Istennek egyháza van a földön, mely felemeli a letiprott törvényt és bemutatja a világnak Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit...

Csak egy egyház van a világon, amely a jelen időben magára veszi a felelősséget, ösvényt emel, és a régi puszta helyeket felépíti...

Legyünk óvatosak, ne háborodjunk fel az egyetlen nép ellen, amely betölti a maradék népről szóló leírást: megtartja Isten parancsolatait és Jézus hitét... Istennek megkülönböztetett népe, egyháza van a földön, de az igazság tanításában, Isten törvénye megvédésének lehetőségeiben felette áll mindennek... Testvérem, ha azt tanítod, hogy a H. N. Adventista Egyház Babilon, nincs igazad. - TM 50, 58, 59 (1893).

Mivel a vég közeledik és a világnak adott utolsó figyelmeztető munka terjed, a jelenvaló igazság vallóira annál fontosabb, hogy világosan értsék azon bizonyságtételek természetét és befolyását, melyeket az Úr kezdettől fogva egybekapcsolt a hármas angyali üzenet hirdetésével. - 5T 654 (1889).

Emberek egymás után készíthetnek tervet, s az ellenség keresi, hogy elcsábítsa a lelket az igazságtól; de, akik hiszik, hogy az Úr White testvérnőn keresztül szólt üzenetet adva néki, megmenekülnek az utolsó napok sok csalásaitól. - 3SM 83, 84 (1906).

Lesznek olyanok, akik jogot formálnak látomásokra. Ha Isten neked világos bizonyítékot ad, hogy a látomás tőle van, elfogadhatod azt, de ne fogadd el bármely más bizonyítékra, mert az emberek egyre inkább téves irányban haladnak külföldön és Amerikában. - 2SM 72 (1905).

Az 1844-es idő eltelte a nagy események időszaka volt, megnyitván csodálkozó szemeinket a mennyei szentély megtisztítására, és Isten földi népével való határozott kapcsolatára, [vagyis] az első, második angyali üzenetre. A harmadik zászlót bontott, melyre ez volt írva: "Isten parancsolatai és a Jézus hite". Ez üzenet alatt a mérföldkő egyike az Isten temploma - amit igazságszerető népe látott a mennyben - és az Isten törvényét tartalmazó láda volt. A negyedik parancsolat szombatjának fénye felragyogott Isten törvénye áthágóinak ösvényén. Másik mérföldkő a gonoszok halandósága. Nem jut eszembe semmi más a mérföldkövekről. - CW 30, 31 (1889).

Az Úr bennünket törvénye letéteményesévé tett. Ránk bízta a szent és örökkévaló igazságot, amit mások számára hű figyelmeztetéssel, feddéssel és buzdítással kell tovább adnunk. - 5T 381 (1885).

A h. n. adventistákat Isten választotta ki sajátságos népként a világtól elkülönítve. Az igazság nagy bárdja kifejtette őket a világ kőbányájából, és kapcsolatba hozta magával. Képviselőivé tette, s a megváltási munka utolsó szakaszában követőivé hívta el őket. Az igazság legnagyobb gazdagságát, amit valaha is halandóra bíztak; a legünnepélyesebb és legfenségesebb figyelmeztetést, amit Isten az embernek küldött, rájuk bízta, hogy tovább adják a világnak. - 7T 138 (1902).

Különös értelemben a h. n. adventistákat, őrökként és fényhordozókként helyezték a világba. Megbízattak az elvesző világ utolsó figyelmeztetésével. Csodálatos világosság árad árjuk Isten Igéjéből. Nékik adatott a legünnepélyesebb üzenetet magába foglaló munka az első, második és harmadik angyal üzenetének hirdetése. Nincs nagyobb fontosságú munka. Semmi más nem kötheti le figyelmünket. - 9T 19 (1909).

Amint számunk növekedett, világos lett, hogy szervezett forma nélkül nagy zavar lenne és a munka nem haladna sikeresen előre. Gondoskodás a lelkészek fenntartásáról, a munka új területekre viteléről, mind a gyülekezetek, mind a lelkészek védelmezése a méltatlan tagoktól, az egyházi javak beruházása, az igazság terjesztése sajtó által, és sok egyéb elengedhetetlenné tette a szervezetet...

