Hálát adunk Istennek, hogy szombatiskolánk hozzájárulásával sok drága vállalkozás halad előre. Gyermekek és ifjak odaadták filléreiket, hogy kis patakokként táplálják a jótékonyság folyóját. Ily módon kell a gyermekeket önzetlen cselekedetekre tanítani, melynek láttán a menny örül. Amikor az ifjúság üdesége még rajtuk van, a gyermekeket meg kell tanítani, hogyan szolgálják Krisztust. Önmegtagadásra kell őket tanítani.- TSS 113.

Az adakozás eme kérdését nem lehet az indíttatásra hagyni. Isten határozott oktatást adott erre vonatkozóan. Előírta a tizedet és az áldozatokat, mint kötelességeink mértékét. Megkívánja tőlünk, hogy pontosan és rendszeresen adjuk. Pál azt írta a korinthusi gyülekezetnek: „Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, amiképpen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképpen cselekedjetek. A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie” (1Kor 16:1-2). Mindenki pontosan vizsgálja meg bevételét, mely Istentől jövő áldás, és tegye félre a tizedet, mint elkülönített részt, hogy az az Úrnak legyen szentelve. Ezt az adományt, semmi esetre sem szabad más célra felhasznál, egyedül az evangélium szolgálatának fenntartására kell szentelni. Miután a tizedet félretettük, az adományokat és áldozatokat is osszuk el amint „sikerült összegyűjteni”.- Review and Herald 1893. május 9.

A kisgyermekek áldozata elfogadható és tetszik Istennek. Az adományozásra buzdító lélekkel lesz összhangban az áldozat értéke. Az apostoli szabály követése és a hetenkénti kis összeg félretételével segíti a szegény a kincstár gyarapodását, és ajándéka teljesen elfogadható Istennek, mert ő épp oly nagy, sőt nagyobb áldozatot hoz, mint a nála gazdagabb testvére. A rendszeres jótékonyság terve minden családnak oltalom ama kísértés ellen, hogy haszontalan dolgokra költsön pénzt, és a gazdagnak különös áldásnak bizonyul, mivel megőrzi őt a szertelen költekezéstől.

Isten igénye minden családnak eszébe jut hetenként, hogy minden tagja tökéletes hűséggel teljesítse feladatát; és amint megtagadták maguktól a felesleges dolgokat abból a célból, hogy pénzüket a tárházba bevigyék, az önmegtagadás értékes leckéje Isten dicsőségére szívükbe vésődött. Hetenként egyszer mindenki szembe kerül az elmúlt hét tevékenységével - a szerzett bevétellel, ha jól gazdálkodott, vagy annak a pénznek hiányával, mi nincs meg az élvezet miatt. Lelkiismerete el van hallgattatva - mint egykor -, mely Isten előtt vádolja, vagy menti. Megtanulja, ha meg akarja őrzi a lélek békéjét és Isten jóindulatát, az Ő dicsőségére kell ennie, innia és öltözködnie.- 3T 412.

Bölcs tervében Isten ügye előmenetelét népe személyes erőfeszítéseitől és szabad akaratú áldozataitól tette függővé. Az emberi együttmunkálkodás elfogadása által a megváltás nagy tervében a megbecsülés jelét bízta népére. A lelkész csak akkor képes prédikálni, ha elküldetett. A szétáradó világosság munkája nem egyedül a lelkészen nyugszik. Minden személy, aki az egyház tagja lett, arra kötelezi magát, hogy a megvallott igazság szerinti élete által Krisztus képviselője lesz. Krisztus követőinek azt a munkát kell folytatniuk, amit mennybemenetelekor rájuk hagyott.- 4T 464.

A jótékonyság kisebb és nagyobb forrása állandóan folyamatos legyen. Isten gondviselése messze előttünk jár, és nagylelkűségünknél sokkal gyorsabban halad előre. Az önzés, büszkeség, kapzsiság, tékozlás és a dicsekvés szeretete gátolja Isten ügye előrehaladásának és építésének útját. Az egész egyházat ünnepélyes felelősséggel bízta meg a munka minden ágának felemelésére. Ha tagjai követik Krisztust, akkor visszautasítják a dicsekvésre való hajlamot, az öltözködés, az elegáns ház és drága bútorzat szeretetét. A h. n. adventistáknak sokkal alázatosabbaknak kell lenniük, sokkal jobban el kell szakadniok a világtól, különben - bármilyen a tisztségünk vagy a munka jellege, amelyet végzünk - Isten nem fogad el bennünket. A takarékosság és az önmegtagadás sokakat szerény körülmények közé juttat a jólét eszközeivel. Mindenkinek kötelessége Krisztustól tanulni és alázatosan járni az önmegtagadás ama ösvényén, amelyen a menny Felsége járt. Az egész keresztényi élet önmegtagadás, hogy készen legyünk a feleletre, ha segítséget kérnek.

