Ez a nyomorúságos idő akkor kezdődik el, amikor megszűnik Krisztus közbenjárói munkája. Akkorra minden lélek sorsa eldől, és nem lesz már engesztelő vér, amely megtisztít a bűntől. Amikor Jézus elhagyja helyét, ahol közbenjár Isten előtt az emberért, elhangzik ez az ünnepélyes kijelentés: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is" (Jel 22:11). Isten ekkor visszavonja a földről a gonoszságot fékező Lelkét. - PP 160.

Amikor a harmadik angyal üzenetének hirdetése lezárul, Isten visszavonja kegyelmét a föld törvényszegő lakóitól. Isten népe ekkorra befejezi unkáját. Az Úr rájuk árasztotta a "késői eső"-t, elküldte nekik a "felüdülés"-t, és ők elkészültek a próbákra.

A mennyben angyalok sietnek ide, s oda. A földről visszatérő angyal jelenti, hogy munkáját elvégezte. A végső próba ráköszöntött a világra, és akik a menny törvényeinek híven engedelmeskedtek, megkapták "az élő Isten pecsété"-t. Jézus ekkor befejezi közbenjárását a mennyei szentek szentjében... Krisztus elvégezte népéért az engesztelést, és eltörölte bűneiket. Alattvalóinak száma betelt; "az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága" az üdvösség örököseinek tulajdona lesz, és Jézus királyok Királyaként és uraknak Uraként fog uralkodni - NK 546.

A reánk váró kín és gyötrelem olyan hitet igényel, amely elvisel fáradtságot, késedelmet és éhséget; olyan hitet, amely a kemény próba idején sem lankad...

Nemsokára itt van a "nyomorúságos idő... amilyen nem volt" még. Mindeddig nélkülözött tapasztalatokra van szükségünk, amelyek megszerzésére sokan túlságosan lusták. Sokszor a várható bajt nagyobbnak látjuk, mint amilyen a valóságban. De nem így van ez az előttünk álló veszéllyel. A legéletszerűbb ábrázolás sem tükrözi vissza, hogy milyen súlyos lesz a megpróbáltatás. - NK 552, 554.

Amikor Jézus elhagyja a legszentebb helyet, féken tartó erejét visszavonja az uralkodóktól és a népektől. Ők a gonosz angyalok felügyelete alá kerülnek. Akkor Sátán tanácsának vezetése alatt oly körülményeket hoznak létre, amelyektől, ha az idő nem lenne nagyon rövid, egyetlen test sem lenne megóvva. - 1T 204 (1859).

Nem mindig veszélytelen feltétlen gyógyulásért könyörögni. Ő tudja, vajon azok, akikért imádkozunk, képesek lennének-e a harcot és a próbát elviselni, amely érné őket, ha élnek. Ő ismeri a véget kezdettől fogva. Sokakat eltemetnek, mielőtt a nyomorúság idejének tüzes próbája eljön világunkra. - CH 375 (1897).

Az Úr gyakran oktatott, hogy sok kicsiny gyermeket eltemetnek a nyomorúság ideje előtt. Ismét meglátjuk gyermekeinket. Találkozunk velük és a mennyei udvarokban megismerjük őket. - 2SM 259 (1899).

A nagy csaló mondja: ..."Fő gondunk elhallgattatni a szombatot tartók eme szektáját... Keresztül viszünk egy törvényt, hogy kiirtsunk mindenkit, aki nem akarja alávetni magát tekintélyünknek. - TM 472, 473 (1884).

Sátán célja, hogy eltörölje őket a földről azért, hogy a föld fennhatóságát ne lehessen vitatni. - TM 37 (1893).

A maradék egyház nagy küzdelembe és nélkülözésbe kerül. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, érezni fogják a sárkány és seregei dühét. Sátán a világot tulajdonának tekinti. Elnyerte a hitehagyó egyházak felügyeletét, de van itt egy kis csoport, amely ellenáll hatalmának. Ha ki tudná irtani őket a földről, győzelme teljes lenne. Amiképpen befolyásolta a pogány népeket, hogy elpusztítsák Izraelt, úgy a közel jövőben a föld gonosz erőit Isten népe elpusztítására uszítja. , 9T 231 (1909).