A Szentlélek világossá tette: az egyházban mélyreható fegyelemnek és rendnek kell lennie - a szervezet lényeges. Isten munkájában rendszer és rend nyilatkozik meg az egész világegyetemben. A menny törvénye a rend, és ez kell legyen a törvénye Isten népének a földön. - TM 26 (1902).

Ha csak úgy szervezték a gyülekezetet, hogy csupán végrehajtják és kikényszerítik a rendet, semmi reményük sincs a jövőre. - 1T 270 (1862).

Ó! Hogy örülne sátán, ha sikerülne erőfeszítése és bejuthatna e nép közé és a munka rendjét felboríthatná oly időben, amikor a teljes szervezettség a lényeges, mely legnagyobb erőként távol tartja a hamis felkeléseket és meg cáfolja az igényeket, melyeket Isten Szava nem hagy jóvá. Egyenesen akarjuk tartani a vonalat, hogy ne legyen a szervezet rendszerében törés, és bölcs, gondos munka által felépült rendet akarunk. A rendetlen elemeknek, akik ebben az időben befolyásolni akarják a munkát, nem kell engedélyt adni.

Néhányan előhozták a gondolatot, hogy, amint az idő végéhez közeledünk, Isten gyermekei bármilyen vallásos szervezettől függetlenül fognak cselekedni. De az Úr tanított, hogy e munkában nem lehetnek független emberek. - 9T 257, 258 (1909). (A Generál Konferenciai ülésszak delegátusai előtt felolvasott Kézirat, Washington D. C. May 30, 1909. )

Amint közeledünk a végső válsághoz - ama vélemény helyett, hogy kevesebb szükség van a rendre és a cselekvés összhangjára - az eddigieknél rendszerezettebbeknek kell lennünk. - 3SM 26 (1892).

Isten különleges tekintéllyel és hatalommal ruházta fel egyházát, amelyet nem lehet sem semmibe venni, sem megvetni, mert aki így tesz, megveti Isten szavát. - 3T 417 (1875).

Isten a menny alatt a legnagyobb hatalmat egyházának adományozta. Az Isten hangja, a népek közösségének egyháza, amelyet tisztelni kell. - 3T 451 (1875).

Mindenben igazolva voltam, amit Minneapolisban állítottam, hogy a gyülekezetekben reformnak kell végbemennie. meg kell újulnia, mert gyengeség és vakság lett úrrá a népen, mely nagy világossággal, drága alkalmakkal és kiváltságokkal lett megáldva. Reformátorokként jöttek ki az egyházi közösségekből, de most ők cselekednek úgy, ahogy azok az egyházak cselekedtek. Azt reméltük, nem lesz szükség egy másik kijövetelre. (Ez az ismert kifejezés Ellen White tollából származik, mutatva, hogy elveszthette bizalmát a H. N. Adventista Egyház szervezetében. Az itt kifejezett kételyt soha többé nem ismételte meg életének hátralévő 25 éve alatt. ) Míg igyekszünk megtartani a "Lélek egységé"-t a béke kötelékében, nem szűnünk meg tollal vagy hanggal tiltakozni a vakbuzgóság ellen. - EGW'88 356, 357 (1889).

Azoknak, akik világosságukkal dicsekednek, és mégis helytelenül járnak, azt mondja Krisztus: "De mondom néktek, hogy Tírusnak és Sídonnak könnyebb lesz az ítélet napján, hogynem néktek. Te is Kapernaum [hetednapot ünneplő adventisták, kiknek nagy világosság adatott], a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, amelyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna". - RH Aug. 1, 1893.

Az egyház laodiceai állapotban van. Isten jelenléte nincs közte. - 1NL 99 (1898).

A Generál Konferencia helytelen felfogással és alapelvekkel romlottá lett...