Amíg Sátán lankadatlan erővel munkálkodik, hogy elpusztítsa a lelkeket, amíg munkásokat hívnak a nagy termőföld bármely részére, addig adakozásra szólítanak fel Isten munkájának sok ága valamelyikének fenntartására. Az egyik szükségen csak azért változtatunk, hogy más hasonló jellegű könnyítésnek adjunk teret. Az eszközök megszerzésére kért önmegtagadás - hogy azt abba fektessük, amit Isten nagyra értékel - oly szokásokat és jellemet fejleszt, mely a „Jól vagyon” helyeslést vonja maga után: és alkalmassá tesz, hogy örökre annak jelenlétében lakozzunk, aki érettünk lett szegénnyé, hogy az ő szegénysége által örök gazdagságot örököljünk.- 7T 296, 297.

Nos, mondhatja valaki, folytonosan hangzik a műre felszólító adakozás. Belefáradtam az adakozásba. Valóban? Akkor hadd kérdezzem meg: abba nem fáradtál bele, hogy Isten jótevő kezéből kapjál? Amíg Ő nem szűnik meg áldani téged, te meg akarsz szűnni ama kötelezettségtől, hogy visszaadd neki azt a részt, amit igényel? Megáld, hogy módod legyen másokat megáldani. Ha belefáradtál az elfogadásba, akkor mondhatod, belefáradtam az adakozásra való oly sok felhivásba.- 5T 150.

Isten népe előtt hatalmas munka áll, munka, melynek egyre inkább ki kell szélesednie. A misszió terén erőfeszítésünknek egyre szélesebb körűvé kell válnia. Urunk, Jézus Krisztus második eljövetele előtt határozottabb munkát kell végeznünk, mint amilyet eddig tettünk. Isten népe nem hagyhatja abba munkáját, amíg az át nem fogja a világot.- 6T 23, 24.

Minden gyülekezetből szálljon ima Istenhez az odaszentelés és bőkezűség növekedéséért. Testvéreim, az evangéliumi munkában ne érveljetek a takarékosság mellett. Mindaddig, amíg megmentendő lelkek vannak, a lélekmentés munkája iránti érdeklődésünk nem csökkenhet. Az egyház nem rövidítheti meg feladatát Mestere megtagadása nélkül. Nem mindenki mehet misszionáriusként idegen országba, de mindenki adhat pénzéből a külmisszió előrevitelére.- 9T 55, 56.

Nyugtalan a lelkem, amint a macedóniai kiáltás hangzik minden irányból saját országunk városaiból, falvaiból és az Atlanti-, s a Csendes óceánon túlról és a tenger szigeteiről; „Jer átal Macedóniába és légy segítségül nékünk” (ApCsel 16:9). Testvérek, Testvérnők! válaszolni akartok a kiáltásra mondván: „Megtesszük a tőlünk telhetőt, küldvén nektek misszionáriusokat és pénzt. Megtagadjuk magunkat házunk díszítésében, önmagunk ékesítésében és étvágyunknak való hódolásban. A ránk bízott pénzt Isten ügyére adjuk és magunkat is maradéktalanul munkájára szenteljük.” Az ügy igénye elénk lett tárva. Az üres tárházak sürgős segítségre szólítanak. Egy Forint most nagyobb érték a munkára, mint 10 Forint az elkövetkezendő időben.

Dolgozzatok testvérek, dolgozzatok, míg alkalmatok van, míg tart a nappal. Dolgozzatok, „mert eljő az éjjel”, amikor senki sem dolgozhat. Hogy mily gyorsan jöhet el az éjjel, azt lehetetlenség nektek elmondani. Most van a lehetőség, használjátok ki. Ha vannak, akik nem tudnak személyes erőfeszítést tenni a misszió munkában, azok éljenek takarékosan és adjanak jövedelmükből.- 5T 732, 733.