Láttam, hogy a négy angyal visszatartja a négy szelet, amíg Jézus bevégzi munkáját a szentek szentjében, és akkor kitöltetik a hét utolsó csapás. Ezek a gonoszokat felbőszítik az igazak ellen. Azt hiszik, hogy mi hozzuk rájuk Isten ítéletét, és ha a földet tőlünk megtisztíthatják, akkor a csapások megszűnnének. - EW 36 (1851).

Amikor a kegyelem angyala összezárja szárnyait és eltávozik, Sátán végrehajtja gonosz tettét, amit már régen meg kívánt tenni. Szél, vihar, háború, vérontás; ezekben találja gyönyörűségét, és ezeket gyűjti össze aratásában. Az embereket tökéletesen becsapja; kijelenti, ezek a csapások a hét első napjának meg nem szentelésének eredménye. A népszerű egyházak szószékeiről hallható, hogy a világot azért kell megbüntetni, mert a vasárnapot nem tisztelik úgy, ahogyan kellene. - RH Sept. 17, 1901.

Hangsúlyt fog kapni az a vélemény, hogy nem szabad megtűrni azt a kisebbséget, amely szembehelyezkedik az egyházi intézménnyel és az állam törvényével; hogy inkább ők szenvedjenek, mintsem egész nemzetekre kiterjedjen a zűrzavar és a jogtalanság. Tizennyolc évszázaddal korábban Krisztus ellen éppen így érveltek a "nép főemberei". ...Ez az érv meggyőzőnek látszik majd. - NK 548.

Rendeletet adtak ki, hogy öljenek meg minden szentet, ami éjjel nappal szabadulásért történő buzgó imára késztette őket. - EW 36,37 (1951).

Amiképpen Nabukodonozor, Babilónia királya rendeletet adott ki, hogy mindenkit, aki nem hajol meg és nem imádja az állóképet, meg kell ölni, ugyanúgy rendeletet készítenek, hogy mindenkit, aki nem tiszteli a vasárnap intézményét, börtönnel és halállal kell büntetni... Mindenki gondosan olvassa el a Jelenések könyve 13. fejezetét, mert az érint minden embert, kicsinyt és nagyot. - 14MR 91 (1896).

A nyomorúság ideje Isten népére jön. Mert tiltó rendeletet adnak ki azok ellen, akik az Úr szombatját tartják, hogy nem vehetnek, sem el nem adhatnak és büntetéssel, sőt halállal fenyegetik őket, ha a hét első napját nem ünneplik meg szombatként. - HP 344 (1908).

A föld hatalmasságai, amelyek egymással összefogva harcot indítanak Isten parancsolatai ellen, elrendelik, hogy mindenki - kicsinyek és nagyok, gazdagok és szegények, szabadok és szolgák (Jel 13:16) - a hamis szombat megtartásával alkalmazkodjon az egyház szokásaihoz. Az engedelmesség megtagadása államellenes cselekménynek fog minősülni, amelyért halálbüntetés jár. - NK 538.

Különösen azok ellen gerjednek haragra, akik megszentelik a negyedik parancsolatban foglalt szombatot. Végül pedig egyetemes rendelettel halálra méltónak ítélik őket. - PK 317.

Az Isten maradék népe elleni végső rendelet hasonló lesz ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a zsidók ellen. Az igaz egyház ellenségei ma a szombat parancsát megtartók kis csoportjában kapuban ülő Márdokeust látnak. Isten népének a menny törvénye iránti tisztelete állandó dorgálást jelent azok számára, akik nem félik az Urat és lábbal tiporják szombatját. - PK 375.

Láttam, hogy a föld vezetői egymással tanácskoznak, és Sátán és angyalai körülöttük tevékenykedtek. Láttam egy írást, amelynek másolatát elterjesztették a föld különböző részein, rendeletet adván, ha a szentek nem adják fel különös hitüket, nem adják fel a szombatot és nem ünneplik a hét első napját, a népet egy bizonyos idő után halálra ítélhetik. - EW 282, 283 (1858).

Ha Isten népe bizalmát belé helyezi és hitével az Úr erejére támaszkodik, Sátán tervei meghiúsulnak a mi időnkben oly emlékezetesen, mint Márdokeus idejében. - ST Febr. 22, 1910.

"És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni ind ez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben" [Dán 12:1]. Amikor a nyomorúság eme ideje eljön, minden esetet eldöntöttek; nincs többé megpróbáltatás, nincs többé kegyelem a bűnbánat nélkülieknek. Az élő Isten pecsétje népe homlokán van.

