Ez többet jelent annál, mint amit a véges elme felfoghat, jelenti: minden misszionáriusi munkában be kell mutatni Jézus Krisztust, a megfeszítettet. „megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az sebeivel gyógyulánk meg” (Ésa 53:5). „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk benne” (2Kor 5:21). Ez kell legyen munkánk lényege. Ha valaki úgy gondolja, hogy alkalmas a szombatiskolában vagy iskolánkban a nevelés tudományát tanítani, annak meg kell tanulnia az Úr félelmét, mely a bölcsesség kezdete, hogy taníthassa minden tudomány legmagasabb szintjét.- FE 272.

Az ifjak és gyermekek oktatása ne legyen felületes jellegű. A tanítók, mint az igazság védelmezői, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a mérték magasra emelésére. A lehető legrosszabbat tesszük a szombatiskolának, amikor azt olyan fiatalokra bízzuk, akiknél nagy hiány mutatkozik a vallásos tapasztalatban... Ne süllyesszétek le szombatiskolátok színvonalát. Gyermekeiteknek, valamint a tanulóknak olyanokra van szükségük, akiknek példája és befolyása áldás és nem átok. Nékik állandóan szemük előtt kell tartaniuk a keresztény életet jellemző erkölcs, tisztaság és szentség magasztos tudatát. Elképzelésük e ponton ne legyen zavaros; ne engedjék, hogy e dolgokban oktalanul vagy tudatlanul tegyenek lépéseket. Ne bíztassanak szóval vagy írással olyan férfiakat vagy nőket, kiknek nincs erkölcsi értékük, kiknek múltja lelkiismeretbeli és tisztességbeli hiányt mutat. Lehetnek okosak, szellemesek, értelmesek; de ha szívüket nem itatta át Isten Lelke, és jellemük nem tiszta, akkor befolyásuk a föld felé és nem a menny felé mutat, s kárt okoznak, bárhol is vannak és bármit is tesznek.

Nagy hiányunk van oly férfiakban és nőkben, kik felismerik a bűnt és gyűlölik a gonoszságot; kiknek lelki látásuk van, és észreveszik Isten ügyének kívánalmait, s odaszentel- ten, önzetlenül dolgoznak és mindig Jézusban elrejtve tartják magukat. Olyan fiatal emberekre van szükségünk, akiket Isten elismerhet, akik gyakorlati hívők, akik lelkiismeretesen, gyorsan megérzik és felmérik a veszélyt; oly férfiakra és nőkre van szükség, akik nem dicsérik magukat, s akik nem rejtik lelki fogyatékosságukat a kegyesség köntöse alá; akik érzik gyengeségüket és jellemük tökéletlenségét, és akik gyámoltalan lelküket Jézus Krisztusra helyezik. Akik magabízók és útjaikat kritikán felülinek gondolják, azok munkája sok hiányosságot fog mutatni. Az apostol mondja; „Amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:10). Míg erőtelenségét érzi, hit által Jézus Krisztushoz és kegyelméhez ragaszkodik ...

Minden szombatiskolai munkás, aki Krisztus átformáló kegyelme által átment a halálból az életre, kinyilvánítja szívében Isten Lelkének mélyen szántó munkáját. Akik megpróbálnak másokat irányítani, akik igénylik a lelkeknek a szentség ösvényére való vezetését, miközben életüket az élvezet szeretete, a büszkeség, a szeretet dicsekedése jellemzi, azok hűtlen szolgák. Életük nem egyezik hitvallásukkal; befolyásuk sérti Istent. Mélyreható megtérésre van szükségük. Szívük annyira telve van szennyel, hogy nincs benne hely a magasztos, felemelő igazságnak. A lélek templomának csiszolásra, megtisztulásra van szüksége, mert inkább Sátán, mint Isten lakik a szívben.

A lényeg: vigyázzunk, amikor férfiakat és nőket e bizalmi tisztséggel bízunk meg. Ismernünk kell valamennyire múltjukat és kibontakozott jellemüket. Jobban tennéd, ha megdupláznád osztályodat istenfélő tagokkal, mint megsokasítani a tanítókat olyanokkal, akiknek befolyása nincs összhangban az általunk vallott igazság szent jellegével, mert befolyásuk romboló lesz.- TSS 22-26.

Akiknek kötelessége a tanítók kiválasztása, legyenek körültekintőek és ne erőltessenek az iskolára olyanokat, akik nem alkalmasak a jó befolyás gyakorlására. Milyen a tanító magatartása? Pontos? Tiszta és rendes? Erre tekintettel kell lenni; mert ezek a tulajdonságok lényegesek a tanítónál. Hogyan várhatná el e szükséges kívánalmakat az osztálytól akkor, ha nem áll előttük a pontosság, a rend, a higgadtság és a tisztaság példaképéül. Ha a tanító nincs időben a helyén és az osztály magára van hagyva, s a tanító elkésve, lihegve rohan az osztályba, példája pontatlanságra és rendetlenségre vezet.- TSS 95, 96.

A tanítóktól minden vonatkozásban megkívánt a kiegyensúlyozott értelem és a szabályoknak megfelelő jellem. Nem kell e munkát olyan fiatal nők és férfiak kezébe adni, akik nem tudnak bánni az értelemmel. Akik oly keveset tudnak a kegyelemnek a saját szívükre és jellemükre ható irányító erejéről, azoknak a keresztényi tapasztalat teljesen új leckéjét kell megtanulniuk. Még sohasem tanulták, hogy lelküket és jellemüket Jézus Krisztus fegyelmezése alatt tartsák és gondolataikat Jézus Krisztus ejtse foglyul.

A gyermekek és ifjak különböző jellemével kell foglalkoznunk... Sok gyermeket nem oktattak megfelelően otthon. Sajnálatosan elhanyagolták őket. Egyeseknek hagyták, hogy azt tegyék, amit akarnak; másoknál kifogásokat találtak és elkedvetlenedtek. Csak kevés kedvességet és vidámságot mutattak irányukban, és csak néhány dicsérő szót szóltak hozzájuk. A szülők hibás jellemét örökölték és e hiányos jellemek által adott fegyelmezés a gyermek jellemének alakításában kifogásolható volt. Nem adtak gyermeküknek erős támaszt a jellemépítésben.

Nincs fontosabb elvégzendő munka, mint ez ifjak és gyermekek nevelése és képzése. A tanítóknak, akik az Úr szőlőskertjének e részében dolgoznak, először meg kell tanulniuk, hogyan fegyelmezzék magukat Isten Szentlelkének ellenőrzése alatt tartván indulatukat és érzéseiket. Nem egyoldalú tapasztalatról, hanem kiegyensúlyozott értelemről, a szabályoknak megfelelő jellemről tesznek bizonyságot és bizakodhatnak, mert lelkiismeretes keresztények a Nagy Tanító alatt.... FE 266, 267.

A szombatiskola minden tanítója Krisztus követője legyen és azok, akik nem azonosították magukat Krisztus tanítványaként állhatatos élettel bizonyítva kereszténységüket, azokat ne hívják meg szombatiskolai tanítónak, mert először valakinek meg kell tanítania őket a szeretet és Isten félelmének alapvető elveire. „Nálam nélkül - mondja Krisztus - semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5). Akkor milyen értékű annak tanítása, aki személyes tapasztalatból semmit sem tud Krisztus erejéről? Nagy következetlenség unszolni valakit, hogy osztályt vállaljon a szombatiskolában, de még rosszabb megengedni, hogy az osztály oly tanító befolyása alá kerüljön, akinek öltözete és magatartása megtagadja a Megváltót, akit állítólag szolgál.

