A követendő cél - Gépies munkával ne tévesszük szem elől a szombatiskola célját, felhasználván azt az időt, amit más fontos dolgokra kellene fordítanunk. Óvakodjunk a formaságoktól és szertartásoktól, melyek elhomályosítják munkánk igazi célját. Veszélyes a rendszernek ilyen szélsőség eltúlzása, mellyel a szombatiskola unalmassá válik, pedig ezzel ellentétben nyugalom, felüdülés és áldás kellene legyen.

A szombatiskola tisztaságát és egyszerűségét ne szívja fel a formák végtelen változatossága, mely nem hagy elegendő időt a vallásos céloknak. A szombatiskola szépsége és sikere Isten szolgálatának egyszerűségében és komolyságában van. Semmi sem tehető rend és szabály nélkül, de ezeket úgy is lehet rendezni, hogy a nagyobb és fontosabb kötelességeket mellőzik. Kevesebbet beszéljünk az osztályban a külsőségek előfeltételéről és a rendszerről, de sokkal többet mondjunk lelkük megváltásáról. Ez képezi a szombatiskola fő elvét.

Jézus szeretetének régi-régi története - amit a tanítók és vezetők Jézus szeretetével szívükben ismételten mondanak - oly erejű, mely meggyőzi és megtéríti a lelket. Ha Jézus szere- tete és gyengédsége érinti szívedet, képes leszel osztályodért dolgozni. Az evangélium egyszerűségét szem előtt kell tartani. Felülről jövő segítséggel hűséges munkát végezhetünk a Mesterért. Tárjuk állandóan a hallgatók elé azt a tényt, hogy a szív nélküli munka minden erőfeszítése hiábavaló.

Ragaszkodás és szeretet nyilvánuljon meg a szombatiskola tanítója és vezetője minden mozzanatában. Ekkor a rideg külsőséget a komoly buzgalom és életerő váltja fel. Jézus szere- tete át fogja hatni az egész osztályt úgy, hogy a tanulók azt a legmagasabb szintű nevelésnek tekintik. Szigornak vagy kicsinyességnek nincs helye sem a szombatiskolában sem a rendes iskoláinkban. Ez legyen távol a tanító és mindazok szívétől, akik részt vesznek az iskola vezetésében.

A büszkeség ne legyen érezhető az iskola előírásos vagy gépies munkájában, hanem a jóban, mely a lelkek Jézushoz vezetésében valósul meg. Az elkészített gépek tökéletes pontossággal működve eleget tesznek az ember akaratának, de azok lélek nélküliek. Így van ez az iskolákkal is; ahol a formaság foglalja el a vezető helyet, az az iskola élettelen márvány. Ha a szombatiskolával kapcsolatban állók munkájuk iránt felelősséget éreznek és erőfeszítéseket tesznek nemcsak a jelen időre, hanem az örökkévalóságra is, rend és összhang lesz látható minden osztályban.- TSS 89, 90.

Nem a szervezettség eredményezi a rosszat, hanem az, ha minden a szervezettség és az életbevágó kegyesség jelentéktelen Amikor a formaság és a gépiesség kiemelkedő helyet foglal el, és a fáradtságos feladatot teszik a munka előrevitelévé, amit egyszerűen kellene végezni, az rosszat eredményez és az erőfeszítéshez mérten kevés eredményt hoz. A szervezés célja ezzel ellentétes; és ha a rendet felbontanánk, az olyan, mintha lerombolnánk azt, amit felépítettünk. Látható lett a rossz eredmény mind a szombatiskola, mind a misszió munkában, mert sok mindent gépiessé tettek, szem elől tévesztve az élő tapasztalatot. A behozott elképzelt fejlesztésekben az ember formálása a munkára lett helyezve. A szombatiskolában olyan férfiakat és nőket választottak meg, akik nem lelki gondolkodásúak, akik érdektelenek a gondjukra bízott munkában; azonban a dolgok a Szentlélek segítségével rendbehozhatók.

A dolgok különböző rendjét láthatjuk. Sokan teljesen Istennek szentelik magukat, és képességüket a szombatiskolai munkára szánják, egyre fejlődnek ismeretben és képezik magukat úgy, hogy képesek a legjobb módszert alkalmazva másokat tanítani a munkában. De az nem tartozik a munkásokra, hogy módszereket keressenek, melyek által bemutatót tartanak szinházias előadásokra és zenei bemutatásokra használva az időt, mert ez semmi. Nem jó dolog, hogy a gyermekek különleges alkalmakon beszédeket tartsanak. Krisztusnak kell megnyerni őket és a látványosságra fecsérelt idő és pénz helyett törekedjenek kévéket gyűjteni az aratásra.

Úgy látszik sokan azt gondolták, hogy a szombatiskolai munka lényege az osztályok megszervezése és a tanulók gyakoroltatása úgy, hogy összhangban legyenek a merev szertartásokkal és formalitásokkal; és ha tanítókat választanak, a szombatiskola megy magától. Gyakran választanak oly tanítókat, akik nem tudnak lelkeket vezetni Krisztushoz, mert nem tudják, mily érték Ő a saját lelkük számára; de akik nem értékelik embertársukat, s nem dolgoznak értük, amint Krisztus tette, elszélednek Krisztustól. „Aki velem nem gyűjt [jegyezd meg e szavakat:] az tékozol” (Mt 12:30). A tanító, ha nem hordozza a lélekmentés terhét, közömbössé lesz az igazság iránt; gondtalanná válik és az a légkör, amely körül veszi lelkét, a Krisztustól való elszéledést munkálja. Az ilyen elemekkel a nehézségek miatt állandó viszály lesz a szombatiskolában; mert, ha a tanítót megbízták a munkával és nem érdekelt abban, akkor a tanítványok ugyanabban a lelkületben részesülnek.- FE 253, 254.

Azok, akik a szombatiskolai munkára adják magukat, oly személyek legyenek, akik odaszentelték magukat Istennek. Olyan erőshitü, meleg, együttérző férfiak és nők legyenek, kik buzgok és érdekeltek mindabban, ami Krisztus ügyére vonatkozik. Önzetlen törekvéssel adják oda magukat a munkára és az bármily áldozatot követeljen, az oltárra helyezik magukat, s erős kiáltásokkal és könnyhullatásokkal járnak közben a gondjaikra bízott ifjak megtéréséért. Azok, akik az Úrért dolgoznak a szombatiskolában, feszítsék meg minden önző törekvésüket „semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál” (Fil 2:3). A szombatiskolai munkások elsődleges törekvése legyen, hogy az ifjakat Isten félelmében való kötelességük őszinte végzésére neveljék.