Akikről feltételezték, hogy hatáskörük alá vannak rendelve, tisztességtelenül kihasználták azokat. Egyének kényszerítését határozták el; ők uralkodnának vagy rombolnának...

Az önkényes hatalom kifejlődött, mintha a pozíció istenné tenné az embereket. Ez megijeszt, és félelmet okoz. Ez bárhol, bárki által gyakorolt átok. - TM 359-361 (1895).

Ott néhány embernek túl sok felelősséget adtak, és némelyek nem fogadták el Istent tanácsadójukul. Mit tudnak ezek az emberek a külföldi munka fontosságáról? Hogyan dönthetnének a hozzájuk érkező tájékoztatást kérő kérdésekben? Három hónapba is bele telik, míg a külföldi országok választ kapnak kérdésükre, még ha nem is késlekedtek az írással. - TM 321 (1896).

Azok, akik távoli országokban élnek, nem akarnak saját, jó belátásuk szerint cselekedni, míg nem kértek engedélyt Battle Creekből. Mielőtt lépnének, igent vagy nemet várnak innen - SpT-A(9) 32 (1896).

Nem bölcs dolog egy embert a Generál Konferencia elnökéül választani. A Generál Konferencia munkája kiterjedt, és néhány dolog szükségtelenül bonyolulttá tettek. A döntés hiánya megmutatkozott. A területet fel kellene osztani, vagy valamilyen más tervet kellene kigondolni a dolgok jelen rendjének megváltoztatására. - TM 342 (1896). (A H. N. Adventista Egyház 1863-ban 3500 taggal, fél tucat területi konferenciával, kb. 30 prédikátorral és 3 tagú generál konferenciai bizottsággal lett megszervezve. A Generál Konferencia elnöke el tudta látni a vezetést és tanácsadást, amit egy ilyen kis szervezettől kértek. Ő személyesen jelen volt minden fontosabb összejövetelen és ezen felül személyesen kísérte figyelemmel a kiadói munkával kapcsolatos ügyeket. Mindazonáltal az egyház munkája 1896-ra nagyon megnőtt az Egyesült Államokban és kiterjedt Európára, Ausztráliára és Afrikára is. Többé lehetetlen volt, hogy egy ember megfelelően felügyeljen és irányítson ilyen nagykiterjedésű munkát. Ellen White sürgette a területek felosztásáét, mivel egyházunk tagjai az egész világon nem várhatnak egy ember tanácsára. Ezt megvalósították az unió konferenciák és a divíziók létrehozása által. )

A Battle Creekből jövő hang, amit tekintélyként fogadtak el a munka mikénti végzésére vonatkozólag, többé nem Isten hangja. - 17MR 185 (1896).

Néhány évvel ezelőtt a Generál Konferenciát Isten hangjának tekintettem - 17MR 216 (1898).

Hogy ezek az emberek szent helyen állnak, mely Isten hangja az emberekhez - amint egykor hittük, hogy a Generál Konferencia az - az a múlté. - GCB April 3, 1901. p. 25.

A bizonyságtételekből kivehetsz részeket, melyek a próbaidő lezárásáról, Isten népe közötti rostálásról beszélnek, és beszélhetsz e népből kijövő tiszta és szent népről. Nos, mindennek az ellenség örül... Ha sokan elfogadnák az általad képviselt nézetet, amely szerint beszélsz és cselekszel, a legfanatikusabb nyugtalanságot látnánk, ami sohasem volt a h. n. adventisták között. ez az, amit sátán szeretne. - 1SM 179 (1890).

Az Úr nem adott neked üzenetet, hogy a h. n. adventistákat Babilonnak nevezd, és Isten népét hívjad, hogy jöjjenek ki. Az előhozott okoknak nincs súlya e tárgyban, mert az Úr határozott világosságot adott, melyben szemben áll az ilyen üzenettel...

Tudom, az Úr szereti egyházát. Azt nem kell szétbontani, vagy széttörni független részekre. Ezzel nem egyezünk; a legkisebb bizonyíték sincs, hogy ilyen dolog lesz. - 2SM 63, 68, 69 (1893).