Testvérem, elkötelezed magad ma Isten előtt, hogy imádkozol azokért a munkásokért, kik más országokba küldettek? Elkötelezed magad, hogy nemcsak imádkozol értük, hanem támogatod őket a tizeddel és áldozatokkal? Elkötelezed magad, hogy szigorúan takarékoskodsz azért, hogy többet adhass a „területeken túli” munka előrehaladására? Indítást érzünk Isten Lelke által, hogy megkérdezzünk, elkötelezed-e magad, hogy hetenként támogatod misszionáriusainkat? Isten segíteni fog és megáld ennek megtételében.- Review and Herald, 1902. nov. 11. 135

Krisztus egyháza a földön missziós célzattal lett megszervezve és az Úr szeretné látni, hogy az egész egyház különböző utakat és módokat gondol ki, ami által előkelő és alacsony rangú, gazdag és szegény meghallja az igazság üzenetét. Nincs mindenki elhíva külföldi munkára, de mindenki imája és adománya segítheti a távoli munkát.

Egy amerikai komoly keresztény üzletember, munkatársával való beszélgetésében megjegyezte, ő Krisztusért naponta 24 órát dolgozik. „Minden üzleti kapcsolatban - mondta - megpróbálom Mesteremet képviselni. Amint alkalmam van, megpróbálok másokat megnyerni számára. Egész nap Krisztusért dolgozom. És éjjel, amikor alszom, van emberem, aki Kínában dolgozik Őérte”.- 6T 29.

A külmisszió iránt megmutatkozó nagylelkű, önmegtagadó lelkület biztos útja a hazai missziómunka fellendítése; mert az Isten vezetése alatt álló honi munka előrehaladása nagyban függ a messzi országokban elvégzett evangéliumi munkának közvetett befolyásától E munka a mások szükségletének ellátásából áll, hogy lelkünket kapcsolatba hozzuk a minden erő Forrásával. Az Úr megjegyezte a misszió buzgalom minden szakaszát, amit népe mutatott a külterületek érdekében. Az a szándéka, hogy minden otthonban, minden gyülekezetben és a munka minden központjában a nagylelkűség lelkülete legyen látható a külterületeknek küldött segítségben, ahol a munkások kedvezőtlen eséllyel küzdenek, hogy világosságot adjanak azoknak, akik sötétségben vannak. Az, amit adnak a munka elkezdésére az egyik helyen, az a más helyen való munka erősítését eredményezi.- GW 465, 466.

Isten az embereket sáfáraivá tette. A kezükbe helyezett tulajdon az az eszköz, mellyel az evangélium terjesztéséről gondoskodott. Akik hűséges sáfároknak bizonyulnak, azokra többet bíz majd. Az Úr azt mondja: „[...] akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek” (1Sám 2:30). „[...] a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9:7). És ha népe hálás szívből hozza neki ajándékait és áldozatait, „[...] nem szomorúságból vagy kénytelenségből, áldását rájuk árasztja, amint megígérte: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen” (Mal 3:10).- PP 493.

Fényözön ragyog Isten szavából és ott ébredésnek kell lennie az elhanyagolt alkalmak számára. Ha mindenki hűséges, és a tizedben és áldozatokban visszaadják Istennek azt, ami az övé, út nyílik, hogy a világ az ez időre szóló üzenetet meghallja. Ha Isten népének szíve Krisztus iránti szeretettel telik meg; ha minden gyülekezeti tag teljesen átitatódik az önfeláldozás Lelkével; ha mindenki mélyreható komolyság tanúsítana, ott nem lenne hiány anyagiakban a bel- vagy külmisszió számára. Forrásaink megsokszorozódnának; az alkalmak ezer ajtaja nyílna meg belépésre híva. Ha népe teljesítette volna Isten célját az által, hogy kegyelmi üzenetét a világgal tudatja, Krisztus már eljött volna a földre, és szentjeit már fogadták volna Isten városában.- 6T 450.

Akik Isten fiainak és leányainak tartják magukat, és a tizedben és áldozatokban lelkiismeretesen eleget tennének Isten és embertársaik iránti kötelezettségüknek, akkor bőség lenne a tárházakban, hogy fenntartsák Isten munkájának különböző ágait az egész világon. Ahogy adakoznának, az Úr utakat nyitna meg, melyek által képesek lennének a folyamatos adakozásra, mert folyamatosan kapnak. Nem lenne szükség, hogy eszközökért folyamodjanak a mű fenntartására. Ha az Úr tulajdonából az adakozás alapelveit pontosan és rendszeresen teljesítenék, azt Isten méltányolná. „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek” (1Sám 2:30).- Review and Herald 1893. május 16.