A szombatiskola nagy igénye nem a gépiesség hiánya, hanem a lelki dolgok ismeretének a hiánya. Nagyon szükséges, hogy a munkások Szentlélekkel megkeresztelve Isten hű misszionáriusa legyenek. Meg kell tanulniuk, tegyék végsőkig próbára értelmüket, hogy szert tehessenek a bibliai igazságok jobb ismeretére. A szombatiskolai tanítók naponta imádkozzanak a mennyei világosságért, hogy megnyithassák az ifjak értelmét a szent Ige kincse előtt. Miért nem alázzátok meg magatokat Isten előtt és engeditek, hogy a Szentlélek hatása nyilvánuljon meg jellemetekben és munkátokban? A szombatiskolában túl sok az önelégült a munkálkodó, túl sok a gépiesség és a megszokás, s ez irányzatok elvezetik a lelket az élő víz Forrásától.- TSS 73, 74.

Hiányunk van képzett képességűekben és nincs emberünk, aki megfelelően szakképzett lenne és eleget tudna tenni szombatiskolánk és gyülekezetünk vezetése munkájának. Sokan ismerik az igazságot, de még nem értik annyira, hogy azt sajátjukként tudnák előadni. Nincsenek felkészülve annak oly módon történő bemutatására, hogy szent, magasztos jellege világos legyen az emberek előtt. Kevesebb nevelésre és több, mélyrehatóbb gyakorlásra van szükségük. Lehetetlen, hogy bárki is előre lássa, mire lehet elhíva. Olyan helyzetbe kerülhet, ahol gyors ítélőképességre, kiegyensúlyozott érvekre van szüksége és ezért Krisztus tiszteletét szolgálja, hogy a jól képzett munkások megsokasodjanak közöttünk; akik világos, értelmes módon jobban tudják közölni az igazságot, és az igazság oly módon lesz képviselve, mely mentes a lehetséges hibától.- FE 256, 257.

Szombatiskolánk nem az, aminek az Úr szeretné, hogy legyen. Ott túl sok elvárást helyeznek a formaság és a gépiességre, míg Isten életadó ereje nem nyilvánul meg lelkek megmentésében, akikért Krisztus meghalt. A dolgok e rendjét meg kell változtatni szombatiskoláinkban, hogy eleget tegyenek annak a célnak, amiért léteznek... Amikor a vezetők és tanítók feltétel nélkül átadják magukat Istennek, nemcsak határoznak, hanem döntésüket megvalósítják. Mielőtt a munkások szombaton és közismereti iskoláinkban megkezdik munkájukat, ha bizalmukat teljesen Istenbe vetik, Krisztus kegyelme egyesülni fog emberi erőfeszítésükkel. Fontos, minden munkás értse meg, hogy az emberi erőfeszítésnek az isteni erővel való együttmunkálkodását a lelkek meggyőződése és megtérése követi.

A lélek teljes megszentelődését támogatni kell úgy a szombatiskolai tanítóknak és vezetőknek, mint a szószékről a lelkészeknek, mert valamennyien elkötelezettek a lélekmentés munkájára. Mindenkinek, mint Krisztus is tette, a maga helyén kell dolgoznia, , a szeretet lel- kületével a tévelygő és bünbánatnélküli emberért. Ez az, amit Krisztus látni szeretne a szombatiskolában. Isten angyalai, akik a mennyben az Atya orcáját látják, a gyermekekre és if- jakra tekintenek, kik számára ti Isten élő képviselői vagytok tanítván a megváltás útját. Gondoljatok erre vezetők és tanítók; a mennyei angyalok jelenlétében vagytok, a jellemet munkálván, mely bizonyítja Krisztus iránti hűségeteket vagy hűtlenségeteket.

Szombatiskolánk vezetői és tanítói megtértek, megszokott érzéketlenségüktől megszabadultak kell legyenek. Az igazság értékes leckéit nem unalmas, élettelen módon kell tanítani; hanem az Úrral való naponkénti kapcsolattal, az igazság napja ragyogó sugarainak befogadásával életadó erőt kell hozzáadni erőfeszítéseikhez, hogy lelket nyerjenek Krisztusnak. Állandóan elméjükben kell tartaniuk Krisztust, hogy gondolataik és indítékaik lelki jellegűek lehessenek és tanítási módjuk és módszerük a Szentlélek irányítása alatt lehessen. A Szentlélek az embereknek való legmagasabb megnyilatkozásában lehetővé teszi, hogy működésbe hozzák legjobb erejüket, amint Isten munkálja bennük az akarást és a cselekvést jó kedvéből.

Krisztus mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5). A munkás nincs magára hagyva. Isten Lelkét kapta, hogy Isten jó kedvéből munkálja benne az akarást és a cselekvést, hogy ne a testről gondoskodjon, eleget téve annak kívánságainak. Ekkor a tanító követi a Lélek vezetését. Amint Isten Lelke vonza a gyermekek és ifjak szívét, te meghíván gyengédséggel és szeretettel vond őket és segítsd átadni szívüket Istennek.

A gyermekek és ifjak Krisztus megvásárolt tulajdonai; óriási áron vette meg őket. Jézus szereti a kicsinyeket. Szánalommal tekint az ifjakra, mert tudja, hogyan fogja Sátán vonzani őket a széles útra, melyet csábítóvá tesz előttük; és Jézus megparancsolja az angyaloknak, vegyék különös gondjukba e tapasztalatlan lelkeket otthonukban, iskolájukban és a szombatiskolában. A Lélek állandóan küzd velük törekedvén őket Istenhez vonzani; és Isten munkatársa érezni fogja felelősségét és komolyan dolgozik, hogy lelkeket nyerjen Krisztusnak.- TSS 4144.

Ritka türelmes, imádságos és kitartó hűségre van szükség, mint amellyel rendelkeztek Istennek e szentjei [Káleb, Anna, Dorcas]; mégis a gyülekezet nem boldogulhat enélkül. Ez szükséges a gyülekezetben, a szombatiskolában és a társadalomban.- TSS 109.

Szükséges, hogy szombatiskolai munkásaink nagy mértékben legyenek betelve Krisztus Lelkével. Csak akkor lehetnek Krisztus munkatársai, ha hit által szívükben van... A gyermekeknek több határozott erőfeszítésre van szükségük a vallásos élet tekintetében. A vezető munkások és tanítók tökéletes összhangban dolgozzanak. Összmunka kell legyen a szülők, gyermekek és tanítók között. Hadd dolgozzon minden munkás bölcsességért és tapintatért, hogy fejleszthesse az Istentől megkívánt jól irányított erőfeszítést. Fejlesszük a tapintatot és az éles ítélőképességet, legyünk gyorsak az alkalmak és a jócselekedet meglátására és ragadjuk meg ez alkalmakat és a legjobb erőnk szerint használjuk azokat.- TSS 20.