Testvéreim, mondom nektek: az Úr szervezett testületen keresztül akar dolgozni... Ha valaki Isten parancsolatait megtartó népének szervezett testületétől elcsalogat... ha elkezdi méregetni az egyházat az ő emberi mértéke szerint, és ítéletet hirdet ellene, akkor tudhatod, hogy nem Isten vezeti őt. Rossz irányban halad. - 3SM 17, 18 (1893).

Nem kell kételkednünk, és nem kell félnünk, hogy a mű nem lesz eredményes. Isten a mű feje és Ő mindent rendbe hoz. Ha az ügyeket helyre kell igazítani a mű vezetésében, Isten utána néz annak, és minden rosszat helyreigazít. Higgyük, hogy Isten gondot visel a becses hajóra, amely gyermekeit biztosan révbe viszi. - 2SM 390 (1892).

Isten egyháza nem élő? Az Ő egyháza a küzdő, s nem a győzelmes egyház. Sajnáljuk, hogy vannak gyenge tagok, hogy konkoly van a búza között... Habár a gonosz létezik az egyházban és létezni fog a világ végéig, mégis az egyház ez utolsó napokban a bűntől beszennyezett világ világossága kell legyen. Az egyház elgyengült és hibás, rászorul a dorgálásra, figyelmeztetésre és tanácsra, de e földön Krisztus figyelmének egyetlen célpontja. - TM 45, 49 (1893).

Sátán bástyái sohasem győznek. A harmadik angyal üzenetét a győzelem követi. Amiképpen az Úr Seregének Kapitánya lerombolta Jerikó falait, úgy győz le az Úr törvényét megtartó népe minden szembeszegülő elemet. - TM 410 (1898).

Amit most akarunk, az újraszervezés. Az alapoknál akarjuk kezdeni, és különböző elveken akarunk építeni...

Egyesek a különféle nevelési érdekeltségű intézmények, mások pedig a különböző területi- és különböző államok konferenciai vezetőségének tagjai; akik ügyeket képviselnek, s szavuk van a végrehajtandó tervek lefektetésében és készítésében. Egy, kettő, három embernél többnek kell áttekintenie az óriási területet. A munka nagy és egyetlen emberi agy sincs, amely meg tudja tervezni a mű számára az elvégezendőket.

Most azt akarom mondani, Isten nem helyez semmilyen felső hatalmat sorsainkba, hogy ellenőrizze a műnek ezt vagy azt az ágát. A munkát nagyban korlátozta az az erőfeszítés, hogy azt minden vonalon ellenőriztük... Megújulásnak, újjászervezésnek kell lennie; a szükséges hatalmat és erőt a bizottságokba kell vinni. - GCB April 3, 1901. p. 25. 26). (E White nyitó beszéde a Generál Konferenciához Battle Creekben 1901. ápr. 2-án).

Új konferenciákat kell szervezni. Isten parancsára Ausztrál-Ázsiában uniót szerveztek... Szükségtelen több ezer kilométer távolságból Battle Creektől kérni tanácsot, és heteket várni a válaszra. Akik helyes alapokon cselekednek, azok döntsenek, mit kell tenni. - GCB April 5, 1901. p. 69. 70.

Feltételezésed szerint ki volt közöttünk a konferencia kezdete óta? Ki tartotta távol a kellemetlen arcokat, melyek általában láthatók az ilyen üléseken? Ki ment fel és alá az imaház padsorai között? A menny Istene és angyalai. És ők nem azért jöttek, hogy téged darabokra szakítsanak, hanem, hogy neked igaz, békés értelmet adjanak. Ők közöttünk Isten munkáját végezték, visszatartva a sötétség hatalmát, hogy az Isten által kijelölt munka végzése ne legyen hátráltatva. Isten angyalai közöttünk dolgoztak...