Azok, akik a szombatiskolában tanítanak, Isten igazságánál kell megmelegítsék és megerősítsék szívüket, lévén az Igének nemcsak hallgatói, hanem cselekvői is. Krisztusból kell táplálkozniuk, amint a szőlőtőke táplálja a szőlővesszőt. A mennyei kegyelem harmata hull ezekre, hogy szívük hasonlatos lehessen az értékes palántákhoz, melynek rügyei kipattannak és kifejlődnek, s Isten kertjének virágaként kellemes illatot árasztanak. A tanító Isten szavának szorgalmas tanulója legyen és a valóságban mutassa be, hogy Krisztus iskolájának naponkénti tanulója, és képes másokkal megosztani azt a világosságot, amit a Nagy Tanítótól, a világ Világosságától nyert.

A tanító érezzen felelősséget és használjon ki minden alkalmat, hogy módszereiben is a legjobb szolgálatot nyújtsa, melynek eredménye a lelkek üdvössége. Mind a tanítók, mind a tanulók legyenek tudatában a kinyilvánított szorgalom fontosságának és Isten Szava tanulmányozásában való állhatatosságnak. Nekik sokat kell Istennel közösségben lenniük, hogy a jelentéktelen kísértések ne irányítsák őket és sikeresen ellenálljanak a hanyagságnak és a fásultságnak. Semmi tétlenség, semmi engedékenység nem engedhető meg azoknak, akik keresztény munkásoknak vallják magukat.- TSS 54, 55.

Az őszintén megtért munkás a szombatiskolában nem a világ szokása és gyakorlata szerint formálódik, hanem erkölcsileg független attól. Példa lesz, mely megegyezik hitvallásával, kijön a világból, elkülönül annak szellemétől és divatjától. Legkevésbé sem fordul el szilárd céljától, hogy Krisztussal egy legyen; egy jótát sem ad fel Isten iránti hűségének álláspontjából, a büszkeséggel, az önző szórakozás iránti engedékenységgel ellentétben nem ad ki pénzt hajlamai kielégítésére vagy a dicsekvés szeretetére, hanem példa lesz lelkületben, magatartásban és öltözködésben.

Szombatiskolai munkás, kinek felelsz meg, Krisztus vagy a világ mértékének? Ó! mondod-e: „Felveszem a keresztet és követem Jézust”. Fejleszted-e az Ő gyengédségét a meggyőzésben, komolyságát a buzdításban; szemlélteted-e az igazság felmagasztalt elveit és kinyilvánítod-e életedben és jellemedben, amit Krisztus vallása érted tett? Figyelünk-e valamennyien gondosan az apostol intésére: „Öltözzetek fel az Úr Jézust Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra” (Róm 13:14).

A valódi vallás bemutatása szükséges az ifjak számára. Az ilyen vallás életerőnek, mindent átható befolyásnak bizonyul. Az őszinte átadásból öröm, üdeség és folyamatos növekedés fakad, és ez az a vallás, amit a fiataloknak észre kell venniük, mert Krisztushoz vonja őket. Ez a fajta vallás isteni befolyást tesz a lélekre és ennek tulajdonosa megújul testileg és lelkileg Isten felüdítő kegyelme által.

Ti, akik nevelők és tanítók vagytok szombatiskolánkban és az iskoláinkban, próbáljátok ezt egy évig, és ezt mondhatjátok „Az Úr csodálatosan munkálkodott értünk, mert sok lelket hoztunk a Mesterhez drága kévékként a mennyei magtár számára”.- TSS 45, 46.

Az Úr elvárja, hogy szombatiskolánk tanítói vizsgálják meg magukat, vajon Isten szere- tetében vannak-e? Isten a mindennapi életben vizsgálja és próbálja meg mindazok jellemét, akik Isten ügyében dolgoznak. A tanítóknak állandóan tanulniuk és törekedniük kell Isten dolgainak mélyebb megértésére, helyes megítélésére. A tanítók veszélye, hogy magabiztossá és így annyira önérzetesekké válnak, hogy nem tudatosul saját hiányosságuk, szűklátókörűen gondolkodnak, s nem eléggé rugalmasak. Nem válnak alkalmasabbá, hanem egyre inkább önteltek lesznek. Nem engedik be szívükbe és tapasztalataikba Jézust. A tanítónak fejlesztenie kell erejét, beszédét, hogy választékosan és helyes kiejtéssel beszéljen. Fejlesztenie kell szellemi erőit, ne hagyja oly gyengének s oly összekuszáltnak gondolait, hogy ne tudja sem megmagyarázni, sem megértetni hitünk tantételeit. Ha a tanítóban nincs meg az őszinte kegyességnek, a tisztaságnak, az önmegtagadásnak a készsége a kellemetlenség elszenvedésére, akkor nem alkalmas e nagy és komoly munkára. A tanító alapos vizsgálat által köteles próbára tenni saját erejét, lelkületét és megérteni Isten előtti valódi helyzetét ...

Aki elfogadta a tanítás felelősségét, de nem rendelkezik elegendő képesítéssel, ha érzi tisztsége felelősségét, akkor minden tőle telhetőt megtesz a tanulás érdekében. Gyakorolja a tiszteletet, a vidámságot és határozottságot. E jellem legyen az a magatartás, amely osztályodat Isten iránti fennkölt gondolatra és tiszteletre neveli. Az eszméket lehet egyszerűen is előadni, és a nyelvezet, amikor Istenről és Krisztusról, szenvedésének és feltámadásának valóságáról beszél, az olyan legyen, hogy az elmét messze a földi dolgok fölé emelje és érzékeltesse, hogy ők a Mindenség Ura jelenlétében vannak.

A szombatiskola nem ad helyt annak az osztálynak, amely felületesen érinti a felszínt, mely könnyedén beszél komolytalan lelkülettel az örökkévaló, megpróbáló igazságokról, melyek magasabbak a menynél és szélesebbek a földnél. Az osztály magatartása az előttük álló példa alapján a tanító jellemét tükrözi. Ha ők nyersek és továbbra is ilyenek, ha tiszteletlenek, akkor ott bajok vannak, ott az ügy gondos vizsgálata szükséges.

A tanítót tisztelhetik és mégis jókedvű lehet. A komolytalan magatartás helyett Isten mélységes dolgainak kutatója legyen. Bármily színlelés nem lesz természetes. Hadd tapasztalja az osztály, hogy a vallás valóságos és kívánatos, mert békét, nyugalmat és boldogságot ad. Ne legyen osztályodnak az a benyomása, hogy a vallás hideg, részvétlen jellegű. Béke és Krisztus dicsősége legyen ott jelen, mely az Ő szeretetéről beszélő arcot és az ajkat a hála és dicséret kifejezőjévé teszi.