A szombatiskola vezetőinek és tanítóinak szükségük van a Szentlélek vezetésére és oktatására, hogy igaz nevelők lehessenek, képesek legyenek gondolatokat ébreszteni és növendékeik emlékezetébe idézni a tanultakat. A Szentlélek feladata, hogy világosan és értelmesen emlékeztessen Krisztus szavaira, hogy azoknak, akik tanítják a világ Megváltóját, hatalmuk legyen osztályuk szeme elé tárni Krisztust. A szombatiskola minden intézkedésénél szükség van a Szentlélek segítségére abból a célból, hogy férfiakat és nőket választhassanak, akik betöltik a vezetők, tisztviselők és tanítók felelősségteljes szolgálatát, akik Isten gyermekei.

Nem jó dolog mindig egy ember vezetése alatt tartani a szombatiskolát; mert ő a maga elgondolásának és eszméjének képét nyomja az iskolára. Az iskolában oly munkások legyenek, kik képesek friss gondolatokat hozni és előrevinni az iskolát a lelki életben. Az iskolát az erősítheti, aki hosszú ideje hűségesen szolgál, de inkább az iskola javát kell tekintetbe venni, mint a tanítók vagy tanulók előnyét. Amikor nyilvánvaló, hogy új munkások belépése az iskola javát szolgálná - akik tudják mit jelent terhet viselni a lelkekért -, akkor semmi se álljon a változás útjába. Azok, akik nem érvényesülésre törekednek, bár letehetik őket tisztségükről ez intézkedés által, buzgón ragadnak meg minden segítséget, mellyel a szombatiskola tanulóit felemelhetik és előbbre vihetik. Azok, akik idősek és tapasztaltak a munkában, megértették, mi segíthet Isten ügyén és a fiatalok, kik nem teljesen alkalmasak e munkára, idősebb testvérük példáját fogják követni, ki hűségét bizonyította a kezére bízottakban, s becsületességben és tapintatban nevelte magát, hogy biztosíthassa az eredményességet, mely a jó munka lényege.

Mi az oka annak, hogy a gyülekezetben sokan vannak, akik az igazságban kiegyensúlyozatlanok, gyökértelenek és megalapozatlanok? Miért vannak olyanok a gyülekezetben, akik sötétségben járnak és nincs világosságuk, kiknek bizonysága félszívű, hideg és panasszal teli? Miért vannak olyanok, kiknek lába úgy látszik, kész letérni a félreeső és tiltott ösvényre, kiknek mindig van szánalmas történetük, amit elmondjanak a kísértésről és a kudarcról? A gyülekezet tagjai érzik felelősségüket? A gyülekezet vénei és diakónusai utána néznek a gyengéknek és elkóboroltaknak? Felfogják, hogy tétovázó lelkük elvesztésének veszélyében vannak? Megpróbáltátok tanáccsal és példával az elkóboroltak lábait az örök Sziklára állítani? A szombatiskola tanítói és tisztviselői megértették-e, az a munkájuk, hogy a fiatalok lábát a biztos ösvényre helyezzék és minden önző érdeket semmisnek tekintve, lelkeket nyerjenek a Mester számára? Határozott szükség van megújulásra a munka minden ágában.

Csodálatos alkalmak múlnak el kihasználatlanul szombatiskolai munkánkban. Hadd jöjjenek különböző ajándékkal rendelkező férfiak és nők a munkába és Isten félelmében tegyék meg a legjobbat ifjaink megmentéséért. Ne hagyjuk azokat, akik gépiesen végzik a dolgokat, hogy az iskola teljes terhét hordozzák és azt formaivá, pontos szokásokká alakítsák, és mégis annak egész életét a szabályok sokasága fojtsa el. Lényeges a rend, de szabályaink és rendelkezéseink mellett sokkal több lelki tudásra van szükségünk. Életadó hatalomra, lelkes buzgalomra, igaz elevenségre van szükségünk, hogy iskoláink igaz kegyesség és tisztaság légkörével teljenek meg; hogy ott igaz vallásos fejlődés lehessen; hogy az Úr félelme hassa át az iskolát; hogy a vezetők és tanítók ne elégedjenek meg holt, formai folyamattal, hanem minden tevékenységet munkába helyezzenek, hogy az iskola a legnemesebb, legeredményesebb iskolává lehessen a világon. Ez legyen a célja és törekvése az iskola minden munkásának.

Iskoláink vezetői gyors felismerésű férfiak és nők legyenek, kik Isten Lelkével rendelkeznek, hogy támogassa őket a jellem ismeretben, kik irányító képességgel rendelkeznek, kik megértik a jellem különböző fejlődési szakaszait és tapintatosan, bölcsen bánnak a különböző gondolkodásúakkal. Sokan vannak, kik névlegesen töltik be a vezetői helyet, azonban oly emberek szükségesek, kik a szó szoros értelmében töltik be e helyet. Sokan vannak, akik meglehetősen ügyesen mennek át a formaságon; de elhibázzák közölni a bátorságot és a reménységet, lelkesíteni a gondolatot, serkenteni az erőt és olyan életet bemutatni, hogy az iskola élő, növekvő erővé váljon a jóra.

Tág terület áll nyitva a tanítóknak és igyekezniük kell megérteni, hogyan dolgozzanak oly módon, hogy vezessék és fejlesszék a gyermekek szívét és értelmét. Felülről jövő bölcsességre van szükségük, hogy eredményesen foglalkozhassanak az ifjakkal és gyermekekkel. Sok tanító rövidlátó, és olyan irányt vesz az ifjakkal, melynek nem lesz jó eredménye; és az előrehaladás helyett visszafejlődés van. A munkásoknak és tanulóknak egyaránt a Szentlélek segítségére van szükségük, hogy ne hirtelen megújulás legyen, hanem egyenletes növekedés a kegyelemben, állandó növekedés a lelki életben és erőben.- TSS 91-94.

Szombatiskoláink, amelyekben a gyermekeket és ifjakat tanítják, túl felületesek. Ezek irányítói mélyen kell szántsanak. Több gondolat, több kemény munka szükséges abban a munkában, amit végeznek. Ők a Biblia alaposabb tanulói kell legyenek és mélyebb vallásos tapasztalattal kell rendelkezniük jól ismervén, hogyan irányítsák a szombatiskolát az Úr ren- delete szerint és hogyan vezessék a gyermekeket és ifjakat Megváltójukhoz. Ez a munka egyik ága, mely a továbbiakban megbénul hathatós, éles elméjű férfiak és nők hiányában, kik érzik a maguk felelősségét Isten iránt, hogy használják erejüket, nemhogy bemutassák önmagukat, nemhogy hencegjenek, hanem hogy jót tegyenek. - TSS 111.

A cselekvés magasabb színvonalára kell jussunk. Engedjük, hogy Jézus Lelke megelevenítse a munkások lelkét. Akkor a munkások terveit és módszereit a lélekmentés fogja jellemezni. Nagy gyülekezeteinkben, ahol sok a gyermek és ifjú, a szombatiskola irányításának nagy veszélye, hogy az formaivá, gépessé, lélektelenné vált. Ott hiányzik Jézus.- TSS 14.