E kicsiny maradék - Sátán seregeivel menetelő földi hatalmakkal szembeni halálos harcban képtelen magát védelmezni - Istent teszi védelmezőjévé. A legmagasabb földi tekintélyek kiadták a rendeletet, hogy imádják a fenevadat és fogadják el az ő pecsétjét üldözés és halál büntetése mellett. Segítse Isten népét most, hogy mit tegyen akkor ily félelmes veszélyben, segítsége nélkül! - 5T 212, 213 (1882).

Amikor a rendelet, amelyet a kereszténység különböző vezető személyiségei a parancsolatok megtartói ellen adnak ki, megfosztja őket a kormányzat védelmétől, és kiszolgáltatja a pusztulásukat óhajtóknak, Isten népe elmenekül a városokból, a falvakból és csoportokba verődve kihalt, félreeső helyeken tanyázik. Sokan fognak menedéket találni a hegyek között... De minden népből és társadalmi osztályból sokan - nagyok és kicsinyek, gazdagok és szegények, feketék és fehérek - a legigazságtalanabb és legkegyetlenebb fogságba kerülnek. Isten gyermekei láncra verten, börtönrácsok mögött, halálra ítélten, egyesek halálra éheztetve, sötét, undorító börtönökben nehéz napokat fognak átélni. Emberi fül nem figyel sóhajukra; emberi kéz nem segít rajtuk. - NK 556, 557.

Bár rendelet jelöli meg azt az időt, amikor Isten parancsolatainak megtartóit meg lehet ölni, ellenségeik helyenként elébe fognak vágni a rendeletnek, és idő előtt megkísérlik kioltani életüket. De senki sem törhet át a hatalmas őrzők seregén, akiket Isten a hűséges emberek köré állít. A városokból és falvakból menekülők közül egyeseket megtámadnak ugyan, de az ellenük felemelt kard összetörik, és gyenge szalmaként hull le. Lesznek olyanok, akiket harcosok alakjában megjelent angyalok védenek meg. - NK 561.

Isten népe abban az időben nincs egy helyen. A világ minden részén különböző csoportokban vannak, amelyekben egyenként lesznek megpróbálva. Mindenki önmagáért állja ki a próbát. - 4BC 1143 (1908).

Az egyház tagjainak egyéni hűsége lesz kipróbálva, mintha nem volna másik személy a világon. - 7BC 983 (1890).

A szentek a nyomorúság idején semmi hasznát sem vehetik a házaknak és földeknek, mert akkor menekülniük kell a dühbe gurult tömeg elől, és abban az időben javaikat nem lehet eladni a jelenvaló igazság előrehaladására...

Láttam, hogy néhányan ragaszkodtak javaikhoz, és nem kérdezték meg az Urat kötelességükről, Ő nem adta tudtukra kötelességüket és megengedte, hogy javaikat megtartsák, de a nyomorúság idején úgy tűnt, mintha azok hegyként összemorzsolnák őket. Ha megpróbálnak rendelkezni vele, erre képtelenek lesznek... De ha tanítást kívánnának, Isten oktatná őket a szükség idején, hogy azt mikor és mennyiért adják el. - EW 56, 57 (1851).

Túl késő van, hogy világi kincsekhez ragaszkodjunk. A házak és földek nem szolgálnak előnyül, mert Isten átka egyre jobban ránehezedik a földre. Hívás hangzik: "Adjátok el, amitek van és adjatok alamizsnát" [Lk 12:33]. Ezt az üzenetet szívünkön kell hordoznunk, hogy Isten saját tulajdonát áldozatokban visszaadhassuk néki műve előrehaladására. - 16MR 348 (1901).

És végül azok ellen, akik megszentelik a negyedik parancsolatban foglalt szombatot, rendelet fog megjelenni, amely a legszigorúbb büntetésre méltónak ítéli ezeket a hívőket, és megengedi az embereknek, hogy egy meghatározott idő után megöljék őket. A hitehagyó protestantizmus az Újvilágban az Óvilág katolikusaihoz hasonlóan fog eljárni azokkal szemben, akik Isten minden rendelkezését tiszteletben tartják. Isten népe ekkor kerül abba a szorult helyzetbe, amelyet a próféta Jákób háborúsága idejének nevez. - NK 548.

