A zenéről szóló munkacsoportos tanulmány közeledtére való tekintettel a White Alapítvány megbízást kapott, hogy állítson össze E. G. White –anyagokat, melyek kapcsolatban állnak a Bizottság által vizsgált kérdésekkel. A munka során kiadott és kiadatlan forrásokat is felhasználtak. Először sorra veszi a világos elveket megfogalmazó tanácsokat, majd alkalmazza ezeket az elveket, hogy Ellen White tanácsait közvetlen összefüggésbe hozhassuk az előttünk álló kérdésekkel.

Jelen dokumentumban nem kísérlünk meg egy általános, kimerítő bemutatást nyújtani a zene témájáról. Valószínű, hogy átsiklottunk néhány kijelentés felett, melyet aztán a bizottság egyik vagy másik tagja a jelen tanulmányban megragadott.

Hisszük azonban, hogy a következő kijelentésekben alapvető elvek fogalmazódnak meg, melyeket most hatékonyan kell alkalmaznunk. Ezek a zene szerepét és tulajdonságait összegzik; a zene a hatását a jóra vagy a rosszra; a zene hatékony felhasználását az egyházi szolgálatokban, és néhány tanácsot, melyek elsősorban a zenét gyakorlókat érdekelhetik.

Az 1900-as és 1901-es indianai események során, melyre a Szent Test Mozgalom néven szoktunk hivatkozni (részletes tárgyalása a Válogatott Bizonyságtételek 2. kötetében olvasható, a 31-39. oldalon), a zene kiemelkedő szerephez jutott. Szemtanúk beszámolói állnak rendelkezésre a történtekről. Megvan Ellen White erre vonatkozó tanácsa, mely egy 1900 januárjában, Ausztráliában kapott látomáson alapul a Szent Test Mozgalom indulásakor, valamint beszámolókon, melyeket a Haskell házaspártól kapott hét hónappal a látomás után.

Ezen összeállítás anyagai között olyan elveket fedezhetünk fel, melyek ma is útmutatást adnak. Ezeket az anyagokat anélkül terjesztjük be, hogy megpróbálnánk az összeállítást kimerítő jellegűvé tenni, ugyanakkor szeretnénk körvonalazni olyan kijelentéseket, melyek összefüggésben állnak a bizottság tanulmányával.

A. L. White, titkár Ellen G. White Alapítvány Washington DC 1972. június 30.