Keresztény nők jóra való befolyást gyakorolhatnak az ifjakra és gyermekekre. Képességeik Istentől rájuk helyezett ajándékok és azt teljesen a Mester szolgálatára kell szentelniük. Sokan gyorsan észlelnek és hatékonyan teljesítenek, azonban szükséges, hogy szoros kapcsolatban legyenek Krisztussal. Új módszereket és utakat keresnek, mely által fejlesztik a jellemet és arra nevelik az ifjakat, hogyan használják Istentől kapott képességüket.

A tisztviselők időről időre való választásánál legyetek biztosak abban, hogy ne uralja személyes előnyök, hanem olyanokat helyezzetek bizalmi tisztségbe, akikről meggyőződtetek, szeretik és félik Istent és akik Istent tanácsosukká teszik. Isten szeretete és félelme nélkül bármilyen ragyogó lehet az értelem, ott mégis hiba lesz. Jézus mondta; „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5). A tisztviselők választásának e dolgát nem szabad a szombatis- kolai tanulók ellenőrzése nélkül hagyni. A tisztviselők gyakori változtatása az iskola hasznára válik; mert egy ember értelme nem kell, hogy befolyásolja az összes többit. Lehet néki néhány kiváló minősítése és mégis néhány dologban fogyatkozása lehet. Másik megválasztott eredményes lehet ott, ahol az előző hiányos volt. Különböző értelmek és képességek friss ötleteket, friss gondolatok sorát hozzák majd; és ez a lényeg. De mindezeken túl, olyanokat kell választani, kik őszinte lelkűek, az igazságban járnak, kik szeretik és félik Istent és elviszik leckéiket az Ő iskolájába. Ezek előre és felfelé viszik a tanulókat. Bölcs tanító alatt a tanulók növekednek Isten Szava iránti érdeklődésükben és mélyebb bepillantást nyernek az Írásba. Minden lecke témája Krisztus legyen. A leckék, melyeket tanítványainak adott Krisztus, nagy fontosságúak.- TSS 83, 84.

A szombatiskoláinkban komoly munkát kell végezni és azok, akik vezetik ez iskolát, igyekezzenek bölcsen és tapintatosan eljárni. Jó és fontos munka az értelemmel való foglalkozás, jó benyomást kelteni, helyesen alakítani a jellemet. Az a bölcs tanító, aki megpróbálja a tanuló képességét és erejét előhozni az állandó erőfeszítés helyett, hogy oktatásban részesítse.

Különböző időpontokban leveleket kaptam a szombatiskola vezetőjének kötelességét illetően. Valaki elszomorodott, mert nem tudott mély érdeklődést ébreszteni a tanítóknál és tanulóknál. Mondta, sokszor beszélt velük megmagyarázván mindent, amit lényegesnek gondolt, hogy megértsék és mégis úgy látszott nagyon hiányzik az érdeklődés. Ők vallásilag nem voltak indíttatva. Azt mondanám ez őszinte testvérnek és mindazoknak, kik hasonló nehézségek között dolgoznak, vizsgálják meg, hogy lássák, vajon nem ők felelősek-e nagy mértékben e vallásos érdektelenségért.

Sokan túl sokat próbálnak tenni és elmulasztják bátorítani tanítóikat és tanulóikat, hogy tegyék meg a tőlük telhetőt. Nagy egyszerűségre és vallásos komolyságra van szükségük. Hosszú, száraz beszédet tartanak a szombatiskolában és a tanítói összejöveteleken, így fárasztják egyaránt a tanítók és tanulók értelmét. Az ilyen megjegyzések nem helyénvalóak. Nem alkalmazzák oktatásaikat az iskola igazi kívánságaihoz és elhibázzák magukhoz vonni a szíveket, mert saját szívük sincs telve lelki együttérzéssel. Nincsenek tudatában annak, hogy hosszú, fárasztó beszédeikkel megölik az érdeklődést és a szeretetet az iskola iránt...

Ha a munkások szíve együtt érez Krisztussal, ha élő hit által Ő bennük marad, fele any- nyit sem fognak beszélni, nem mutatnak kifelé annyi értelmet, mint amit most néhányan tesznek; de amit szeretettel és egyszerűen mondanak, az elér a szívhez és szoros együttérzésbe hozzák a tanítókkal, a tanulókkal és a gyülekezeti tagokkal.

Az igazi nevelő magával ragadja hallgatóinak elméjét. Szava kevés, de komoly. Szívből jőve azok együttérzéssel teltek és meleg szeretetűek a drága lelkek iránt. Nevelői előnye korlátozott lehet és csak kevés természetes képessége lehet, de a munka iránti szeretet, az alázatban való munkálkodás készsége képessé teszi, hogy mély érdeklődést ébresszen a tanítóban és a tanulókban egyaránt. A fiatalok szívét magához vonja. Munkája nem lesz csupán formai. Képessége lehet, hogy a tanítóból és a tanulókból egyaránt előhozza lelki és szellemi igazságok drága gyöngyszemét és így, míg másokat tanít, önmagát is tanítja. A tanulókat nem félemlíti meg alapos ismeretének fitogtatása és azok egyszerű nyelvezetben mondják el, milyen benyomást tett elméjükre a lecke. Ennek eredménye a mély és élő érdeklődés az iskolában. Krisztus evangéliumának egyszerűsége által ott érte el őket ahol vannak. Szívük meglágyul és most Mestere képmására alakíthatja őket.

A metszően éles értelem előny lehet, de a nevelő ereje a szívbéli kapcsolat a világ Világosságával és Életével. Szeretet fogja körülvenni az embereket és mindig azt keresi, hogy ezt magasabb szintre emelje. Nem akar mindig másokat vádolni, hanem a szíve tele lesz szánalommal. Nem akar nagy lenni a maga megítélésében, sem nem keresi, hogy állandóan alátámassza és erősítse a maga méltóságát, hanem Jézus alázatossága valósul meg életében. Érezni fogja Krisztus szavainak igazságát: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Az ilyen tanítókra nagy szükség van. Isten fog velük dolgozni. Krisztus mondja: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szív vagyok” (Mt 11:29). Akik tisztséget viselnek a szombatiskolai munkában, azoknak szükségük van isteni megvilágításra. Hiányuk van lelki látásban, mely képessé teszi őket, hogy megérthessék azok kívánságát, akikért dolgoznak.