A tönkrement világ erkölcsi sötétsége a keresztény férfiakat és nőket egyéni erőfeszítések megtételére készteti, hogy javaikat és befolyásukat odaadva, hasonlóvá legyenek annak képéhez, aki - bár végtelen gazdagság birtokában van - érettük szegénnyé lett. Isten Lelke nem marad azokkal, akiknek bár igazsága üzenetét adta, de unszolni kell kötelességérzetükre, hogy Krisztus munkatársai legyenek. Az apostol az adakozás kötelességét az emberi rokon- szenvnél - amikor csupán az érzelem mozdul meg - magasabb szempontból juttatja érvényre. Az elveket érvényesíti, hogy önzetlenül dolgozzunk Isten dicsőségére tekintettel.- 3T 391.

Az ember természeténél fogva nem a jóindulatra, hanem a kapzsiságra és anyagiasságra hajlamos, hogy önmagának éljen. És Sátán mindig kész nyereséget adni, hogy azt önző, világi célokra használják; boldog, ha befolyásolhatja őket, hogy kivonják magukat kötelességük alól és megrabolják Istent a tizeddel és áldozatokkal. De senki sincs felmentve ez ügyben. „Mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie” (1Kor 16:2). A szegény és gazdag, bért kapó fiatal emberek és nők, mindannyian tegyék félre az Istent megillető részt. A gyülekezet minden tagjának lelki jóléte a személyes erőfeszítéstől és az Isten iránti szigorú hűségtől függ.- 5T 382.

Ősellenségünk állandóan nagy erővel azon dolgozik, hogy az ifjakat vágyuk kielégítésére, büszkeségre és tékozlásra csábítsa, s értelmük és szívük annyira tele legyen e dolgokkal, hogy ne legyen helye az Isten iránti ragaszkodásnak. Ez eszközök által e nemzedék ifjainak jelleme elferdül és értelme eltörpül. A szülők kötelessége Sátán munkájának ellensúlyozása. Minden befolyás hatással van a fiatalokra, megőrzi szívükben az igazságot, a természetes alázatosságot, az isteni akarat ismeretét, és visszatartja őket e korszak bűnös romlottságától.

A gonosz dagálya ellen a leghatásosabb gátak egyike az önzetlen magatartás és a jóakarat ápolása. A gyermekeket arra kell nevelni, hogy undorral tekintsenek az önző és sóvárgó magatartásra. Isten szentségre hívja őket és arra kell oktatni, hogy parancsra új parancs, szabályra új szabály, hogy felismerjék és figyelembe vegyék ez igényeket.

A fiatal és gyöngéd elmék elé kell tárni, hogy Isten állandóan áldást ad tőle függő gyermekeinek a napsütésben és zivatarban, mely előidézi a növényzet virulását, és a föld bőségét adják az ember szolgálatára. Ez áldások nem önző természetünk támogatását szolgálják Isten nagylelkű kincseinek visszatartása által, és erősítsék vonzalmunkat azok iránt, hanem, hogy visszaadhassa az Adományozónak az ajándékokat és áldozatokat. Ez a hála és szeretet legkisebb kifejezése, amit viszonozhatunk jótevő Teremtőnknek.

A szülők nagyon elhanyagolták, hogy érdekeltté tegyék gyermekeiket Isten ügyének munkájában. Úgy látszik sok családban kihagyják a gyermekeket e kérdésből, mintha érzéketlen lények lennének. Sőt, néhány szülő megrabolja Istent a tized és áldozat jogos igényétől, mely gyermekei jólétét szolgálja és nem gondolja, hogy ezt téve a kedvtelés felé megnyitja szeretteinek a kísértés ajtaját, mely általában romlásukat okozza. Távol tartja gyermekeitől az egyéni erőfeszítés szükségességét és a nemes teljesítmény ösztönzését.

Ha a gyermekeket arra bátorítják, hogy így tegyenek, akkor pénzt keresnének a jótékony célra való áldozatra és Isten ügyének előhaladására; s érdeklődésük növekedne ama tény által, hogy valamit belefektettek e vállalkozásba. Kis adományuk anyagi segítség lenne és a gyermekek a megtett erőfeszítés miatt sokkal jobbak lennének testileg, lelkileg és erkölcsileg. Szorgalmuk és önmegtagadásuk által értékes tapasztalatot szereznének, mely sikeres élethez, valamint az eljövendő élet biztosításához segítené őket.- TSS 98-100.

