Forduljunk különös érdeklődéssel Isten műve iránt. Teljes lelkünk buzgalmával végezzük a munkát amíg tart a nappal, mivel el fog jönni az éjszaka, amikor ember már  nem tehet semmit. Figyelmeztetni kell a világot. Nincs merszem közömbösen viselkedni, amikor veszendő lelkek vannak veszélyben, akikért Krisztus meghalt.  Az igazság kovászát be kell oltani. Látjuk, hogy a nagyvárosok olyanná válnak, mint ahogyan Noé napjaiban történt, amilyenek Sodoma és Gomora voltak. Lakói ültetnek, építkeznek. Szenvedélyeiket felkorbácsolják a játékok, a lóversenyek és az oly sokféle mértéktelenség, amelyeket felsorolni is nehéz. Az emberek lázban égnek és szívük együtt dobban amint szentségtelen érzelmeik hatalmukba kerítik őket. Ezrek és ezrek süllyednek elméjüket megbénító tompultságba. Olyan mélyen alszanak, mintha kábítószer hatása alatt lennének. Bűneikben és vétkeikben halottak és Istenért végzendő munka mégsem történik ezekben a városokban. Ez az állapot a romlás felé tart, aminek a vége erkölcsi lezüllés, amely a lélek halálát jelenti. Ne rémüljünk meg ezen?

Semmi más, csak az igazság kovásza képes elérni e nagyvárosok lakosait. A nagy „VAGYOK” segítségére kell támaszkodni. Hirdetni kell, hogy létezik gyógyító forrás: „Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyon.” A Megváltó szeretetét be kell mutatni, hogy gyógyulhassanak a bűntől megsebzett lelkek. A bűntől bénult lelkekre ki kell áradnia a Szentlélek hatalmas energiáinak összes megelevenítő, gyógyító, átformáló erejével. Más módszert e munka elvégzésére nem látok, mint az egészségügyi missziót. – 130 sz. levél, 1897.

A mostanában hitehagyókká lettek állítása szerint a nyugalomnap nem jelent sokat. Nem számít, vajon megtartjuk-e vagy sem. Azt mondják: ők megszentelődést hirdetnek, de ők vajon kitől nyerik ezt el? Hűtlenségük bíráló megjegyzéseikkel kezdődik. E ponton buktak el és ezen a ponton fognak sokan elbukni. Ha panaszkodunk a szolgáló testvérekre, ha gyanakodva tekintünk az Úr által,az egyház részére adott ajándékokra, ha mindig valamilyen hibát, hiányosságot találunk abban, amit mondanak vagy tesznek, akkor az ellenséget követjük. Ha az ember ilyen fajta nevelést választ magának, akkor Sátán mesteri módon fogja segíteni. A gáncsoskodók, miután mindent elmondanak, ami szerintük helytelen, a tettek mezejére lépnek és hozzáfognak hazugságok gyártásához. Visszaélnek a beléjük vetett bizalommal és azon lesznek, hogy azok hírnevét rontsák le, akik mindig is a leghűségesebb barátaik voltak. – 126 sz. levél, 1897.

Megtérésem óta összes képességemet, talentumaimat, vagyis a pénzemet, az Istentől kapott drága időmet az Úr Jézus Krisztus szolgálatára szánom. Amit építek az időtálló és örök. Mindent mérlegelek, hogy jómagam milyen épületekre adjak pénzt, nehogy a források megvonásával bármilyen módon hátráltassam Isten ügye építését. Nem bántam meg, hogy eddig ezt tettem. Átéltünk már megpróbáló időket, de mindezekben is elmondhatjuk: megérte. – 130 sz. levél, 1897.

Akik pletykás természetükkel gonosz dolgokat tesznek, akik bármilyen irígységgel, gonosz gyanakvásaikkal vagy kapzsisággal gonosz elképzeléseket és gondolatokat hintenek szét, azok viszályt szítanak és megszomorítják Isten Szent Lelkét mivel Isten tervével ellentétes módon cselekszenek és nem Krisztusnak, a tanítványok egységéért mondott imájára adnak választ, mely szerint a tanítványai úgy legyenek egyek, amint Ő egy az Atyával. Ezzel, teljes mértékben az ellenség által kijelölt utat követik. – 20 sz. levél, 1899.

Volt idő, amikor Amerikában, az Isten ügyében végzett munka nagy segítségre szorult az új területeken. A munka során rengeteg nehézség és mindenféle ellenállás támadt. Ahol az igazságot befogadták, ott áldásként hatott. Felemelte az erkölcsileg lesüllyedteket, megjobbította a gonosztevőket, jó nevelést adott a tudatlanoknak, megvigasztalta a gyászolókat, megfékezte az elnyomást és megszabadította a megkötözötteket. Sokféle területen történtek pozítív változások. Az igazság, ahogyan az Jézusban van, méltó helyet kapott a világban és előbbre kellett volna jutnia győzelemről győzelemre jutva.