Azok, akik Istennel közösségben vannak, az Ő világosságát türközik arcukon. A gyermekek gyűlölik a felhők és szomorúság komorságát. Szívük a fényre, vidámságra és szeretet- re válaszol. Legyen a tanító szilárd és határozott, de ne legyen szigorú, követelő és parancsoló. Megkívánt a tanítónál a méltóságteljes tekintély, különben híjával van azoknak a képességeknek, melyek sikeres tanítóvá teszik. A gyermekek gyorsan felfedezik a tanító jellemének bármely gyengeségét vagy hiányát. A magatartás megteszi a maga benyomását. A kimondott szavak csak akkor adnak számukra jó mintát, ha ugyanazt látják jellemedben. A mindennapi életben szemléltetett helyes keresztény jellem nagyobb munkát végez osztályotokban, sokkal nagyobbat, mint tanításotok és gyakran ismételt leckétek. Isten úgy hozott összefüggésbe bennünket egyénileg az emberiség nagy hálójával, hogy azoktól, akikkel kapcsolatba kerültünk, öntudatlanul átvesszük útjukat, gyakorlatukat és szokásukat: Isten azt parancsolja, hogy e kicsinyek legkisebbjét se hagyjuk eltérni attól az ösvénytől, melyet azért hoztak létre, hogy azon az Úr megváltottai járjanak. A tanítónak olyan legyen a gyakorlati kegyessége, hogy az Jézus jellemét és szeretetét nyilvánítsa ki.

A szombatiskola nem a szórakozás helye, hogy szórakoztassa és mulattassa a gyermekeket - noha helyesen irányítva mindez lehet -, hanem az a hely, ahol a gyermekeket és ifjakat tanítják, ahol megnyitják a Bibliát az értelem számra, ahol „ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi” (Ésa 28:10 prot ford.). Ez az a hely, ahol az igazság fényét kell közölni. Nem mindenki - aki szombatiskolánkban tanít -, jogosult e munkára. Érezze minden tanító, neki többet kell tudnia, többet kell ismernie azoknál, akikkel foglalkoznia kell, jobban kell ismernie a közlés ismert legjobb módszereit; és ha a tőle telhető legjobbat megtette, akkor még mindig nem jutott messzire.- TSS 95-98.

Jellemünk és tapasztalatunk meghatározzák másokra gyakorolt befolyásunkat. Hogy másokat meggyőzhessünk Krisztus kegyelmének erejéről, előbb meg kell ismernünk szívünkben és életünkben ezt az erőt. Az evangélium, melyet mások megmentésére hirdetünk, az az evangélium kell legyen, mely megmentette lelkünket. Csak a Krisztusba, mint személyes Megváltónkba vetett élő hit által lehetséges, hogy befolyásunkat érezhetővé tegyük a kétkedő világban. Ha bűnösöket akarunk kiragadni a sodró árból, akkor lábunkat szilárdan a sziklára, Jézus Krisztusra kell helyeznünk.

A kereszténység jelképe nem külső jel, nem a keresztnek vagy a koronának viselése, hanem az, amely kinyilvánítja az embernek Istennel való egységét. A jellem átalakulásában megnyilvánuló kegyelem ereje által a világot meg kell győzni, hogy Isten a Fiát küldte el szabadítóként. Semmi más befolyásnak - mely körülveheti az emberi lelket - nincs oly ereje, mint az önzetlen élet befolyásának. A legerősebb érv az evangélium érdekében a szerető és szeretetreméltó keresztény.- TSS 115, 116.

Gondolj arra, hogy nem tudsz olvasni a szívekben. Nem ismered a cselekvésre késztető indítékokat, melyeket rossznak vélsz. Sokan vannak, akik nem kaptak helyes nevelést; jellemük romlottnak, keménynek, formátlannak és mindenképpen tisztességtelennek látszik. De Krisztus kegyelme átalakíthatja őket. Sose dobd félre, sose kedvtelenítsd el őket kétségbe esve így szólván: „Kiábrándítottál és nem segítek rajtad.” A sebtében, felindultan kimondott néhány szó - melyeket megérdemelteknek gondolunk -, elvághatja a befolyás húrjait, amellyel szívüket a mienkéhez köthetnénk.

A következetes élet, az elnéző türelem, az ingerlés alatti csendes lélek mindig a legmeggyőzőbb érv és a legünnepélyesebb figyelmeztetés. Ha oly lehetőséged és előnyöd volt, mely nem volt mások osztályrésze, akkor ezt vedd figyelembe és légy mindig bölcs, gondos, nemes tanító.

Abból a célból, hogy viaszod a pecsét tiszta, erős vonalait tükrözze, a pecsétet nem kell elhamarkodott, erőszakos módon belenyomnod, hanem gondosan helyezd azt a formálható viaszra és nyugodtan, egyenletesen nyomd le, míg megkeményedik a mintában. Hasonló módon járj el a lelkekkel is. A keresztényi befolyás folyamatossága az erő titka és ez Krisztus jelleme általad való kinyilatkoztatásának állhatatosságától függ. Segíts a tévelygőkön az által, hogy elmondod nekik tapasztalataidat. Mutasd meg, ha súlyos hibákat követtél el, hogy munkatársaid részéről a türelem, kedvesség és segítség hogyan adott neked bátorságot és reményt.

Az ítélet napjáig sohasem tudjuk meg a kedves, figyelmes magatartás befolyását a következetlen, szélsőséges és méltatlan emberre. Ha hálátlansággal és a szent megbízatások elárulásával találkozunk, kimutatjuk megvetésünket vagy méltatlanságunkat. Ezt a bűnös várja is. Fel van készülve erre. De a kedves megbocsátást csodálattal veszi és gyakran felkelti a jobb érzést és a nemesebb élet utáni vágyat.- TSS 116, 117.

Az élet minden kapcsolata az önuralom, megbocsátás, együttérzés gyakorlására szólít fel. Annyira különbözünk testalkatunkban, szokásunkban, nevelésünkben, hogy eltérő a dolgokra való látásmódunk is. Eltérően ítélünk. Igazságmegértésünk, életvitelünk dolgában eszméink nem minden tekintetben azonosak. Nincs két ember, akinek tapasztalata hasonló lenne minden vonatkozásban. Ami az egyiknek próba, a másiknak nem az. A kötelesség, amit az egyik könnyűnek talál, a másik számára a legnehezebb és legzavarbaejtőbb.

Az emberi természet oly törékeny, oly kiismerhetetlen, oly hajlamos a félreértésekre, hogy mindenkinek meg kell gondolnia a másokról alkotott véleményét. Keveset tudunk cselekedeteinknek másokra gyakorolt hatásáról. Amit teszünk vagy mondunk, az nekünk csekély értékűnek tűnhet, de ha szemünk megnyílna, látnánk, hogy épp ettől függött a legfontosabb eredmény, amely jóra vagy rosszra vezetett.- TSS 117.

Mivel oly sok a gyenge jellem, és oly sok a hamisság az ifjak körül, ezért még nagyobb szükség van arra, hogy a tanító szava, magatartása és viselkedése a magasztosat és az igazságot képviselje. A gyermekek gyorsan leleplezik a színlelést vagy bármely más gyengeséget, hibát. A tanító semmi más úton nem nyerheti meg tanítványai tiszteletét, csak ha felfedi a maga jellemében azokat az elveket, amelyeket meg akar tanítani nékik...

