Micsoda szeretet!

Lássátok. milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt

(1Jn 3:1)


Az Atya szívéből fakadnak az isteni irgalmasság folyamai, amelyek Krisztusban nyilatkoznak meg, és szétáradnak az egész emberiségre. Isten megengedte, hogy szeretett Fia, akiben a kegyelem és igazság teljessége lakozott, leírhatatlan dicsőségü világából erre a bűntől megromlott és megmérgezett világra jöjjön, amelyet a halál és átok homálya borít. Megengedte, hogy az Ő szerető keblét, a szent angyalok imádatát elhagyja, és helyette gyalázatot, megaláztatást és gyülöletet, sőt még halált is szenvedjen. A bűn felmérhetetlen terhének és a lélek Istentől való elszakadásának érzete volt az, ami Isten Fiának szívét megtörte.
Isten együtt szenvedett Fiával; a Gecsemáné lelki gyötrelmeiben és a Golgota halálküzdelmében Megváltónk lefizette váltságunk árát. Krisztusnak az elesett emberiségért hozott végtelen nagy áldozatán kívül semmi sem lett volna képes méltóképpen kifejezni mennyei Atyánknak a bűnbe sűllyedt emberiség iránti szeretetét.
Megváltásunk ára, mennyei Atyánk végtelenül nagy áldozata, aki Fia életét áldozta fel értünk, ébresszen bennünk nemes, magasztos eszményeket arra nézve, hogy mivé lehetünk Krisztus által. Midőn János, az ihletett apostol, látta a mennyei Atya szeretetének nagyságát és mélységét e veszendő világ iránt, félelemmel és imádattal telt el; és nem találva megfelelő szavakat arra, hogy e szeretet bensőséges voltát kifejezze, felszólította a világot, hogy figyelmét erre irányítsa. Micsoda értéket nyer ezáltal az ember! A bűn következtében az emberek Sátán alattvalói lesznek, de a Krisztus engesztelőáldozatában való hit által Ádám fiai ismét Isten gyermekeivé lehetnek. Az emberi természet felvételével Krisztus felemelte az elesett emberiséget, olyannyira, hogy a vele való összeköttetés által tényleg méltók lehetnek az „Isten gyermekei” elnevezésre.
Ez a szeretet páratlan! A mennyei Király gyermekeinek neveztetünk! Óh, mily becses ígéret! A legmélyebb elmélkedésre méltó dolog! Lsten páratlan szeretete egy olyan világ iránt, amely nem szerette Őt! /SC 12-15/