük van külsejük ékesítésére, ruhaszegélyek, fodrok szükségtelen öltögetésére. Szükségtelen szegélyek láthatók saját és gyermekeik ruháján. Az értelem belső ékesítése és a lélek művelése elhanyagolt, mintha alábbvaló volna a ruházat díszítésénél. Az anyák és gyermekek elméjének vágya a szokások és a divat követése.

Apák és anyák, kérünk benneteket, fogjatok hozzá a régen elhanyagolt kötelességetek végzéséhez. Kutassátok az Írásokat, segítsétek gyermekeiteket a szent Ige tanulmányozásában. Legyetek szorgalmasak a múlt hanyagságának bepótlásában. Ne küldjétek el gyermekeiteket magatoktól, hogy egyedül tanulmányozzák a Bibliát. Velük együtt olvassatok, egyszerű módon tanítsátok őket arra, amit tudtok, és szorgalmas tanulók legyetek Krisztus iskolájában. Legyetek határozottak abban, hogy e munkát nem szabad elhanyagolni. Anyák, ruházzátok magatokat és gyermekeiteket szerényen, tisztán és rendesen, felesleges díszítésektől mentesen. Ha megtanuljátok, hogy lelkiismeretes egyszerűséggel öltözködjetek, akkor nem mentegethetitek magatokat, hogy kezdők vagytok az Írásokban. Kövessétek Krisztus parancsát: „Tudakozzátok az írásokat”, akkor előre haladtok a lelki erőben és képesek lesztek úgy tanítani gyermekeiteket, hogy nem kell készületlenül jönniük a szombatiskolába.

Sok ifjú azt mondja, nincs időm megtanulni a leckémet. De mit tesznek? Sokan minden pillanatot kihasználnak, hogy néhány fillérrel többet keressenek. Ha a munkára fordított erőfeszítést a Biblia tanulmányozására fordítanák, ha gyakorolnák annak tanítását, az a túlmunkával szerzett összegnél jobban megőrizné őket. Sokat megtakarítanának a felesleges díszítések kiadásából, és az megőrizné az értelem életerejét, hogy megértse az istenesség titkát. „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete”. De ez ifjak, akik vallják, hogy keresztények, saját hajlamaik követésével a hússzív kívánalmait elégítik ki; noha az Isten-adta próbaidő megadta nékik, hogy megismerkedjenek a Biblia drága igazságaival, de azt kitalált történetek olvasására szentelik.

Az egykor kialakított ilyen magatartást nehéz legyőzni, de megtehető, s azt meg kell tenni mindazoknak, akik a mennyei világ jelöltjei. Tönkre megy az az értelem, amelynek megengedik az ilyen történetek olvasásában való elmélyedést. A képzelet beteggé lesz, az érzelgősség birtokba veszi az értelmet és bizonytalan nyugtalanság, különleges étvágy lesz az egészségtelen szellemi táplálékra, amely állandóan kiegyensúlyozatlanná teszi az értelmet. Ma ezrek vannak az elmebeteg intézetekben, akiknek az elméje kiegyensúlyozatlanná lett a légvárépítést és fülig szerelmes érzelgősséget eredményező regények olvasásától. A Biblia a könyvek Könyve. Életet és egészséget ad néked. Az az idegek megnyugtatója, az értelem szilárdságához juttat és az elveket megerősíti.

A szombatiskola tanulója vegye komolyan, hogy mélyre ásson és a legnagyobb gondossággal kutassa a heti tanulmányban lévő igazság drága köveit. Az Írás megértésére a most rendelkezésükre álló előjogokat és alkalmakat ne hanyagolják el. Isten olyanokat akar, akik megvallják, hogy követői, és jól el vannak látva szava tantételeinek bizonyítékával. Mikor és hol szerezhető ez meg legjobban, nem ifjú korban a szombatiskolában? A szülők semmi esetre se kezeljék e dolgot közömbösen.- Review and Herald 1878. nov. 28.

„Tudakozzátok az írásokat”, ez volt a Mester parancsa. Sokan sokat veszítettek, mert elhanyagolták ezt a kötelességet. Ha kutatjuk Isten Igéjét, angyalok állnak mellettünk a világosság fényes sugarait árasztva a szent oldalakra. Az Írás az ember felé fordul, mint akinek hatalma van választani a jó és rossz között; figyelmeztetően, feddően, esedezően és bátorítóan szól hozzá. Az elmét rendszeresen foglalkoztatni kell Isten Szava komoly igazságaiban, különben elgyengül. Az igazságot kiadványokban tettük közzé, de az nem elegendő, hogy más ember gondolataiban megbízzunk. Meg kell vizsgálnunk magunkat, és meg kell tanulnunk hitünk indítékait Írásnak Írással való egybevetése által. Vedd a Bibliát és könyörögj térdeiden Istenhez, hogy világosítsa meg elmédet. Ha naponta szorgalmasan és imádkozva tanulmányoznánk Bibliánkat, akkor valamelyik szép igazságot minden nap új, tiszta és erős fényben látnánk meg.- Review and Herald 1884. márc. 4.

Isten minden gyermeke legyen művelt az Írásokban, legyen képes a próféciák beteljesedése nyomon követésével megmutatni helyünket e világ történelmében. A Bibliát átlag embereknek, valamint tudósoknak írták és azt mindenki megértheti. Világosan nyilatkoztatja ki ama nagy igazságokat, melyek az embernek embertársa és Alkotója iránti kötelességét hangsúlyozzák; és az igazságot valóban kívánók, nem kell, hogy hibát kövessenek el. Az utat nem hagyták bizonytalanságban, mintha útkereszteződésnél állnánk, nem tudván melyiket válasz- szuk. Az igazság a vezetőnk, s az olyan, mint a felhőoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel.

A Biblia tanítását illető sok ellentmondó vélemény nem a könyvben levő homályosságból, hanem a magyarázók vakságából és előítéletéből fakad. Az emberek semmibe veszik a Biblia egyszerű állításait, hogy saját hitehagyó indítékaikat kövessék. Büszkélkedve szerzett tudásukkal, az igazság egyszerűségét nem veszik tudomásul; elpártolnak az élő vizek forrásától, hogy a tévely mérgezett folyamaiból igyanak.- Review and Herald 1885. jan. 27.

Fiatalok és öregek egyaránt elhanyagolják a Bibliát. Nem tanulmányozzák, nem teszik azt életük zsinórmértékéül. Különösen a fiatalok vétkesek e hanyagságban. Legtöbbjük talál időt más könyvek olvasására, de az örökélet útjára mutató könyvet nem tanulmányozzák naponta. Figyelmesen olvasnak haszontalan történeteket, a Bibliát pedig elhanyagolják. Ez a könyv magasabb, szentebb életre vezet minket. A fiatalok a valaha is olvasott legérdekesebb könyvnek mondanák, ha képzeletüket nem rontotta volna meg a kitalált történetek olvasása.- CT 139.

„De te maradj meg azokban amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, és hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:14-17).