Életemben soha nem voltam olyan meglepett, mint amikor az ülésen a dolgok megváltoztak. Ez nem a mi munkánk. Isten hozta ezt létre. Ezt illetően tanítást nyertem, de amíg az összefoglaló anyagon dolgoztak, nem értettem meg a tanítást. Isten angyalai fel és alá jártak e gyülekezetben. Mindenkit emlékeztetni kívánok erre és te is emlékezz, amikor Isten mondta: gyógyítani akarja népének sebeit. - GCB April 25, 1901. pp. 463,464.

A Generál Konferencia alatt az Úr hatalmasan munkálkodott népéért. Valahányszor eme összejövetelre gondolok, ünnepélyes érzés lesz úrrá rajtam és a hála melege tölti be szívemet. Láttuk Urunknak, a mi Megváltónknak méltóságteljes lépteit. Dicsérjük szent nevét, mert szabadulást hozott népének. - RH Nov. 26. 1901.

Szükséges volt uniókonferenciák szervezése, hogy a Generál Konferencia ne gyakoroljon parancsuralmat az összes különálló konferenciák felett. A konferenciára ruházott hatalom nem összpontosul egy, két vagy hat ember kezében; a különálló területek felett tanácsok legyenek. - Ms 26, April 3, 1903. (Az 1901. évi Generál Konferenciai ülésszakon a szervezeti változtatásokat illető további tájékoztatást lásd a S. D. A. Encyclopedia (Commentary Reference Series), átdolgozott kiadás 1050-1053. )

Nem léphetünk le az Isten által kiépített alapokról. Nem léphetünk be bármely új szervezetbe, mert az az igazság hitehagyását jelentené. - 2SM 390 (1905).

Utasítást kaptam, hogy mondjam a világon lévő h. n. adventistáknak: Isten elhívott minket népeként, hogy sajátos kincse legyünk. Meghagyta: egyháza a földön tökéletes egységben álljon a Lélekben, valamint a Seregek Urának tanácsában az idők végezetéig. - 2SM 397 (1908).

Időnként, amikor a Generál Konferencia nevében férfiak kis csoportját bízták meg a munka általános intézésével, ők balga tervek véghezvitelével törekedtek Isten műve korlátozására, azt mondtam, nem tudom többé figyelembe venni e néhány ember által képviselt Generál Konferencia szavát Isten szavaként. De ez nem jelenti azt, hogy a Generál Konferencia határozatait, - amit szabályosan kinevezett, a világszéles terület minden részéből képviselt férfiak hoztak - ne tartsuk tiszteletben.

Isten elrendelte, amikor a föld minden részéről egyházának képviselői összejönnek Generál Konferencia, tekintélyük legyen. Hogy néhányan a megbízás veszélyében vannak, tévedésük abban van, hogy egy e mernek, vagy a férfiak kis csoportjának adják a tekintély és a befolyás teljes mértékét, amit Isten egyházában a Generál Konferencia döntésére és szavára ruházott, amely összejön Isten művének felvirágoztatása és előrehaladása megtervezésére. - 9T 260, 261 (1909).

Isten tekintélyt és hatalmat adott egyházának, melyet lebecsülni, vagy megvetni senkinek sincs joga; aki így cselekszik, Isten szavát veti meg. - AA 164 (1911).

Bátor és boldog voltam, amikor megértettem, hogy Izrael Istene még mindig vezeti népét és folyamatosan velük lesz a vég idejéig. - 2SM 406 (1903). (Ellen White utolsó üzenete a H. N. A. Generál Konferencia ülésszakán. E bátorító szavakat a Gen. Konf. elnöke, A. G. Daniels 1913. május 27-i ülésen olvasta fel. )

Mondtam neki (Mrs. Linda Scottnak): anya a maradék egyház és pozitív tanításának tapasztalatát figyelte. Isten nem engedné e felekezetet oly mély hitehagyásra jutni, hogy egy másik egyház jöjjön létre. - W. C. White E. E. Androsshoz, May 23, 1915. White Estate Corresp. File.

