A pusztai vándorlás idejéből sok értékes tanítás maradt meg elméjükben az éneklés által. A fáraó seregétől való szabadulásuk alkalmával Izraelnek egész serege diadalénekben egyesült. A pusztán és a tengeren át messze hangzott örömteljes énekük és a hegyek is visszhangozták dicséretük szavait: "Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő... " (2Móz 15:21). Ezt az éneket gyakran megismételték vándorlásuk alatt, megvidámítva a szíveket és felgyújtva zarándoktársaik hitét. A parancsolatokat - melyeket a Sinai hegyen kaptak Isten kegyelmének ígéreteivel, és szabadulásuk csodálatos művének jelentésével - isteni utasításra énekben fejezték ki és zenével kísérték. A nép lépést tartott a zene ütemével, amíg dicséretben emelték fel hangjukat.

Így gondolataikat elterelték az út próbáiról és nehézségeiről. Lázongó lelkük lecsendesedett és megnyugodott, az igazság alapelvei bevésődtek emlékezetükbe és hitük megerősödött. Az összehangolt cselekvés rendre és egységre tanította őket, és a népet szorosabb kapcsolatba hozta Istennel és egymással.  (Nevelés, 39. oldal)

Az iskolában és az otthonban élőszóval folyt a tanítás nagy része, de az ifjak megtanulták a héber írások olvasását és az Ószövetség pergamen tekercseit is tanulmányozták. A tananyag fő témája Isten törvénye volt a Mózesnek adott utasításokkal, valamint a szent történelem, a szent zene és a költészet. (Nevelés, 47. oldal)

A megszentelt értelem állandóan "régit és újat" hozott elő számukra az Úr kincstárából és Isten Lelke a prófétálásban és szent énekben nyilatkozott meg.

A zene külön, szent célt szolgált. Feladata volt, hogy az emberek gondolatait tiszta, nemes és felemelő dolgokra irányítsa és hogy a lelkekben Isten iránti hálát és tiszteletet ébresszen. Mennyire különbözik az ősi szokás és alkalmazás attól, amit ma a zene szolgál. Hányan használják fel zenei képességüket a maguk és nem Isten dicsőítésére! A meggondolatlanokat a zene szeretete sokszor olyan helyek látogatására csábítja, amelyek felkeresése Isten gyermekeinek tilos, mert ott összekeverednek azokkal, akik e világot szeretik. És így az, ami helyesen alkalmazva áldások forrása lehetne, Sátán leghathatósabb eszközévé válik, hogy az emberek gondolatait az örökkévaló dolgoktól elvonja.

A zene a mennyei hajlékokban folyó istentiszteletnek egy részét alkotja. Törekednünk kell azért arra, hogy dicsénekeinkben, amennyire csak lehet, megközelítsük a mennyei karok harmóniáját. A nevelésben a hang helyes képzése igen fontos tényező, s ezért azt nem szabad elhanyagolnunk. Mert az ének éppen úgy szerves része az istentiszteletnek, mint az ima. Az emberi szívnek át kell éreznie az ének szent üzenetét, hogy helyesen tudja azt tolmácsolni. (Pátriárkák és próféták, 591. oldal)

A jeruzsálemi utazás egyszerű, patriarkális módja, a tavaszi időszak szépségei, a nyárközép gazdagsága vagy az ősz megérett dicsősége közepette gyönyörűséges volt. Hálaáldozattal jöttek az ősz hajú férfiútól a kicsiny gyermekig, hogy találkozzanak Istennel szent hajlékában. Utazásuk közben elbeszélték a gyerekeknek a múlt tapasztalatait, azokat a törvényeket, amelyeket minden fiatal és idős ma is szívesen hallgat. Az énekek, amelyeket énekeltek, felvidították őket pusztai vándorlásukban. Megénekelték Isten parancsolatait. A természet áldott befolyása és a kedves emberi társaságok olyan élményeket adtak, amelyek sok gyermek és ifjú emlékezetében örökre megmaradtak. (Nevelés, 42. oldal)