Isten mély érdeklődéssel figyeli a világot. Ismeri az emberek képességeit a szolgálatra. Végigtekint a korokon, megszámlálja munkásait. Ő készítette el előttük az utat, s így szólt: „Elküldöm hozzájuk követeimet, s nagy világosságot ragyogtatnak a sötétség közepette. Krisztus szolgálatának megnyerve, tehetségeiket nevem dicsőségére használják majd föl. Lelkesen, odaadóan fognak munkálkodni értem.
Munkájuk nyomán az igazság a lehető legvonzóbban jelenik meg ezrek előtt, a lelki vakok szeme megnyílik, látni fogják szabadításomat. Olyan szembetűnővé teszik az igazságot, hogy aki szalad is olvashassa. Utakat találtak a szívek eléréséhez. Némely módszer más lesz, mint a múlt módszerei voltak, de azért senki se állja el az utat bírálatával.”
Akiket Isten munkásainak választ, nem mindig tehetségesek a világ szemében. Az Úr olykor tanulatlan embereket hív el. Ezekre különleges munkát bíz. Olyan csoportokat érnek el, melyekhez mások nem férnének. Szívüket megnyitják az igazság előtt; Krisztusban és Krisztus által bölcsek lesznek. Életük be és kilélegzi az istenfélő élet illatát. Mielőtt kiejtenék, jól meggondolják szavaikat. Igyekeznek föllendíteni embertársaik jólétét. Enyhülést és boldogságot visznek a szegényekhez és elnyomottakhoz. Tudják, hogy mindenkor Krisztus nevelése alatt kell maradniuk hogy összhangban dolgozzanak Isten akaratával. Tanulmányozzák a Megváltó önmegtagadása és keresztviselése követésének legjobb módjait. Isten tanúi ők; föltárják könyörületét és szeretetét. Annak tulajdonítanak minden dicsőséget, akit szeretnek és szolgálnak
Szüntelenül a nagy tanítótól tanulnak, s szüntelen a kiválóság magasabb fokait érik el, mégis állandóan tudatában élnek gyöngeségüknek és elégtelenségüknek. Erős szeretetük, Krisztusért való rajongásuk fölfelé vonzza őket. Krisztus erényeit gyakorolják, mert életük az Úr életébe olvad. Megtorpanás nélkül mennek mindig előbbre, egyre magasabbra, áldást hozva a világra, s megtiszteltetést Üdvözítőjükre. Róluk mondja Krisztus, hogy „boldogok a szelídek, övék lesz a föld.” (Máté 5:5) Ezeket a munkásokat bátorítanunk kell. Nem azért végzik kötelességüket, hogy az emberek lássák, hanem hogy Istent dicsőítsék, s munkájuk megfelel Isten fölülvizsgálatának. Az Úr ezeket nagyobb képességű munkásokkal hozza össze, betölteni a hátrahagyott hézagokat. Örül, ha értékelik őket, mert szolgálatának láncszemei ők.
Az önelégültek, akiket nagyobb képességeik tudata tölt be, elsiklanak a szerény, alázatos munkások fölött, de az Úr pillanatra sem veszíti őket szem elől. Megjegyez mindent, amit a segítségre szorulók támogatására. tesznek. A mennyei udvarokban, mikor a megváltottakat haza gyűjtötték, ők állnak majd legközelebb Isten Fiához. Fényesen ragyognak majd az Úr udvarában, aki majd tisztességben részesíti őket, mert megtiszteltetésnek vették, ha szolgálhatták azokat, akikért életét adta.
Isten szerény körülmények között élő férfiakat ihlet majd, hogy hirdessék a jelen igazság üzenetét. Sok ilyen embert látunk majd sürgölődni mindenfelé, akiket Isten Lelke késztet eljuttatni a világosságot a sötétben élőkhöz. Az igazság mintha tűz lenne csontjaikban, megtölti őket égő kívánsággal fölvilágosítani a sötétségben élőket. A tanulatlanok közül is sokan fogják hirdetni Isten igéjét. Isten Lelke gyermekeket késztet majd, hogy hirdessék a menny üzenetét. Isten kitölti Lelkét azokra, akik engednek serkentéseinek. Lerázzák a gúzsba kötő szabályokat s óvatosságot, és csatlakoznak az Úr seregeihez.
A jövőben a Szentlélek közönséges körülmények között élő embereket késztet, hogy hagyják oda foglalkozásukat, menjenek, hirdessék a könyörület utolsó üzenetét. A lehető leggyorsabban előkészíti őket a munkára, hogy siker koronázza igyekezetüket. Együttműködnek a mennyei eszközökkel, mert hajlandók áldozni, s áldozattá válni a Mester szolgálatában. Senkinek sincs joga akadályozni ezeket a munkásokat. Mikor útra kelnek betölteni a nagy küldetést, kívánjunk nekik „Isten kísérjen utatokon”-t. Ne hallatsszék felőlük gúnyolódó szó, mikor a föld elvadult helyein vetik az örömhír magvát.
Nem lehet sem venni, sem eladni az élet legjobb dolgait – az őszinte odaadást, becsületet, igazmondást, tisztaságot, a szeplőtlen megvesztegethetetlenséget. Ugyanúgy rendelkezésre áll mind a tanulatlanoknak, mind a tanultaknak, bármelyik fajnak, egyszerű parasztnak, vagy trónon ülő királynak Egyszerű munkások, akik nem bíznak a maguk erejében, hanem őszinte odaadással fáradoznak, mindig Istenben bizakodva, együtt örülnek majd az Üdvözítővel. Kitartó imájuk lelkeket vezet a kereszthez. Jézus működik együtt önzetlen igyekezetükkel. Ő készteti a szíveket, és tesz csodákat a lelkek megtérítéséért. Férfiakat és nőket gyűjtenek majd be a gyülekezet közösségébe. Imaházakat építenek és iskolákat fognak alapítani. Szívük örömmel telik meg, amikor látják Isten szabadítását.
Mikor a megváltottak Isten jelenlétében lesznek, megértik mennyire rövidlátó volt elgondolásuk arról, hogy mit tekint sikernek a menny. Mikor látják a siker elérésére tett erőfeszítéseiket, fölismerik terveik balgaságát, képzelt megpróbáltatásaik jelentéktelenségét, kétségeik indokolatlanságát. Meglátják, mily sokszor hoztak sikertelenséget munkájukra, mert nem fogták szaván Istent. Egy igazság világosan kidomborodik majd. Az, hogy az ember tisztsége nem készíti őt elő a mennyei udvarokra. Azt is látni fogják, hogy az embernek adott tisztesség egyedül Istent illeti meg, s minden dicsőség az Úré. Az angyalok karának és a megváltottak sokaságának ajkáról zúg majd az ének: „Műveid csodálatosak, nagyok Uram, mindenható Isten! Utjaid igazságosak és igazak, nemzetek királya.” „Ki ne félne téged Uram? Ki ne magasztalná nevedet? Te vagy egyedül szent!” (Jelenések 15:3–4)