Még sok drága igazságot kell feltárni a nép számára a veszedelem és sötétség eme idejében, de Sátán eltökélt célja, hogy megakadályozza az igazság fényét, nehogy beragyogja az emberek szívét. Ha el akarjuk nyerni a számunkra előre elkészített világosságot, utána való vágyunkat meg kell mutatnunk az Isten Szavának szorgalmas kutatása által. A sokáig sötétségben lévő drága igazságokat világosságra kell hozni, melyek kinyilatkoztatják szent szavát; mert Isten meg akarja dicsőíteni szavát, hogy az az eddig soha nem látott világosságban jelenjen meg. De akik vallják: szeretik az igazságot, tegyenek erőfeszítést az Ige mély dolgainak megértésére, hogy Isten megdicsőülhessen és népe áldott és megvilágosított lehessen. Alázatos szívvel, Isten kegyelme által legyőzötten eljöhetsz az Írások kutatásának tanulmányozására, felkészülten az isteni világosság minden sugarának elfogadására, és a szentség útján való járásra.

Az Írás kutatásánál ne törekedj úgy értelmezni kijelentéseit, mintha az megegyezne korábban alkotott véleményeddel, hanem tanulóként jöjj, hogy megértsd Krisztus hitének alapvető elveit. Komoly érdeklődéssel, buzgó imával jöjj Isten Igéjéhez, hogy megtudd, mi az igazság, kinyilvánítván Nátánáel lelkületét, amikor komolyan kérte az Urat, hogy megtudhassa az igazságot. Az igazság minden komoly kutatója elnyeri a világosságot, amint elnyerte azt Nátánael. Jézus látta őt, amint a fügefa alatt világosságért könyörögve borult le imára, és jött a hírnök, aki hívta és elvezette a minden világosság Forrásához.

„Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó?” Előítélet és hitetlenség támadt Nátánael szívében, de Filep nem kívánt vitatkozni vele. Azt mondta: „Jer és lásd meg! Látá Jézus Nátánaelt hozzá menni, és monda fel le: Ímé egy igazán Izraelita, akiben hamisság nincsen. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Miel tt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia. Te vagy az Izrael Királya!”

Mily könnyen meggyőződött Nátánael! És Jézus mily örömmel tekintett komoly, őszinte hitére! „Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” Isten sohasem értékeli a hitetlenséget, kételyt és kétséget. Ha Ő beszél, akkor szavát el kell ismerni és meg kell valósítani a mindennapi tevékenységben. És ha az ember szíve élő kapcsolatban van Istennel, akkor a fentről jövő hangot fel kell ismernie.

Noha szükséges Isten igéjének mélyreható tanulmányozása, hogy a drága igazság felfedezhető és világosságra hozható legyen, óvakodjunk attól, nehogy a vita lelkülete irányítsa szombatiskolai tanulmányunk fejtegetését. Olyan pontok hangsúlyozásánál, amelyben véleménykülönbségek lehetnek, Krisztus kegyelmét kell nyilvánvalóvá tenni azok által, akik Isten szavának megértését keresik. Szabadságot kell adni az igazság őszinte vizsgálatára, hogy mindenki felismerhesse a maga számára, mi az igazság. A szombatiskola tanulói között olyan vizsgálódási lelkület legyen, hogy azok, akik elég érettek a bizonyítékok megkülönböztetésére, bátoríthatók legyenek a világosság friss sugarainak kutatására és helyesen értékeljék mindazt, amit Isten elküldhet népének. A világosság, amit Isten küldeni akar népének, csak akkor jelenik meg, ha az igazság szavát szorgalmasan kutatják.

A világ tele van megtévesztő természetű, mindenféle tévellyel, és lényeges, hogy a tanulók és tanítók egyaránt tudják, mi az igazság. Szükséges, hogy tiszteljük Isten szavát, és felismerjük hangját az élő bölcsességben; hogy gyakoroljuk előírásait és szava szerint éljünk, ami Isten szájából származik. Azok, akik Isten akaratát teljesítik, tudni fogják a tantételről, vajon Istentől van-e, mivel semmi csalás nem homályosítja el értelmüket. Isten mindenkit hív, időset, fiatalt egyaránt, hogy szorgalmasan kutassák szavát az igazság drága ékköveinek felfedezése céljából. Lelkészek és a nép, tanítók és tanulók mind elhívottak a Biblia tanulmányozásának munkájára.

Drága fénynek kell tova ragyognia Isten szavából, és senkinek se engedjük feltételezni, hogy megparancsolhatja, mit kell vagy nem kell hozni a nép elé a felvilágosítás üzenetéből, amit Ő küld, és így elfojtsa Isten Lelkét. Bármilyen tekintélyes tisztsége is legyen, nincs joga elzárni a világosságot a néptől. Ha üzenet jön az Úr nevében a néphez, senki sem mentegetheti magát saját igényének megvizsgálásától. Senki sem engedheti meg magának, hogy visszavonuljon az elfogulatlanság és önbizalom magatartásába és azt mondja „nem tudom mi az igazság. Megelégedett vagyok állapotommal, lecövekeltem és nem engedem elmozdítani magam tisztemből, bármi is jöjjön. Nem akarok hallgatni e hírnök üzenetére, mert tudom, az nem lehet az igazság”. Ez pontosan annak az iránynak a követése, ami miatt a népszerű egyházak részleges sötétségben maradtak, és ami miatt a menny üzenete nem érte el őket.

Isten felszólítja a szombatiskolai munka felelős tisztséghordozóit, tegyenek félre minden önzést, önbizalmat és vélemény büszkeséget. Ha olyan üzenet jön, amit nem értesz, végy fáradtságot a hírnök által adható indítékok meghallására, Írást Írással egybevetve, hogy megtudd, Isten szava igazolja-é azt. Ha azt hiszed, hogy elfoglalt álláspontjának alapja nem Isten szava, ha a tárgyban elfoglalt álláspontod kétségbevonhatatlan, akkor állj elő nyomós indokaiddal, mert álláspontodat nem ingatja meg a tévellyel való kapcsolatba kerülés. Nem erény vagy férfiasság az állandó háborúság fenntartása; a sötétben szemed behunyása, hogy ne láss, füled bezárása, hogy ne hallj; szíved megkeményítése a tudatlanságban és hitetlenségben, nehogy meg kelljen aláznod magad és elismerned, világosságot nyertél az igazság valamely pontjában.

A Megváltó parancsa - „tudakozzátok az írásokat” - megvalósításának nem az az útja, hogy távoltartsd magad az igazság vizsgálatától. Az-e a rejtett kincs után való ásás, hogy néhány egyén munkájának eredményét szemétdombnak mondod, és ne végezz bírálgató vizsgálatot, hogy meglásd, vajon az igazság drága ékszere van-e a gondolatok összességében, amelyet megvetsz? Azok, akiknek majdnem mindenük a tanulás, távol tartsák-e magukat minden összejöveteltől, ahol alkalom van a néphez szóló üzenet tanulmányozására, csupán azért, mert azt vélik, hogy az igazság tanítói által tartott nézetek nincsenek összhangban azzal, amit ők igazságként kigondoltak? Ez olyan, mint amit a zsidók tettek Krisztus napjaiban; de mi figyelmeztetve lettünk, ne tegyünk úgy, ahogy ők, hogy inkább a sötétséget, mint a világosságot választották, mert a hitetlenség gonosz szíve eltávolította őket az élő Istentől. Senki se gondolja, hogy mindent tud, s az túlságosan régi vagy túl magas színvonalú ahhoz, hogy valamit is tanuljon az élő Isten legalázatosabb hírnökeitől.- TSS 62-66.

„Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld, hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek” (2Tim 2:22-23). Azoknak, akik az ifjak és gyermekek nevelői akarnak lenni, nagyon, de nagyon fejleszteni kell magukat mind a szabályokban, mind a gyakorlatban, hogy Isten sikeres munkásai lehessenek. Kegyelemben és a mi Urunk, Megváltó Jézus Krisztusunk ismeretében kell növekedniük, elérvén Krisztus teljességének mértékét. A kegyelemben való növekedés annak a ténynek bizonyítéka, hogy Krisztusban vagy, miként a vessző is a szőlőtőn. Ha benne vagy, erőd lesz megkülönböztetni a lelki igazságot, mert a lelki dolgokat lelkiek szerint kell megítélni.

„Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt” (1Jn 2:14.). Isten felszólítja a fiatal férfiakat és fiatal nőket, hogy a rájuk bízott képességekkel a legtöbbet tegyék. Azt akarja, hogy kiképezd magad kétkezi és szellemi munkás minőségben, hogy kihasználhasd a néked adott képességeket. Isten el akarja fogadni szolgálatodat, képességeidnek használatát, de félszívű, félmegoldású munkára nem tud bele- egyezően tekinteni. Isten művének minden ága a legmagasabb képességek gyakorlására hív; azt kívánja, végy igénybe minden rendelkezésre álló segítséget, hogy legnemesebb indítékaidat az igazság terjesztésére fordítsd. A munka fenséges és szent jellege a legmagasabb szellemi és lelki erő felsorakoztatását kívánja meg, hogy megfelelően legyen képviselve azok előtt, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek.

Ha arra vagy elhíva, hogy Isten művének bármely ágában tanító légy, akkor arra is el vagy híva, hogy Krisztus iskolájában tanuló légy. Ha magadra veszed mások tanításának szent felelősségét, akkor magadra veszed azt a kötelességet, hogy az általad tanítani kívánt minden tárgy mélyére hatolj. Ha Isten szavából egy tárgyat társz tanítványaid elé a szombatiskolában, hited indítékait oly egyszerűekké kell tenned, hogy tanítványaidat meggyőzd annak igazságáról. Szorgalmasan kell kutatnod Isten szavát és annak bizonyítékait egybe kell vetned az egyháznak küldött üzenetekkel, hogy tudd, mi az igazság és képes légy azokat irányítani, akik tőled az igazság útját várják.

Ha arra kérnek, hogy az általad nem értett tantétel indítékait hallgasd meg, ne ítéld el az üzenetet addig, amíg azt alaposan meg nem vizsgáltad, és nem tudod Isten Igéjéből, hogy az nem tartható. Ha alkalmam lenne az ország valamennyi szombatiskolájának tanulóihoz szólni, felemelném szavam ama komoly kéréssel, vegyék kézbe Isten Igéjét, keressék az igazságot és a világosságot. Isten drága világossága e komoly időben népéhez kell jusson, és vizsgálódásotokban komolyan kell igyekeznetek arra, hogy mindennél jobban törekedjetek az igazság valamennyi pontjának alapos ismeretére, nehogy Isten napján azok között találtassatok, akik nem éltek minden szóval, mely Isten szájából származott.

Gondosan meg kellene fontolni az Isten szava elhanyagolása által kockán forgó nagyjelentőségű vitapontokat. A Biblia tanulmányozása méltó a legjobb szellemi erőfeszítésre, a legmegszenteltebb képességre. Ha új világosságot nyújtanak a gyülekezetnek, veszélyes, hogy elzárkózzunk előle. Meghallgatásának visszautasítása, mert az üzenettel vagy a hírnökkel szemben előítéleted van, nem menti ügyedet Isten előtt. Annak elítélése, amit nem hallottál és nem értesz, nem dicséri bölcsességedet azok szemében, akik a maguk igazságának vizsgálatában pártatlanok. Megvetéssel beszélni azokról, akiket Isten küldött az igazság üzenetével, ostobaság és őrültség. Ha ifjúságunk az Ő ügye munkásaiként igyekszik nevelni magát, meg kell tanulnia az Úr útját és szájából származó minden szava szerinti élést. Ne döntsék el magukban, hogy az egész igazság fel lett tárva, és a Mindenhatónak nincs több világossága népe számára. Ha beletemetkeznek abba a hitbe, hogy az egész igazság fel lett tárva, az a veszély fenyegeti őket, hogy semmibe veszik a felfedezendő igazság drága ékköveit, miközben az emberek Isten szava gazdag bányájának kutatására fordítják figyelmüket.

Azok, akik ráléptek a tanítás munkájának talajára, vagy akiket valamilyen felelősségteljes beosztásba hívtak, ne elégedjenek meg más elmék kutatási eredményeivel, hanem kutassák az igazságot a maguk számára. Ha nem alakítják ki az igazság téma szerinti kutatását, akkor felületesek lesznek életükben és szerzett képességeikben. Társaid véleménye értékes lehet számodra, de ne bízz meg azokban, se saját véleményedről ne legyen végleges állásfoglalásod. Meg kell vizsgálnod az igazságot, melyek elhívésére elvezettek, hogy tudd, azok hibátlanok. Sokat veszítesz, ha az általad megtartott összes hitpontot nem veted össze a törvénnyel és a bizonyságtétellel, mert nem látod vagy nem értékeled az igazságot, amint van. Ó! bárcsak minden ifjú értékelné az istenadta kiváltságot! Az az akarata, menj a minden világosság Forrásához és nyerd el Lelkének megvilágosítását (mert ez az igazság minden alázatos kutatójának megadatik), és akkor megtudod, hogy a Lélek és az Ige megegyezik és azt is tudod, ismered az igazságot. Micsoda biztonságot ad ez a tudat! Akkor erővel beszélhetsz, hirdetvén amit igazságként tanultál meg, tudván, hogy nem követtél ravaszul kigondolt meséket.- TSS 5861.

Isten Igéjéből mindig új világosság tárul fel annak, aki az igazság napjával összeköttetésben él. Ne engedjük, hogy arra a következtetésre jusson valaki: nincs több feltárandó igazság. Az igazság szorgalmas, imádságos kutatója Isten szavából tova ragyogó drága fénysugarakat talál. Még sok szétszóródott drágakő van, amit össze kell gyűjteni, hogy Isten maradék népének tulajdonává legyen. De a világosság nem azért adatott, hogy az egyház erőssége legyen, hanem, hogy azokra áradjon, akik sötétségben vannak. Isten népének tovább kell adnia annak dicséretét, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta ki őket. Krisztus azt mondta népéről: „Ti vagytok a világ világossága” és a világosság küldetése, hogy fényljék és megvilágítsa a sötétséget.