A tanító hasznossága nem annyira kívánalmai időszerű mennyiségétől, hanem attól a színvonaltól függ, amelyre törekszik. Az igaz tanító nem elégedett az egyhangú gondolatokkal, nem törődöm ésszel vagy a laza emlékezettel. Állandóan magasabb tudást és jobb módszereket keres. Élete állandó növekedés. Az ilyen tanító munkájában üdeség, serkentő erő van, amely feléleszti és lelkesíti tanulóit.

Olyan tanítókra van szükség, akik gyorsak a megértésben és kihasználnak minden alkalmat a jó cselekvésére; olyanokra, akik a lelkesedést igaz méltósággal párosítják; akik képesek irányítani és alkalmasak a tanításra (2Tim 2:24), akik gondolatokra ösztönöznek, felkeltik az erőt, a bátorságot és életet közölnek.

A tanító fölénye korlátozott lehet azáltal, hogy nincs oly irodalmi képzettsége, mint ami kívánatos lenne; mégis, ha valódi betekintése van az emberi természetbe, ha őszintén szereti munkáját, nagyrabecsüli annak nagyságát és eltökélt szándéka a tovább fejlődés, és komolyan, kitartó munkára törekszik, akkor megérti tanítványai értékeit és együttérzéssel, igyekvő lelkülettel követésre ösztönzi őket, amint vezetni igyekszik előre és felfelé.

A gyermekek és ifjak messzemenően különböznek természetükben, magatartásukban és gyakorlatukban. Egyeseknek nincs határozott céljuk vagy megszabott elvük. Ezeknek szükségük van, hogy felébresszék őket felelősségükre és lehetőségeikre.

A tanító, aki meglátja munkájának alkalmait és kiváltságait, semmit sem enged meg, hogy önképzése komoly igyekezetében útjába álljon. Semmi fáradtságot sem sajnál, hogy elérje a kiválóság legmagasabb fokát. Amivé szeretné, hogy tanítványai váljanak, azt maga is igyekszik megvalósítani.- TSS 118, 119.

Megszentelt tanítók kellenek nékünk, akik teljes szívvel szeretik Istent és felebarátjukat, mint önmagukat. Az Úr bőségesen gondoskodott arról, hogy a tanítók képessége szombatról szombatra fejlődhessen, hogy taníthassanak bizonyos célból, s munkálkodhassanak a jelenre és az örökkévalóságra. Iskoláinkban szükségünk van fiatal férfiakra és nőkre, kiknek kegyességük élettel teli, s az nem olcsó, felületes tapasztalat, hanem mély, benső kegyesség, amely Krisztus iskolájában való naponkénti tanulásból ered, hogy közölni tudják másokkal a drága tanításokat, melyeket Krisztus tanított nekik.

Azok, akik megelégedettek bizonyos unalmas rend követésével, hogy végig vigyenek egy választási időszakot, azok elvesztik a nyomot és elhibázzák azt a munkát, melyet el kell végeznie a szombatiskolai tanítónak; de azok, akik elfoglalják magukat Isten ügyének e fontos ágával, a szó legnemesebb értelmében keresztények, végezve az Istentől nekik adott munkát az Ő félelmében, szeretettel dolgozva a lelkekért, akikért Krisztus meghalt. Ők Isten munkatársai...

A tanítók jó példát mutassanak az ifjak előtt lélekben, magatartásban és öltözködésben. Öltözködjenek egyszerűen, lelkűk legyen alázatos, mint egy gyermeké, mégis tiszta és emelkedett, mint akik Isten jelenlétében állnak, s tanulóiknak Krisztus jellemét képviselik. Az oda- szentelés lelkületében a szív gyöngédségével nézzenek feladatukra, emlékezvén arra, amit Jézus mondott: „Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját” (Mt 18:10).

Ha a tanítók mindig észben tartanák, hogy a Szentlélek az, aki feltárja a lélek számára a mennyei dolgok felvillanó képeit; hogy, amikor Krisztus Lelkében elrejtve dolgoznak, e mennyei képviselő az isteni igazságot az elmébe vési; ha tudomásul vennék, hogy angyalok vannak körülöttük, s szent talajon állnak, sokkal eredményesebb munkát végeznének szombatiskoláinkban. A tanítók nem lennének híjával a lelki kegyelemnek és erőnek, mert ráeszmélnének az Isten jelenlétére; megértenék, hogy csupán emberi eszközök, akik által Krisztus közli mennyei világosságát. Munkájuk komolysággal és erővel lenne áthatva és tudnák, hogy a Lélek segítségére van gyengeségüknek.- TSS 41-43.

A szombatiskolai tanítók ne kövessék azok példáját, kik nem fejlődnek Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus ismeretében, mégha azok a szent dolgokban szolgálva ilyen példát adtak nékik. Akit Isten munkatársául fogadtak el, ne utánozza senki hanghordozását, módszerét vagy ötletét. Istentől kell tanulnia és mennyei bölcsességgel legyen felruházva. Isten a gondolkodás és értelem ajándékát éppúgy adta az egyiknek mint a másiknak; és képességed szerint helyezd el talentumodat a pénzváltóknál. Az Úr nem akarja munkásának azt, aki csupán annak árnyéka, akit csodál. A tanító Krisztus formájának mértéke szerint kell felnőjön, nem pedig néhány véges tévedő halandó mértéke szerint. „Növekedjetek a kegyelemben” (2Pt 3:18) és hol található kegyelem? - Csak Krisztusban, az isteni mintaképben.

Ezért tekints Krisztusra és másold le az isteni mintát. Minden munkás Isten tervével összhangban dolgozva a legvégsőkig vegye igénybe erejét. Tanuljon Krisztus iskolájában, hogy bölcs lehessen mások oktatásában. Akik a szombatiskolai tanító gondjaira vannak bízva, azoknak szükségük van arra a bölcsességre és tapasztalatra, amit Isten ad Krisztus követőinek. A tanító tanulja meg Krisztus szelídségét és szívbeli alázatát, hogy jó tanítóvá lehessen és tanítványait Krisztus számára megnyerje, hogy hittel teljes misszionáriusokká váljanak a nagy gabonaföldeken.- TSS 76, 77.

Egészében véve munkánkban túl kevés a lelkek iránti együttérzés. Isten nem könyörgést, kedvezést, vonzóerőt vár tőlünk, hogy ezzel igyekezzünk lelkeket kibékíteni vele. Ha az igazságot tanítjuk, amint az Jézusban van, a vallást nem lélekölőnek, hanem gyönyörűségnek fogják tekinteni. A tanítók hozzanak munkájukba napfényt, hálát, gyengédséggel teli szívet és Krisztushoz hasonló könyörületességet, befolyásolván tanulóik szívét önzetlen szeretet lelkü- letével, mert ez a lelkület hatja át a mennyet. Azoknak, akik a szombatiskolában dolgoznak, nem kell-e megválniuk minden büszkeségtől, önszeretettől, hogy bőségesen és őszintén az ige cselekvőivé váljanak? „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra” (Róm 13:14). Az őszinte hit Krisztusban bízik, feltétel nélkül engedelmes és követi Őt bárhová megy. Amikor ez teljesedett, a jól irányított erőfeszítés következményeként drága kévéket, sok lelket hoznak a Mesterhez.