Emberileg mégis az lesz várható, hogy Isten népe ekkor vérével fogja bizonyságtevését megpecsételni, akárcsak az előtte járó mártírok. Ők maguk is attól tartanak, hogy az Úr kiszolgáltatja őket ellenségeik gyilkos kezébe. Félelem és gyötrelem ideje ez. Éjjel és nappal szabadulásért kiáltanak Istenhez... Jákóbhoz hasonlóan ők is küzdenek Istennel. Tekintetük belső harcról árulkodik. Sápadtság ül minden arcon. De nem hagyják abba a buzgó imát. - NK 560.

Jákób gyötrelmes éjszakája ábrázolja azt a próbát, amelyet Isten népének el kell viselnie közvetlen Krisztus második eljövetele előtt. Jeremiás próféta, aki szent látomásban látta azt az időt, mondta: "[ ] A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség, ...miért változtak orcáik fakósárgává? Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon, de megszabadul abból" (Jer 30:5-7). - PP 160.

Ha a nyomorúság idején Isten népének - aggódásuk és gyötrődésük közben - be nem vallott bűnök jutnának eszükbe, összeroskadnának. Kétségbeesésükben elveszítenék hitüket, és nem tudnának bizalommal szabadulásért könyörögni Istenhez. Nagyon is tudatában vannak méltatlanságuknak. Nincsenek elrejtett hibáik. Bűneik előttük mentek az ítéletre. Isten eltörölte e bűnöket, és ők már nem is emlékeznek rájuk. - NK 551, 552.

Ugyanezt fogja Isten népe is átélni a gonoszság hatalmaival vívott utolsó küzdelmében. Isten próbára fogja tenni hitüket, állhatatosságukat, szabadító hatalmába vetett bizalmukat. Sátán megkísérli megrémíteni őket sorsuk reménytelenségének gondolatával - hogy bűneik nagysága miatt nem nyerhetnek bűnbocsánatot. Rájuk nehezedik hibáik tudata, és megvizsgálva életüket, minden reményük elvész. De Isten nagy kegyelmére és saját őszinte bűnbánatukra gondolva, Isten ígéreteire hivatkoznak, amelyeket Krisztus által a tehetetlen, bűnbánó bűnösök kaptak. Hitük nem lankad, ha imáikra nem kapnak azonnal választ. Isten erejébe kapaszkodnak, mint Jákób az angyaléba, és ezt mondják: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet". - PP 160, 161.

Isten nem tűri el, hogy a gonoszok elpusztítsák azokat, akik az elváltozásra várnak, s nem hajoltak meg a fenevad rendelete előtt és nem fogadták el bélyegét. Láttam, ha a gonoszoknak meg volna engedve, hogy megöljék a szenteket, Sátánnak és minden gonosz seregének, és mindazoknak, akik gyűlölik Istent, ez kedvükre lenne. És ó! micsoda győzelem lenne ez Sátán fenségének, hogy hatalommal rendelkezik az utolsó záró küzdelemben azok felett, akik oly sokáig vártak annak megpillantására, akit szerettek. Azok, akik a szentek mennybemeneteli eszméjén gúnyolódtak, megbizonyosodnak Isten nép feletti gondviseléséről és meglátják azok dicsőséges szabadulását. - EW 284 (1858).

Isten népe sem menekül meg a szenvedéstől. Üldözni és nyomorgatni fogják őket, nélkülözni és éhezni fognak, de nem pusztulnak el. - NK 559.

Ha Krisztus hű tanúinak vére ekkor hullana, az nem volna Isten aratására gyümölcsöt termő magvetés, miként a mártírok vére volt. - NK 563.

Az Úr ismételten megmutatta nekem, hogy a Bibliával ellenkezik, ha a nyomorúság idejére mulandó szükségleteink kielégítéséről akarunk gondoskodni. Láttam, hogyha a szentek élelmet tartalékolnak maguknál vagy földjeiken a nyomorúság idejére, amikor kard, éhség, járvány lesz az országokban, erőszakos kezek elvennék tőlük és idegenek aratnák földjeiket.

Akkor itt az ideje, hogy teljes bizalommal legyünk isten iránt, s Ő megtart bennünket. Láttam, hogy lesz kenyerünk és vizünk abban az időben, és nem lesz hiányunk, nem szenvedünk éhséget, mert Isten képes asztalt teríteni a pusztában is. Ha szükséges, hollókat küld táplálásunkra, amint táplálta Illést, vagy mannát hullat a mennyből, amint tette Izraelre. - EW 56 (1851).