Ha ma az emberek egyszerű szokásokhoz tartanák magukat, akkor összhangban élnének a természet törvényeivel, mint Ádám és Éva kezdetben. Bőségesen lehetne gondoskodni az emberi család szükségleteiről. Kevesebb volna az elképzelt igény, és több lehetőség lenne Isten útjain munkálkodni. Az önzés, a természetellenes ízlés élvezete azonban bűnt és nyomorúságot hozott a világra, egyrészt a bőség, másrészt a szükség miatt.- JÉ 305.

Akik az örök életet valóságnak tekintik, akik az Urat teljes szívvel, lélekkel és erővel, felebarátjukat, mint magukat szeretik, azok minden kötelességüket lelkiismeretesen végzik, mintha a függönyt félrehúznák és láthatnák, hogy a mennyei világegyetemre tekintettel dolgoznak. A keresztény nagylelkűség lelkülete a gyakorlat által erősödik és szükségtelen lesz az egészségtelen serkentés. Mindazok, akik rendelkeznek e lelkülettel, Krisztus Lelkével vidám fürgeséggel viszik ajándékaikat az Úr tárházába. Krisztus és a lelkek iránti szeretettől késztetve, akikért Ő meghalt, nagyfokú felelősséget éreznek, hogy hűségesen megtegyék részüket.- Review and Herald 1893. május 16.

A szülők nem tanították gyermekeiket a törvények szabályaira, amint azt Isten megparancsolta nekik. Önző szokásokra nevelték őket. Azt tanították, tekintsék a születésnapjukat és az ünnepnapokat olyan alkalmaknak, amikor ajándékokra számíthatnak, követvén a világ magatartását és szokását. Ez alkalmakat - melyek Isten ismeretének növelését szolgálnák és szívbeli hálát ébresztenének kegyelméért és szeretetéért, hogy megőrizte életüket a következő évre - az öntetszelgés, a gyermekek kedvtelésének és dicsőítésének alkalmaivá változtatták. Életük minden pillanatában Isten ereje tartotta meg őket, és a szülők mégsem tanítják gyermekeiket, hogy erre gondolva fejezzék ki hálájukat irányukban tanúsított kegyelméért. Ha korunkban a gyermekek és ifjak a világ helyesen lennének oktatva, mily tisztelet, imádat és hálaadás szállna fel ajkukról Istenhez! Mennyi kis ajándék bevétele lenne behozva a kicsik kezei által az Úr tárházába hálaáldozatul! Isten jutna eszükbe ahelyett, hogy elfelednék Őt.- Review and Herald 1894. november 13.

A zsidó gazdasági rendszerben a gyermek születésekor egyéni megállapodás szerinti adományt adtak Istennek. Ma azt látjuk, a szülők különleges erőfeszítéseket tesznek, hogy megajándékozzák gyermekeiket születésnapjukon; ezt a gyermek tiszteletének alkalmává teszik, mintha emberi lénynek hódolnának. E szokást Sátán a maga céljára használta fel; a figyelmet és az ajándékokat az emberi lényekre irányította; így a gyermekek gondolatát önmagukra terelte, mintha őket különös kegyben kellene részesíteni. Az, ami visszaáramlana áldozatokban Istenhez, hogy megáldja a szükségben levőket és vigye az igazság fényét a világnak, azt a helyes csatornától lett elvéve és gyakran több kárt okoz, mint jót, mert a hiábavalóságot, büszkeséget, önteltséget erősíti. A születésnapok alkalmával a gyermekeket meg kell tanítanunk, hogy minden okuk megvan az Isten szeretete iránti hálára, mivel egy éven keresztül megőrizte életüket. Így adhatnak értékes tanítást a szülők gyermeküknek. Minden kegyelem adományozójának adósai vagyunk az életünkért, egészségünkért, eledelünkért, ruházatunkért és nem kevesebbért, mint az örök élet reménységéért; Istent megilleti, hogy elismerjük ajándékait és bemutassuk hálaáldozatainkat legnagyobb jótevőnknek. E születésnapi ajándékokat megbecsüli a menny.- Review and Herald 1890. december 9.

A születésnapi évfordulókat, a karácsonyt és a Hálaadó ünnepeket túl gyakran saját kedvtelésünknek szenteljük, amikor az értelemnek Isten kegyelmére és szeretetére kellene irányulnia. Nem tetszik Istennek, hogy ez évfordulók alkalmával nem emlékezünk jóságára, állandó gondoskodására, végtelen szeretetére.- Review and Herald 1890. december 23.