A jelenvaló igazság azzal haladt előbbre, hogy megtanította az embereket az Írások kutatására. Tudományos kutatók és az igazságot minden területen kutató emberek figyelmét hívta fel. A testi egészség megjobbítását célzó reformokra, szellemi és erkölcsi igazságokra hívták fel a figyelmet az isteni világosság fényében.

Mindenütt, ahol az igazság fénye Amerikából más országokba is eljutott és lelkek tértek meg, ugyanilyen eredményeket tapasztaltak. Amint az igazság új területekre jut el, ott láthatóvá lesz a nyoma...

Mindezeken a területeken az egészségügyi misszió-munkának és az örömhír szolgálatának együtt kell haladnia. Az Úr szőlőskertjében végzett munka új területeinél, azokban az országokban, ahol erős előítéletek élnek és a szokásaikban megrögzött emberek esetében, az igazságot eleinte nem lehetett valamennyi határozott pontján bemutatni.  Az egészségügyi misszió-munkának kell előkészítenie az utat az igazság befogadásához. Ezután következzen az, hogy jó ítélőképességű emberek mutassák be a bibliai igazságokat, akik alkalmasak a munka továbbvitelére, mivel ők maguk a Szentlélek által dolgoznak. Ekkor fogjuk majd a reformokat meglátni. Az igazság műve abban fog megnyilvánulni, hogy nemessé teszi a közönségest, elnyomja a zsarnokságot, megszabadítja a megkötözöttet és megreformálja a közügyek intézését.

Ha Afrikában úgy haladt volna a munka, ahogyan annak haladnia kellett volna, akkor a jelenlegi háború nem lett volna olyan, mint amilyen most.  A Biblia igazságainak bemutatása, az orvosi egészségügyi misszió-munkával karöltve, megnyerte volna a népet, akik, ha megfelelő bánásmódot kapnak, nem olyan hűtlenek és gonoszak.  Az általuk befogadott igazság határozottabb változásokat munkált volna, mint abban az úgynevezett keresztény országban,  amely az örömhírt hirdette nekik. –Ms 178, 1899.

Az Úr azt szeretné, ha egyháza minden versengéstől és viszálytól megtisztulna. A jellem minden állapotában legyen összhangban Jézus Krisztus jellemével. Ekkor, az egységre úgy tekintünk majd, mint biztos következményre. Akik szeretik Istent és megtartják parancsolatait, azokon mindig Krisztus szelídsége és alázatossága fog meglátszani, mivel Ő volt a nagy Tanítómesterük. Isten Lelkétől nyert formáltatásra van szükségünk. Naponta érzem: egyre nagyobb hitre és erőre van szükségem, hogy Krisztus jellemét mutassam be a világnak. – 24 sz. levél, 1900.

Isten szemében minden lélek értékes és így azon töprengek, mit lehet tenni azon elhanyagolt területekért, ahol Isten nyája pásztor nélkül él. A következő gondolatom támadt: ha minden Hetednapi Adventista család az 1900-as évben elhagyná felesleges kiadásait, és az így megtakarított összeget az Úr kincsestárába hozná, akkor volna eledel az Úr házában.  Gazdag áldás áradna azokra, akik ily módon gyakorolnak önmegtagadást.  Az Úr többet adna nekik, hogy tovább adhassák. Oly nagy szükség volna most az önmegtagadás e gyümölcseire, hogy a munkaterületeken dolgozó női misszionáriusokat támogassuk! Óh, hogy mennyire sóvárog a lelkem azon centek, kisebb és nagyobb összegek után, amelyeket könnyelműen elköltenek azok, akik nem jönnek rá: sokat fecséreltek el énjük és büszkeségük miatt. Krisztusnak nagyon nagy öröme volna ha férfiak, asszonyok és gyermekek saját élvezeteikre meggondolatlanul elköltött pénzt jó célra fordítanák. Ha megtagadnák kedvteléseiket és e pénzt arra a munkára fordítanák, amely Krisztus szemében a legdrágább. Krisztus mindenkinek, idősnek és ifjúnak ezt mondja: „Isten munkatársai vagyunk, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”

Isten népére munka vár, hogy képességeiket helyesen használják. Isten arra vágyik, hogy mindenki kivegye a részét azon összegek megtakarításának terheiből, amelyekre igény támad amikor sok-sok kérés érkezik a műve előbbre vitele érdekében. E munka soha nem szünetelhet, hanem forrásokra van szükség az oktatáshoz, Isten igéje tanításához és meg kell nyitnunk az Írásokat a sötétségben élők előtt. 24-es levél, 1900.