A szülők és tanítók törekedjenek a megváltás fontosságát a gyermekek elméjébe vésni már kora ifjúságuktól. Tanítsák a gyermekeket, hogy Isten az ő mennyei Atyjuk, hogy irántuk való szeretetét egyszülött Fia ajándékában fejezte ki; a világ Megváltója pedig azzal mutatta ki szeretetét irántuk, hogy világunkba jött, meghalt, hogy élhessünk. Ha e leckéket szeretettel és gyengéden tárjuk eléjük, ezek maradandó benyomást tesznek az ifjak értelmére és szívére. Amint a világosság hatására a tükör felszíne visszatükrözi a képet és a tárgyat, így tükröződnek e témák az értelemben, amikor Krisztus szeretete megvilágítja azt.- TSS 100, 101.

Mennyire fontosak a gyermekeknek és ifjaknak adandó leckék, hogy Krisztus egyszerűségében táruljon fel az Írás. A tanító hagyja otthon kemény, hangzatos szavait és csak a legegyszerűbb szavakat használja, melyet szívesen megértenek az ifjak.

De, hogy sikeres tanító légy, ne csak a tanítási módszerek legyen egyszerűek, hanem vígy magaddal együttérzést és szeretetet a szombatiskolába. A gyermekek felismerik ezt és hatással lesz rájuk. A férfiak és nők csupán felnőtt gyermekek. Ne válaszoljunk-e a valódi együttérzés és szeretet szavaira és a tekintetekre? Jézus, az isteni tanító, irántuk érzett szerete- téről biztosította tanítványait. Magára vette az emberi természetet abból a célból, hogy bemutassa az emberiségnek Isten kegyelmét, szeretetét és jóságát, gondoskodván teremtményei megváltásáról és boldogságáról. Evégett halt meg. Míg együttérző, gyengéd szavait mondta, annak tudatában örvendezett, hogy „véghetetlen bőséggel” (Ef 3:20) tette ezt, fölöttébb, mint amit képesek voltak kérni vagy gondolni. Naponta bemutatta előttük az emberek számára végzett áldásos munkájában az elesett emberiség iránti gyengéd, nagy szeretetét. Szíve a kö- nyörület kimeríthetetlen forrása volt, melyből a vágyódó szívet az élet vizével láthatta el.

Amikor Jézus az emberekhez szólt, azok meglepődtek tanításán; mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók. Az írástudók azon munkálkodtak, hogy megalapozzák elméletüket és azon fáradoztak, hogy fenntartsák azokat és megtartsák befolyásukat az emberek elméjére a végtelen mesék és gyerekes hagyományok ismétlése által. A nyilvános tanítás gőgös mintái nagyban a jelentéktelen szertartások szívtelen körüljárásából és a komolytalan vélemények ismétléséből állt. Jézus tanítása a legfontosabb gondolatokat és a legmagasztosabb igazságokat a legérthetőbb és legegyszerűbb módon véste elméjükbe „és a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt” (Mk 12:37). Ez az a fajta oktatás, amit szombatiskoláinkban alkalmaznunk kell. Világosság, mennyei világosság kell tükröződjön Jézusról a csodálatos Tanítóról, és a gyermekek és ifjak lelkét az Ő jellemének és szeretetének isteni dicsősége kell, hogy megvilágítsa. Így a gyermekek csodálatos egyszerűséggel „Istennek ama bárányához” lesznek vezetve „aki elveszi a világbűneit” (Jn 1:29).- TSS 39, 40.

A lélek hasonló a kincsestárhoz, mely tele van gazdag és gyönyörű dolgokkal. A szószéken, a szombatiskolában, az ima-összejöveteleken és a társaságokban éltető témákkal rendelkezzünk, melyek másokat felvilágosítanak. Jézus példáját kövessük, ki tökéletes tanító volt. Az élő Isten jellemének kinyilatkoztatásával tanította az embereket. Azt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3). Ez az a fontos tárgy, amit be kell vésni az ifjúság értelmébe; rendelkezniük kell Isten atyai jellemének ismeretével abból a célból, hogy alárendeljék a mulandót az örök érdekeknek. Isten jellemének meglátása által erős vágy kél szívükben, hogy másokat is részesítsenek az igazság szépségében és erejében.

Ó! bár minden férfi, nő és gyermek, ki értelemmel rendelkezik, beleszőtte volna elméjébe az igazságot, hogy az lelkületében, szavában, jellemében és cselekedetében megnyilvánulhatna. Az igazság megszentelő ereje mindenkit - aki a szombatiskolában tanít vagy intézményeinkben valamilyen tisztséget visel -, oly tapasztalatra vezet, mely alapján elmondhatja: „tudom kinek hittem” (2Tim 1:12). Jézus Krisztus vallásában átalakító erő van és ahhoz, hogy a világ világossága lehessünk, ez az erő láthatóvá kell legyen rajtunk az alázatosságban, komolyságban, élő hitben. Magamat meg kell aláznom és Krisztust kell felmagasztalnom. Miért van az, hogy akit Isten valamilyen munkával bízott meg erkölcsi szőlőskertjében, oly könnyen önteltté válik?

Miért gondolják sokszor azt, hogy a felelősségteljes tisztség felmagasztalja az embert? Miért válnak oly önteltekké, amikor teljesen az engesztelő áldozattól függnek? Miért kívánják néhányan oly nagyon a gyengédséget s oly kevéssé a szív munkáját? Mert azok, akik önteltek, nem estek a Sziklára, hogy összetörjenek. Azért, mert kevésbé bíznak Istenben, kevésbé komolyak, bűnbánóak és hiányzik a buzgó ima. Joggal felteheti a kérdést minden tanító: „Megkaptam-e a Szentlelket miután hívő lettem? Elfogadtam-e Krisztust személyes Megváltómnak?” E kérdéseket komolyan válaszoljuk meg.

Ha Isten művében dolgozók egyénenként keresztények, munkájuk kinyilatkoztatja e tényt. Krisztust képviselik azok számára, akikkel kapcsolatba kerülnek. A szombatiskolai tanítók nem pazarolják az időt szükségtelen dolgokra, mert annak tudatában vannak, hogy minden pillanat aranyat ér és munkájukat nagy szorgalommal végzik az Úr kertjében. Krisztus fenn a szentélyben minden pillanatban bemutatja vérét a kegyelem széke előtt, amint közbenjár érettünk befolyásolja a szívet, hogy felfogjuk minden pillanat értékét. Jézus él, hogy közbenjárjon érettünk, de a gondatlanul eltöltött pillanat sohasem hozható vissza. A tanító és a tanuló fontolja meg azt a nagy tényt, hogy Krisztus szünet nélkül végzi ünnepélyes munkáját a mennyei szentélyben, és ha Krisztus igáját hordozod, ha Krisztus terhét felveszed olyan jellegű munkával foglalod el magad, mint amilyen az Élő Fej munkája.- TSS 85, 86.

A különböző osztályok tanítói zárják szívükbe a gyermekeket és vegyék különös gondjaikba.

Lehetetlen végezni e munkát a jelenre és az örökkévalóságra, ha nincs szoros kapcsolata a tanítónak Istennel. Jézus mondta: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). Ne támogasd az igazság tanulmányozásának felületes módját. Az igazság minden pontját tedd világossá és érthetővé a gyermekek számára. Egy alkalommal ne tömd tele értelmüket felhalmozott mennyiségű anyaggal. Isten drága szava ösvényük lámpása és lábuk világossága kell legyen. Értelmükbe kell vésni, hogy kiváltság a világosságban járni. Ez a békének, a tisztaságnak, a szentségnek ösvénye, amely az Úr megváltottál számára adatott, hogy azon járjanak. Krisztus vezeti az utat ez ösvényen; Ő az igaz Pásztor; Őt követvén elkerülik a mellékösvényt és a veszélyes csapdákat.

