A körültekintően szervezett zenei előadások nem okoznak olyan károkat, melyek gyakran az ördögnek engednek teret. A társadalom jelenlegi állapotában, ahol az alacsony morális értékek már nem csak a fiatalokra, hanem a tapasztalt korosztályra is jellemzőek, elég nagy a veszélye annak, hogy az ember óvatlanná válik és túl nagy figyelmet szentel kedvenc dolgainak, melyek  irigységet és féltékenységet ébresztenek benne, és ördögi gondolatokhoz vezetnek. A zenei tehetség túl gyakran táplálja az emberben a büszkeséget és a szereplés iránti vágyat, az énekesek gondolatait nem Isten dicsőítése köti le. Ahelyett, hogy az emberek tekintetét az Úrra irányítanák, gyakran inkább az ellenkező hatást érik el. (1890, 6a levél)

Néhány énekgyakorlásotokat láttam lélekben, olvashattam a csoportot uraló érzéseket, köztük a tiedet is. Láttam a kicsinyes féltékenykedést, irigységet, rágalmazást, gonosz beszédeket. Isten csak a tiszta szívből eredő szolgálatot fogadja el; a formai és a csak szájjal való szolgálat olyan, mint a zengő érc, a pengő cimbalom. Éneklésetek a fitogtatást szolgálja, nem azt, hogy Istent dicsőítsétek lélekkel és értelemmel. A szív állapota mutatja meg az istenfélelmet hirdető vallás értékét. (1890, 1b levél)

A mutatvány, külsőség nem vallás, sem nem megszentelődés. Isten szemében nincs sértőbb, mint ha hangszerekkel igyekszünk kérkedni, de a zenészek megtéretlenek, szívükben nem énekelnek az Úrnak. Isten szemében a legkedvesebb áldozat az önmegtagadó, alázatos szív, mely felveszi keresztjét és követi Jézust.

Nincs időnk arra, hogy azokat a dolgokat keressük, melyek csak az érzékeket gyönyörködtetik. Szigorú szívvizsgálatot kell tartanunk. Könnyek között és szívet tépő bűnvallomással közeledjünk Istenhez. (Review and Herald, 1899. november 14.)

Azokat a felületes dolgokat, melyeket _____-ben az istentiszteleten láttam, szigorúan kerülnünk kell. Isten csak azt a zenét fogadhatja el, mely megszentelt szívből fakad. Azonban sokan, akik szeretik a zenét, mit sem tudnak arról, hogy szívükben zengedezzenek az Úrnak. Szívük „bálványaik után” hajlik. (1899, 198. levél)