Láttam, nyomorúság ideje volt előttünk, amikor kemény szükség kényszerítette Isten népét, hogy kenyéren és vízen éljen... A nyomorúság idején senki sem végez kézi munkát. Szenvedéseik lelkiek lesznek, és Isten gondoskodik élelemről számukra. - Ms 2, 1858.

A nyomorúság ideje már előttünk van, és akkor komoly ínség kívánja meg Isten népétől, hogy megtagadva magát, csupán annyit egyen, ami elegendő élete fenntartásához, de Isten előkészít bennünket arra az időre. Abban a félelmes órában szükségletünk Isten alkalma arra, hogy erősítő hatalmában részesítse, és fenntartsa népét. - 1T 206 (1859).

Kenyér és víz, ez minden, ami a nyomorúság idejére meg van ígérve a maradéknak. - SR 129 (1870).

A nyomorúság idején, közvetlenül Krisztus eljövetele előtt az igazakat mennyei angyalok védik meg, de nem lesz védelem azok számára, akik áthágják Isten törvényét. Az angyalok nem tudják megvédeni azokat, akik semmibe vettek csak egyet is Isten parancsolatai közül. - PP 214.

Krisztus elvégezte népéért az engesztelést, és eltörölte bűneiket. Alattvalóinak száma betelt. …

Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, sötétség borul a föld lakóira. E félelmetes időszakban az igazaknak közbenjáró nélkül kell a szent Isten színe előtt élniük. - NK 546.

Vajon az Úr elfelejti-e népét e nehéz órában? ...Az ellenség börtönbe vetheti Isten gyermekeit, de a börtönfalak nem emelhetnek válaszfalat lelkük és Krisztus között. Minden hatalom felett áll az, aki látja gyengeségeiket, aki ismeri minden megpróbáltatásukat. Cellájuk magányában angyalok fogják felkeresni őket, a menny fényét és békéjét hozzák nekik. Palotává lesz a börtön, mert a hitben gazdagok laknak benne; a sötét falakat mennyei fény világítja meg, mint amikor Pál és Silás éjfélkor imádkozott és dicsénekeket énekelt a filippi börtönben. - NK 557.

Ha az emberek szeme mennyei látásra nyílna, hatalmas erejű angyalok csoportjait látnák azok körül, akik megtartották Krisztus béketűrésre intő beszédét. Az angyalok szeretettel figyelik Krisztus követőinek szorult helyzetét, és hallgatják imájukat. Vezérüktől várják a parancsot, hogy kiragadják őket a veszedelemből... Drága Megváltónk akkor küld segítséget, amikor szükségünk van rá. - NK 560, 562.

Lehetetlen Isten népe tapasztalatából bármilyen ötletet adni azoknak, akik akkor élnek a földön, amikor a mennyei dicsőség és a múlt üldözéseinek ismétlődése keveredik. Ők az Isten trónjától áradó világosságban fognak járni. Az angyalokon keresztül állandó összeköttetés lesz a menny és a föld között.

Az eljövendő nyomorúság idejének közepette - nyomorúság, amely nem volt mióta nép van - Isten népe mozdulatlanul áll. Sátán és serege nem tudja elpusztítani őket, mert angyalok, akik túl tesznek rajtuk erőben, védelmezik őket. - 9T 16, 17 (1909).

Addig kell krisztusi tökéletességre igyekeznünk, amíg nagy Főpapunk engesztelést végez értünk. Megváltónk még gondolatban sem engedett a kísértés hatalmának. Sátán az emberi szívben talál olyan sarkot, ahol meg tudja vetni a lábát - dédelgetett, bűnös vágyat, amellyel kísértéseit érvényre juttathatja. De Krisztus elmondhatta önmagáról: "Jön a világ fejedelme: és énbennem nincsen semmije" (Jn 14:30). Sátán nem talált semmi olyat Isten Fiában, ami által legyőzhette volna. Jézus megtartotta Atyja parancsolatait, és nem volt benne semmi bűn, amit Sátán ki tudott volna aknázni. Csak ilyen lelkülettel lehet megállni a nyomorúság idején. - NK 554.

Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, melyre feljutva elmondhatnánk: Teljesen célhoz értem. Az életszentség: életfogytig tartó engedelmesség eredménye. - AT 384.