Isten szavából meg kell tanulniuk, hogy azoknak, akik a mennybe belépnek, tökéletes jellemmel kell rendelkezniük, mert csak így találkozhatnak Urukkal békességben. Sok gyermek és ifjú jelleme rányomódik arckifejezésére. Életük történetét arcvonásaikban hordják. Az igaz munkás a gyermekek elméjébe vési a szép, tiszta, Krisztushoz hasonló jellemet, mely átalakítja arckifejezésüket. Ha Krisztus maradandó elvvé válik a szívben, akkor az arcról a tisztaság, a finomság, a béke és a szeretet olvasható. Más arcokon a gonosz jellem jelei mutatkoznak; önzés, ravaszság, csalás, hamisság, gyűlölködés és féltékenység. Mily nehéz az igazságot bevésni az ilyen jellem szívébe és arcára.

Most különös figyelmet kell fordítanunk a jellem fejlesztésére. Az az érzés legyen benned, ami Jézus Krisztusban volt, hogy felemelhesse és nemesbíthesse szombatiskolánkban a legfőbb, valamint a legkisebb munkást úgy, hogy Jézus ne legyen megszégyenítve munkatársakénti elfogadásuk által. Gyermekei számára Krisztus minden lelki művelődésről gondoskodott. Ha Jézus a lélekben lakozik, a szív megtelik Lelkének szent kegyelmével, mely megnyilvánul az arc átalakulásában. Ha jellemed szép és kedves, az isteni törvény be van írva szívedbe és kivitelezett életedben.- TSS 20-21.

Engedjék a tanítók, hogy a szív és lélek behatoljon a lecke tartalmába. Fektessenek le terveket a lecke gyakorlati alkalmazására és felügyeletük alatt keltsenek érdeklődést a gyermek értelmében és szívében. A tanulók tevékenysége hadd találjon területet a bibliai igazságok kérdéseinek megoldásában. A tanítók adjanak olyan jelleget a munkának, hogy a feladatok ne legyenek szárazak és érdektelenek.

A tanítók ne végezzenek a szombatiskolai tisztség gyakorlásán kívül más komoly munkát; közel kellene férkőzniük a tanulók szívéhez alkalmasság, együttérzés, türelem és meghatározott erőfeszítés által, hogy minden tanulót a lélek megmentése tekintetében érdekeltté tegyenek. E feladatnak az Úr akarata szerint együtt kellene járnia a bűnről való alapos meggyőződéssel, a szív megújulásával. Ha a jó munkát elvégezték szakszerű, Krisztushoz hasonló módon, a lelkek meggyőződésre jutnak és érdeklődve kérdezik: „Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?” (ApCsel 16:30.)- TSS 12, 13.

Némi erőfeszítést tettek már ez ügyben a gyermekek érdekében, de ez nem elegendő. Szombatiskolánkat sokkal érdekesebbé kell tenni. A nyilvános iskolák az utóbbi időben jobban fejlesztették tanítási módszerüket. Szemléltető példákat, képeket és táblákat használnak, hogy a nehezebb leckéket a fiatal elme számára érthetővé tegyék. Éppen így a jelenvaló igazságot le lehet egyszerűsíteni és nagyon érdekessé lehet tenni a gyermekek élénk értelme számára.

A szülőket, akiket nem lehet más módon megközelíteni, gyakran gyermekeiken keresztül lehet elérni. Szombatiskolai tanítók tanítsák a gyermekeket az igazságra, és azt ők az otthoni körbe viszik. Úgylátszik, csak néhány tanító érti meg a munka eme ágának fontosságát. A tanítási mód, melyet a világi iskolákban oly sikerrel magukévá tettek, hasonló eredménnyel alkalmazható a szombatiskolában és eszköz lehet a gyermekek Jézushoz vezetésében, s a Biblia igazságára nevelésben. Ez sokkal jobbat tesz, mint az érzelgős jellem vallásos izgatottsága, mely épp oly gyorsan elmúlik, amint jön.

Krisztus szeretetét becsben kell tartani. Több hit szükséges ahhoz a munkához, amit Krisztus jövetele előtt el kell végeznünk. Több jó irányba ható önmegtagadó, önfeláldozó munkára van szükség. Komoly, imádkozó tanulmányozást kell végezni, hogy hogyan dolgozzanak a legeredményesebben. Gondos terveket kell kifejleszteni. Vannak közöttünk ötletadó és kivitelezni tudó elmék, azokat használják fel. A jól irányított, értelmes erőfeszítéseket nagy eredmények követik.- TSS 9.

A szombatiskola, ha helyesen vezetik, a lélekmentésben Isten nagy eszközeinek egyike. Nem a legjobb terv a tanítók számára, ha csak ők beszélnek, hanem késztessék az osztályt annak elmondására, amit tudnak. Azután a tanító néhány rövid, velős megjegyzéssel vagy szemléltetéssel vésse elméjükbe a leckét. Semmi körülmények között se vegyék át a tanítók gépiesen a leckét és azután leülnek és hagyják a gyermekeket körbe bámészkodni vagy sugdosni, játszani, amint azt teszik is. Az ilyen tanítás nem hasznos; az gyakran káros. Ha a tanító megfelelően készült, akkor minden pillanatot eredményesen ki tud használni. A gyermekek élénk elméjét állandóan foglalkoztatnia kell. Képzeletüket szóra kell bírnia és ki kell javítania, vagy a kívánságnak megfelelően azt helyeselnie kell. De soha se üljön le a tanító mondván: ”Kész vagyok”. Nem ez a módja a lecke átvételnek.- TSS 18, 19.

Néhány szombatiskolában tisztséget kapnak oly személyek, akiknek nincs adottságuk a tanításra. Nem rendelkeznek a lelkek iránti komoly szeretettel. Félig sem értik meg az igazsággal szembeni gyakorlati magatartást. Akkor hogyan vezethetnek gyermekeket és ifjakat az élő Forráshoz? Maguk a tanítók igyanak az üdvösség mély vizéből, és Isten angyalai szolgálni fognak nekik és akkor majd pontosan tudják, az Úr akarata szerint milyen irányt vegyenek, hogy drága ifjakat nyerjenek meg Jézus számára. Ez adottságot, akaratot, állhatatosságot, Jákóbhoz hasonló lelkület kíván, amikor imában küzdött és kiáltotta: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet”. (1Móz 32:26.) Amikor Isten áldása megnyugszik a tanítókon, az visszatükröződhet a gondjaikra bízottakról. Sohase bízzuk az ifjakat oly egyénekre, akik lelkileg tunyák, akiknek nincs magasztos, emelkedett, szent törekvésük; mert a hanyagság, képmutatás, erő nélküli lelkülete, meglátszik mind a tanítókon mind a tanulókon.- TSS 13.