Vezetők, sose szidjatok, se ne panaszkodjatok tanítóitok és tanulóitok előtt. Ha jóra akarod befolyásolni az iskolát, tedd félre a korbácsot és gyakorolj mennyihlette befolyást, mely mindenkinek értelmét megragadja. Az iskola részére való tervek és szabályok készítése hadd képviselje, amennyire csak lehet az iskola szavát. Néhány iskolában nyers bíráló lelkület van. Sok a formaiasság és szabály, míg a fontosabb dolgokat: Isten kegyelmét és szeretetét elhanyagolják. Hadd legyen mindenki jókedvű. Ha valaki lelkét körülfogja a felhő, hadd forduljon a napfény felé, mielőtt a szombatiskolába belépne. Az az anya, aki állandóan kedvetlenségéről beszél és gyermekeinek megbecsülésük hiányáról panaszkodik, az nem irányíthatja őket. Így lehet ez veletek is tanítók és vezetők. Ha hiányt láttok e tekintetben, ne csökkentsétek befolyásotokat, hogy erről beszéltek; hanem nyugodt módon gyakoroljatok befolyást a munkára, mely kijavítja a rosszat. Tervezzétek meg, tanulmányozzátok, hogyan lehet biztosítani a jól szervezett, jól fegyelmezett iskolát.- TSS 16-19.

Volt egy szombatiskolai vezető, aki egy alkalommal a szombatiskolához beszélve nagyon száraz, hosszú és érdektelen volt. Egy anya megkérdezte 10 éves leányát, hogy örült-e a tanulásnak és azt is: „mit mondott a lelkész”? A kislány azt mondta: „Azt mondta, azt mondta, azt mondta, semmit sem mondott”. Nos, nem kívánok munkánkról ilyen beszámolót, mint ez. A legjobb gyakorlást kívánjuk a munka számára, ami a lehetőség szerint mienk lehet, hogy sikeressé tehessük a mások tanításában a dolgokat, amit megtanultunk- TSS 111, 112.

Szánalmas gyengeség, hogy sokan mindig elkésnek szombaton reggel. Saját idejükkel nagyon pontosak, nem engedhetik meg maguknak, hogy egyetlen órát is elveszítsenek a magukéból; de az Úr ideje a hét napból az egyetlen egy, amit az Úr magának igényel és elvárja, hogy azt neki szenteljük. Ennek egész részét elfecsérlik a reggeli hosszú alvással. Ezzel meglopják Istent. Ennek következménye, hogy mindenben elkésnek; ez zavart okoz a családban; és végül pontatlanságot eredményez az egész család részére a szombatiskolában és talán az istentiszteleten. Nos, miért nem tudunk felkelni korán reggel és dicséretet, hálát mondani Istennek? Próbáljátok meg testvéreim. Tegyetek meg minden előkészületet az azt megelőző napon és jöjjetek pontosan a szombatiskolába és az istentiszteletre és ezzel nem csak másoknak vagytok javára, hanem gazdag áldást arattok magatoknak.- Youth's Instructor, 1879 március 19.

Isten munkájában és ügyében a pontosság és elszántság nagyon lényeges.-3T 500.

A konferencia és ima-összejöveteleket nem szabad fárasztóvá tenni. Ha lehet, minden legyen készen a megadott időre; és ha vannak késlekedő egyének, akik félórát, vagy 15 percet késnek, ne várjuk meg őket. Ha csak ketten vannak jelen, igényelhetik az ígéretet. Az összejövetelt meg kell kezdeni a kijelölt időben, ha lehetséges, akár kevesen akár sokan vannak jelen.- Review and Herald 1871. május 30.

A szombatiskolai munka arra szólít fel, hogy foglalkozzunk azokkal, akik hibákat követnek el, akik bűnbe és tévelybe esnek. Krisztus nagyon világos tanítást adott Igéjében a tévelygők kezelése tekintetében. De sokan elmulasztják gyakorolni e tanácsokat. Ők nem tanulták és nem őrizték meg azt szívükben, úgy, hogy a Szentlélek nem tudta megvilágosítani az elhomályosodott értelmet és megpuhítani és megtörni a tanítók, valamint a tanulók megkövesedett szívét. A Szentlélek a szívet érzővé, együtt-érzővé akarja tenni, és a büszkeségtől és önzéstől meg akarja szabadítani.

A szombatiskolai tanulók valószínűleg helytelen viselkedésükkel felbosszantják a tanítót. De a tanítónak nem kell éles szavakat szólnia és szabadjára engedett lelkületet nyilvánítania; mert ezt téve, nem használja a Lélek kardját, hanem Sátán fegyverét. Noha a tanuló rossz viselkedése megpróbáló, bár a gonoszt helyre kell igazítani, a szabályokat figyelembe kell venni és az igazságot tisztelni kell, mégis a tanító hadd tartsa meg az Úr útját és a kegyelmet vegyítse igazsággal. Hadd tekintsen a Golgota keresztjére, meglátva, hogyan találkozott ott a kegyelem és az igazság, hogyan csókolták egymást az igazság és a béke. Ott az isteni áldozat által az ember megbékélhet Istennel. Szemlélve Krisztus szeretetét, szíved meglágyul, hogy a fiatalokat úgy kezeld, mint az Úr családjának fiatalabb tagjait. Emlékezz arra, hogy ők Krisztus tulajdonai és feladatod, hogy azzal a móddal kezeld őket, amellyel Krisztus kezel téged.

A kemény bánásmód sohasem segíti az ifjakat, hogy meglássák a maguk tévedését, vagy megújuláshoz segítse őket. Az iskola szabályait és rendelkezéseit valósítsuk meg Jézus szellemében, és ha feddeni kell, akkor e kellemetlen dolgot tegyük szeretettel vegyített szomorúsággal. Ne gondold, hogy a tanuló nyilvános feddése a te dolgod, mert így megalázod őt az egész osztály előtt. Ez nem megfelelő példa, amit a gyermekek elé tárunk, mert ez oly mag, mely aratáshoz hasonlót terem. Sose vidd ki egyetlen tanuló tévedését sem ama körön kívül, amelyben azt tudják; mert ha ezt teszed, együttérzést teremtesz a bűnös iránt, olyan benyomást hagyván az elmében, mintha méltánytalanul bántak volna vele. Leleplezve a bűnöst, őt Sátán harcterére lehet dobni és ettől kezdve szüntelenül lefelé halad. Krisztus sokáig elnéző velünk és nekünk Krisztushoz hasonlónak kell lennünk. Ő nem taszít el magától bennünket tévelygéseink miatt, hanem megdorgál gyengéden, és szeretet által szorosan magához von.

Ha a tanítók meglátják, hogy lehetetlen a tanulót az osztály fegyelme alá helyezni, hadd menjen más osztályba, mert lehet, hogy másik tanító képes a hiányosságot pótolni. Ami az egyik tanítónál hiányzik, az a másiknál meg lehet; de ha megnyered az ifjú bizalmát és szívedhez kötötted őt az együttérzés húrjaival és szeretettel, lelket nyersz meg Krisztus számára. Az önfejű, akaratos, független fiú átalakulhat jellemében.