Isten terve, hogy az embereknek szükségük van egymás segítségére. Ha mindenki megtenné azt, ami tőle telik olyanok megsegítése érdekében, akiknek szükségük van önzetlen együttérzésre és szeretetre, milyen áldásos munkát lehetne végezni! Isten mindenkire bízott talentumokat. Arra kell ezeket használnunk, hogy segítsünk egymásnak a keskeny ösvényen járni. E munka során minden egyes ember kapcsolatban áll a másikkal, mindenki pedig Krisztussal. Az önzetlen szolgálat az, amivel jobbítani és növelni tudjuk talentumainkat.

E földön, Isten egyházának tagjai olyanok, mint egy gép más-más alkatrészei. Mindegyik szorosan kapcsolódik a másikhoz. Mindegyik szoros kapcsolatban van és függ egy nagy középponttól. Egységnek kell lennie a sokféleségben. Az Úr „vállalkozásában” egyetlen tag sem képes függetlenségben, a többiektől elkülönülten sikerre vinnie munkáját.

Sokan nem értik világosan és pontosan, az ember-ember közti viszonyt Isten művében.  Isten egyházának tagjai szoros viszonyban vannak egymással. Valamennyi az Ő szolgálatára használja a reábízott képességeket, hogy minden egyes tag a test tökéletesítését szolgálja. Mindegyiknek Isten felügyelete alatt kell állnia. Azzal a csodálatos egységgel, ahogyan Krisztusban isteni természete az emberivel egyesült, bizonyságát nyerjük annak, hogy már e világban isteni természet részesei lehetünk, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. (v.ö: 2 Pt 1:4).

Isten terve, hogy minden hívő segítségül legyen azoknak, akik még nem váltak isteni természet részesévé. Krisztus elkötelezte magát, hogy együttműködik azokkal, akikre talentumokat bízott és kiképez bennünket, hogy munkatársai legyünk. Segít a Tőle kapott jópéldát követni, jót cselekedni és a gonoszságot megtagadni.

Megszentelt eszközeivé kell válnunk, akiken keresztül Krisztus szerelme árad azokra, akik segítségre szorulnak. Minden hűséges munkás mennyei erőkkel együtt dolgozik.  Az angyalokról az Ige ezt mondja: „Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az idvességet?” (Zsid 1:14). Krisztus azoknak küld világosságot, akiknek szíve fogékony a mennyei befolyásokra.  Ezek az emberek a Szentlélek befolyása alatt Isten dolgait cselekszik. Aki a legjobban megközelíti az isteni törvény iránti engedelmességet, az lesz a legnagyobb szolgálatára Istennek. Aki Krisztust követi és vágyik az ember család iránti jóságra, együttérzésre, azt Isten munkatársának fogadja. Az ilyen ember nem marad alacsony lelki szinten. Egyre magasabb és magasabb célokot fog kitűzni. – 115 sz. levél, 1903. (A „Magasztos elhivatásunk” c gyűjtemény 182-es oldalán is megtalálható.)

Krisztus minden emberi szív próbaköve. Ő nyilatkoztatja ki az Atyát és az Atya szeretetét.  „...úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.„(Jn 3:16) „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.” (Mt. 11:27)

Úgyszintén Krisztus az, aki az emberi szívek titkait felfedi. Ő hozza világosságra a titkokat. Mindenki jelleme megpróbáltatik általa. Reá bízatott minden ítélet, mivel Ő „ember fia”.

Akkor tehát milyen munkát kell végeznünk? A drága Üdvözítőt úgy kell befogadnunk, mint a legeslegjobb barátunkat és akaratának megcselekvésével kell tisztelnük Őt. „Akik befogadták Őt”, – vagyis minden barátjuk előtt és felett Őt választják – „azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” Úgy fogadjátok Őt, mint  világosságotokat és mint életeteket. Meghalt, hogy örökre élhessetek - ennyire szeretett benneteket. Higgyjetek benne. Úgy tekintsetek rá, mint a legjobb, a leghűségesebb barátra. Járuljatok hozzá ezt mondván: „Uram, úgy adom neked magam, ahogyan vagyok.  Sok évet eltékozoltam abból az életből, amelyet a Te, saját életeddel megváltottál. Meg tudsz nekem bocsátani?„

Krisztus lehetővé tette számunkra, hogy a királyi családba úgy fogadjanak bennünket, mint tagokat, mint a mennyei Király gyermekeit. Az Üdvözítő úgy fogad bennünket, ahogyan elé járulunk és hatalmat ad a győzelemhez. Kijelenti: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3) Hát  ne becsülnénk meg az életnek e nagy ajándékát, az örök életet Isten országában?! Olvassuk el a Szentírásban, hogy mit kínál azoknak, akik Krisztusért élnek és meglátjuk, hogy akik önmaguknak élnek, végül mindent elveszítenek. Ne engedjük, hogy a világ lefoglalja gondolatainkat. Foglaljunk állást Krisztus mellett. Legyünk hajlandók osztozni azokban a próbákban,csalódásokban és önmegtagadásokban, amelyek Őt is érték amíg e földön értünk élt. – 226. sz. levél, 1903.