Olyan leckéket kell tanítani a szombatiskolában, melyek világosságot árasztanak a szív és értelem kamráiba. És hogy ez megvalósulhasson, a tanítóknak a Szentlélek befolyása alatt kell lenniük, hogy minden önzés legyőzött legyen, hogy ne szóljanak elhamarkodottan, ne vigyenek véghez meggondolatlan tetteket, hanem Isten kegyelme nyilvánuljon meg a lelkek megmentéséért végzett emberi erőfeszítés munkájában. Ez a szombatiskola munkájának nagy végeredménye. A szombatiskolát nem szabad a vita helyévé tenni; az nem a véleménykülönbségek kinyilvánításának helye. Tartsuk távol az ilyenfajta dolgot a szombatiskolától és összhang nyilvánuljon meg. Ha haladó eszmét kérdeznek a szombatiskolai tagok, ne keltsen harcias lelkületet és azt ne kövesse vita.- TSS 51, 52.

Némely osztályban, szomorúan mondom, uralkodó szokás a lecke lapról való olvasása. Ez ne így legyen. Jobb lenne, ha a gyakran felesleges és bűnös dolgokra fordított időt az Írás tanulmányozására használnánk. Nincs ok arra, hogy a szombatiskolai leckét a tanítók vagy a tagok kisebb mértékben tanulják, mint az iskolai leckét. Sőt jobban meg kell tanulni, mivel azok sokkal fontosabb tárgyakkal foglalkoznak. Elhanyagolása nem tetszik Istennek.- TSS 10.

Az iskola valamennyi tanítója érezze, hogy ő Isten misszionáriusa. Idejét és képességét Isten szava ismeretének megszerezésére kell használnia, hogy tanulóit ugyanabban részesíthesse. A tanítók alkalmatlanná válnak tisztségükre, ha nem tanulnak. Munkájukban szükségük van friss tervekre, friss, bölcs ötletekre, életre, tapintatra és lélekre A tanításra alkalmasak kell legyenek.

A tanító ne szorítkozzon a leckében levő szavak ismétlésére, mégha tökéletesen ismeri is a szavak értelmét és azok mondanivalóját. Valamennyi tanító, mielőtt osztálya elé áll, tervét - hogy mit akar tenni e napon, ez alkalommal -, világosan rendezze el elméjében. A leckének az osztály előtt való elmondása még nem tanítás; egyszerű szavak és világosan, tisztán kifejezett gondolatok szükségesek. Győződjön meg arról, hogy a tanulók megértették őt. Ha nem értették meg gondolatait, munkája elveszett. Ne legyen felületes; dolgozzon mélyen szántóan. A Biblia az élet szabálya és vezetője. Az egészséges tantételeket időszerű kapcsolatba kell hozni a tanulók elméjével és szívével; akkor gyümölcsöt terem, mert az egészséges gyakorlat munkád eredményeként lesz látható.- TSS 24.

Azok, akik gyermekeket tanítanak, kerüljék az unalmas megjegyzéseket. A tárgyhoz illő rövid megjegyzés jó hatású. Ha sok a mondanivaló, gyakori rövidséggel szóljanak hozzá. Néhány érdekes szó olykor jótékonyabban hat, mintha valamennyit egyszerre mondanánk. Hosz- szú beszéd a gyermek kis értelmét megterheli. Túl sok beszéd a lelki tanítások iránti gyűlölethez vezeti őket éppúgy, mint a túlzott evés megterheli a gyomrot és csökkenti az étvágyat, végül pedig az étel iránti undorhoz vezet. Az ember értelmét tele lehet tömni túl sok beszéddel. A gyülekezetért, de különösen az ifjakért való munka: „Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi” (Ésa 28:10 prot. ford.). Adj időt az értelemnek, hogy megeméssze azt az igazságot, amivel táplálod. A gyermeket nem gyorsan, hanem nagyon finoman kell a menny felé vonzani.- TSS 107.

„Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek: mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani” (Tit 2:6-8).

Ahol hiányzik az őszinte gyengédség, ahol a naponkénti kapcsolatot Istennel elhanyagolják, a szombatiskolai tanító tanítási módszerében száraz és unalmas lesz. Szavainak nem lesz ereje, hogy tanítványai szívét elérje.

Isten munkatársa lenni többet jelent mint csupán a szombatiskolába menni, az istentiszteleten és a tanítási munkában részt venni és a társadalmi szolgálatban bizonyságot tenni.

Isten munkatársának lenni azt jelenti, hogy szíved erősen vágyódik a bűnös lelkek megmentéséért, akikért Krisztus meghalt. Jelenti, hogy a munka iránti féltő szeretettel vagy tele; hogy mindig tervet készítesz, hogy tanításod lekösse a figyelmet; módokat gondolsz ki, hogy minden rádbízott erőddel Krisztushoz vonz embereket, hogy lelkeket menthess szolgálatára, s a végtelen szeretetének kötelékével hozzá legyenek kötve.

Isten munkatársai ne hátráljanak meg a szent elkötelezettségtől; hanem Krisztusért legyenek készek eltűrni a nehéz munkát, elszenvedni a szűkölködést és szégyent. Készségesen nézzenek szembe a kudarccal, bár ezt nehéz elviselni és megalázó az emberi büszkeség számára. De Isten munkatársai emlékezni fognak arra, hogy Jézus eltűrte a megszégyenítést és a sértést, a visszautasítást és a halált, hogy megmentse az elveszetteket. Az aratás mezején végzett mindenféle munka áldozatot és önmegtagadást kívánt. Ez azt jelenti, hogy; a kevésbé fontos dolgokra rendszeresen eltöltött időt az Írás kutatására kellene fordítani; hogy tudd, hogyan kell eredményesen dolgozni abban a munkában, amellyel megbíztak. Azt jelenti: ismerd meg Isten Lelkét. Azt jelenti: sokat kell munkálkodnod imádkozva, és komolyan kell gondolkodnod arról, hogyan használd ki minden képességedet Isten munkájának eredményes előrevitelére.

Isten szolgálatában állsz, meg vagy bízva földi országának építésével, így meg kell tenned a magad részét a lelkek megmentésében, akikért Krisztus saját vérének árával fizetett. Akkor jelentéktelen dolog, ha a szívnek e hatalmas munkára való előkészülete nélkül tanítunk szombatiskolánkban? Sokan, akik osztálytanításra vállalkoznak, alig érdekeltek abban és tönkre teszik a szent munkát megszenteletlen erőfeszítésükkel.- TSS 67, 68.

Minden osztályban, akár alsó, akár felső fokon, a tanítóknak állandóan a világosság nagy Forrására kell nézniük bölcsességért, kegyelemért és erőért, hogy tanulóik szívét formálhassák, hogy értelmes módon Krisztus megváltó vérével foglalkozhassanak. Minden tanító alázatos követője legyen annak, aki szelíd és szerető szívű. Senki se tanuljon vagy dolgozzon azért, hogy jobb tanítónak vagy rendkívüli képességű személynek tekintsék, hanem, hogy lelkeket vezethessen Krisztushoz. Kísértés, hogy beleszője magát abba, amit elvégezte, ha ezt teszi, a munka tönkremegy, mert az száraz, hosszú megjegyzésekhez vezet, ami rontja a gyermekek érdeklődését vagy kedvét.- TSS 35.