De amíg szükséges a szeretet és az együttérzés kinyilvánítása tanítványaid számára, addig a kinyilvánított gyengeség részrehajlást és féltékenységet kelt. A gyermekek gyorsan észreveszik a tanító kedvezéseit és a kedvezett tanuló gyakran felméri erejét, alkalmasságát és jártasságát a tanítónak az osztállyal való bánásmódjával. Elhatározhatja, hogy mester lesz; és ha nincs a tanítóval Krisztus kegyelme, gyengeséget fog tanúsítani, türelmetlen, sokat követelő és rideg lesz. Az osztályban uralkodó szellem más tanulókra is kiterjed és egyesült erőfeszítéssel megszerzik az uralmat. Ha a tanító Krisztus kegyelme által önuralmú és szilárd, türelmes kézzel tartja a vonalat, el fogja fojtani a féktelen elemeket, megtartja önérzetét és tanulói tisztelni fogják. Ha egyszer a rend helyreállt, a kedvesség, nemesség és szeretet kinyilvánul. Lehet, hogy újra és újra lázadás támad, de ne engedd, hogy meggondolatlan természet nyilvánuljon meg. Ne beszélj nyersen a vétkezővel és ne szegd kedvét a léleknek, aki a sötétség erőivel küzd. Légy csendes és szálljon fel szíved imában Istenhez segítségért. Angyalok állnak szorosan oldaladhoz és segítenek felemelni a zászlót az ellenséggel szemben. És ahelyett, hogy a tévelygőt megölnéd, képes leszel lelket nyerni Krisztusnak.- TSS 77-80.

Érezzék a tanítók, bármilyen jellegű legyen a nehézség, azzal Jézus indulatával kell szembe nézzenek. A harciasság ne kerüljön szembe harciassággal. Ha neked makacssággal, konoksággal, türelmetlenséggel és könnyelműséggel kell foglalkoznod, mutass minden kényszerhelyzetben kedvességet és szeretetet, és türelemmel, önuralommal tartsd meg befolyásodat tanítványaid szeretete felett, hadd érezzék, hogy minden vágyad, jót tenni velük. Mutasd meg tanítványaidnak, bízol bennük. Látogasd meg őket otthonaikban és hívd meg őket otthonodba. Lássák, hogy szereted őket nemcsak szóval, hanem tettel és igazsággal.

A tanítónak szükségtelen igényt tartania méltóságára, mert tanulói tiszteletét nem nyerheti el másként, csak a Krisztushoz hasonló magatartással kinyilvánított kedvességgel és keresztényi udvariassággal. A tanítónak úgy kell nevelnie tanítványait, amint Krisztus nevelte az övéit. Oly benyomást kell keltsen, amit az idő nem tud feledtetni. Befolyása tanítványait az isteni példakép szerint kell alakítsa; és ha ezt teszi, egyedül az örökkévalóság mutatja meg munkája értékét. A tanítónak erkölcsi természetet kell ébresztenie tanítványaiban és ösztönöznie kell bennük a vágyat, hogy a mennyei küldötteknek válaszoljanak.

Sohasem szabad tanítóknak megválasztani azokat, akik önzők, durcásak, erőszakosak, durvák és nyersek, akik mások érzéseit nem veszik figyelembe. Végzetesen befolyásolják tanítványaikat, mert saját jellemük szerint alakítják őket, állandósítva a gonoszt. Az ilyen jellemű személyek erőszakkal akarják megtörni az engedetlen fiú akaratát; de Krisztus a tévelygőkkel való ilyenfajta bánásmódot nem engedélyezte. Mennyei bölcsesség, a szív szelídsége és szeretete által a tanítók képesek lehetnek az akarat irányítására és az engedelmesség útjára való vezetésre; de senki se gondolja, hogy fenyegetéssel meg lehet nyerni a tanulók szeretetét. Úgy kell munkálkodnunk, amint Krisztus munkálkodott.

Sokan alábecsülik önmagukban a tévedés bűnét, de másokban természetesen felismerik annak befolyását. Mindenütt találkozunk olyanokkal, akik természetes tudatlanságban vannak oly jellemtulajdonságaikat illetően, melyeket meg kellene változniuk. Mások láthatják kifogásolható jellemvonásaikat; de amikor azokat megróják, azt képzelik, tévesen ítélték meg őket. A tanító figyelmesen vizsgálja meg szívét az örökkévalóság fényében, hogy tanítványai előtt azt képviselhesse, amivé szeretné hogy legyenek. Krisztus iskolájában naponkénti tanuló kell legyen Krisztusban maradván, mint a szőlővessző a szőlőtőn marad, hogy azt közölhesse másokkal, amit Krisztustól nyert.

Az a tanító, aki tanulóit fegyelmezni akarja, annak előbb Krisztus irányítása alá kell jutnia. Jézus mondta: „...aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Jn 8:12). Isteni megvilágítással úgy munkálkodhatsz, amint Krisztus munkálkodott. Világossága átragyog rajtad a bűnbánat nélküliek vétkes ösvényére, akikkel kapcsolatban vagy. Valóban tanító vagy-e Isten útjaiban? Ha megtért tanító vagy, megnyered és nem elűzöd, vonzod és nem elutasítod a lelkeket, akikért Krisztus meghalt. Őrződ és gondozod Krisztus nyájának juhait és bárányait. Ha elkóborolnak, nem hagyod elveszni őket, hanem elmész és megkeresed, megmented ami elveszett. Az egész menny kész segítségedre lenni e jó munkában. Az angyalok segítenek erőfeszítésedben, hogy megtaláld a kulcsot a javíthatatlan és engedetlen szívhez. Sajátos kegyelmet és erőt nyersz Krisztus által, aki el tud látni mérhetetlen teljességéből. Akkor képesítést nyersz, hogy Isten munkatársa légy; eggyé légy Krisztussal erőfeszítésedben; mentsd meg az elveszettet, és szeretetmunkád eredménye láthatóvá lesz nemcsak most, hanem az örökkévalóságban is.- TSS 80-82.

Néhány szülő és néhány tanító úgy látszik elfelejti, hogy egykor gyermek volt. Méltóságteljesek, hűvösek és nem együttérzők. Bárhol kerüljenek kapcsolatba a fiatalokkal - otthon, iskolában, szombatiskolában vagy gyülekezetben - a tekintély légkörét árasztják és arcuk szokásszerűen ünnepélyes, rosszalló kifejezést tükröz. A gyermekies vidámság vagy önfejűség, az ifjú élet nyugtalan tevékenysége nem talál mentségre szemükben. Jelentéktelen vétkeket súlyos bűnökként kezelnek. Az ilyen fegyelmezés nem Krisztus-szerű. Az így nevelt gyermekek félik szüleiket vagy tanítóikat, de nem szeretik őket. Gyermekies tapasztalataikba nem avatják be őket. Az értelem és szív néhány értékes tulajdonsága halálra fagy, mint a gyönge palánta a téli széltől.