Ó! legyenek a tanítók és tanulók az Úr szándéka szerint - midőn életét adta - Isten fiaivá és leányaivá, és elnyerjék a halhatatlan dicsőség koronáját!- TSS 53-54.

Amikor az igazságot kutató készségesen megnyitja Bibliáját, hogy tisztelettel olvassa Isten kijelentéseit, komolyan vágyódva annak megismerésére „mit mond az Úr”, világosságot és kegyelmet kap, és Isten törvényéből csodálatos dolgokat lát meg. Nem fogja Jahve törvényét a rabszolgaság igájának tekinteni, hanem a mindentudó és irgalommal teljes Isten kegyelmes parancsolatának. Igyekezni fog követelményeit teljesíteni, s a hosszú időn át elhanyagolt és nem méltányolt nagy igazságokat Isten Lelke kinyilatkoztatja, és az ismert szövegekből új értelmezés villan fel. Az igazság Lelke világítja meg minden lapját. A Biblia nincs lepecsételve, hanem nyitott. Az élő jövendöléseket csodálkozó fülek hallják, és az emberek lelkiismeretét tevékenységre serkenti.- TSS 30.

Sokan oly keveset tudnak Bibliájukról, hogy hitben megalapozatlanok. Elmozdítják a régi határköveket és a csalások, a tantételek szele ide-oda veti őket. A hamisnak nevezett tudomány csökkenti a keresztény elvek alapját, és azok, akik hitben egyszer elsodródtak a Biblia határköveitől és elválasztották magukat Istentől, mégis jogot formálnak arra, hogy az Ő gyermekei.- Review and Herald 1896. dec. 29.

A bibliai leckéknek, melyeket iskoláinkban tanítunk, sokkal nagyobb a következménye, mint sokan azt most felfogják. A közeljövőben e gyermekek szembe kell nézzenek a hiteha- gyással és mesékkel, melyek a keresztény világban bővölködnek. Oktassátok az ifjakat egyszerűen, de nagyon alapon. Művünknek ki kell állnia az ítélet próbáját. Most kell az ifjakat Krisztus kegyelme által arra alkalmassá tenni, hogy szembenézzenek a gonosszal és legyőzzék azt, amit bevezettek a társadalomba. Alkalmuk lesz minden szerzett ismeret és befolyás felhasználására, és szükségük lesz fentről jövő bölcsességre, hogy meggátolják az őket körülvevő gonosz áradatot. Sokan vannak a tévedések és az Írás ellenes tantételek támogatói. A világ arra akarja rábírni őket, hogy elfelejtsék Istent és megvessék igényeit. Isten törvényét szentségtelen lábak tapossák. Isten előtt minden ifjú felelős az alkalmaiért és az Írásokból reá ragyogó drága fényért.- TSS 22.

Az értelemnek élő, növekvő érdeke legyen a bibliai igazságokkal való feltöltekezés. Az így nyert drága ismeret gátat emel a lélek körül. Bár kísértések támadják, mégis szilárd bizalmuk lesz Jézusban a róla való ismeret által, aki dicsőségre és erényre hívta el őket.- TSS 12.

Az igazság minden egyes pontját meg kell vizsgálni, mert nincs korlátja Isten igazságának, és annak tanulmányozásában élénk érdeklődést kell tanúsítania a tanítónak, valamint a tanulónak, hogy tudja, mit mondott Isten. Éveken át mondta nékünk Isten Szava: felvilágosítani, felvilágosítani, felvilágosítani. Tanulmányozzátok az igazság minden pontját, hogy tudhassátok, miben különbözik az igazság a tévelytől. A tanulók a maguk számára kutassanak, hogy megismerjék Isten mélységes dolgait. Krisztus Lelkével. végezzék e munkát. Ne helyezzetek megszorításokat a tanulókra.

Az Írások kutatásában az értelem nagy alázatosságára, a szív bűnbánatára és Isten komoly keresésére van szükség. Akik alázatos lélekkel kutatják az igazságot, azokat Isten angyalai segítik kutatásukban.- TSS 556-56.

Sokan, akik keresztényeknek vallják magukat, csak félig hisznek Isten szavában. Nem tanulmányozzák azt komolyan, hanem novellák és regények olvasásával pazarolják el a drága időt. Isten szavának csupán ésszel való megértése nem elegendő az élet szokásának, magatartásának befolyásolására, mert az életet a szív állapota szabályozza. Ha a szombatiskolai tanítók csak formailag tanították meg a kinyilatkoztatás leckéit, akkor munkájuk éppen csak elkezdődött, és mindaddig ne szüntessék meg azt, amíg nincs bizonyítékuk arra, hogy a tanulók a menny előírását nemcsak értelemmel fogadták el, hanem a szívükbe zárták- TSS 57-58.

Az Írások tanulmányozásakor minden szellemi képességünket meg kell feszítenünk és meg kell terhelnünk Isten mély dolgainak megértésére - amennyire arra a halandó képes -; mégse feledjük, hogy a gyermek tanulékonysága és engedelmessége a tanuló valódi lelkülete. Az írásbeli nehézségeket sohasem lehet ugyanazzal a módszerrel legyőzni, mint amelyet a filozófiai gondokkal való viaskodásban alkalmaznak. A Biblia tanulmányozásához az Istentől való imádságos függőséggel és a tanulni akarás komoly vágyával kezdjünk hozzá és ne azzal az önbizalommal, mellyel oly sokan lépnek be a tudomány területére. Alázatos és tanítható lelkülettel kell jönnünk, hogy tudást nyerjünk a nagy VAGYOK-tól. Máskülönben gonosz angyalok annyira megvakítják értelmünket és megkeményítik szívünket, hogy hidegen hagyjuk az igazságot.

Az Írás sok része, amit tanult emberek titoknak neveznek, vagy jelentéktelenként mellőznek, tele van vigasszal és oktatással azok számára, akiket Krisztus iskolájában tanítottak. Hogy sok teológus nem érti világosan Isten szavát, annak egyik oka az, hogy szemet hunynak a gyakorolni nem kívánt igazság felett A Biblia igazságának megértése nem annyira a kutatásra fordított értelmi képességtől, hanem a cél egyedülállóságától, az igazság utáni komoly vágytól függ.

A Bibliát sose tanulmányozzuk ima nélkül. Egyedül a Szentlélek munkálja azt, hogy a fontos dolgokat könnyen érthetőnek érezzük, és megvéd a nehezen érthető igazságok kiforgatásától. A mennyei angyaloknak az a szolgálata, hogy úgy készítsék fel a szívet Isten Igéjének megértésére, hogy örüljünk szépségének, figyelmeztető intésének vagy lelkesítő és erősítő ígéretének. Tegyük magunkévá a zsoltáros kérést: „Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát” (Zsolt 119:18).A kísértés gyakran leküzdhetetlennek tűnik, mert az ima és a Biblia elhanyagolása miatt a megkísértett egyén nem emlékezik köny- nyen Isten ígéreteire, ugyanakkor az Írás fegyvereivel találkozik Sátánnál. De az angyalok körül veszik azokat, akik készek az isteni dolgok tanulására; és a nagy szükség idején emlékezni fognak azokra az igazságokra, melyekre szükségük van.- TSS 121-122.