Egy nap délben arról a munkáról írtam, amit meg lehetett volna tenni az utolsó Generál Konferencián (1901), ha a bizalmi helyeken lévők Isten útját és akaratát követték volna. Azok, akik nagy világossággal rendelkeztek, nem jártak a világosságban. Az összejövetel befejeződött, de változás nem történt. Az emberek nem alázták meg magukat az Úr előtt, amint kellett volna; és nem részesültek a Szentlélekben.

Ezeket írtam, amikor elvesztettem tudatomat és igazolásul egy jelenetet láttam Battle Creekben.

Összegyűltek az imaház előadótermében. Imádkoztak, énekeltek, és ismét imádkoztak. Nagyon komolyan könyörögtek Istenhez. Az összejövetelen a Szentlélek Isten jelenléte nyilvánult meg…

Senkit sem tartott vissza büszkesége a bensőséges bűnvallomás megtételétől, és ebben elől jártak azok, akiknek befolyásuk volt, de ezelőtt bátortalanok voltak a bűnvallomásra.

Oly öröm volt ott, ami azelőtt sohasem volt tapasztalható az imaházban.

Ekkor visszanyertem tudatomat, s egy ideig fogalmam sem volt, hogy hol voltam. A tollam még mindig kezemben volt. E szavakat mondták nekem: "Ez lehetett volna. Ezt várta az Úr, hogy cselekedhessen népéért. Az egész menny várta, hogy kegyes lehessen. " Arra gondoltam, hol tarthatnánk a munkában, ha az utolsó Generál Konferencián megtettük volna azt, amire az Úr várt. - 8T 104-106 (Jan 5, 1903).

Mostanában történt. Mély benyomást tett rám az, ami elvonult előttem az esti időszakban. Nagy mozgalmat - a megújulás munkáját - láttam sok helyen előrehaladni. Embereink felsorakoztak válaszolva isten hívására. - TM 515 (1913). (Ellen White első üzenete az 1913-as Gen. Konf. ülésszaknak. )

Az egyház hibázott, nagyot hibázott Megváltójával való találkozásának várakozásában. Mindazonáltal az Úr nem vonja vissza magát népétől. Csendben hordozza őket, nem azért, mintha valami jót találna bennük, hanem, hogy neve ne legyen meggyalázva az igazság és jogosság ellenségei előtt, hogy Sátán ügynökei ne üljenek diadalt Isten népe pusztulásán. Ő sokáig tűrte önfejűségüket, hitetlenségüket és ostobaságukat. Csodálatos türelemmel és könyörülettel fenyítette őket. Ha figyelnek tanítására, megtisztítja őket bűnös hajlamaiktól, megmenti őket örökkévaló mentéssel és kegyelme, hatalma örökkévaló emlékévé teszi őket. - ST. Nov. 13, 1901.

Emlékezzünk, hogy az egyház, bár gyenge és hibás, mégis a földön az egyetlen, amelyre Krisztus a legnagyobb figyelmét fordítja. Állandóan szemmel tartja aggódva és Szentlelke által erősítve. - 2SM 396 (1902).

Az Úr Jézusnak mindig van választott népe, aki neki szolgál. Amikor a zsidó nép elvetette Krisztust, az Élet Fejedelmét, elvetette Isten királyságát és azt a pogányoknak adta. Isten ezen az elven folytatja munkáját művének minden ágával.

Amikor az egyház hitetlennek bizonyul az Úr munkájához - bármilyen legyen is helyzete, bármilyen magas és szent legyen elhivatása - az Úr nem dolgozik tovább vele. Másokat választ ki a fontos megbízatás viselésére. De ha ők nem igazítják meg életüket a helytelen cselekedetektől, ha nem valósítják meg életük minden területén a tiszta és szent elveket, akkor az Úr keményen megpróbálja, megalázza és - hacsak nem tesznek bűnvallomást - kimozdítja a helyükről és szégyenné teszi őket. - 14MR 102 (1903).