Isten kívánsága legyen az első. Nem teszünk akarata szerint, ha - miután minden eltervezett szükségletünket kielégítettük - bevételünk maradékát szenteljük néki. Mielőtt keresetünk valamennyi részét felhasználnánk, ki kell vennünk és oda kell ajándékoznunk neki azt a részt, amit igényel. Az Ószövetségben a hálaáldozat folyamatosan égett az oltáron, ami az embernek Isten iránti végtelen elkötelezettségét mutatta. Azért boldogulunk világi ügyünkben, mert Isten megáldott. A bevétel egy részét a szegényeknek kell szentelni és a nagyobb részt Isten ügyére kell fordítani. Amikor azt, amire Isten jogot formál, odaadjuk néki, a maradékot megszenteli és megáldja számukra. De ha megraboljuk Istent az által, hogy visszatartjuk azt, amire igényt tart, átka nyugszik az egészen.- 4T 477. old.

A megváltási terv áldozatra lett lefektetve. Jézus elhagyta a királyi udvart és szegény lett, hogy szegénysége által gazdagok legyünk. Mindazok, akik Isten Fia végtelen áldozata árán e megváltás részesei, az igaz mintakép példáját követik. Krisztus a szegletkő és nekünk erre az alapra kell építenünk. Mindenki önmegtagadó és önfeláldozó lelkületű legyen.- 3T 387.

Krisztus értékeli a szívből jövő figyelmesség kifejezéseit. Ha valaki jót tett vele, példás udvariassággal áldotta meg a cselekvőt. Nem utasította vissza a legegyszerűbb virágot sem, melyet egy gyermek keze szakított le, és szeretetből ajánlott fel neki. Elfogadta a gyermekek ajándékait, megáldotta az adományozókat, és nevüket felírta az élet könyvébe. A Szentírás úgy említi Mária tettét - Jézus felkenését - mint ami megkülönbözteti őt a többi Máriától. A Jézus iránti szeretet és tisztelet cselekedetei bizonyítják az Isten Fiába vetett hitet.- JÉ 473. old.

Semmilyen áldozatunk sem kicsi előtte, ha őszinte szívvel és örömmel hozzuk.- KP 149. old.

Az egyetlen eszköz, amit Isten rendelt ügye előrevitelére az, hogy megáldja az embert javakkal. Napfényt és esőt ad; előidézi a növény virágzását; egészséget és képességet ad az eszközök megszerzésére. Minden áldásunk nagylelkű kezéből jön. Viszonzásul azt akarja, a férfiak és nők azzal mutassák meg hálájukat, hogy visszaadnak néki egy részt tizedben és áldozatokban - hála-, önkéntes és bűnért való áldozatokban.- 5T 150.

A szeretető szívből jövő áldozatot Isten örömmel megáldja, és a lehető leggyümölcsözőbbé teszi szolgálatában. Ha szívünket Jézusnak adtuk át, akkor ajándékainkat is elhozzuk neki. Aranyunkat, ezüstünket, legdrágább földi kincseinket, legjobb szellemi és lelki képességeinket örömmel szenteljük annak, aki szeretett minket, és önmagát adta érettünk.- JÉ 45. old.

A héberektől megkívánt hozzájárulások - vallásos és jótékonysági célokra, - meghaladták bevételeik egynegyedét. A nép jövedelmének ily nagymértékű megadóztatása várhatóan elszegényedést eredményezhetne, pedig ellenkezőleg: ezeknek a rendeleteknek hűséges betartása volt jólétük egyik alapja. Az engedelmesség feltételével ezt az ígéretet adta számukra az Úr: „Megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn. [...] És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 3:11-12).- PP 491. old.

Láttam, hogy a feljegyző angyal hűséges jelentést készít Istennek felajánlott és kincstárába helyezett minden áldozatról és az így felhasznált eszközök végső eredményéről is. Isten szeme tudomásul veszi az ügyére felajánlott minden fillért és az adakozó készségét vagy vonakodását. Az adakozás indítéka fel van jegyezve. Azok az önfeláldozó megszenteltek, kik visszaadják azt, ami az övé, s amit elvár tőlük, a jutalom cselekedetük szerint lesz. Mégha az így odaszentelt eszközöket hűtlenül is kezelték, úgyhogy az nem teljesíti azt a célt, amire az adományozó szándékozta - Isten dicsőségére és lelkek megmentésére -, azok, akik őszinte lélekkel és Isten dicsőségére tekintettel hoztak áldozatot, nem vesztik el jutalmukat.- 2T 518, 519.