Jézus naponta szerzett ismeretet az élő és élettelen természet nagy könyvtárából. Ő, aki minden dolgot teremtett, akinek hatalmas szava hegyeket és völgyeket, folyókat és fákat hozott létre, most emberként azt a leckét tanulta, amit saját keze írt a levelekre, virágokra és fákra. A példázatok, melyekkel szolgálata idején Jézus szívesen tanította az igazság leckéit, megmutatják, mennyire nyílt volt lelke a természet kellemes befolyására és ama elrejtett évek alatt mily szívesen gyűjtötte össze a mindennapi életet körülvevő lelki tanításokat. Jézus számára Isten szava és munkája fokozatosan nyílt ki, amint gondolkodott a dolgok okának megértését keresve, amit minden ifjú kereshet, hogy megértse.

A természet munkájából, és Isten szent szavának oldalairól - Jézushoz hasonlóan - minden gyermek ismeretet nyerhet. Amint megpróbáljuk szent szaván keresztül megismerni mennyei Atyánkat, angyalok jönnek közel, elménket megerősítik, jellemünk emelkedett és kifinomult lesz, mi pedig hasonlóvá leszünk Megváltónkhoz. Amint észrevesszük a természet munkájának szépségét és nagyszerűségét, szeretettel leszünk Isten iránt; amíg szívünk megrendült és lelkünk leigázott, a lélek erősödik a Mindenhatóval való kapcsolat csodálatos munkái által. Az Istennel való kapcsolat alázatos imával fejleszti és erősíti a szellemi és erkölcsi képességeket, és a lelki erő a lelki dolgokon kiművelt gondolatok által növekszik.

Akik a testet, lelket, szellemet Istennek szentelik, megtisztítják gondolataikat Isten törvénye iránti engedelmesség által, s folyamatosan nyerik a testi és lelki erőnek új adományát. Ott a szív vágyakozik Isten után és elmélyülten imádkozik tiszta megértésért, hogy a Szentlélek küldetését és munkáját felfogja. Nem azért van a Szentlélek, hogy mi használjuk, hanem minden erőt munkálva, formálva Ő kell használjon minket.

Krisztus szolgáinak nem kell előre elkészített beszédre készülniük, amikor hitükért próbára teszik őket. Krisztus tanításain táplálkozva és ima által erősítve hitüket naponta kell felkészülniük, elraktározva szívükben Isten szavának drága igazságait; amikor próbába kerülnek, a Szentlélek eszükbe juttatja a nagy igazságokat, melyek elérik a hallgatók szívét.

A nehéz időkben, amikor arra szükség van, Isten eszükbe juttatja az Írás szorgalmas kutatása által nyert ismeretet. De ha elmulasztják az igazság gyöngyszemeivel betölteni értelmüket, ha Krisztus szavával nem ismertették meg magukat, ha sohasem ízlelték meg kegyelme erejét a küzdelemben, akkor nem remélhetik, hogy a Szentlélek emlékezetükbe hozza szavát. Nékik osztatlan szeretettel kell szolgálni naponta Istennek, és azután bízni benne.- TSS 105-107.

A szombatiskola a szülőknek és gyermekeknek drága alkalmat nyújt Isten szavának tanulmányozására. De, hogy elnyerjék azt a jót, amit a szombatiskola nyújt, a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt időt kell szentelniük a leckék tanulmányozására, hogy szert tegyenek az adott tárgyak, valamint a lelki igazságok alapos ismeretére, melyeket e tárgyak szándékoznak tanítani. Különösen az ifjak értelmébe véssük be az Írások minden körülmények közötti jelentőségteljes kutatásának fontosságát ...

Szülők, naponta szakítsatok időt a szombatiskolai leckének gyermekeitekkel való tanulására. Ha szükséges, inkább hagyjátok el a társas összejövetelt, s ne áldozzátok fel a megszentelt órát, a szent történetek drága leckéit. E tanulmány hasznára lesz a szülőknek és gyermekeknek. Az Írás fontosabb szakaszait kapcsoljuk össze azzal a leckével, amit emlékezetből kell megtanulni, de ne feladatként, hanem előjogként. Bár először gyenge lehet az emlékezet, de a gyakorlás által erősödik, s idővel örömödre szolgál az igazság drága szavainak elraktározása. És e szokás a legértékesebb segítségnek bizonyul a vallásos növekedésben.

Ha azt az időt, amit rosszul felhasználva trécseléssel, a büszkeséget vagy az étvágy kielégítését szolgálva elfecsérelnek, azonos érdeklődéssel a bibliatanulmányozásának szentelnék, micsoda lendületet adna az a szombatiskolának. De ha a szülők inkább gyermekeik divatos öltöztetése miatt aggódnak, mint hogy elméjükbe Isten szavának igazságait felhalmozzák, a gyermekek hamar megtanulják, hogy a ruházkodást és a fitogtatást az üdvösséget érintő dolgoknál nagyobb fontosságúnak tartsák .

Tartsd meg családodban a rendszeres Írás-tanulmányozást. Mellőz minden ideiglenes jellegűt, tekints el minden szükségtelen varrástól, asztali előkészületektől, de légy biztos abban, hogy a lelket az Élet Kenyere táplálja. Lehetetlen felbecsülni minden nap egy vagy fél órának jó eredményét, amit kedves szokásként Isten Igéjének szentelünk. Tedd a Bibliát a maga értelmezőjévé, hozd össze mindazt, amit az adott tárgyban különböző időben és változatos körülmények között mond el. Ne zúzd szét otthoni osztályodat vendégek vagy látogatók miatt. Ha a tanulás közben jönnek, hívd meg őket, vegyenek abban részt. Hadd lássák, fontosabbnak tekinted az Isten szavából szerzett ismeretet a világ hasznánál vagy gyönyörénél. TSS 10-11.

A szombat alkalmai felbecsülhetetlenek a szellemi nevelésben. Tanulmányoznunk kell a szombatiskolát nemcsak a lecke szövegeinek szombat reggeli gyors átfutásával, hanem már szombat délután a következő heti lecke gondos áttanulmányozásával, hogy naponként áttekinthessük és értelmezhessük. Így a tanulmány emlékezetünkben marad és oly kincsünkké lesz, amely sohasem vész el egészen.- EÉ 249. old.