A testi gondolkozásmód ellen állandó háborút kell folytatnunk, s segítségre van szükségünk Isten kegyelmes befolyása, megtisztítása által, amely az elmét felfelé vonzza és a tiszta, szent dolgokon való elmélkedésre szoktatja. - 2T 479 (1870).

Alkothatunk magunknak agyunkban nem reális világot vagy festhetünk eszmei egyházat, ahol Sátán kísértései többé nem sarkallnak gonoszra, de tökéletesség csak elképzelésünkben létezik. - RH Aug. 8, 1893.

Ha az emberek szent testet kapnak, nem maradnak a földön, hanem a mennybe vitetnek. Amíg a bűn meg van bocsátva ez életben, annak következményei nincsenek teljesen eltávolítva. Az Ő eljövetelekor történik, hogy "Krisztus elváltoztatja a mi bűnös testünket, hogy az Ő dicsőségéhez hasonló legyen". - 2SM 33 (1901).

A trón előtt "új éneket" énekelnek, amelyet a száznegyvennégyezren kívül senki más nem tanulhat meg. Ez Mózes éneke és a Bárányé - a szabadulás éneke. Ezt az éneket csak a száznegyvennégyezer tudja megtanulni, mert ez tapasztalatuk éneke - olyan tapasztalaté, amilyen senki másnak soha nem volt. "Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. " Krisztus a földről, az élők közül ragadta el őket, és ők "Istennek és a Báránynak zsengéi" (Jel 15:2-3; 14:1-5). "Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból. " Olyan nyomorúságot viseltek el, amilyen nem volt, amióta nép kezdett lenni. Kiállták Jákób éjszakájának gyötrelmeit, és közbenjáró nélkül álltak meg az utolsó csapások idején. - NK 596.

Nem az Ő akarata, hogy olyan kérdések felett vitatkozzanak, amelyek nem segítik őket lelkileg, mint pl. kikből fog állni a száznegyvennégyezer? Ezt Isten választottai rövid időn belül tudni fogják kérdés nélkül. - 1SM 174 (1901).

Sátán serege és a gonosz emberek körülveszik őket és ujjonganak felettük, mert úgy látszik, nincs menekülés számukra. De örvendezésük és győzelmük közepette hallani lehet az erős mennydörgés zengését zengés után. A menny összegyűjtötte a sötétséget és csak egy fellobbanó fény és a mennyből jövő hatalmas dicsőség által vannak megvilágítva, amint Isten kimondja szavát szent helyéről.

A föld alapjai megrendülnek, az épületek inognak, és borzalmas robajjal összeomolnak. A tenger forr, mint egy fazék és az egész föld borzalmas mozgásban van. Az igazak fogsága fordulópontot vesz, és édes, ünnepélyes suttogással mondják egymásnak: "Meg vagyunk szabadítva. Ez az Úr hangja. "- 1T 353, 354 (1862).

Amikor az emberi törvények védelmét megvonják isten törvényének tisztelőitől, számos országban intézkednek pusztításukról. A rendeletben kitűzött idő közeledtére az emberek eltervezik a gyűlölt közösség kiirtását. Elhatározzák, hogy egy éjszakán döntő csapást mérnek rájuk, hogy végképp elnémítsák az ellenkezés és a dorgálás hangját.

Isten gyermekei - egyesek a börtöncellákban, mások az erdők és a hegyek eldugott rejtekében - Istenhez könyörögnek védelemért, miközben mindenfelé gonosz angyalok által befolyásolt fegyverek megölésüket tervezik... Amikor a diadalittas, gúnyolódó, átkozódó gonosz tömeg már-már ráront zsákmányára, az éj sötétjénél sűrűbb feketeség ereszkedik a földre...

Isten éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására... A haragos ég közepén egyetlen tiszta hely van, amely leírhatatlan dicsőségtől tündököl. Onnan hallatszik Isten hangja, amely olyan, mint a sok víz zúgása. Ezt mondja: "Meglett!" (Jel 16:17)... Ez a hang megremegteti az eget és a földet.

A föld legragyogóbb városai összeomlanak. Nagyúri paloták, amelyekre a föld nagyjai vagyonukat tékozolták, hogy a maguk dicsőségét emeljék, szemük láttára válnak romhalmazzá. A börtönfalak széthasadnak, és Isten gyermekei, a hitükért raboskodók megszabadulnak. - NK 565, 567.