Mosolyogjatok szülők, mosolyogjatok tanítók. Ha szomorú a szívetek, a tény ne üljön ki arcotokra. A szerető, hálás szív napsugara ragyogjon fel arcotokon. Felhagyva merev méltóságotokat, alkalmazkodjatok gyermekeitek szükségleteihez és mozdítsátok elő, hogy szeressen titeket. Meg kell nyernetek szeretetüket, ha vallásos igazságot akartok szívükbe vésni.- FE 68.

Azok, akik másokat akarnak irányítani, először magukat kell irányítsák. A gyermekekkel vagy ifjakkal való indulatos bánásmód csak neheztelésüket váltja ki. Ha a szülő vagy tanító türelmetlen lesz és a nem bölcs beszéd veszélyébe kerül, akkor hallgasson. Csodálatos erő van a hallgatásban.

A tanítónak számolnia kell azzal, hogy romlott hajlammal és makacs szívvel kerül szembe. A velük való foglalkozásban sose feledje, egykor ő is fegyelmezésre szoruló gyermek volt. Éppen most, korának, nevelésének és tapasztalatának minden előnyével gyakran téved, s szüksége van kegyelemre és megbocsátásra. Az ifjakkal való nevelésnél figyelembe kell vennie, hogy olyanokkal foglalkozik, akik - hozzá hasonlóan - hajlamosak a rosszra. Szinte mindent meg kell tanulniok, és egyeseknek ez sokkal nehezebb, mint másoknak. A buta tanulóval türelemmel bánjon, nem megróva tudatlanságát, hanem minden alkalmat használjon ki a bátorításra. Az érzékeny, ideges tanulóval szelíden bánjon. Saját tökéletlenségének érzete vezesse őt az állandó együttérzés és megbocsátás tanúsítására azok iránt, akik szintén nehézségekkel küzdenek.

A Megváltó szabálya - „amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Mt 7:12) - legyen mindazok szabálya, akik a gyermekek és ifjak nevelésére vállalkoznak. Ők az Úr családjának fiatalabb tagjai, velünk együtt az élet kegyelmének örökösei. Krisztus szabályát szentül meg kell tartani a legbutábbal, legfi- atalabbal, kétbalkezessel, sőt még a tévelygővel és lázadóval szemben is...

Az isteni tanító hordozza a tévelygőt minden romlottságával együtt. Szeretete nem hidegül meg; megmentő erőfeszítése nem szűnik meg. Kitárt karral vár, hogy ismételten fogadja a tévelygőt, a lázadót, sőt még a hitehagyót is. Szívét érinti a nyers anyagnak alávetett kisgyermek tehetetlensége. Az emberi szenvedés kiáltása sosem éri fülét hiába. Bár valamennyien drágák szemében, a nyers, mogorva, konok hajlam mégsem közömbösíti együttérzését és szeretetét; mert megtalálja a nyomot az októl az okozatig. Féltő gondosságának sajátos tárgya az az egyén, aki nagyon könnyen megkísérthető és hajlamos a tévedésre.

Minden szülő és minden tanító annak tulajdonságaiban részesül, aki magáévá teszi a lesújtott szenvedő és megkísértett ügyét. Legyen egyike annak, „aki képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal” (Zsid 5:2). Jézus sokkal jobban kezel bennünket, mint ahogy megérdemeljük; és ahogy ő bán velünk, úgy kell bánnunk másokkal. Egyetlen szülőnek vagy tanítónak az útja sem igazolható, ha az nem hasonlít ahhoz, amit hasonló körülmények között a Megváltó végezne.- TSS 119-121.

Fegyelemnek és rendnek kell lenni szombatiskoláinkban. A gyermekek, akik látogatják ez iskolákat, értékeljék a kiváltságokat, melyekkel rendelkeznek és meg kell követelni, hogy tartsák be az iskola rendelkezéseit.- TSS 7,8.

Ha Krisztus hit által tartózkodik a tanítók szívében, a bűn lázadásként jelenik meg. Amíg szerető, kedves és nyájas akar lenni a tanulók iránt, megbízatásából eredően érezni fogja, hogy hűséges szolgaként osztályát nevelnie, a rendet őriznie kell. Ha az igazságot ápolja, a Megváltó szeretetét nyilatkoztatja ki szavaiban és magatartásában. Nála Isten szava nem holt betű, s nemcsak ajkával, hanem szívével is szolgál.- TSS 25, 26.

Osztályodban a tanulók lehetnek önfejűek és makacsok, rosszra hajlók, keményen próbára tehetik türelmedet és mégis a szívük termőtalaj, amelybe mennyei magot vethetsz, s jó termést eredményezhet. Ha a tanítót nem töltötte be Isten Lelke, elkedvetlenedik, elveszti önuralmát, és egy türelmetlen szó, szigorú feddés által elvesztheti minden befolyását, és hibát követ el munkájában.- TSS 44.

Ha tanulóid nyugtalan, csintalan lelkületet mutatnak, nem tesz jót nekik a feddés, vádolás és bosszankodás. Emlékezz arra, Isten türelmes munkatársának kell lenned és az egész menny érdekelt az általad végzett munkában, s Isten munkájának bármely része a lélek erőfeszítését és vajúdását jelenti. „Legyetek férfiak, legyetek erősek” (1Kor 16:13). Kérd Mesteredet, - aki megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfa haláláig, - mit akar, hogy tégy? Vidd magaddal az összes rád bízott képességeket a munkába és helyezd el azokat a pénzváltóknál. Krisztus kegyelme által képes leszel drága munkát végezni a Mesterért. Az isteni források gazdagsága rendelkezésedre áll, s ima és hit által megragadhatod Isten ígéreteit és szükségleteid szerint magadévá teheted azokat.

Szenteld magadat és mindenedet annak szolgálatára, aki szeretett és önmagát adta érted. Jézus mondta „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim” (Jn 15:8). Ez a szombatiskolai munkában ugyanazt jelenti, mint a lelkészi munkában. Most ez arany alkalom a drága mag vetésére, mely szárba szökken és termést hoz az örök életre. Most az élet zamata lehetsz az életre; mert ha a tapasztalat által megnyert igazságot közlöd másokkal, annak életadó ereje lesz, mely hatást gyakorol a szívre és Jézushoz vonja őket. Ha Jézus vonz, és munkatársai vele összhangban dolgoznak, valóban keménynek kell lennie annak a szívnek, melyre nincs hatással, és amit az isteni szeretet ereje nem győz le.- TSS 69, 70.

[Marshalltown, Iowa, campground, 1884. aug. 16-án] nagy csapat gyűlt össze szombatiskolára szombat reggel. Hamar osztályokat alakítottak, mindenkit befogadva, kivéve néhányat, akik a sátoron kívüli helyet választották. De nem hagyták őket magukra; tanítók jöttek és 2-3 érdeklődő osztályt alakítottak ki. Mindnyájan méhekként dolgoztak és mindenütt, a sátoron belül és kívül mormogást lehetett hallani. Az iskolát jól és rendesen vezették s számomra nagyon érdekesek voltak a feladatok (Ezt a bekezdést a Review and Herald 1884. okt. 21-i számából kihagyták a TSS-ben.)