Meg kell értenünk Krisztus eme szavait: „A test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet” (Jn 6:63). Az elfogadott Szent Igét a mindennapi életbe kell átvinni. Krisztus lényében a lelki élet a világosság és a lelki templom életéből állt, amiképpen a test élete a vér. Mindazokat, akik tanulmányozzák az Igét, úgy ábrázolja, mint akik eszik az Igét és Krisztusból táplálkoznak ... Amiképpen a test szükségleteit naponta kell ellátnunk, úgy Isten Igéjét naponta kell tanulmányoznunk - enni, megérteni és gyakorolni. Ez fenntartja a táplálkozást, s egészségben tartja meg a lelket. Az Ige elhanyagolása a lélek éhezését jelenti. Az Ige leírja az áldott embert, mint aki éjjel-nappal Isten szava igazságain elmélkedik. Valamennyiünknek Isten szavából kell táplálkoznunk. Az Ige és a hívő közötti kapcsolat élő dolog. Az Ige magunkévá tétele lelki szükségletünk, az élet fája leveleinek fogyasztása a nemzetek gyógyulását szolgálja. Tanulmányozd az Igét, gyakorold azt, mert az az életed.- Letter 4. 1902.

Amíg lényeges, hogy bölcs és türelmes erőfeszítéseket tegyenek a tanítók, a munkát nem kell egyedül a szombatiskolai és egyházi munkásokra hagyni, hanem annak alapját és támogatását az otthoni munkában is meg kell találni. A szülőkre szent felelősség és megbízatás hárul. Felszólítást nyertek, töltsék be feladatukat, hordozzák felelősségüket Isten félelmében, őrizzék gyermekeik lelkét mint olyanok, akiknek számot kell adniuk.

Az otthoni missziómunkát erősen elhanyagoltuk. Azok, akiknek gyermekeik megmentése érdekében legindokoltabb volt a komoly, krisztusi szerető gondosság, közömbösek voltak felelősségük iránt és könnyen vették a házukkal szembeni kívánalmat. Azt a felelősséget, amit Isten a férfiaknak és nőknek, mint szülőknek adott, sokan áthárították magukról a szombatis- kolai munkásokra és az egyház befolyására. De minden eszköznek meg van a maga munkája és a szülők, akik elhanyagolják a maguk részét, megméretnek a mérlegen és híján találtatnak.

Izrael gyermekei számára adott krisztusi tanítás a felhőoszlopról meghatározza a szülők kötelességét, ami nem bizonytalan vagy nehezen érthető. Ez az oktatás számunkra figyelmeztetés és hasznos. „Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között” (5Móz 11:18). Kezük minden munkájában emlékezniük kellett az Úr parancsolataira. Kezükre kellett kötni - nem szó szerint -, hogy befolyást gyakoroljon életük minden dolgára. Annak, homlokkötőnek kellett lenni szemeik között. Gondolatuk Isten parancsolatai igazságán kellett időzzön és annak uralnia kellett elveiket. „És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr, a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5Móz 11:19-21)...

Az Isten Fia által Mózesnek adott útmutatás Izrael gyermekeinek oktatására, ma éppoly lényeges, mint egykor, és azt ma éppoly szorgalmasan kell a szülőknek figyelembe venniük, mint Isten egykori népének. A vallást bele kell szőni az otthoni élet minden részébe, ha látni akarjuk az eredményt, melyet Isten kijelölt követendő útja gyümölcseként. A büszkeség, önbecsülés és merészség ma a gyermekek feltűnő jellemzője és a kor átka. Ha minden oldalon e keresztényieden, szeretetlen megnyilatkozást látom és azt, hogy a szülők és tanítók dicsekednek gyermekeik és diákjaik képességével és jártasságával, az szívemig elszomorít, mert tudom, hogy ez pontosan az ellentéte annak, amit követniük kellene.

A szülőknek és tanítóknak, akik a Bibliából gyűjtik ismeretüket és akiket annak szent elvei uralnak, értelmük és cselekedetük nem kell, hogy téves irányba menjen és tiltott ösvényen találtasson. A szerénység és alázatosság legszentebb leckéjét otthon, valamint a szombatiskolában kell megtanítani a gyermekeknek. Meg kell tanítani nékik Isten törvényének magas igényeit és a néki való felelősségüket. Az eléjük tárt leckék olyan jellegűek legyenek, mely ez életben hasznossá teszi, és az örökkévaló országra képesíti őket.

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekrl, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.” (5Móz 6:5-7). Ezek a szavak világosan meghatározzák a szülők és tanítók kötelességét; és ha követik ez oktatást, annak legjobb eredményét látják.

Mennyire más lenne Izrael történetéről - az Isten által oly nagyon kegyelt nemzetnek - írt feljegyzés, ha megvalósítja az élő Isten Fiának a felhőoszlopból adott oktatását. De nem követték szorgalmasan az adott figyelmeztetéseket. Elmulasztották gyermekeiknek Isten kívánalmaira való tanítását, és a szomorú eredmény az Istent megvető nemzetben van előttünk lefestve. Annyira elválasztották magukat Isten bölcsességétől, hogy amikor megjelent a Nagy Tanító, Jézus, a világ Megváltója, azt kiáltották: „Vidd el, vidd el...” (Jn 19:15). Az emberi hagyományt többre becsülték Isten törvényénél. Isten tiszta tanításainak helyét a hamis gyakorlat és emberi leleményesség foglalta el. Azt, aminek lényük részévé kellett volna lennie, csekély fontosságúnak és kicsiny értékűnek tekintették

Amikor Krisztus e világra jött, hogy bemutassa az igaz vallást és felmagasztalja az elveket, melyeknek uralnia kellene a szívet és az emberi cselekedetet, a hamisság annyira mélyre hatolt azokban, akiknek oly nagy világosságuk volt, hogy nem tudták felfogni a világosságot és nem voltak hajlandók az igazság kedvéért felhagyni a hagyománnyal. Megvetették a mennyei Tanítót, keresztrefeszítették a dicsőség Urát, hogy megtarthassák a maguk szokásait és kigondolásaikat. Ma ugyanez a lelkület nyilatkozik meg a világban. Az emberek idegenkednek az igazság vizsgálatától, nehogy hagyományaikat háborgassák és a dolgok új rendjét vezessék be. Az emberiségnek állandó hajlama van a tévelygésre, és az emberek természetüknél fogva hajlanak az emberi eszmék és ismeretek nagy dicséretére, míg az istenit és örökkévalót nem fogják fel vagy nem becsülik.

Azoknak, akik előítélettől mentesek voltak, Krisztus szava olyan volt, mint a mennyből jövő világosság. „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!” (Jn 7:46). Amint a Nagy Tanító bemutatta az örökkévaló, mély valóságokat, e veszendő világ dolgai háttérbe szorultak. Mily buzgón nyerték el az igazságot azok, akik világosságért imádkoztak. De a büszkék és önigazultak visszautasították ezt az üzenetet.- TSS 35-39.

Az otthont inkább a nevelés iskolájává kellene tenni, nem pedig az egyhangú, lélekölő munka helyévé. Az estéket drága időnek kellene tartani, melyet a gyermekeknek az igazság útjára való tanítására szentelnek. De sajnálatosan hány gyermeket elhanyagolnak. Nem tanítják őket otthon Isten igazságának megértésére, nem gyakoroltatják őket az igazság szeretetét- re, és hogy döntsenek. Türelmesen kellene tanítani őket az őket uraló törvények megértésére, és hogy tudják cselekedeteik eredetét. Összhangba kell hozni őket a menny törvényével, hogy szeressék az igazságot, amint az Jézusban van. Ily módon megfelelhetnek az angyalok társaságához való csatlakozásnak, és megállhatnak az imádandó Megváltó jelenlétében.