Az Úr olyan tanítókat akar a szombatiskolában, kik teljes szívvel szolgálnak, kik gyakorlás által fejlesztik képességüket és a már elért szintet tökéletesítik. Az Úr munkálkodókat akar egyházában, mert a dolgozóknak kevesebb a kísértésük, mint azoknak, akiknek kevés a tennivalójuk. Akik igazán hisznek Krisztusban, Isten munkatársaivá lesznek. A Szentlélek irányítja majd őket; ragaszkodásuk megtisztul, szenvedélyük irányított lesz és drága gyümölcsök jelennek meg életükben Isten dicsőségére; mert azok akik valóban hisznek Krisztusban, tükrözik a világosságot.- TSS 53.

A tanítók kötelezettsége súlyos és szent. A munkában nincs annál fontosabb, mint gyengédséggel, szerető féltéssel nézni a fiatalok után, hogy érezhessék, ők barátaink. Ha egyszer megnyered bizalmukat, vezetheted, irányíthatod és könnyen taníthatod őket. Keresztény elveink szent indítékait be kell hozni életünkbe. Tanítványaink üdvössége a legmagasabb érdek, ami istenfélő tanítókra van bízva. A tanító Krisztus munkása, és különleges, határozott erőfeszítése megmenti a lelkeket a kárhozattól és megnyeri őket Jézus Krisztus számára. Isten ezt a tanító kezéből kívánja meg. Mindegyik élje a kegyesség, a tisztaság, a lelkiismeretes erőfeszítés életét és teljesítse kötelességét. Ahol a szív Isten szeretetétől lángol, ott a ragaszkodás tiszta lesz, s ez lényeges; az imák buzgók lesznek és hűséges figyelmeztetések adatnak. Ha elhanyagolod ezeket, a gondjaidra bízott lelkek veszélybe kerülnek. Jobb ha nem töltöd az időt hosszú beszéddel vagy elmélyedt tanulmányokkal, hanem nézz utána ez elhanyagolt kötelességeknek.

Mindeme erőfeszítések után a tanítók észlelhetik, hogy néhányan felügyeletük alatt lelkiismeretlen jellemet fejlesztenek. Ők lazák az erkölcsben, sok esetben romlott példa és elhanyagolt szülői fegyelem következménye. A tanító eredménytelen, bár megtesz minden tőle telhetőt, hogy ez ifjakat a tisztaság és szentség életére vezesse; a gyakori türelmes fegyelmezés, gyöngéd munka és buzgó ima ellenére csalódnia kell azokban, akiktől oly sokat remélt. Ráadásul a szülők szemrehányása éri őt, mert nem volt erejük ellensúlyozni saját példájuknak és oktalan nevelésüknek befolyását. A tanító eme elkedvetlenítéseket kötelessége teljesítése után kapja. De bízva, hogy Isten segíti munkájában, folytatnia kell azt férfiasan megállva őrhelyén és hitben tovább haladva. Másokat sikerül megmentenie Isten számára, akik befolyásukkal mások megmentéséért fáradoznak. A lelkészek, a szombatiskolai tanítók és oktatók egyesítsék szívüket, lelküket és céljaikat ifjainknak a romlástól való megmentés munkájában.- FE 116-117.

Az evangélium Isten ereje és bölcsessége, ha helyesen képviselik azok, akik jogot formálnak a kereszténységre. A bűneinkért megfeszített Krisztus Isten előtt minden lelket alázatossá tesz önbecsülésében. A halálból feltámadt Krisztust - aki felment a magasságba és élő közbenjárónk Isten jelenlétében -, és a megváltás tudományát kell tanulnunk és tanítanunk a gyermekeknek és ifjaknak. Krisztus mondta: „És én érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban” (Jn 17:19). Ez a munka hárul minden tanítóra. E tárgyban semmi se legyen véletlen munka, mert hiszen a gyermekek nevelő munkája az iskolákban is igényli Krisztus kegyelmének sokaságát és magunk megfékezését. Akik természetüknél fogva ingerlékenyek, könnyen bosszankodók és ápolják a bíráló lelkületet, a gonosz gondolatokat, találjanak más fajta munkát, amellyel nem adják át jellemük szeretetlen vonásainak bármelyikét a gyermekeknek és ifjaknak, mert ők túl sokba kerültek. A menny a gyermekben kifejletlen férfit vagy nőt lát, akik majd, ha képességeiket és erőiket mennyei bölcsességgel helyesen fejlesztenek és irányítanak, Isten munkatársai lesznek. Az éles szavak és az állandó megrovás megvadítja, de sohasem javítja a gyermeket. Tartsd vissza az ingerlékeny szót. Tartsd lelkületed Jézus Krisztus fegyelme alatt; akkor megtanulod, hogyan könyörülj és érezz együtt azokkal, akiket befolyásodra bíztak.- TSS 87. 88.

Isten munkásaiként többre van szükségünk Jézusból és kevesebbre magunkból. Több terhet kell hordoznunk a lelkekért, és naponta imádkozzunk, hogy erő és bölcsesség adassék nekünk szombatra. Tanítók, gyűljetek össze osztályotokkal. Imádkozzatok velük és tanítsátok őket imádkozni. A szív lágyuljon meg és a kérések legyenek rövidek, egyszerűek de komolyak. Szavaitok kedvesek és jól választottak legyenek és tanulják meg ajkatokról és példátokból, hogy Isten igazságának kell szívükben gyökeret vernie, különben nem tudják kiállni a kísértés próbáját. A fiatalok osztályát szívesen látjuk Istenhez megtérve és az egyház hasznos tagjaiként felnőve.- TSS 19, 20.

Ne engedjétek, hogy hétközben állhatatosságotok és erőtök világias és földi dolgok felé forduljon, s így ne legyen erőtök, erkölcsi szilárdságotok, hogy szombaton Krisztusnak szolgáljatok. Komoly munkát kell végeznünk ma. Pillanatnyi időnk sincs önző célokra. Mindenben, amit teszünk, tartsuk szem előtt, hogy azt Isten dicsőségére végezzük. Sohase nyugodjatok addig, amíg osztályotokban nem hoztok minden gyermeket Krisztus megmentő ismeretére.- TSS 14.

Azok számára, akik iskoláinkban tanítóként működnek, a munka és fejlődés tág tere nyílt meg a mag vetésére és az érett gabona begyűjtésére. Mi adhat nagyobb megelégedettséget, mint Isten munkatársának lenni a gyermekek és ifjak nevelésében és oktatásában, hogy szeressék Istent és megtartsák parancsolatait? Vezessétek Jézushoz a gyermekeket, akiket az iskolában és a szombatiskolában tanítotok. Mi adhat nagyobb örömet annál, hogy a gyermekek és ifjak követik Krisztust, a jó Pásztort, aki hív, és a juhok, bárányok hallván hangját, követik Őt? Mi áraszthat több napfényt a felelősséget érző és odaszentelt munkás lelkén keresztül, mint annak tudata, hogy állhatatos, türelmes munkája nem hiábavaló az Úrban és látja, hogy növendékei lelkében ott van az öröm napfénye, mert Krisztus megbocsátja bűneiket? Mi lehet megnyugtatóbb Isten munkásának, mint látni a gyermekeket és ifjakat, amint elnyerik Isten Lelkének befolyását a jellem igaz nemességében és Isten erkölcsi képének helyreállításában - amint a gyermekek békét keresve a Béke Fejedelméhez járulnak?- FE 271.