Kérésre kb. 30 percig beszéltem figyelmeztetve őket, ne hagyják szombatiskolájukat a pusztán gépies megszokásba elfajulni. Ne akarják utánozni a vasárnapi iskolát, se ne keltsenek érdeklődést jutalmak kitűzésével. A jutalom kitűzése versengést, irigységet és féltékenységet teremt; és néhányan, akik a legszorgalmasabbak és legméltóbbak, kevés elismerést kapnak. A tanítók, ne próbálkozzanak azzal, hány verset tudnak a tanulók megtanulni és elmondani, ez túl nagy feszültség a törekvő gyermekek számára, míg a többiek elbátortalanodnak.

E módszerekből egyet se próbálj ki szombatiskoládban; hanem a vezetők és tanítók tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy élet és érdeklődés legyen osztályukban. Micsoda áldás lenne, ha mindnyájan úgy tanítanának, mint Jézus tanított. Ő nem próbált ékes szólás, vagy az érzések minden legyőző nagyszerűsége által figyelmet kelteni. Ellenkezőleg, nyelvezete világos volt és gondolatait a legnagyobb egyszerűséggel fejezte ki; de szerető komolysággal beszélt. Tanításodban a lehető legközelebb légy hozzá. Tedd feladataidat érdekessé. Mutassák meg a tanítók, hogy alaposan megtanulták a leckét és hathatósan érdekeltek abban. Az Írásokat ne tolmácsolják könnyelműen vagy felületesen, hanem mindenki legyen felkészült, hogy az előadott tárgy mélyére hatoljon.- TSS 110, 111.

X. helyen E. testvér által a szombatiskola az érdeklődés központja lett. A fiatalok elméjét teljesen lekötötte, miközben más vallásos kötelességet elhanyagoltak. A szombatiskola befejezése után a vezető, számos tanító és sok tanuló gyakran hazament pihenni. Úgy érezték, napi terhük befejeződött és így tovább nincs kötelességük. Mikor a harang megszólalt az istentiszteleti órára és a nép elhagyva otthonát az imádkozás helyére sietett, a hazatérő szombat- iskolai tanulók nagy csoportjával találkoztak. És bármilyen fontos volt az összejövetel, a szombatiskola nagy seregének érdeklődését nem lehetett ébren tartani, s nem találtak örömet a lelkész által adott fontos bibliai tárgy tanításában. Mialatt sok gyermek nem vett részt az istentiszteleten, néhánynak - akik maradtak -, az elhangzott Ige nem vált hasznára, mert azt fárasztó tehernek érezte.- TSS 7.

A szombattartók csoportjait kis helyekre lehet összegyűjteni. Ezek gyakran nem akarnak nagy csoportok lenni; de nem szabad elhanyagolni őket. Nem szabad hagyni, hogy meghaljanak megfelelő személyes erőfeszítés és gyakorlat hiánya miatt. A munka ne legyen idő előtti. Mielőtt elhagynánk őket más terület miatt, lássuk meg, hogy mindnyájan értelmesek az igazságban, megalapozottak a hitben és érdekeltek a mű minden ágában...

Beigazolódott a misszióterületen, bármilyen jó legyen a szónok képessége, ha a munkára nevelést elhanyagolja, ha a népet nem tanítja arra, hogyan dolgozzon, hogyan vezessen ösz- szejöveteleket, hogyan végezzen misszómunkát, az embereket hogyan érje el sikeresen, a munka majdnem elhibázott lesz. Sokat kell tenni a szombatiskolai munkában, valamint a népet rá kell vezetni kötelezettségei valóságára és része megtételére. Isten érette való munkára hívja őket és a lelkésznek vezetnie kellene erőfeszítéseiket.- TSS 109.

Drága testvéreim, akik összejövetelre gyűltök össze, szombatiskolánk érdekében néhány szót kívánok szólni néktek. Ez a mű egyik fontos ága és nem szabad a véletlenre vagy az esetleges vezetésre hagyni. Ha ez iskolát úgy vezetik, ahogy kellene, elmélyíthető lenne a szószéken végzett erőfeszítés, hogy lelkeket megnyerő módon mutassák be az igazságot; és ha a munkát a szombatiskolában érdekelt tisztviselő vezeti, sok jó valósítható meg. De az nem elegendő, hogy a szombatiskola jól olajozott gépezetként működjön. Szükség van gyakorlatias munkásokra; a tanítók abból a rétegből legyenek, akiknek élő kapcsolatuk van Istennel, akiknek vágyuk a tanulás, akik időt és erkölcsi komolyságot fordítanak munkájukra és nem elégedettek, ha valamit készen látnak...

Fontos, hogy az összejövetelek szombatiskola tanításait rendben, készségesen és hathatósan vezessék, mert helyes mintát kell adni a szombatiskolának a különböző gyülekezetekbe hazatérők számára. Ne engedd, hogy az üzlet vagy más érdek kiszorítsa a szombatiskola érdekét azt jelentéktelen ügynek tartván.- TSS 12-14.

A szombatiskola vezetésére vonatkozó oktatásokat nagy mértékben a helyi gyülekezetben kellene adni, mert a munkát közvetlenebbül lehet végezni, és az eredmény tartósabb, ha az oktatást helyben adják. Ez a munka nem kívánja a lelkészek szolgálatát; azon ők szabadon vehetnek részt a nép lelki érdekében. Nekik tanítani kell másokat, mit tegyenek. Nekik tanítani kell a népet, hogyan kell az Úrhoz jönni és hogyan kell másokat hozzá vezetni.- TSS 113,114.

Kérdés: [Megjegyzés: A Generál Konferencia Bizottságának Lake Goguace-nál, közel Battle Creekhez, Michigan, 1890, Júl. 14-én tartott összejövetelén különböző lelkészek által feltett kérdésekre E.G. White a fentiekben válaszolt. Itt a szombatiskolai munkára vonatkozó kérdéseket idézzük.] Gondolod White testvérnő, hogy a szombatiskolai tisztviselők kiképzése részletes munkájának elkezdése ugyanazon vezető alá kerüljön? [Azaz a népevangélisták és a misszió munkások kiképzése, és főző tanfolyamok tartása a sátoros összejöveteleken].

Válasz: Pontosan úgy, ez nem ennek a helye. Azt meg kell tenni, de annak is megvan az ideje és helye.

Kérdés: Feltételezzük, összehívnak szombatiskolai összejövetelt s összejönnek e célból?

Válasz: Ez így van rendjén; és olyanokat alkalmazzanak, akik hordozzák e munka terhét és ne tartsák ott a népet [sátoros összejövetelen], hogy szokatlan dolgokat halljanak. Nekik semmi sajátos munkájuk nincs ez ágban. Az idő túl drága, hogy ily módon töltsük el.- TSS 114.