Minden ember lelkébe beleoltható a reménység és vágy, ami helyes jellemmé lehet, és az ifjak megláthatják a szentség útjának szépségét. Az ifjakkal való bánásmódban minden esetben határozott mértéket szükséges alkalmazni, hogy a leghasznosabb életet gyakorolják, műveljék és tökéletesítsék. Mily kevéssé becsülik meg a képességeket, melyeket Isten adott nékik. Mily kevés szülő és nevelő veszi tudomásul, hogy az értelem és szív teljes fejlődése csak a minden bölcsesség, hatalom és szentség Forrásával való élő kapcsolat által lehetséges! Az igazság végtelen, és azt, akinek értelme megvilágosodott és Isten Lelke vezeti, az erőről erőre halad, megtalálván ösvényét, mely egyre fényesebben ragyog a tökéletes napig.

Amíg alkalmasak vagyunk az ismeret és igazság előrehaladásában, ne veszítsük szem elől azt a tényt, hogy ugyanúgy mehetünk hátrafelé mint előre. Éppúgy mehetünk a föld felé, mint a menny felé. Sokan egyensúlyoznak a menny felé és a pokolba vezető út között. A finom és megtévesztő befolyások elvonják a lelket Istentől és a mennyei dolgoktól. Szükséges, hogy mindenkit gondozzanak legfiatalabb éveitől ifjú koráig és érettségéig. Különösen azok, akik ismerik a gonosz veszélyt, és ismerik a szeretetet és érdeklődést, amit Isten érez minden lélek iránt, megszívlelnék, hogy vigyázzanak a lelkekre, mint olyanokra, akikről számot kell adniuk.

A szülőknek Ábrahámhoz hasonlóan meg kellene parancsolniuk házuk népének, hogy megtartsák az Úr útját. Ha ezt nem teszik, Sátán boldogan vállalja a szülők munkáját és úgy neveli a gyermekeket, amint neki tetszik; és jaj, mennyire rá hagyják ezt a munkát. A szülők azokért végezzék munkájukat, akik tőlük függnek, és a mennyei minta szerint alakítsák azok jellemét. A szülők élő hittel és teljesen Istenbe vetett bizalommal végezzék a nékik kijelölt részt, és Isten megteszi a maga részét, és gyermekek ezrei, akik most Isten és reménység nélkül vannak a világban, növelni fogják az egyházat.

Ha az ifjak megtérése lesz a szülők és tanítók szívügye, akkor állandó erőfeszítést tesznek a jellem fegyelmezésére, az ízlés és vágy mennyei útra történő irányítására. Minden lélek fogékony a megbízható erényben való felépülésre. Minden lélek elérhet magaslatokat, mélységeket, és növekedhet a lelki dolgok ismeretében, és felkészülhet a magasabb szintű életre. Ha a szülők megteszik első lépésüket magatartásukban, az étkezésükben, az öltözködésükben és a gyakorlati életükben, Isten dicsőségére oly egyszerűvé és természetessé téve azt amennyire csak lehet, akkor az otthonban rend lesz és a gyermekeket nem hanyagolják el, hanem időt szentelnek nevelésükre és fejlődésükre.

A gyermekeket a legjobb befolyással és társasággal kell körülvenni. A szülők, akik Isten félelmében és szeretetében látnak e munkához, minden szón őrködni fognak, nehogy olyat halljanak, ami fájdalmat okozna nékik, amikor a maguk társalgását hallják vissza gyermekeiktől. Gyermekeiknél magas szintű erkölcsi oktatással igyekeznek pótolni a gyengeséget, tudatlanságot és elégtelenséget, hogy azok erőssé váljanak a tisztaságban, jól megalapozott szokásokban, melyek az egészséget és a boldogságot szolgálják. Ezzel a neveléssel olyan fajta tudást gyűjtenek, amely arányaiban és erejében tökéletesíti a jellemet.

Ha hagyják, hogy az ifjú önmagát nevelje, ő minden lehetőségre választ talál. A források sokféleségéből a gonosz ismerete jut elméjébe, és az élet jövendő éveiben az sohasem törölhető ki teljesen. Ha a szülők elhanyagolják kötelességüket, hogy gyermekeikben lefektessék a jellem alapjait, a legjobb elveket mint oszlopokat hozván jellemépítésükre, ezt a hanyagságot az Isten és ember ellensége támogatja, s az ifjú közömbös lesz az erkölcs és igazság iránt. Az otthont a világ legkellemesebb helyévé kell tenni. Mi az, ami a külsőt és mesterkéltet összehasonlítja az igazival és a természetessel? Az Úr képességeket adott a gyermekeknek, melyeket a szülőknek és tanítóknak a leggondosabban kell fejleszteniük.

Azok, akikre Isten az ifjak fegyelmezésének felelősségét bízta, legyenek készségesek a Vele való együtt munkálkodásra az ész és szív drága ajándékainak kifejlesztésében, hogy azt a fajta ismeretet nyerhessék, ami növekvő erőt ad és olyan szerzemény lesz, ami elvihető a jövőbe, a halhatatlan életbe...

A gyermekek és ifjak jellemének kialakítása a legjelentőségteljesebb munka, és ebben a munkában lényeges, hogy Krisztus páratlan szeretetét tárjuk az értelem elé, hogy hatása és erős karja háttérbe szorítsa a világ vonzását. Az ifjú ne csak elméletet lásson, bármennyire ésszerű, hanem Krisztus szerető jellemét és dicsőségét is. Úgy kell vezetni őket, hogy meglássák az örökkévaló világ gazdagságát amint bátorítjuk, lelkesítjük és megnyerjük őket. Minden erőfeszítés indítéka Jézus szeretete legyen. Az ösztönöz, kényszerít, megnyer.- TSS 101105.

A szombatiskola drága alkalmakat és kiváltságokat nyújt az ifjaknak. A szülők becsüljék nagyra ez előnyt és mutassák meg gyermekeiknek, hogy értékelik azt. Ha ők nem mutatnak határozott érdeklődést az iskola iránt, a gyermekeiktől sem várhatják el azt. A szombatiskolában a szülők éppúgy lehetnek tanulók, mint gyermekeik. Szülők és gyermekek igyekezzenek az Írások ismeretére. Isten Igéjéhez viszonyítva más könyvek másodrendűek. Krisztus mondta: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). Valamennyiünknek a mostaninál jobban kellene ismernünk a próféciákat és Krisztus gyakorlati leckéinek alaposabb tudásával kellene rendelkeznünk. Ha csupán érdektelenül olvassuk az Írásokat, nem lehetünk képzettek az abban foglalt igazságokban.