Keresd azt a helyet az életeben, ahol a legjobban az Ő szolgálatára tudod kamatoztatni lelki, szellemi képességeidet. Ez azonban nem minden. Testi képességeidet is szolgálatába kell állítanod. Azért, hogy tested erősödjön, használnod kell erődet, fizikai képességeidet. Egyetlen fiatal sem teheti, hogy folyamatosan tanul vagy állandóan ülő munkát folytat és közben a testi, szellemi és erkölcsi képességei összhangban működhetnek. Testünknek, mint élő „gépezetnek” minden részét –  testet és lelket - meg kell mozgatni.

Légy magaddal szigorú és tartózkódj mindenféle serkentő hatású étel vagy ital fogyasztásától. Isten tulajdona vagy. Nem szabad rosszul használni testünk egyetlen tagját sem. Bölcsen viselj gondot testedre, hogy az, a teljes személyiségedet tekintve, tökéletesen fejlődjön. Nem Isten iránti hálátlanság a részedről, ha bármi olyat teszel, ami gyengíti életerőidet, és így nem vagy képes Őt képviselned vagy azt a munkát végezni, amit neked szánt?

Időd az Övé, aki végtelen áron vásárolt meg téged. Azt akarja, hogy neve megdicsőítésére használd képességeidet. Ha életed elmúlt időszakában nem ébredtél rá, hogy nem vagy önmagadé, nem azt teheted magaddal, ami kedvedre való, hanem úgy teremtés, mint megváltás által Istenhez tartozol, akkor nem kell most jóvátenni az elveszett időt? Törekedj arra, hogy hasznos életet élj. Olyat, amely nemes, és amelyet azon gondolatok tesznek azzá, hogy Isten tulajdona vagy. Keresd azt, hogyan válhatsz jobbá, hogy a lehető legjobban tudd szolgálni Uradat, akié vagy. – 236 sz. levél, 1903.

Lehetetlen leírni, hogy Isten népének, akik a földön akkor életben lesznek, milyen tapasztalatokban lesz részük, amikor az elmúló nyomorúságok és a mennyei dicsőség együtt lesznek jelen. Az Isten trónjáról érkező világosság fényében fognak járni. Mennyei angyalok által folyamatos kommunikáció lesz a menny és a föld között. Sátán pedig, akit körülvesznek a gonosz angyalok, mindenféle csodát fog tenni, hogy ha lehet, elhitesse a választottakat is. Isten népe nem leli biztonságát a csodák elfogadásában, mivel Sátán bármilyen csodát meg tud hamisítani, ami kivitelezhető. Isten próbákon átesett népe a 2Móz 31: 12-18-ban olvasható jelben fogja erejét lelni. A „meg van írva” élő igére kell támaszkodniuk. Ez az egyetlen alap, amelyen biztonságban megállhatnak. Akik megtörték Istennel kötött szövetségüket, azok ama napon remény és Isten nélkül találják magukat a világban.

Isten imádóit különösen meg fogja különböztetni az, ahogyan a negyedik parancsolatra tekintenek, mivel ez teremtői hatalmának jele és annak tanúsága, hogy Isten igényt tart az ember tiszteletére és hódolatára. A gonoszokat az fogja megkülönböztetni, hogy igyekeznek a teremtés emlékművét, a szombatnapot lejáratni, hogy felmagasztalják a római egyházat. E küzdelem kérdésében az egész kereszténység részt fog venni és két csoportra oszlik. Az egyik az, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, a másik pedig, akik imádják a fenevadat, annak képmását és felveszik jelét a homlokukra. Habár az egyház és az állam egyesült erővel fogja kényszeríteni a „kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat (Jel 13:16), hogy vegyék fel a fenevad bélyegét, Isten népe mégsem fogja azt felvenni. A patmos-i próféta látta őket, „akik diadalmasak (voltak)  a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, és énekelték Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét. (Jel 15: 2-3)

Félelmetes próbák és kísértések várnak Isten népére. Háborús lelkület szítja a nemzeteket a föld minden részén. Azonban az eljövendő nyomorúság idejének közepette, amely olyan lesz, amilyen még soha nem volt, amióta ember kezdett lenni a földön, Isten választott népe mozdíthatatlanul fog megállni. Sátán és angyalai nem tudják elpusztítani őket, mivel hatalmas erejű angyalok védelmében lesznek. – 119. sz. levél, 1904. (Szemelvények, II. kötet, 54.oldal,