A H. N. Adventista Egyház a szentély mérlegén lesz megmérve. Az egyház előjoga és előnye által, melyekkel rendelkezik, lesz megítélve. Ha lelki tapasztalata nincs összhangban azokkal az előnyökkel, amelyeket Krisztus végtelen áron néki adományozott, ha a ráruházott áldásokat nem használja a reá bízott munka végzésére, elhangzik az ítélet: "híjával találtattál". Az adományozott világosság az adott alkalmak által lesz megítélve. -

A figyelmeztetés ünnepélyes intése, a szolgálatra való kedvelt, becsben tartott lehetőségek elpusztulása általi kinyilatkoztatás mondja nekünk: "Emlékezzél meg azért, hogy honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeted cselekedd" (Jel 2:5)... (A Battle Creek-i szanatórium a legnagyobb és legismertebb adventista intézmény a világon, 1902. febr. 1-én porig égett. Ezt követte a Review and Herald Kiadónak szintén tűz általi pusztulása 1902. dec. 30-án. )

Ha az egyház, amelyet most hanyatlása befolyásol, nem tér meg, nem tart bűnbánatot, enni fogja cselekedetének gyümölcsét, amíg megiszonyodik önmagától. Ha ellenáll a gonosznak és a jót választja, ha Istent keresi teljes alázattal és eléri magas hivatását Krisztusban; az örökkévaló igazság magaslatán áll, és hit által igényt tart a néki készített képességekre, meggyógyul. Ha Isten-adta egyszerűségében és tisztaságában jelenik meg, elválasztva a földi zűrzavartól, megmutatva, hogy az igazság valóban szabaddá tette őt, akkor tagjai válóban Isten választottai és képviselői lesznek. - 8T 247-251 (April. 21, 1903).

Eme utolsó napokban Isten népe ki lesz téve a régi Izraelt ért hasonló veszedelmeknek. Azok, akik nem akarják elfogadni a figyelmeztetéseket, amit Isten ad, ugyanabba a veszedelembe esnek, mint a régi Izrael, és hitetlenség miatt nem mehetnek be a nyugalomba. A régi Izraelt csapások érték meg nem szentelt szívek és engedetlen akarata miatt. Végső elvetésük, mint nemzet, saját hitetlenségük, önbizalmuk, bűnbánat nélküliségük, értelmi vakságuk és keményszívűségük eredménye volt. Történelmük vészjelet emel elénk.

"Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; ...Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk" (Zsid 3:12-14). - Letter 30, 1895.

A küzdő egyház nem a győzelmes egyház és a föld nem a menny. Az egyház tévelygő, tökéletlen férfiakból és nőkből tevődik össze, akiket - bár Krisztus iskolájában tanulók - tanítani, fegyelmezni, nevelni kell erre és az elkövetkezendő halhatatlan életre. - ST Jan. 4, 1883.

Néhányan azt gondolják, hogy az egyházba való belépéssel beteljesedik elvárásuk, mert csak olyanokkal találkoznak, akik tiszták és tökéletesek. Buzgók hitükben, és, ha hibákat látnak az egyház tagjaiban, azt mondják: "Elhagytuk a világot abból a célból, hogy ne legyen kapcsolatunk gonosz jellemekkel, de itt is van gonosz. , És azt kérdik, mint a példázatban a szolgák. "honnan van a konkoly?" De nem kell kiábrándulnunk, mert az Úr nem jogosított fel bennünket arra a végkövetkeztetésre, hogy egyháza tökéletes. Minden buzgalmuk sikertelen lesz, ha a harcoló egyházat oly tisztává akarják tenni, mint amilyen a győzelmes egyház. - TM 47 (1893).

A munkát hamar be kell fejezni. A küzdő egyház tagjai, akik hívőknek bizonyultak, győzelmes egyházzá lesznek. - Ev 707 (1892).

Krisztus élete az Isten szeretetének isteni üzenetével terhel élet volt, és szerette volna e szeretetet gazdag mértékben másoknak juttatni. Arca kifejezéséből szánalom áradt és az ő vezetését kegyelmi alázatosság és szeretet jellemezte. Küzdő egyházának tagjai ugyanezt az emberi tulajdonságot kell kinyilvánítsák, ha a győzelmes egyházhoz akarnak tartozni. - FE 179 (1891).