A szülők gyermekeikkel együtt kutassák az Írásokat. Maguk is jártasak legyenek a leckékben, mert akkor segíthetnek gyermekeiknek azok megtanulásában. Minden nap szenteljünk valamennyi időt a lecke tanulmányozására, nem csupán a szavak gépies ismétlésének megtanulásával, s közben az elme nem fogja fel annak jelentését; hanem menjünk mélyen az alapokig, és ismerjük meg a lecke tartalmát. A gyermekek közönye nagyon sok esetben a szülőknek tulajdonítható. Ők közönyösek és a gyermekek ugyan azt a lelkületet veszik át. Ha a szülők megmutatják, hogy ők fontosságot tulajdonítanak a szombatiskolának azáltal, hogy tiszteletet és elsőbbséget adnak annak, akkor a gyermekek általában utánozzák példájukat.

A szülők a családjukkal együtt mélyrehatóan értsék meg, hogy a szombat szent óráit Isten dicsőségére kell eltölteni. Keljenek fel korán, és legyen elegendő idejük, hogy felkészüljenek a szombatiskolára, hogy ne kapkodjanak és esetleg elveszítsék önuralmukat. Ha megfelelő előkészületet tettek az előző napon, akkor bőséges idő áll a héten tanult lecke áttekintésére, és a szülők, valamint a gyermekek azzal a biztonsággal mehetnek az iskolába, hogy a leckét jól megtanulták.

Jézus érdeklődött a gyermekek iránt. Nem felnőtt emberként lépett világunkba, ha megtette volna, a gyermekeknek nem lehetne követendő példaképe. Krisztus gyermek volt; a gyermek tapasztalatával rendelkezett; érezte a csalódásokat és küzdelmeket, amiket a gyermekek éreznek; ismerte a gyermekek és ifjak kísértéseit. De Krisztus példakép lett gyermek- és ifjúkorával minden gyermek és ifjú számára. Gyermekségében keze hasznos tevékenységgel volt elfoglalva. Ifjú korában apjával ácstevékenységet folytatott, és szüleinek alárendeltje volt, így adván életében leckét minden gyermeknek és ifjúnak. Ha Krisztus sosem lett volna gyermek, az ifjak azt gondolhatnák most, hogy nem tud velük együtt érezni. De példaként élt nékik, s minden gyermek és ifjú Jézusban találhat valakit, akihez elvihetik minden bánatukat és minden csalódásukat, és benne segítő barátot találnak.

Jézus szerette a kisgyermekeket. Amikor az anyák gyermekeiket Jézushoz vitték, a tanítványok el akarták küldeni őket. De Jézus megintette őket és azt mondta: „Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a menynyeknek országa” (Mt 19:14). Akkor szerető karjába vonta és megáldotta őket. Szánalomra méltók azok a szülők és tanítók, akiknek nincs szeretetük és türelmük a gyermekek iránt, mert nincs bennük Krisztus érzülete. Azok, akik összegyűjtik a gyermekeket a szombatiskolába, jó munkát végeznek, s e nagy, néki végzett munka tetszeni fog a Mesternek. A még kicsiny gyermekeknek fejlődő értelme nagyon sok mindent felfog Krisztus tanításait illetően, és meg lehet nekik tanítani, hogy szeressék Őt buzgó szeretettel. A tanítók és szülők minden víz mellett vessenek, és ha hűségesek, idővel lelkek aratásában lesz részük. És ha a nagy fehér trónus körül koronákkal, fehér ruhákkal és arany hárfákkal látják a lelkeket, akikért munkálkodtak, érezni fogják, erőfeszítésük nem volt hiábavaló. A munkáját jól végző jó és hű szolga kedves zeneként hallja őket. - Signs of the Times, 1881. jún. 23.

Sok gyermek idő hiányra hivatkozik, mint okra, amiért nem tanulja meg szombatiskolai leckéjét; de vannak néhányan, akik mégsem találnak időt a lecke tanulásra, annak ellenére, hogy érdekeltek abban. Vannak, akik szórakozásra és látványosság megtekintésére szentelik idejüket; mások ruházatuk haszontalan díszítésének fitogtatására, így ápolván a büszkeséget és hiábavalóságot. Az így pazarlóan eltöltött óra az Isten ideje, amelyért számot kell adniuk. A szükségtelen díszítésben vagy szórakozásban és üres fecsegésben eltöltött idő minden munkával ítéletre kerül.- TSS 8.

A szülők szent kötelességüknek érezzék gyermekeiknek Isten törvényében és kívánalmaiban, valamint a próféciákban való oktatását. Tanítsák gyermekeiket otthon és maguk is érdekeltek legyenek a szombatiskolai leckében. A gyermekekkel való tanulásukban megmutatják, hogy a leckében feltárt igazságoknak fontosságot tulajdonítanak, és segítsék őket, hogy kedvüket leljék a bibliai ismeretekben.- TSS 111.

A szülők tegyék meg a maguk részét, nemcsak segítvén gyermekeiket tanulmányukban, hanem legyenek jártasak a leckében. A Biblia a tankönyvünk. Szükséges, hogy a szülők, tanítók és tanulók jobban megismerkedjenek a drága igazságokkal, melyeket az Ó- és Újtestamentum tartalmaz.- TSS 14.

A szülők fordítsanak nagyobb gondot arra, hogy lássák, gyermekeik elkészültek a bibliai leckével, mint hogy elkészültek a közismereti tárgyakkal. Az Írások leckéit tökéletesebben meg kell tanulni, mint a közismereti iskola leckéit. Ha a szülők és gyermekek nem látják szükségét ennek az érdeknek, akkor jobban tennék, ha a gyermekek otthon maradnak; mert a szombatiskola elvéti igazolni az áldást részükre. A szülők és gyermekek összhangban dolgozzanak a felügyelővel és a tanítóval, így bizonyítván azt, értékelik az értük végzett munkát. A szülők érdeklődjenek gyermekeik vallásos nevelése iránt, hogy az Írások elmélyültebb ismeretével rendelkezhessenek.- TSS 8.

A héber tanulók [Dániel és társai] rövid kérelme Isten nevelése alatt gazdag jutalmat nyert. Amíg szorgalmas erőfeszítést tettek az ismeretek elsajátítására, az Úr mennyei bölcsességet adott nekik. A nyert ismeretek nagy szolgálatot tettek, amikor nehéz helyzetbe kerültek. A menny Úr Istene nem fogja pótolni a szellemi és lelki tunyaságból származó hiányosságokat. Ha az emberi megbízottak megvizsgálják ismeretszerzési lehetőségeiket, hogy elmélyült gondolkozású emberek legyenek; ha ők, mint Isten és az igazság legnagyobb bizonyságtevői győztek a lélek üdvösségét illető élő tantételek vizsgálatának területén, hogy dicsőség legyen adható a menny Istenének, mint legfőbbnek, akkor még a bíróságokon, az országgyűléseken és a tanácstestületekben a bíráknak és királyoknak is közölhető az az ismeret, hogy a mennyet és a földet teremtő Isten az egyetlen igaz és élő Isten, a kereszténység szerzője, minden igazság szerzője, aki a világ alapjainak lefektetésekor elrendelte a hetedik napi szombatot, amikor a hajnal csillagok együtt énekeltek és Isten minden fia örömmel együtt ujjongott.- FE 374375.